Lockheed P-38J Lightning "European Theater"
1:72, Academy
No.12405 (2005)
Pintér György - Múzeumi krimik
Debrődy György így élte át a légiharcot:
"Balra alattunk feltűnt egy P-38-as kötelék, a fényes alumínium színük díszítette a szántóföldek sávjait. Dobtuk a póttankokat. Valószínűleg ők előbb vettek tudomást rólunk, mert egy bal fordulóval közeledtek. Valaki panaszkodott a rádióban, hogy a póttankja nem esik le. Északnak fordultunk és megkezdtük a támadást. Kötelékünk erősen meglazult, rajokra, géppárokra szakadtunk. Már az első támadásomat meg kellett szakítanom, mert pontosan egy kéttörzsű csővégére kerültem volna. Felhúztam és egy 109-eshez akartam felzárkózni, de egy másik 109-es került elém. Meredeken emelkedett, mögötte egy P-38-as, ki nem tudta, vagy nem akarta tovább követni, mert egy bal legyezőfordulóval megszakította a támadást és a csoportjához igyekezett. Mögéje helyezkedtem, előretartással nem kellett számolnom, az egész célzókészülékem reflexüvegét betöltötte. A REVI keresztjét a gép közepére helyeztem, géppuska- és gépágyú-sorozatom a jobb törzsben láttam eltűnni, majd hosszú lángnyelvet és füstöt láttam, úgy égett mint egy öngyújtó.
A látványban nem sokáig gyönyörködhettem, bal oldalról egy sorozatot kaptam, szerencsémre nagyobb távolságból és a lövedékek nem érték a gépemet. Áttekinthetetlen volt a helyzet. Egy 109-es mögött egy dupla törzsű, nem tudom ki lehet, a rádiót nem használtam, túl sokan kiabáltak benne, inkább messziről, nagy előretartással lőttem néhány sorozatot. Észrevette, leborítva eltűnt, hiába fordultam utána, nem találtam. Közben két Lightning ült be mögém, néhány szűkített fordulót csináltam, és meredek emelkedésbe mentem át, a kéttörzsűek nem követtek, egyedül voltam. Gyorsan körülnéztem. Égő gépek zuhantak, ejtőernyők himbálóztak, a somogyi földekről füstoszlopok emelkedtek az égnek.
Balra tőlem egy füstölgő 109-es igyekezett üldözőjétől szabadulni. A Lightningre indultam, de mielőtt lőhelyzetbe kerültem volna, leborított, alám fordította gépét és zuhanással távolodott tőlem. Majdnem függőleges zuhanással követtem, de eltűnt a szemem elől. Feladtam a keresést és hazaindultam."
Ez egy rövidke fejezet a magyar repülés izgalmas történetéből, amely 1944 június 16-án esett meg Tihanytól délkeletre. Az ilyen, és az ehhez hasonló magával ragadó történetek ösztönöztek arra, hogy egy "Létrát" - ahogy a magyar pilóták is nevezték a gépet - megszerezzek és megépítsek. Félreértések elkerülése végett, nem az építésemben szereplő P-38-ast lőtte le Debrődi György, e történet csupán a hangulat alapozásra lett beillesztve.
A cikk egyébként évekkel az építés után született, amihez elővettem a korábban készült képeimet, és feljegyzéseimet. Egy jóakaróm kért meg, hogy a nálam megszokott csupasz építési folyamat mellett a történeti részre is fektessek egy kis hangsúlyt, jól állna az irományomnak. Így összegyűjtöttem pár idevágó részletet a velünk szemben álló oldalról:
Az amerikai 15. légi hadseregnél a bombázók védelmét a P-47 és a P-51 típusok mellett a P-38-asok látták el. Az 1.FG.-on túl a 14.FG. és a 82.FG. (Fighter Group - vadászcsoport) repülte a P-38 Lightning-okat, amely típus lelövéséből a magyar pilóták 14 nem igazolt, 1 megosztott, és 26 igazolt légigyőzelmet szereztek.
Az 1.FG P-38-asai Magyarország légterébe első alkalommal 1944. január 7-én léptek rövid időre, egy Maribor elleni bombázóküldetés kíséreteként. Akkor magyar Héják szálltak fel a fogadásukra, de találkozásra nem került sor. Április 3-ai az első olyan általam olvasott feljegyzés, ahol már fogócskáztak is magyar (és német) vadászokkal kishazánk felett a "Létrák". Az 1. Fighter Group Lightning-jai a Foggia melletti Salsola repülőteréről teljesítettek küldetéseket a Harmadik Birodalom megszállt területeinek déli fertálya ellen. A cikkben szereplő repülőgépet vezető Thomas E. Maloney is ennek a vadászcsoportnak volt a tagja. Maloney olasz támaszpontokról indulva repült Franciaország felett is, a személyéhez kapcsolódó (egyetlen általam fellelt) sztori is itt történt meg vele: 1944 augusztus 19-én az aznapi második (és összességében utolsó) bevetésén egy vonatot támadott zuhanóbombázással, és a célpont felrobbanásának magasraszálló repeszei miatt megsérült a bal-, majd hamarosan meghibásodott a jobboldali motorja is. A Földközi-tenger vizére tette le a gépét, ami azonnal elsüllyedt. A pilóta a mentőcsónakjával partra sodródott, ahol a part homokján mindkét lábára aknasérülést szenvedett. (Felépült, 2008-ban távozott az égi vadászmezőkre.) A 1. vadászcsoport parancsnoka, Richard ezredes, egy különleges parancsban elrendelte, hogy a 27. vadászrepülőszázadban (az 1.FG. egyik alegységében) a 23-as számú repülőgépet örökre "Maloney's Pony"-nak nevezzék el. Az orra kerülő feliratot és póni fejet Richard Abbott őrmester, a 23-as számú repülőgép műszaki vezetője alkotta meg. Maloney korábban a 22-es oldalszámú 42-104096 sorozatszámú repülőgépet repülte, hat győzelmet szerezve vele. Az utolsó két légigyőzelmét pedig a 23-as oldalszámú 43-28746 gyári számú P-38-assal érte el, amiről tudjuk, hogy elsüllyedt. John Stanaway író szerint - aki interjút is készített Maloney-val - a Maloney's Pony felfestést nem használták olyan repülőgépen, amelyet maga Maloney vezetett. Tehát a PrintScale 72-016 matricalapján a gép sorozatszáma és pilótája van hibásan feltüntetve, vagy a Maloney’s Pony felirat nem lehetne fenn a gépen. A Maloney’s Pony orráról 1944 szeptemberében készült képek már P-38L-1 alverziót említenek. A 43-28746 egy P-38J-15 volt, így a makettezőnek nem csak a festésben, hanem a repülőgép kisebb részleteiben is döntést kell hoznia.
Az építés minden lényeges mozzanatát a könnyebb értelmezhetőség és fogyaszthatóság jegyében közvetlen a képekre feliratoztam. A képek alatti szövegmezőbe már csak néhány kiegészítő gondolat kellett, hogy végképp kiürítsem az emlékeim tárházát.
A propeller-dolog csőbe húzott, így maradt bennem egy kis rossz szájíz. A matricaív hiteltelensége is nyomott hagyott bennem annyira, hogy legközelebb már előre tájékozódjak a feldolgozandó témával kapcsolatban. Annak a fránya kabinmaszknak a korai mivoltára sem sikerült időben felfigyelni. Elkeseredve mégsem vagyok, mert azóta egy sokkal jobb festéshez találtam matricát, amelyet egy 1:72-re talán megjelenő Tamiya P-38J-re fogok felrakni majd egyszer. Szóval ha mást nem is, tervezgetni, álmodozni továbbra is tudok. Addig pedig ez a repcsi is jó lesz a vitrinembe, és persze a Messzereim célkeresztjébe.
"Balra alattunk feltűnt egy P-38-as kötelék, a fényes alumínium színük díszítette a szántóföldek sávjait. Dobtuk a póttankokat. Valószínűleg ők előbb vettek tudomást rólunk, mert egy bal fordulóval közeledtek. Valaki panaszkodott a rádióban, hogy a póttankja nem esik le. Északnak fordultunk és megkezdtük a támadást. Kötelékünk erősen meglazult, rajokra, géppárokra szakadtunk. Már az első támadásomat meg kellett szakítanom, mert pontosan egy kéttörzsű csővégére kerültem volna. Felhúztam és egy 109-eshez akartam felzárkózni, de egy másik 109-es került elém. Meredeken emelkedett, mögötte egy P-38-as, ki nem tudta, vagy nem akarta tovább követni, mert egy bal legyezőfordulóval megszakította a támadást és a csoportjához igyekezett. Mögéje helyezkedtem, előretartással nem kellett számolnom, az egész célzókészülékem reflexüvegét betöltötte. A REVI keresztjét a gép közepére helyeztem, géppuska- és gépágyú-sorozatom a jobb törzsben láttam eltűnni, majd hosszú lángnyelvet és füstöt láttam, úgy égett mint egy öngyújtó.
A látványban nem sokáig gyönyörködhettem, bal oldalról egy sorozatot kaptam, szerencsémre nagyobb távolságból és a lövedékek nem érték a gépemet. Áttekinthetetlen volt a helyzet. Egy 109-es mögött egy dupla törzsű, nem tudom ki lehet, a rádiót nem használtam, túl sokan kiabáltak benne, inkább messziről, nagy előretartással lőttem néhány sorozatot. Észrevette, leborítva eltűnt, hiába fordultam utána, nem találtam. Közben két Lightning ült be mögém, néhány szűkített fordulót csináltam, és meredek emelkedésbe mentem át, a kéttörzsűek nem követtek, egyedül voltam. Gyorsan körülnéztem. Égő gépek zuhantak, ejtőernyők himbálóztak, a somogyi földekről füstoszlopok emelkedtek az égnek.
Balra tőlem egy füstölgő 109-es igyekezett üldözőjétől szabadulni. A Lightningre indultam, de mielőtt lőhelyzetbe kerültem volna, leborított, alám fordította gépét és zuhanással távolodott tőlem. Majdnem függőleges zuhanással követtem, de eltűnt a szemem elől. Feladtam a keresést és hazaindultam."
Ez egy rövidke fejezet a magyar repülés izgalmas történetéből, amely 1944 június 16-án esett meg Tihanytól délkeletre. Az ilyen, és az ehhez hasonló magával ragadó történetek ösztönöztek arra, hogy egy "Létrát" - ahogy a magyar pilóták is nevezték a gépet - megszerezzek és megépítsek. Félreértések elkerülése végett, nem az építésemben szereplő P-38-ast lőtte le Debrődi György, e történet csupán a hangulat alapozásra lett beillesztve.
A cikk egyébként évekkel az építés után született, amihez elővettem a korábban készült képeimet, és feljegyzéseimet. Egy jóakaróm kért meg, hogy a nálam megszokott csupasz építési folyamat mellett a történeti részre is fektessek egy kis hangsúlyt, jól állna az irományomnak. Így összegyűjtöttem pár idevágó részletet a velünk szemben álló oldalról:
Az amerikai 15. légi hadseregnél a bombázók védelmét a P-47 és a P-51 típusok mellett a P-38-asok látták el. Az 1.FG.-on túl a 14.FG. és a 82.FG. (Fighter Group - vadászcsoport) repülte a P-38 Lightning-okat, amely típus lelövéséből a magyar pilóták 14 nem igazolt, 1 megosztott, és 26 igazolt légigyőzelmet szereztek.
Az 1.FG P-38-asai Magyarország légterébe első alkalommal 1944. január 7-én léptek rövid időre, egy Maribor elleni bombázóküldetés kíséreteként. Akkor magyar Héják szálltak fel a fogadásukra, de találkozásra nem került sor. Április 3-ai az első olyan általam olvasott feljegyzés, ahol már fogócskáztak is magyar (és német) vadászokkal kishazánk felett a "Létrák". Az 1. Fighter Group Lightning-jai a Foggia melletti Salsola repülőteréről teljesítettek küldetéseket a Harmadik Birodalom megszállt területeinek déli fertálya ellen. A cikkben szereplő repülőgépet vezető Thomas E. Maloney is ennek a vadászcsoportnak volt a tagja. Maloney olasz támaszpontokról indulva repült Franciaország felett is, a személyéhez kapcsolódó (egyetlen általam fellelt) sztori is itt történt meg vele: 1944 augusztus 19-én az aznapi második (és összességében utolsó) bevetésén egy vonatot támadott zuhanóbombázással, és a célpont felrobbanásának magasraszálló repeszei miatt megsérült a bal-, majd hamarosan meghibásodott a jobboldali motorja is. A Földközi-tenger vizére tette le a gépét, ami azonnal elsüllyedt. A pilóta a mentőcsónakjával partra sodródott, ahol a part homokján mindkét lábára aknasérülést szenvedett. (Felépült, 2008-ban távozott az égi vadászmezőkre.) A 1. vadászcsoport parancsnoka, Richard ezredes, egy különleges parancsban elrendelte, hogy a 27. vadászrepülőszázadban (az 1.FG. egyik alegységében) a 23-as számú repülőgépet örökre "Maloney's Pony"-nak nevezzék el. Az orra kerülő feliratot és póni fejet Richard Abbott őrmester, a 23-as számú repülőgép műszaki vezetője alkotta meg. Maloney korábban a 22-es oldalszámú 42-104096 sorozatszámú repülőgépet repülte, hat győzelmet szerezve vele. Az utolsó két légigyőzelmét pedig a 23-as oldalszámú 43-28746 gyári számú P-38-assal érte el, amiről tudjuk, hogy elsüllyedt. John Stanaway író szerint - aki interjút is készített Maloney-val - a Maloney's Pony felfestést nem használták olyan repülőgépen, amelyet maga Maloney vezetett. Tehát a PrintScale 72-016 matricalapján a gép sorozatszáma és pilótája van hibásan feltüntetve, vagy a Maloney’s Pony felirat nem lehetne fenn a gépen. A Maloney’s Pony orráról 1944 szeptemberében készült képek már P-38L-1 alverziót említenek. A 43-28746 egy P-38J-15 volt, így a makettezőnek nem csak a festésben, hanem a repülőgép kisebb részleteiben is döntést kell hoznia.
Az építés minden lényeges mozzanatát a könnyebb értelmezhetőség és fogyaszthatóság jegyében közvetlen a képekre feliratoztam. A képek alatti szövegmezőbe már csak néhány kiegészítő gondolat kellett, hogy végképp kiürítsem az emlékeim tárházát.
A propeller-dolog csőbe húzott, így maradt bennem egy kis rossz szájíz. A matricaív hiteltelensége is nyomott hagyott bennem annyira, hogy legközelebb már előre tájékozódjak a feldolgozandó témával kapcsolatban. Annak a fránya kabinmaszknak a korai mivoltára sem sikerült időben felfigyelni. Elkeseredve mégsem vagyok, mert azóta egy sokkal jobb festéshez találtam matricát, amelyet egy 1:72-re talán megjelenő Tamiya P-38J-re fogok felrakni majd egyszer. Szóval ha mást nem is, tervezgetni, álmodozni továbbra is tudok. Addig pedig ez a repcsi is jó lesz a vitrinembe, és persze a Messzereim célkeresztjébe.
|
|
01 Címlapos
|
|
|
02 kiegészítők
|
|
|
03 hibák
|
|
|
04 motor lebontás
|
|
|
05 olajhűtők méretei
|
|
|
06 légcsavarkúp ismerkedés
|
|
|
07 légcsavarkúp dilemma
|
|
|
08 fellépő
|
|
|
09 szárnylyukak
|
|
|
10 vízhűtők
|
|
|
11 vízhűtők maszkolása
|
|
|
12 orrsúlyozás
|
|
|
13 szárnyfelső-törzs találkozás
|
|
|
14 gyanta motorburkolat mérethiány
|
|
|
15 illesztett motorburkolat
|
|
|
16 kabintető maszkolás
|
|
|
17 kezdődik a festés
|
|
|
18 Éjsötét árnyék
|
|
|
19 Alumínium színek
|
|
|
20 futóaknák színezése
|
|
|
21 lakkozás matricázás megint lakkozás. Légcsavar nagy felismerés
|
|
|
22 antenna szálak, pigmentezés
|
|
|
23 fegyvercsövek
|
|
|
24
|
|
|
25
|
|
|
26
|
|
|
27
|
|
|
28
|
|
|
29
|
|
|
30
|
|
|
31
|
|
|
32
|
|
|
33 Itt a Póni, hol a Póni
|
|
|
34 Vitrinben
|
2023.08.01.
Utolsó módosítás: 2023.08.08.
Utolsó módosítás: 2023.08.08.
Motivátor: Takács Zoltán