Pintér György - Múzeumi krimik
Az OH-6 egy igen elterjedt típus, így amikor megláttam egy webáruházban, tudtam, hogy le kell csapnom rá. Főleg a mellékelt festésminták egzotikuma miatt, illetve az alkatrészbontás is jobbnak tűnt, mint az Italeri készlete, a gyanta feljavítók miatt pedig különösen igényesnek gondoltam a készletet.
Építés közben aztán ért pár kellemetlen meglepetés, ami miatt nem biztos, hogy újra megépíteném a készletet. Egyszer talán sikerül összehasonlítsam akár a fentebb már említett Italeri, akár a Profiline/Special Hobby készlettel, hogy jobban el tudjam helyezni magamban.
Az elején azt hittem, egy könnyed és gyors építés lesz, aztán a referencia fotókat nézve hamar kiderült, hogy ez sajnos nem így lesz, főleg, hogy az időközben kinézett dominikai példányról csak ajtó nélküli képet találtam, szóval tényleg semmi nem marad elrejtve a szemek elől.
Mint oly gyakran, most is bontással kezdtem az építést.
Ki is derült gyorsan, hogy nem lesz olyan alkatrésze, amit ne kellene átfaragni, és egy csomót el is kellett ráadásként készíteni.
Messziről igényesnek tűnik a készlet, nem csak az említett gyanta kiegészítők miatt, hanem azért is, mert mellékelnek egy ötödik lapátot, ahhoz szükséges agyat és a hegyes orrot az MD-500E változatához, valamint kétféle leszállótalpat is. De könyörgöm! Inkább foglalkoztak azzal, hogy egy változatot lehessen belőle normálisan megépíteni!
Kezdetnek az ajtókat vágtam ki. Persze jobb lett volna, ha külön alkatrészként adják, és akkor eleve nem csak, hogy nem kell szabdalni, de nyitott ajtókkal is építhető lenne a készlet. Mindegy, az a legkisebb probléma.
Az élvezetek ott kezdődtek, hogy AZ-ék hiába adnak két különböző talpat, egyik sem jó. Kész szerencse, hogy ez is megoldható volt még csiszolással, a fellépőktől és az áramvonalazóktól kellett megszabadítani az alkatrészeket.
A törzs és a beltér száraz próbáinál jött ki, hogy valahogy nem stimmelnek a dolgok itt sem - már ami volt egyáltalán.
A padló keskenyebb volt a kelleténél, az elválasztó fal nagyobb, és az utastér mennyezetéből kiálló tengelyburkolat is valahogy mintha félbe lett volna hagyva emlékeim szerint. Fut egy merevítőborda az utasteret kettéválasztó fal felett, amelyet egybeöntöttek az előbb nevezett alkatrésszel. Nos ez nem (ez sem) illeszkedett, sorjás is volt, amely sorjákat nem is igazán lehetett élesen megkülönböztetni az alkatrésztől, úgyhogy mennie kellett, inkább vágtam a helyére egy sztirol csíkot.
A vagdosás és alkatrész készítés itt nem ért véget, egyrészt a hason lévő nagy piros burkolatot kellett pótolni (átlátszó fogkefe markolatából kifaragni), amelyet nemes egyszerűséggel kihagytak a készletből, másrészt a fő- és farokrotorokat is fel kellett javítani, mert pont olyanok voltak, mint a készlet többi része.
A pilótafülkében volt még helye a törődésnek, így az ülések papírzsebkendőből huzatot kaptak, majd alufóliából és rézdrótból hevedereket is, illetve a hátsó üléseket el kellett készíteni. Jó adag képnézegetés és próbálgatás után rajz született a váznak, amely injekciós tűkből készült, majd pedig szabásminta az ülőfelületnek, mint egy idegnyugtató és rekreációs céllal. A méretek látszódnak a rajzon, ha valaki szeretné, használja nyugodtan, forrásmegjelölést megköszönök. ;)
Volt még egy csatám a műszerfallal. A leglátványosabb rész azt hiszem a hátulján van, itt a kábelrengeteget pótoltam különböző vastagságú rézdrótból, elöl inkább csak le kellett tisztázni a körvonalakat.
A törzsfelek összeillesztése viszonylag egyszerűen ment, bár emlékeim szerint több lépésben ragasztottam végig, hogy az enyhe deformációk ne maradjanak benne az alakban. Jó, természetesen végig kellett tömíteni és csiszolni, de mivel a fülke akkora, mint egy jérce tojása, így sok munka legalább ezzel nem volt, leszámítva, hogy ha jól emlékszem, illesztő csapok nem voltak.
Volt gond viszont a vezérsíkokkal. Egy ilyen retardált pillangóvezérsíkot kapott a típus, amivel önmagában nem lenne baj, ha legalább ez a rész normálisan illeszkedett volna, és nem kellett volna tömítő -itt már inkább réskitöltő- anyaggal szobrászkodni. A kívánatos az lett volna, hogy a mellék-vezérsík, nevezzük így jobb híján, külön kerüljön festésre, akár csak a két vezérsík közti merevítő. Viszont az említett illeszkedési nemakarás miatt mégis csak festés előtt kellett a helyére ragasztani, megnehezítve a későbbi festést, maszkolást, és többször eltörve ezt-azt.
Nagyjából egyben volt már a sárkányszerkezet, az elülső szélvédőt is a helyére ragasztottam, a kisebb tömítések belső felét pedig ecsettel festettem utána.
A "napfénytető" Revell áttetsző kéket kapott, mert ez volt otthon, majd következett egy alapozás.
Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy az AZ által mellékelt folttérkép és a megadott színek csak kiindulási alapnak jók, így a képekre támaszkodva kevertem szemre a színeket. A foltozással azért birkózni kellett, és elgondolkodni a sorrenden a fekete kukacok miatt. Végül is úgy döntöttem, hogy a legvilágosabb szürkés kéket használom alapszínnek, majd jöhet a középkék és erre fújom fel a fekete mintát, majd apránként visszafestem. Először Blu-tackal szerettem volna, de nem vált be az elágazások miatt, végül folyékony maszkolót használtam. Valami kannás volt, döglődött is már, így sajnos annyira nem lett szép, mint szerettem volna, de jobbat nem tudtam.
Több oda-vissza átfújás és kínzóan hosszadalmas maszkolókapirgálás, valamint a vezérsík újbóli leamortizálódása után jöhetett a fényes lakkréteg és a matricázás.
A jelzések felragasztásakor is kellett egy nagyobb levegőt venni, ezt sem sikerült rendesen megcsinálnia a gyártónak. FAD 2614 helyett ID 2614 szerepelt a matricalapon, nem is értem, hogy erre hogy lehettek képesek? Végül a dán jelzésekből vágtam ki az A és F betűket, de akkor is! Sem az alkatrészek tekintetében, sem a festési útmutatóban, sem a jelzésekben nem sikerült hiba nélkül dolgozzanak egy akkora maketten, ami belefér két Kinder tojásba, ez igazán dühítő volt.
A végső fények és a visszafogott koszolás, valamint végszerelés után azért mégis csak úgy éreztem, hogy én győztem, a gyűjteményben pedig valami különlegesség kapott helyet, de másnak nem ajánlom.