Pintér György - Múzeumi krimik
"A felkelő nap fényétől
vörösen tündökölnek
a Grammosz hegység csúcsai
nagy Görögország felett..."
(görög partizándal)
Tzatziki, tengerpart, Kalimera - Görögország, ahogy a turista ismeri manapság. Véres harcok, monarcho-fasiszták, ELASZ - ez a múlt.
Volt a világban néhány ország, ahol 1945-tel nem ért véget a háború, hanem az addig a közös ellenséggel küzdő harcostársak egymás ellen fordultak. Gondoljunk Kínára, ahol Csang Kaj-sek és a kommunista Mao hadseregei próbálták dűlőre vinni évtizedes vitájukat, ezzel négy évnyi polgárháborúba taszítva a már amúgy is háború sújtotta országukat.
És - ezt egyre kevesebben tudják - itt a második szomszédban, a napsütötte Görögországban is. 1941-ben a német támadás elől a király "angolosan távozott", otthagyva országát a németeknek és az olaszoknak. Így a megszállók elleni harc az otthon maradt szervezetekre, köztük a kommunisták vezette EAM-ra hárult. Nagy elszántsággal és kegyetlenséggel - ahogy csak saját honfitársai ellen lehet harcolni - küzdöttek az előbb emigrációból irányított, majd a németek kivonulása után hazatalált és brit támogatást élvező király fegyveresei a végig hazai földön, tevőlegesen is a megszálló németek és olaszok, bolgárok ellen fegyveres harcot folytató, jórészt kommunista vezetésű partizánhadsereg harcosai. A dalban emlegetett hegység Görögország albán határhoz közeli területe. Itt folytak hosszú ideig a "demokratikus" és a "monarcho-fasiszta" csapatok között a véres harcok az 1949-ig tartó görög polgárháborúban.
Az érintetteken, utódaikon kívül manapság már kevesen tudják, hogy Magyarország is kapcsolatba hozható a görög polgárháborúval. Részint az azonos politikai nézetek miatt, részint a kommunista erők veresége után nagyszámú görög menekült befogadásával.
Gyermekkorom egyik kérdése volt mindent tudó nagyanyámtól: "Ki az a Beloiannisz?" Hiszen utca viselte a nevét szülővárosomban. (Azóta Templom utca.) "Valami görög kommunista." – volt a válasza. Egy időben a Balaton legnagyobb hajóját is így hívták, de a BHG rövidítés is a görög szabadsághős nevét viselte (Beloiannisz Híradástechnikai Gyár), de van ilyen nevű település is Fejér megyében, görög lakossággal.
No, de nézzük a történetet! A fegyveres ellenállás a megszálló olasz és német erők ellen már szinte a megszállás kezdetétől kitört. Szervezett formát 1942-től öltött. De az elmenekült György király oldalán álló és a kommunista Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) vezetésű Görög Népi Felszabadító Hadserege (ELASZ) harcosai csakúgy, mint Jugoszláviában Tito partizánjai és a csetnikek, egymás ellen legalább olyan szenvedéllyel harcoltak, mint az idegen betolakodók ellen.
1942-ben kezdődtek meg a hadműveletek részben a megszállók, részben a királypárti EDESZ fegyvereseivel. Ez utóbbi szervezet vereséget szenvedett, sőt a kommunista vezetésű mozgalom a "hegyi-Görögországban" 1944 elején már parlamenti választásokat tudott szervezni és saját kormánya volt. Úgy tűnt, hogy a megszállók kiverése után a hatalom az ő kezükben fog összpontosulni. Készült azonban a visszatérésre az egyiptomi emigrációból György király is, aki nem megvetendő mennyiségű brit katonai támogatást élvezett. Így nem az volt a kérdés, hogy kitör-e a nyílt háború a két fél között, csak az, hogy mikor.
Ennek elkerülésére májusban egységkormány alakult, amelyben a kommunisták kisebbségben voltak.
Közben a Balkánra benyomuló Vörös Hadsereg sikereit látva az ELASZ ismét felerősödött. Vezetőit Sztálin nem világosította fel, hogy a "cédulaszerződésben" gyakorlatilag lemondott az angolok javára Görögországról. A szovjet hadak megálltak Bulgária déli határánál és nem folytatták a harcot a görög területeken. Így a harc már akkor eldőlt, amikor valójában még igazából elkezdődhetett volna.
1945-re az EAM serege vereséget szenvedett a bevetett, masszív angol támogatást élvező királyi csapatoktól. Majd egy szerződésben lemondott minden fegyveres harc folytatásáról. A királypártiak azonban a teljes megsemmisítésre törekedtek. A gerillaharcot folytató partizánvezért, Aris Velouchiotit 1945 júniusában az üldöző katonák bekerítették és megölték. Majd hasonló sorsra jutott alvezérével együtt lefejezték és a két koponyát Trikala város főterén egy lámpavason közszemlére tették. Újra elkezdődtek a harcok, de a legyengült partizánerők soha nem tudtak már komolyabb, összefüggő területet uralni. 1947-től az amerikaiak vették át az angolok helyét.
1948-ban kenyértörésre került sor Sztálin Szovjetuniója és Tito Jugoszláviája között. Így megszűnt az utánpótlást biztosító hátország, amin keresztül az amúgy is csekély támogatás eljuthatott a harcoló alakulatokhoz. A harcokban hivatalosan az ELASZ 70.000 főnyi veszteséget szenvedett el (veszteséglista: https://stratistoria.wordpress.com/2010/06/06/1945-1949-pesontes-a-d/).
Így 1949 októberében véget ért a görög polgárháború. 1949 folyamán 35145 görög kommunista indult emigrációba, közülük vagy 12000 Magyarországra.
Kilenc évvel később a levert kommunista erőkhöz szorosan kötődő legális párt a választásokon a második helyet érte el, így meghatározó erővé vált Görögorszában.
https://www.siebenbuerger.de/zeitung/artikel/kultur/20973-teilung-europas-vor-75-jahren-besiegelt.html
https://latoszogblog.hu/aktualis/a_gorog_kommunista_part_rendhagyo_tortenete/
https://www.nationalww2museum.org/war/articles/greek-civil-war-1944-1949
https://links.org.au/struggle-and-suffering-1946-49-greek-civil-war
vörösen tündökölnek
a Grammosz hegység csúcsai
nagy Görögország felett..."
(görög partizándal)
Tzatziki, tengerpart, Kalimera - Görögország, ahogy a turista ismeri manapság. Véres harcok, monarcho-fasiszták, ELASZ - ez a múlt.
Volt a világban néhány ország, ahol 1945-tel nem ért véget a háború, hanem az addig a közös ellenséggel küzdő harcostársak egymás ellen fordultak. Gondoljunk Kínára, ahol Csang Kaj-sek és a kommunista Mao hadseregei próbálták dűlőre vinni évtizedes vitájukat, ezzel négy évnyi polgárháborúba taszítva a már amúgy is háború sújtotta országukat.
És - ezt egyre kevesebben tudják - itt a második szomszédban, a napsütötte Görögországban is. 1941-ben a német támadás elől a király "angolosan távozott", otthagyva országát a németeknek és az olaszoknak. Így a megszállók elleni harc az otthon maradt szervezetekre, köztük a kommunisták vezette EAM-ra hárult. Nagy elszántsággal és kegyetlenséggel - ahogy csak saját honfitársai ellen lehet harcolni - küzdöttek az előbb emigrációból irányított, majd a németek kivonulása után hazatalált és brit támogatást élvező király fegyveresei a végig hazai földön, tevőlegesen is a megszálló németek és olaszok, bolgárok ellen fegyveres harcot folytató, jórészt kommunista vezetésű partizánhadsereg harcosai. A dalban emlegetett hegység Görögország albán határhoz közeli területe. Itt folytak hosszú ideig a "demokratikus" és a "monarcho-fasiszta" csapatok között a véres harcok az 1949-ig tartó görög polgárháborúban.
Az érintetteken, utódaikon kívül manapság már kevesen tudják, hogy Magyarország is kapcsolatba hozható a görög polgárháborúval. Részint az azonos politikai nézetek miatt, részint a kommunista erők veresége után nagyszámú görög menekült befogadásával.
Gyermekkorom egyik kérdése volt mindent tudó nagyanyámtól: "Ki az a Beloiannisz?" Hiszen utca viselte a nevét szülővárosomban. (Azóta Templom utca.) "Valami görög kommunista." – volt a válasza. Egy időben a Balaton legnagyobb hajóját is így hívták, de a BHG rövidítés is a görög szabadsághős nevét viselte (Beloiannisz Híradástechnikai Gyár), de van ilyen nevű település is Fejér megyében, görög lakossággal.
No, de nézzük a történetet! A fegyveres ellenállás a megszálló olasz és német erők ellen már szinte a megszállás kezdetétől kitört. Szervezett formát 1942-től öltött. De az elmenekült György király oldalán álló és a kommunista Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) vezetésű Görög Népi Felszabadító Hadserege (ELASZ) harcosai csakúgy, mint Jugoszláviában Tito partizánjai és a csetnikek, egymás ellen legalább olyan szenvedéllyel harcoltak, mint az idegen betolakodók ellen.
1942-ben kezdődtek meg a hadműveletek részben a megszállók, részben a királypárti EDESZ fegyvereseivel. Ez utóbbi szervezet vereséget szenvedett, sőt a kommunista vezetésű mozgalom a "hegyi-Görögországban" 1944 elején már parlamenti választásokat tudott szervezni és saját kormánya volt. Úgy tűnt, hogy a megszállók kiverése után a hatalom az ő kezükben fog összpontosulni. Készült azonban a visszatérésre az egyiptomi emigrációból György király is, aki nem megvetendő mennyiségű brit katonai támogatást élvezett. Így nem az volt a kérdés, hogy kitör-e a nyílt háború a két fél között, csak az, hogy mikor.
Ennek elkerülésére májusban egységkormány alakult, amelyben a kommunisták kisebbségben voltak.
Közben a Balkánra benyomuló Vörös Hadsereg sikereit látva az ELASZ ismét felerősödött. Vezetőit Sztálin nem világosította fel, hogy a "cédulaszerződésben" gyakorlatilag lemondott az angolok javára Görögországról. A szovjet hadak megálltak Bulgária déli határánál és nem folytatták a harcot a görög területeken. Így a harc már akkor eldőlt, amikor valójában még igazából elkezdődhetett volna.
1945-re az EAM serege vereséget szenvedett a bevetett, masszív angol támogatást élvező királyi csapatoktól. Majd egy szerződésben lemondott minden fegyveres harc folytatásáról. A királypártiak azonban a teljes megsemmisítésre törekedtek. A gerillaharcot folytató partizánvezért, Aris Velouchiotit 1945 júniusában az üldöző katonák bekerítették és megölték. Majd hasonló sorsra jutott alvezérével együtt lefejezték és a két koponyát Trikala város főterén egy lámpavason közszemlére tették. Újra elkezdődtek a harcok, de a legyengült partizánerők soha nem tudtak már komolyabb, összefüggő területet uralni. 1947-től az amerikaiak vették át az angolok helyét.
1948-ban kenyértörésre került sor Sztálin Szovjetuniója és Tito Jugoszláviája között. Így megszűnt az utánpótlást biztosító hátország, amin keresztül az amúgy is csekély támogatás eljuthatott a harcoló alakulatokhoz. A harcokban hivatalosan az ELASZ 70.000 főnyi veszteséget szenvedett el (veszteséglista: https://stratistoria.wordpress.com/2010/06/06/1945-1949-pesontes-a-d/).
Így 1949 októberében véget ért a görög polgárháború. 1949 folyamán 35145 görög kommunista indult emigrációba, közülük vagy 12000 Magyarországra.
Utójáték
Kilenc évvel később a levert kommunista erőkhöz szorosan kötődő legális párt a választásokon a második helyet érte el, így meghatározó erővé vált Görögorszában.
Irodalom
https://www.siebenbuerger.de/zeitung/artikel/kultur/20973-teilung-europas-vor-75-jahren-besiegelt.html
https://latoszogblog.hu/aktualis/a_gorog_kommunista_part_rendhagyo_tortenete/
https://www.nationalww2museum.org/war/articles/greek-civil-war-1944-1949
https://links.org.au/struggle-and-suffering-1946-49-greek-civil-war
|
|
A helyszín, Görögország
|
|
|
Az ELASZ jelvénye
|
|
|
A jaltai százalékok
|
|
|
Az ELASZ harcosai
|
|
|
Brit ejtőernyősök Athénban 1944-ben
|
2025.05.23.
Utolsó módosítás: 2025.06.11.
Utolsó módosítás: 2025.06.11.