Pintér György - Múzeumi krimik
A történet 1937-ban kezdődik, mikor az amerikai haditengerészet bizonyos értelemben kényszerpályára került. Valamit tenni kellet, mert még érvényben voltak az első világháború után kötött szerződések (a washingtoni és londoni flottaegyezmények), melyek megszabták az építhető hadihajók paramétereit. Ezen szerződések alapján épültek például a North Carolina és South Dakota osztályú csatahajók.
Ugyanakkor Japán és Olaszország éppen egy évvel korábban lépett ki a fent említett szerződésekből és egyre inkább kezdte elkötelezni magát a hitleri Németország mellett. Mivel a németekre nem vonatkozott a fentebb említett két szerződés, félő volt, hogy a bentmaradó három ország (USA, Nagy-Britannia és Franciaország) alulmarad egy tengerészeti fegyverkezési versenyben a másik hárommal szemben. 1937-ben tehát kiegészítették a londoni flottaegyezményt.
Ez azt jelentette, hogy csatahajók esetében az eddigi 35.000 tonnás maximális vízkiszorítást és 14 hüvelykes lövegeket megnövelhették 45.000 tonnára és 16 hüvelykes lövegekre. A plusz 10.000 tonnával egyébként a csatahajókra jellemző hármas egység (tűzerő-páncélvédelem-sebesség) bármelyikét növelhették, illetve ezek különböző kombinációit is elkészíthették. Az első koncepcióban az amerikaiak a sebesség javára döntöttek és ebből született meg az Iowa osztály (a képen az első hajógyári modellek egyike látható).
45.000 tonnás vízkiszorításukkal, 9 darabb 16 hüvelykes ágyúikkal és 33 csomós sebességükkel az Iowa osztály tagjai igen impozáns hajók voltak. De elsősorban arra készültek, hogy a melléjük osztott kísérettel együtt nagy sebességű harccsoportokat alkossanak, illetve kísérőhajóknak szánták őket a később megépítendő Essex osztályú repülőgéphordozók mellé.
A flotta vezetői azonban szerettek volna egy klasszikus csatahajót, amely még ha lassúbb is, de nagyobb tűzereje van. Ez a koncepció lett végül a Montana osztály. A képen a koncepcióhoz tartozó első rajzok egyike látható.
Figyeljük meg, hogy itt még egy sokkal összetettebb, egykéményes felépítményt terveztek, így a hajó inkább a South Dakota osztályhoz lett volna hasonló.
A teljes vízkiszorítást 64.000 tonnára tervezték és a hajót az addig megszokott 9 helyett 12 darab 16 hüvelykes löveggel szerelték volna fel.
A terveket többször megváltoztatták (eljutottak például egészen a 82.000 tonnás vízkiszorításig), mire kialakult az osztály végleges formája.
A végső tervekben 5 hajó építése szerepelt, egyenként 70.000 tonna teljes vízkiszorítással, 28 csomós sebességgel és 12 darab 16 hüvelykes ágyúval.
Az egységek építését 1941 januárjában kezdték volna el, de nem volt elég ipari kapacitás. Másrészt ezek a hajók túl nagyok lettek volna a sólyás építéshez, tehát a rendelkezésre állónál több szárazdokk kellett volna. Aztán 1942 elején Roosevelt elnök utasítására újra elhalasztották az építés kezdetét, hogy kapacitást biztosítsanak több repülőgéphordozó építésére (egy hordozó építése rövidebb ideig tart, mint egy csatahajóé). Végül az 1942-es csendes-óceáni hadműveletek bebizonyították, hogy a csatahajók kora leáldozott, így 1943-ban az egész projektet törölték.
Érdekességképp megemlíteném, hogy a Montana osztály egységei lettek volna az egyedüli olyan amerikai hadihajók, melyek túl szélesek lettek volna a Panama-csatornán való átkeléshez. Ezért tervbe vették új zsilipek építését is, ebből azonban nem lett semmi, mint ahogy a Montanák sem épültek meg.
North Carolina osztály
South Dakota osztály
Ugyanakkor Japán és Olaszország éppen egy évvel korábban lépett ki a fent említett szerződésekből és egyre inkább kezdte elkötelezni magát a hitleri Németország mellett. Mivel a németekre nem vonatkozott a fentebb említett két szerződés, félő volt, hogy a bentmaradó három ország (USA, Nagy-Britannia és Franciaország) alulmarad egy tengerészeti fegyverkezési versenyben a másik hárommal szemben. 1937-ben tehát kiegészítették a londoni flottaegyezményt.
Ez azt jelentette, hogy csatahajók esetében az eddigi 35.000 tonnás maximális vízkiszorítást és 14 hüvelykes lövegeket megnövelhették 45.000 tonnára és 16 hüvelykes lövegekre. A plusz 10.000 tonnával egyébként a csatahajókra jellemző hármas egység (tűzerő-páncélvédelem-sebesség) bármelyikét növelhették, illetve ezek különböző kombinációit is elkészíthették. Az első koncepcióban az amerikaiak a sebesség javára döntöttek és ebből született meg az Iowa osztály (a képen az első hajógyári modellek egyike látható).
Iowa osztály hajógyári modell
45.000 tonnás vízkiszorításukkal, 9 darabb 16 hüvelykes ágyúikkal és 33 csomós sebességükkel az Iowa osztály tagjai igen impozáns hajók voltak. De elsősorban arra készültek, hogy a melléjük osztott kísérettel együtt nagy sebességű harccsoportokat alkossanak, illetve kísérőhajóknak szánták őket a később megépítendő Essex osztályú repülőgéphordozók mellé.
A flotta vezetői azonban szerettek volna egy klasszikus csatahajót, amely még ha lassúbb is, de nagyobb tűzereje van. Ez a koncepció lett végül a Montana osztály. A képen a koncepcióhoz tartozó első rajzok egyike látható.
Montana osztály előzetes terv
Figyeljük meg, hogy itt még egy sokkal összetettebb, egykéményes felépítményt terveztek, így a hajó inkább a South Dakota osztályhoz lett volna hasonló.
A teljes vízkiszorítást 64.000 tonnára tervezték és a hajót az addig megszokott 9 helyett 12 darab 16 hüvelykes löveggel szerelték volna fel.
A terveket többször megváltoztatták (eljutottak például egészen a 82.000 tonnás vízkiszorításig), mire kialakult az osztály végleges formája.
Montana osztály hajógyári modell
A végső tervekben 5 hajó építése szerepelt, egyenként 70.000 tonna teljes vízkiszorítással, 28 csomós sebességgel és 12 darab 16 hüvelykes ágyúval.
Az egységek építését 1941 januárjában kezdték volna el, de nem volt elég ipari kapacitás. Másrészt ezek a hajók túl nagyok lettek volna a sólyás építéshez, tehát a rendelkezésre állónál több szárazdokk kellett volna. Aztán 1942 elején Roosevelt elnök utasítására újra elhalasztották az építés kezdetét, hogy kapacitást biztosítsanak több repülőgéphordozó építésére (egy hordozó építése rövidebb ideig tart, mint egy csatahajóé). Végül az 1942-es csendes-óceáni hadműveletek bebizonyították, hogy a csatahajók kora leáldozott, így 1943-ban az egész projektet törölték.
Érdekességképp megemlíteném, hogy a Montana osztály egységei lettek volna az egyedüli olyan amerikai hadihajók, melyek túl szélesek lettek volna a Panama-csatornán való átkeléshez. Ezért tervbe vették új zsilipek építését is, ebből azonban nem lett semmi, mint ahogy a Montanák sem épültek meg.
Fantáziakép a USS Montanáról
|
|
Fantáziakép a USS Montanáról
|
|
|
North Carolina osztály
|
|
|
South Dakota osztály
|
|
|
Iowa osztály hajógyári modell
|
|
|
Montana osztály előzetes terv
|
|
|
Montana osztály hajógyári modell
|
2024.12.07.
Utolsó módosítás: 2024.12.08.
Utolsó módosítás: 2024.12.08.