Heinkel He-162 Volksjäger
1:48, Tamiya
(2006)
Pintér György - Múzeumi krimik
A Heinkel He-162 Volksjäger a második világháború egyik legkülönlegesebb vadászgépe volt: gyorsan, szinte kapkodva fejlesztették ki, hogy a Luftwaffe utolsó hónapjaiban bevethető legyen. Bár technológiailag előremutató sugárhajtású gépnek számított, rövid szolgálati ideje és a háború vége miatt sosem tudta igazán kibontakoztatni a benne rejlő lehetőségeket. Éppen ez a különleges történet és a jellegzetes formavilág teszi igazán izgalmassá a makettezők számára – a következőkben pedig ennek a legendás gépnek a makett változatát fogom bemutatni, a saját építésem részleteivel.
Sokáig gondolkodtam, milyen festéssel szeretném elkészíteni a makettet. Az építéshez a végső löketet egy 1945-ben készült fénykép adta meg: a szövetségesek Németországban vizsgálnak egy félig-meddig lesajnált példányt, még mielőtt elszállították volna tesztelésre.
A projekt alapjául a Tamiya 2006-ban piacra dobott 1/48-as készlete szolgált. Ez a makett is mindenben hozza azt, amit a Tamiya termékeiben szeretünk: részletes kidolgozás, szinte tökéletes illeszkedés és minőségi anyaghasználat. Az alkatrészbontás lehetővé teszi, hogy nyitott vagy zárt hajtómű-gondolákkal építsük meg a gépet, sőt, ezeket akár ragasztás nélkül is cserélgethetjük. Kellemes bónusz a dobozban található pilótafigura és a hajtómű szerelőállványa, amelyre kiállítható a megépített BMW-003 sugárhajtómű is.
A doboz három festési variációt kínál, viszont a Tamiya matricái szerintem szokatlanul vastagok, így érdemes alternatívákat keresni. Mivel az általam választott példány (Fehér 4) nem szerepel a gyári lehetőségek között, elkezdtem kutatni a konkrét típus és a feljavítási lehetőségek után.
A Scalemates.com oldalon rengeteg utángyártott feljavítót listáznak ehhez a maketthez, innen válogattam össze fokozatosan a szükséges elemeket. Mivel viszonylag lassan építek, szeretem a projektjeimet minél kidolgozottabb irányba eltolni, így sokszor egy új makett helyett inkább a meglévő készleteimhez vásárolok kiegészítőket.
A kabinbelsőhöz az Eduard 49339 maratását és a HGW "szövet" jellegű hevedereit választottam. Bekerült még az Aires kabinbelső (ehhez lesz pár keresetlen szavam), az Aires futóműaknák (remélem, mindenki csuklik az Airesnél!), ResKit kerekek, fém pitot cső és gépágyúcsövek, valamint az FPW Model BMW-003 motorja. A kiszemelt gép jelzéseit szerencsére a HM Decals kiadta, így a stencilfeliratokkal együtt ezt is beszereztem. A hab a tortán a Valiant Wings Publishing Airframe Album No.13 – The Heinkel He 162: A Detailed Guide to the Luftwaffe's Volksjäger című kiadványa, amely rengeteg értékes információt és képet tartalmaz a típusról.
Teljes mértékben vállalom a felelősséget, de naivan azt gondoltam, hogy ha már az ember elkölt egy kisebb vagyont feljavítókra, akkor azokat még nagyobb örömmel fogja beépíteni, mint a gyári alkatrészeket. Nyilván kisebb-nagyobb igazításra mindig számítok, de az, hogy az Aires kabinbelső és futóműaknák távolról sem passzoltak a helyükre – mondjuk úgy – meglepett.
A sorban a friss és ropogós FPW Model 3D tervezett és nyomtatott hajtómű következett, amely 3 mm-rel rövidebb volt a kelleténél. Egyébként parádés kidolgozású kiegészítőkről van szó, de valahogy meg kellett oldani, hogy passzoljanak is. A hajtómű esetében visszajelzést küldtem a gyártónak, aki nagyon segítőkészen javította a mérethibát, és új alkatrészeket küldött.
A kabin és az aknák esetében nagy segítségemre volt, hogy otthonosan mozgok a 3D tervezés és nyomtatás világában, így végül minden problémát orvosolni tudtam a magam módján.
A folyamat a kabinbelső rendberakásával kezdődött. Rengeteg szárazpróbálás után az Aires teknőt három részre fűrészeltem. Mivel a fő alkatrész egybe van öntve az orrfutó aknával, minden kritikus ponton beállítottam az illeszkedést, majd újra összecsapoltam a darabokat, és tömítettem a keletkező réseket. A géptörzs oldalfalait és az ide kerülő Aires elemeket papírvékonyra kellett csiszolni, hogy a helyükre ragaszthatók legyenek.
Ugyanezt a folyamatot eljátszottam volna a hátsó aknával is, de az ide szánt Aires alkatrész egyszerűen túl kicsi volt. Feltételezem, hogy a használt műgyanta annyit zsugorodott a dobozba kerülés óta, hogy használhatatlanná vált. Mivel az Aires aknában szépek a részletek, ezt alapul véve 3D terveztem és nyomtattam egy méretpontosabb verziót, és a hiányzó belső, merevítőbordás oldalfalakat is pótoltam.
A kabinba is került néhány apró, 3D tervezett elem, beragasztottam az Eduard maratásokat, majd néhány hiányzó kábellel még zsúfoltabbá tettem az aknát és a fülkét.
Minden kapott egy egységes, szürke Mr. Surfacer 1200 alapozóréteget, hogy az építési hibák könnyen láthatóvá váljanak. Ezt követően Mr. Surfacer Black 1500-zal még egyszer átfújtam mindent, ez adta az alapot a végső színekhez.
A fülke az AK Real Colors RLM66 szürkéjével indult, amit Tamiya Buff és fehérrel világosítottam azokon a helyeken, ahol a fény amúgy is jobban megvilágítja őket. Sötétszürke/barna pinwash után Abteilung 502 olajokkal dolgoztam meg a felületeket, majd óvatos szárazecseteléssel kiemeltem a részleteket. A műszerfal Eduard maratás, a műszerekbe UV gyantát cseppentve szépen lehet imitálni az üvegezést. A futóakna ugyanígy készült, alapszíne Mr. Hobby RLM02.
Az építés neheze ezzel le is zárult, a törzsfelek összeillesztése után már gyerekjáték volt alapozható állapotba hozni a gépet, ami főleg a nagyszerű Tamiya szerszámnak köszönhető. A szárnyak összeillesztése előtt azért a kormányfelületek egy részét kitérítettem, ezzel az apró módosítással még több realizmust és karaktert lehet adni bármelyik sárkánynak. Ezzel párhuzamosan a hajtóművet és a többi alkatrészt (futóművek, kabintető, kerekek) is festhető állapotba hoztam, így egy kanyarban letudtam az alapozást is.
A gép a klasszikus RLM 76/81/82 kombinációt kapta. A színeket az AK Real Colors és a Mr. Hobby palettájáról válogattam össze aszerint, hogy a színek között markánsabb tónuskülönbségek legyenek.
Festési technikának a "black-basing" módszert használtam: a fekete alapra először egy fehér vagy ahhoz közeli színnel szabálytalan, ködös, aprólékos mintát fújtam, így a panelvonalak mentén szinte fekete maradt. Ez gyakorlatilag egy inverz pre-shading, ahol a panelek belsejét világosítjuk vissza.
Azért kedvelem jobban a black-basinget, mert minden panel egyedi vizuális textúrát kaphatm türelemtől és technikától függően. Ha az alapszín világosításába kékes, barnás, sárgás vagy pirosas árnyalatokat is beleviszünk, még tovább finomítható a végeredmény. Az alapszínt jól felhígítva, ködölve érdemes felvinni. A matricázás, lakkozás és weathering sokat tompít az effekt intenzitásán, ezért érdemes kicsit markánsabbra hagyni a festési fázisban.
A matricák előtt a VMS szatén lakkjával egységesítettem a felületet. A záró lakkréteg előtt olajfestékkel kiemeltem a gép oldalán látható karakteres, fakult csíkokat, néhány elszíneződött panelt, valamint a panelvonalak befolyatása is ekkor történt.
A weathering ennél a gépnél különösen nagy teret enged a makettezőnek, de igyekeztem csak a legminimálisabb módon eltérni a referenciafotótól. Sok kép és forrás átvizsgálása után AK ceruzákkal és akrilokkal festettem fel az apró kopásokat, valamint az alapszín alól kikandikáló javításokat és alapozóréteget. Ezek a részletek középtávolból vagy közelről látványosak, de messziről nem feltűnőek.
Fontos megjegyezni, hogy a szárnyak alsó és felső felületei fa borításúak, így ide nem kerülhet fémes kopás. Végül Abteilung olajokkal festettem fel a gép oldalára felcsapódott/lerakódott koszt. Három eltérő árnyalatot kevertem ki, hogy kicsit megtörjem az effekt monotonitását. Jó módszer, ha a sarat fröcsköléssel visszük fel – gyakorlatilag 1:1-ben is így keletkezik. A túl nagy pöttyöket White Spirittel könnyen elmoshatjuk, ezzel minimális saras filtert adva az adott területnek.
A hajtómű, a kabintető és az egyéb alkatrészek festésére már nem térnék ki ilyen részletesen, mivel ezek a fentebb ismertetett technikák és színkombinációk ismétlésével készültek, a megfelelő árnyalatok használatával.
Bár az építés során akadtak bosszantó pillanatok és nem várt akadályok, végül pont ezek tették igazán emlékezetessé a projektet. A Salamander mindig is különleges gépnek számított a szememben, és jó érzés volt a maketten keresztül kicsit közelebb kerülni a történetéhez. A kész modell így nemcsak egy újabb darab a polcon, hanem egy élmény is, amit sok kísérletezés, tanulás és öröm kísért az út során.
Sokáig gondolkodtam, milyen festéssel szeretném elkészíteni a makettet. Az építéshez a végső löketet egy 1945-ben készült fénykép adta meg: a szövetségesek Németországban vizsgálnak egy félig-meddig lesajnált példányt, még mielőtt elszállították volna tesztelésre.
A makett
A projekt alapjául a Tamiya 2006-ban piacra dobott 1/48-as készlete szolgált. Ez a makett is mindenben hozza azt, amit a Tamiya termékeiben szeretünk: részletes kidolgozás, szinte tökéletes illeszkedés és minőségi anyaghasználat. Az alkatrészbontás lehetővé teszi, hogy nyitott vagy zárt hajtómű-gondolákkal építsük meg a gépet, sőt, ezeket akár ragasztás nélkül is cserélgethetjük. Kellemes bónusz a dobozban található pilótafigura és a hajtómű szerelőállványa, amelyre kiállítható a megépített BMW-003 sugárhajtómű is.
A doboz három festési variációt kínál, viszont a Tamiya matricái szerintem szokatlanul vastagok, így érdemes alternatívákat keresni. Mivel az általam választott példány (Fehér 4) nem szerepel a gyári lehetőségek között, elkezdtem kutatni a konkrét típus és a feljavítási lehetőségek után.
Kiegészítők
A Scalemates.com oldalon rengeteg utángyártott feljavítót listáznak ehhez a maketthez, innen válogattam össze fokozatosan a szükséges elemeket. Mivel viszonylag lassan építek, szeretem a projektjeimet minél kidolgozottabb irányba eltolni, így sokszor egy új makett helyett inkább a meglévő készleteimhez vásárolok kiegészítőket.
A kabinbelsőhöz az Eduard 49339 maratását és a HGW "szövet" jellegű hevedereit választottam. Bekerült még az Aires kabinbelső (ehhez lesz pár keresetlen szavam), az Aires futóműaknák (remélem, mindenki csuklik az Airesnél!), ResKit kerekek, fém pitot cső és gépágyúcsövek, valamint az FPW Model BMW-003 motorja. A kiszemelt gép jelzéseit szerencsére a HM Decals kiadta, így a stencilfeliratokkal együtt ezt is beszereztem. A hab a tortán a Valiant Wings Publishing Airframe Album No.13 – The Heinkel He 162: A Detailed Guide to the Luftwaffe's Volksjäger című kiadványa, amely rengeteg értékes információt és képet tartalmaz a típusról.
A nem várt fordulat
Teljes mértékben vállalom a felelősséget, de naivan azt gondoltam, hogy ha már az ember elkölt egy kisebb vagyont feljavítókra, akkor azokat még nagyobb örömmel fogja beépíteni, mint a gyári alkatrészeket. Nyilván kisebb-nagyobb igazításra mindig számítok, de az, hogy az Aires kabinbelső és futóműaknák távolról sem passzoltak a helyükre – mondjuk úgy – meglepett.
A sorban a friss és ropogós FPW Model 3D tervezett és nyomtatott hajtómű következett, amely 3 mm-rel rövidebb volt a kelleténél. Egyébként parádés kidolgozású kiegészítőkről van szó, de valahogy meg kellett oldani, hogy passzoljanak is. A hajtómű esetében visszajelzést küldtem a gyártónak, aki nagyon segítőkészen javította a mérethibát, és új alkatrészeket küldött.
A kabin és az aknák esetében nagy segítségemre volt, hogy otthonosan mozgok a 3D tervezés és nyomtatás világában, így végül minden problémát orvosolni tudtam a magam módján.
A 3D tervezett futóakna
Az építés, festés
A folyamat a kabinbelső rendberakásával kezdődött. Rengeteg szárazpróbálás után az Aires teknőt három részre fűrészeltem. Mivel a fő alkatrész egybe van öntve az orrfutó aknával, minden kritikus ponton beállítottam az illeszkedést, majd újra összecsapoltam a darabokat, és tömítettem a keletkező réseket. A géptörzs oldalfalait és az ide kerülő Aires elemeket papírvékonyra kellett csiszolni, hogy a helyükre ragaszthatók legyenek.
Ugyanezt a folyamatot eljátszottam volna a hátsó aknával is, de az ide szánt Aires alkatrész egyszerűen túl kicsi volt. Feltételezem, hogy a használt műgyanta annyit zsugorodott a dobozba kerülés óta, hogy használhatatlanná vált. Mivel az Aires aknában szépek a részletek, ezt alapul véve 3D terveztem és nyomtattam egy méretpontosabb verziót, és a hiányzó belső, merevítőbordás oldalfalakat is pótoltam.
A kabinba is került néhány apró, 3D tervezett elem, beragasztottam az Eduard maratásokat, majd néhány hiányzó kábellel még zsúfoltabbá tettem az aknát és a fülkét.
Minden kapott egy egységes, szürke Mr. Surfacer 1200 alapozóréteget, hogy az építési hibák könnyen láthatóvá váljanak. Ezt követően Mr. Surfacer Black 1500-zal még egyszer átfújtam mindent, ez adta az alapot a végső színekhez.
A fülke az AK Real Colors RLM66 szürkéjével indult, amit Tamiya Buff és fehérrel világosítottam azokon a helyeken, ahol a fény amúgy is jobban megvilágítja őket. Sötétszürke/barna pinwash után Abteilung 502 olajokkal dolgoztam meg a felületeket, majd óvatos szárazecseteléssel kiemeltem a részleteket. A műszerfal Eduard maratás, a műszerekbe UV gyantát cseppentve szépen lehet imitálni az üvegezést. A futóakna ugyanígy készült, alapszíne Mr. Hobby RLM02.
Az építés neheze ezzel le is zárult, a törzsfelek összeillesztése után már gyerekjáték volt alapozható állapotba hozni a gépet, ami főleg a nagyszerű Tamiya szerszámnak köszönhető. A szárnyak összeillesztése előtt azért a kormányfelületek egy részét kitérítettem, ezzel az apró módosítással még több realizmust és karaktert lehet adni bármelyik sárkánynak. Ezzel párhuzamosan a hajtóművet és a többi alkatrészt (futóművek, kabintető, kerekek) is festhető állapotba hoztam, így egy kanyarban letudtam az alapozást is.
Festés és weathering
A gép a klasszikus RLM 76/81/82 kombinációt kapta. A színeket az AK Real Colors és a Mr. Hobby palettájáról válogattam össze aszerint, hogy a színek között markánsabb tónuskülönbségek legyenek.
Festési technikának a "black-basing" módszert használtam: a fekete alapra először egy fehér vagy ahhoz közeli színnel szabálytalan, ködös, aprólékos mintát fújtam, így a panelvonalak mentén szinte fekete maradt. Ez gyakorlatilag egy inverz pre-shading, ahol a panelek belsejét világosítjuk vissza.
Azért kedvelem jobban a black-basinget, mert minden panel egyedi vizuális textúrát kaphatm türelemtől és technikától függően. Ha az alapszín világosításába kékes, barnás, sárgás vagy pirosas árnyalatokat is beleviszünk, még tovább finomítható a végeredmény. Az alapszínt jól felhígítva, ködölve érdemes felvinni. A matricázás, lakkozás és weathering sokat tompít az effekt intenzitásán, ezért érdemes kicsit markánsabbra hagyni a festési fázisban.
A matricák előtt a VMS szatén lakkjával egységesítettem a felületet. A záró lakkréteg előtt olajfestékkel kiemeltem a gép oldalán látható karakteres, fakult csíkokat, néhány elszíneződött panelt, valamint a panelvonalak befolyatása is ekkor történt.
A weathering ennél a gépnél különösen nagy teret enged a makettezőnek, de igyekeztem csak a legminimálisabb módon eltérni a referenciafotótól. Sok kép és forrás átvizsgálása után AK ceruzákkal és akrilokkal festettem fel az apró kopásokat, valamint az alapszín alól kikandikáló javításokat és alapozóréteget. Ezek a részletek középtávolból vagy közelről látványosak, de messziről nem feltűnőek.
Fontos megjegyezni, hogy a szárnyak alsó és felső felületei fa borításúak, így ide nem kerülhet fémes kopás. Végül Abteilung olajokkal festettem fel a gép oldalára felcsapódott/lerakódott koszt. Három eltérő árnyalatot kevertem ki, hogy kicsit megtörjem az effekt monotonitását. Jó módszer, ha a sarat fröcsköléssel visszük fel – gyakorlatilag 1:1-ben is így keletkezik. A túl nagy pöttyöket White Spirittel könnyen elmoshatjuk, ezzel minimális saras filtert adva az adott területnek.
A hajtómű, a kabintető és az egyéb alkatrészek festésére már nem térnék ki ilyen részletesen, mivel ezek a fentebb ismertetett technikák és színkombinációk ismétlésével készültek, a megfelelő árnyalatok használatával.
Végszó
Bár az építés során akadtak bosszantó pillanatok és nem várt akadályok, végül pont ezek tették igazán emlékezetessé a projektet. A Salamander mindig is különleges gépnek számított a szememben, és jó érzés volt a maketten keresztül kicsit közelebb kerülni a történetéhez. A kész modell így nemcsak egy újabb darab a polcon, hanem egy élmény is, amit sok kísérletezés, tanulás és öröm kísért az út során.
Heinkel He-162 Volksjäger
1:48 Tamiya
1:48 Tamiya
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A 3D tervezett futóakna
|
|
|
|
2025.09.02.