Fiat BR.20 Cicogna
1:72, Italeri
No.1143
Pintér György - Múzeumi krimik
Ez a típus nem állt alkalmazásban a magyar légierőnél, de egyes vélemények szerint két példányt legalább teszteknek vetettünk alá. Aztán hogy ez mennyire igaz és mennyire nem, azt nem tudni. De úgy gondoltam - már csak az olasz típusokért való rajongásom miatt is -, hogy mindenképpen a bakancslistámra írom fel egy ilyen gép elkészítését. Ehhez azonban először szereznem kellett egy ilyen készletet, de a webshopok kínálatát böngészve eléggé borsosnak találtam az árát a felújított és újra kiadott készletnek. "Türelem rózsát terem" alapon vártam tehát, hátha valahol felbukkan jutányosabb áron a készlet. A szerencse rám is mosolygott egy hobbitárs hirdetése formájában, aki nem is egy, hanem két készletet árult egyben. Ugyan mindkettő a régebbi kiadás volt és az egyik kissé hiányos is, de úgy gondoltam, hogy majd kipótolom a hiányzó részeket. Így aztán gyorsan le is csaptam a hirdetésre és begyűjtöttem a felkínált árut.
Első szemrevételezésre az egyik készletnél a jobb szárny alsó felének, illetve az orrban lévő lövegtoronynak a hiánya okozza majd a bonyodalmakat, de a másik tökéletesen hiánytalan. Úgy gondoltam tehát, hogy ezt pótolni tudom, ha a másik készletben meglévő darabokat lemásolom műgyantából. Ha nem sikerül, akkor legfeljebb kitalálok valami kényszerleszálláson átesett verziót.
Az alkatrészeket tekintve elég jól kivehető részletek fogadnak minket, bár a panelvonalak pozitívak, illetve a szegecselés is kiemelkedik a felületből. Ez majd a csiszolásnál fog gondot okozni, mert vigyázni kell, hogy ne csiszoljuk el ezeket a részleteket. A belső tereket illetően elég elnagyolt a kivitelezés, de igazából csak a pilótafülkéből látszik valami az összeépítés során. Van azonban a készlethez egy elég jó rézmaratás feljavító készlet, amiből a teljes belső tér kialakítható, illetve tovább pontosíthatók a külső részletek is. Ezt rögtön két példányban be is szereztem.
Az építést hosszas "nézelődés" előzte meg, amely során alaposan áttanulmányoztam az alkatrészeket, az összeállítási utasítást és a feljavító készlet elemeit. Az már látszott, hogy lesz bőven munkám a réz alkatrészek hajtogatása és összeállítása során, tekintve, hogy a készlet padlólemezének kétharmadát cserére jelöli a feljavító. Itt érdemes a tényleges réz csereelemek alapján kimérni a vágások helyét, valamint mindenképpen szükséges egy maratáshajlító alkalmazása és egy nagyító is hasznos. Néhány alkatrész összeállítása még így is macerás, mert annyira vékony, vagy apró (például a pilótaülések kartámaszai, tartólábai, kezelőszervek), vagy éppen a ragasztási felület nagyon kicsi. Aki gyakorlott a forrasztásban, az próbálkozhat azzal is, mindenképpen tartósabb kötést biztosít a pillanatragasztónál. Az extra elemek egyébként nagyon jól mutatnak, sokkal élethűbbre készíthetjük velük a teljes belső teret, viszont ahhoz, hogy lássunk is majd belőle valamit, érdemes kivágni a törzsön lévő ajtókat is (ezek is a feljavító készlet részei).
A belsőteret több részletben állítottam össze, hogy kényelmesebben tudjam festeni. Először fekete alapozó réteget kapott, majd Vallejo Pale Green színnel fújtam meg több vékony rétegben, hogy az alapozás árnyékolásként még látható maradjon. Ezután tűecsettel színeztem tovább a kezelőszerveket, üléseket, bekötőhevedereket, végül szárazecseteltem a kiemelkedő felületeket és befolyattam a mélyedéseket. Persze a belső tér beragasztása előtt még a törzsfelekbe be kellett ragasztani az ablakok üvegezését is, valamint kivágtam a két ajtónyílást is. Ezekhez Pilka fűrészt használtam, amivel óvatosan körbe kapargattam az ajtók körvonalát, amíg át nem lyukadt az anyag. A sarkoknál hegyes szikével igazítottam. Az ablakok egy nagy tömbbe voltak öntve, ami belülről nézve kiállt a törzsből, így útban volt a maratásból adott bordázatnak. Szétvágtam tehát őket, majd elvékonyítva és felpolírozva beragasztottam a helyükre. A ragasztáshoz használt faragasztó egyben biztosította a tömítést is a hézagokban. Az ablakok belső részének maszkolása után itt is megtörtént az alapozás, a festés. Végül a nagyobb felületek közepét az alapszín sárgával világosított változatával fújtam át.
A törzs egyesítése előtt leszedtem a belső maszkolásokat, beragasztottam a feljavított belső teret, majd befolyattam a törzsfelek belső részét barna bemosóval. Elkészítettem az alsó és a felső lövésztornyot is. A felső esetében az átlátszó műanyagból készült torony maszkolása elég aprólékos munka, de nem volt kedvem még a gyári maszkra is várni. Az alsó lövésztorony lehajtható kivitelű, így azt is mozgathatóra hagytam. Ez megkönnyíti majd a festést is, mert felhajtott állapotban lefedi a nyílást, így a festék nem kerülhet a belső térbe.
Az orr-rész összeállításánál eltértem az utasítástól, bár utólag kiderült, hogy nem volt jó ötlet. A két fél elemet a törzshöz ragasztottam, nem egymáshoz és így egyesítettem a két féltörzset. A ragasztást a faroktól fokozatosan előrefelé haladva, pillanatragasztóval végeztem, folyamatosan igazítva az illesztési felületeket, hogy ne legyen lépcső. Az orrnál aztán kiderült, hogy miért is nem volt jó ötlet a változtatás: 3-4 mm-es rés volt a két átlátszó darab között, amit így kénytelen voltam szintén pillanatragasztóval és szorítóval ragasztani. Szerencsére nem ködölt be a ragasztó. Ezzel a két nagy fődarab egyben volt, de azt már láttam, hogy itt bizony jócskán csiszolni kell, ami rossz hír volt a szegecselt felületnek. Hoztam tehát egy nehéz döntést és a törzs teljes felületéről lecsiszoltam az egyébként tetszetős szegecseket és néhány panelvonalat bekarcoltam. Jobb lett volna ezt még ragasztás előtt megcsinálni, de így is megoldható volt. Ez a csiszolás jól megmutatta a felületi beszívódásokat is, ami még az átlátszó orrburkolaton is előfordult. Ezeket feltöltöttem tömítővel, majd szintbe hoztam a felülettel. Az ablakokat polírozó pasztával kezeltem, amennyire lehetett.
A következő lépésben a vízszintes és dupla függőleges vezérsík fix elemeit, valamint azok merevítését ragasztottam fel. Ezekkel nem volt sok gond, mindössze a megfelelő beállításra kellett figyelni, valamint az illesztési felületeket kellett végighúzni kis tömítővel. Mivel ezekben az éles sarkokban utálok csiszolni, így vízzel oldható tömítőt használtam, hogy a felesleget nedves fülpiszkálóval le tudjam törölni. A vezérsíkok mozgó felületein lecseréltem a trimmlapok mozgató rúdjainak tömör öntvényét a rézmaratásban adott finom alkatrészekre. Ezeket mindig úgy építem be, hogy a levágásnál meghagyok egy kis csapot, amit a megfelelő helyre fúrt kis furatokba tudok ragasztani. Ezzel stabilabb az egész, mintha csak a felületre ragasztanám. Kifúrtam a kormányfelületeket mozgató alkatrészek helyét is, de ezeket még nem tettem fel, mert külön fogom festeni a kormánylapokat.
A szárnyak összeragasztása előtt szintén lecsiszoltam a szegecselést, illetve bekarcoltam a főbb panelvonalakat. A futóaknákkal is kezdeni kellett valamit, mivel teljesen kopár volt mindkettő. Ide a neten fellelt építési leírások alapján kreáltam valami bordázatot húzott szálakból, hogy mégis legyen benne valami. A futóaknák színe a belső térrel egyezik meg, itt is barna befolyatást alkalmaztam. A futószárak alumíniumszínűek, a keréktárcsákkal együtt. A kerekek összeépítésénél sikerült kihagynom a tengelyt, ezért ezt megfelelő átmérőjű fémtengellyel pótoltam, aminek a két végét kézifúróba fogva vékonyítottam el egy tűreszelő segítségével. Elkészültek a kipufogók is, amelyeket óvatosan felfúrtam, majd lecsiszoltam róluk az öntési vonalakat. A bordázott részektől is megszabadultam és helyette vékony rézdrótot tekertem fel ezeken a szakaszokon.
A motorokat két részből kell összeállítani, ami nagyban megkönnyíti a festést: először fekete alapozóval, majd AK Extrem Metal alumínium festékkel fújtam le őket. Ezután a szelepemelő rudakat ezüstszínűre festettem tűecsettel, majd pótoltam a gyújtáskábeleket. A forgattyúsházat halvány szürkére festettem, végül pedig az egészet fekete panelezővel folyattam be. A részegységek összeépítését követően bepróbáltam (volna) a helyükre, ahol azonban nem fértek el. Nem volt mit tenni, kicsit le kellett reszelni körben a motorház belső részéből, hogy nagyobb átmérőjű legyen. Így már befértek a helyükre a szárazpróbán.
A nagyobb részegységek összeragasztása után következett az alapozás fekete AK alapozóval, majd az alsó fedőszín felvitele AK 3rd Light Ghost Grey színből. Ezt több vékony rétegben, szinte ködölve vittem fel, a panelek közepét kicsit jobban átfújva. Amikor ezzel készen voltam, akkor kimértem az ék alakú felségjelzés helyét és méretét, majd ezt is felfestettem az alsó részen. Ehhez ideiglenesen felerősítettem a kormánylapokat is. A felső felület esetében háromszínű kamuflázst képzeltem el a gépre, de gondban voltam, hogy az AK Sand vagy a Gunze Tan színét használjam-e. Végül az előbbi mellett döntöttem, talán azért, mert az apró foltozású olasz gépeknek is az az alapszíne. Ezt festettem fel tehát először, majd a panelvonalakat egy kicsit sárgított változattal fújtam át, a panelek közepét pedig fakított verzióval ködöltem. Száradás után következett a barna foltozás határainak kimaszkolása és festése, majd végül a zöld foltok fújása. Mindkét esetben a homoksárga alapfelület készítésénél leírtak szerint jártam el a panelvonalak és panelek plasztikusabbá tételénél. A teljes festést követő 24 órás száradást követően leszedtem minden maszkolást - az átlátszó részeken lévők kivételével -, majd az apróbb festési hibákat kezdtem kijavítani. Ehhez egyrészt maradék festéket, másrészt fogpiszkálót és nedves fülpiszkálót használtam. Utóbbi kettő segítségével elég jól vissza lehet kaparni a maszk alá befolyó festéket a határvonalakról. A fogpiszkálót benedvesítettem kicsit és óvatos, finom mozdulatokkal vakarni kezdtem ezeket az apró megfolyásokat. Amikor kellően fellazult a festék, akkor a nedves fülpiszkálóval töröltem le, majd szükség esetén vékony ecsettel és híg festékkel javítottam a helyet.
Bekerültek a helyükre a motorok is, majd felragasztottam a külön alkatrészként adott gyűrűt is a motorburkolatokra. Ezt előzőleg RLM23 pirosra festettem. Végül beépítettem a futóműveket, illetve a két hosszan hátra nyúló kipufogót is, amiknél híg feketével imitáltam a koromnyomokat. Végül sablonnal felfújtam egy lajstromszámot a géptörzs két oldalára, beragasztottam még az antennahuzalt és feltettem a légcsavarokat. Ezzel összeállt a "magyarított" olasz gólya és elfoglalta méltó helyét a vitrinben. A másik készletből Br.20M verziót tervezek majd építeni.
Első szemrevételezésre az egyik készletnél a jobb szárny alsó felének, illetve az orrban lévő lövegtoronynak a hiánya okozza majd a bonyodalmakat, de a másik tökéletesen hiánytalan. Úgy gondoltam tehát, hogy ezt pótolni tudom, ha a másik készletben meglévő darabokat lemásolom műgyantából. Ha nem sikerül, akkor legfeljebb kitalálok valami kényszerleszálláson átesett verziót.
Az alkatrészeket tekintve elég jól kivehető részletek fogadnak minket, bár a panelvonalak pozitívak, illetve a szegecselés is kiemelkedik a felületből. Ez majd a csiszolásnál fog gondot okozni, mert vigyázni kell, hogy ne csiszoljuk el ezeket a részleteket. A belső tereket illetően elég elnagyolt a kivitelezés, de igazából csak a pilótafülkéből látszik valami az összeépítés során. Van azonban a készlethez egy elég jó rézmaratás feljavító készlet, amiből a teljes belső tér kialakítható, illetve tovább pontosíthatók a külső részletek is. Ezt rögtön két példányban be is szereztem.
Az építést hosszas "nézelődés" előzte meg, amely során alaposan áttanulmányoztam az alkatrészeket, az összeállítási utasítást és a feljavító készlet elemeit. Az már látszott, hogy lesz bőven munkám a réz alkatrészek hajtogatása és összeállítása során, tekintve, hogy a készlet padlólemezének kétharmadát cserére jelöli a feljavító. Itt érdemes a tényleges réz csereelemek alapján kimérni a vágások helyét, valamint mindenképpen szükséges egy maratáshajlító alkalmazása és egy nagyító is hasznos. Néhány alkatrész összeállítása még így is macerás, mert annyira vékony, vagy apró (például a pilótaülések kartámaszai, tartólábai, kezelőszervek), vagy éppen a ragasztási felület nagyon kicsi. Aki gyakorlott a forrasztásban, az próbálkozhat azzal is, mindenképpen tartósabb kötést biztosít a pillanatragasztónál. Az extra elemek egyébként nagyon jól mutatnak, sokkal élethűbbre készíthetjük velük a teljes belső teret, viszont ahhoz, hogy lássunk is majd belőle valamit, érdemes kivágni a törzsön lévő ajtókat is (ezek is a feljavító készlet részei).
A belsőteret több részletben állítottam össze, hogy kényelmesebben tudjam festeni. Először fekete alapozó réteget kapott, majd Vallejo Pale Green színnel fújtam meg több vékony rétegben, hogy az alapozás árnyékolásként még látható maradjon. Ezután tűecsettel színeztem tovább a kezelőszerveket, üléseket, bekötőhevedereket, végül szárazecseteltem a kiemelkedő felületeket és befolyattam a mélyedéseket. Persze a belső tér beragasztása előtt még a törzsfelekbe be kellett ragasztani az ablakok üvegezését is, valamint kivágtam a két ajtónyílást is. Ezekhez Pilka fűrészt használtam, amivel óvatosan körbe kapargattam az ajtók körvonalát, amíg át nem lyukadt az anyag. A sarkoknál hegyes szikével igazítottam. Az ablakok egy nagy tömbbe voltak öntve, ami belülről nézve kiállt a törzsből, így útban volt a maratásból adott bordázatnak. Szétvágtam tehát őket, majd elvékonyítva és felpolírozva beragasztottam a helyükre. A ragasztáshoz használt faragasztó egyben biztosította a tömítést is a hézagokban. Az ablakok belső részének maszkolása után itt is megtörtént az alapozás, a festés. Végül a nagyobb felületek közepét az alapszín sárgával világosított változatával fújtam át.
A törzs egyesítése előtt leszedtem a belső maszkolásokat, beragasztottam a feljavított belső teret, majd befolyattam a törzsfelek belső részét barna bemosóval. Elkészítettem az alsó és a felső lövésztornyot is. A felső esetében az átlátszó műanyagból készült torony maszkolása elég aprólékos munka, de nem volt kedvem még a gyári maszkra is várni. Az alsó lövésztorony lehajtható kivitelű, így azt is mozgathatóra hagytam. Ez megkönnyíti majd a festést is, mert felhajtott állapotban lefedi a nyílást, így a festék nem kerülhet a belső térbe.
Az orr-rész összeállításánál eltértem az utasítástól, bár utólag kiderült, hogy nem volt jó ötlet. A két fél elemet a törzshöz ragasztottam, nem egymáshoz és így egyesítettem a két féltörzset. A ragasztást a faroktól fokozatosan előrefelé haladva, pillanatragasztóval végeztem, folyamatosan igazítva az illesztési felületeket, hogy ne legyen lépcső. Az orrnál aztán kiderült, hogy miért is nem volt jó ötlet a változtatás: 3-4 mm-es rés volt a két átlátszó darab között, amit így kénytelen voltam szintén pillanatragasztóval és szorítóval ragasztani. Szerencsére nem ködölt be a ragasztó. Ezzel a két nagy fődarab egyben volt, de azt már láttam, hogy itt bizony jócskán csiszolni kell, ami rossz hír volt a szegecselt felületnek. Hoztam tehát egy nehéz döntést és a törzs teljes felületéről lecsiszoltam az egyébként tetszetős szegecseket és néhány panelvonalat bekarcoltam. Jobb lett volna ezt még ragasztás előtt megcsinálni, de így is megoldható volt. Ez a csiszolás jól megmutatta a felületi beszívódásokat is, ami még az átlátszó orrburkolaton is előfordult. Ezeket feltöltöttem tömítővel, majd szintbe hoztam a felülettel. Az ablakokat polírozó pasztával kezeltem, amennyire lehetett.
A következő lépésben a vízszintes és dupla függőleges vezérsík fix elemeit, valamint azok merevítését ragasztottam fel. Ezekkel nem volt sok gond, mindössze a megfelelő beállításra kellett figyelni, valamint az illesztési felületeket kellett végighúzni kis tömítővel. Mivel ezekben az éles sarkokban utálok csiszolni, így vízzel oldható tömítőt használtam, hogy a felesleget nedves fülpiszkálóval le tudjam törölni. A vezérsíkok mozgó felületein lecseréltem a trimmlapok mozgató rúdjainak tömör öntvényét a rézmaratásban adott finom alkatrészekre. Ezeket mindig úgy építem be, hogy a levágásnál meghagyok egy kis csapot, amit a megfelelő helyre fúrt kis furatokba tudok ragasztani. Ezzel stabilabb az egész, mintha csak a felületre ragasztanám. Kifúrtam a kormányfelületeket mozgató alkatrészek helyét is, de ezeket még nem tettem fel, mert külön fogom festeni a kormánylapokat.
A szárnyak összeragasztása előtt szintén lecsiszoltam a szegecselést, illetve bekarcoltam a főbb panelvonalakat. A futóaknákkal is kezdeni kellett valamit, mivel teljesen kopár volt mindkettő. Ide a neten fellelt építési leírások alapján kreáltam valami bordázatot húzott szálakból, hogy mégis legyen benne valami. A futóaknák színe a belső térrel egyezik meg, itt is barna befolyatást alkalmaztam. A futószárak alumíniumszínűek, a keréktárcsákkal együtt. A kerekek összeépítésénél sikerült kihagynom a tengelyt, ezért ezt megfelelő átmérőjű fémtengellyel pótoltam, aminek a két végét kézifúróba fogva vékonyítottam el egy tűreszelő segítségével. Elkészültek a kipufogók is, amelyeket óvatosan felfúrtam, majd lecsiszoltam róluk az öntési vonalakat. A bordázott részektől is megszabadultam és helyette vékony rézdrótot tekertem fel ezeken a szakaszokon.
A motorokat két részből kell összeállítani, ami nagyban megkönnyíti a festést: először fekete alapozóval, majd AK Extrem Metal alumínium festékkel fújtam le őket. Ezután a szelepemelő rudakat ezüstszínűre festettem tűecsettel, majd pótoltam a gyújtáskábeleket. A forgattyúsházat halvány szürkére festettem, végül pedig az egészet fekete panelezővel folyattam be. A részegységek összeépítését követően bepróbáltam (volna) a helyükre, ahol azonban nem fértek el. Nem volt mit tenni, kicsit le kellett reszelni körben a motorház belső részéből, hogy nagyobb átmérőjű legyen. Így már befértek a helyükre a szárazpróbán.
A nagyobb részegységek összeragasztása után következett az alapozás fekete AK alapozóval, majd az alsó fedőszín felvitele AK 3rd Light Ghost Grey színből. Ezt több vékony rétegben, szinte ködölve vittem fel, a panelek közepét kicsit jobban átfújva. Amikor ezzel készen voltam, akkor kimértem az ék alakú felségjelzés helyét és méretét, majd ezt is felfestettem az alsó részen. Ehhez ideiglenesen felerősítettem a kormánylapokat is. A felső felület esetében háromszínű kamuflázst képzeltem el a gépre, de gondban voltam, hogy az AK Sand vagy a Gunze Tan színét használjam-e. Végül az előbbi mellett döntöttem, talán azért, mert az apró foltozású olasz gépeknek is az az alapszíne. Ezt festettem fel tehát először, majd a panelvonalakat egy kicsit sárgított változattal fújtam át, a panelek közepét pedig fakított verzióval ködöltem. Száradás után következett a barna foltozás határainak kimaszkolása és festése, majd végül a zöld foltok fújása. Mindkét esetben a homoksárga alapfelület készítésénél leírtak szerint jártam el a panelvonalak és panelek plasztikusabbá tételénél. A teljes festést követő 24 órás száradást követően leszedtem minden maszkolást - az átlátszó részeken lévők kivételével -, majd az apróbb festési hibákat kezdtem kijavítani. Ehhez egyrészt maradék festéket, másrészt fogpiszkálót és nedves fülpiszkálót használtam. Utóbbi kettő segítségével elég jól vissza lehet kaparni a maszk alá befolyó festéket a határvonalakról. A fogpiszkálót benedvesítettem kicsit és óvatos, finom mozdulatokkal vakarni kezdtem ezeket az apró megfolyásokat. Amikor kellően fellazult a festék, akkor a nedves fülpiszkálóval töröltem le, majd szükség esetén vékony ecsettel és híg festékkel javítottam a helyet.
Bekerültek a helyükre a motorok is, majd felragasztottam a külön alkatrészként adott gyűrűt is a motorburkolatokra. Ezt előzőleg RLM23 pirosra festettem. Végül beépítettem a futóműveket, illetve a két hosszan hátra nyúló kipufogót is, amiknél híg feketével imitáltam a koromnyomokat. Végül sablonnal felfújtam egy lajstromszámot a géptörzs két oldalára, beragasztottam még az antennahuzalt és feltettem a légcsavarokat. Ezzel összeállt a "magyarított" olasz gólya és elfoglalta méltó helyét a vitrinben. A másik készletből Br.20M verziót tervezek majd építeni.
|
|
Box
|
|
|
1673951231007
|
|
|
1673951231005
|
|
|
1673951231003
|
|
|
1673951231001
|
|
|
1673951231072
|
|
|
1673951231062
|
|
|
1673951231067
|
|
|
1673951231081
|
|
|
1673951231057
|
|
|
1673951231053
|
|
|
1673951231033
|
|
|
1673951231043
|
|
|
1673951231038
|
|
|
1673951231030
|
2023.01.17.
Utolsó módosítás: 2023.01.20.
Utolsó módosítás: 2023.01.20.