Panzerhaubitze (Pzh) 2000
1:35, Revell
No.03042 (1999)
Pintér György - Múzeumi krimik
Ennél a makettnél sem szeretnék innen-onnan összevagdosni egy bemutatást, inkább csak egy linket közölnék, ahol megtekinthető a jármű felépítése és története: http://hu.wikipedia.org/wiki/PzH_2000 (ennél jobbat, kielégítőbbet amúgy sem tudnék alkotni).
Bontsunk dobozt!
A kit a Revell cég 03042-es számú készlete. Nagy örömmel vettem kézbe a hatalmas dobozt. A doboztető festménye vevőcsalogató, az oldalára írt, a makettet jellemző tények és adatok beindítják a fantáziát. Kicsit gyanús volt a "lepkesúly", de tudtam, nem áll sok alkatrészből.
A doboz oldalán egy meglepő adattal találkozhatunk, mely szerint a készlet 317 alkatrészt tartalmaz, viszont a cég honlapján 182 alkatrészt írnak! Akkor most melyik szám igaz? Egyik sem… Én 214-et számoltam a lánctalpakkal és a vinylcsapágyakkal együtt. Gyanútlan makettezőt meglepetésként érhet, hogy a doboz nincs teletömve, hiszen három darab öntőkereten kívül csak a test alsó-felső része van benne (jóval kisebb dobozba is elfért volna az alkatrészhalom; nesze neked környezetvédelem…).
Nincs lánctalp, tengelyre húzható vinyl? Dehogynincs, hiszen ezek a testben kaptak helyet (gazdaságos csomagolás?). Mindezeken kívül az összeállítás útmutató és az esztergált alumínium lövegcső (jó nagy darab!) pottyan ölünkbe, csak úgy, meztelenül…
A test
Mint írtam a test két félből áll. Az alsó részre sok mindent ráöntöttek, nekünk csak a lengőkarok és a visszafutó görgők tartói maradtak (most akkor nem kell bajlódni a pozícionálással, vagy a gyártó makettezik helyettünk?) Szép munkát végeztek a szerszámkészítők, minden a helyén van, aminek kell. A belső felületre ráöntöttek egy szép Revell logót, valamint a gyártás évét.
A felső rész gazdagon részletezett, rendkívül látványos. Megjelenítették a csúszásgátló réteget is, kis lekerekített sarkú téglalapok formájában; pont, mint az igazi. Az eredeti járművek képeivel összehasonlítva nem találtam eltéréseket. Egy-két kisebb beszívódástól eltekintve tiszta, sorjamentes a felépítmény.
Mint tudjuk, semmi sem tökéletes. Esetünkben is így van, a motortér szellőzőrácsainak megjelenítése kritikán aluli. Ahelyett, hogy a valóságot legalább megközelítendően a rácshálók kaptak volna pozitív vonalazást, a mélyedéseket alakították ilyenre, amúgy „raszteresen”. Ennél még az ősrégi Italeri makettek is jobbak; arról nem beszélve, hogy a makett árába igazán belefér(hetet)t volna az áttört szellőzők és műanyag háló együttese… vagy akár egy falatnyi fotómaratás!
A másik, nekem nem tetsző rész a jégkörmök tartója. Az, hogy a pántok helyén tömör sztirolt találunk, egy dolog (vajon lehetett volna ezeket külön elemként fröccsönteni és növelni az alkatrészszámot?), de az már egyenesen felháborító, hogy teljesen üres! Akinek van maradék, az pótolhatja, na de akinek nincs? (Személy szerint nem rajongok a modern német harcjárművekért, így marad a kuncsorgás, esetleg a „sztreccs”).
A köténylemezek szépek, éles részletekkel vannak öntve, egyedül a fényvisszaverő macskaszemeket hiányolom róluk és a bordázatuk sikerült egy kicsit markánsabbra a kelleténél. A lámpák élethűek; a tervezők szépen elkapták a védőkeretük formáját, csakúgy, mint a visszapillantó tükröket. Jók az index búrák, kifestésük viszont nem lesz egyszerű. A jármű hátoldalán levő fellépők tömör műanyag téglalapok, érdemes cserélni/feljavítani őket. A másik érdekesség velük kapcsolatban, hogy felhajtva is felszerelhetőek, viszont egybefröccsöntötték a felfüggesztőkkel… Így minimum vagdosni kell annak, aki felhajtva szeretné bemutatni.
Ezt leszámítva a hátsó rész úgy jó, ahogy van.
A sofőr kibúvónyílása szintén jól sikerült darab, a fedéllel és a kitekintő prizmákkal együtt. Kapunk két pótlánctalp szemet, valamint néhány szerszámot (fűrész, ásó, stb.). A mellékelt vontatókötélen legalább a sodrott mintázatot elkészíthették volna; ehelyett teljesen sima, ennél még egy darabka madzag is jobban mutat.
A löveg menet közbeni rögzítésére szolgáló alkatrész a fotókkal összehasonlítva közel tökéletes… és szokás szerint, ha lehajtva szeretnénk elkészíteni, akkor bizony dolgozni kell vele. A mozgatására szolgáló sínek magassága lehetne picit alacsonyabb (talán).
Futómű
A futómű az egy pár meghajtó-, és feszítő, valamint a hét pár futógörgőből áll. Ezekhez vinyl csapokat kapunk, amelyek biztosítják a makett mobilitását. Az alkatrészek szépek, tiszták, kilökő tüskenyomok a hátoldalukon kaptak helyet. A lánctalp szintén kellően és tisztán részletezett, puha gumiból készült (szépen nyújtható és talán kevésbé hajlamos a szakadásra).
És akkor most a negatívumok. A visszafutó görgők kialakítása szép, leszámítva, hogy a tartókat is ráfröccsöntötték, ráadásul nem középpontosan! Az igaz, hogy a köténylemez miatt semmi nem fog látszani belőle, de hát azért mégis…
A lánctalp szép fényes anyagból készült, öröm lesz a festése…a kilökő tüskenyomok eltüntetéséről már nem is beszélve. Az összeillesztést mindössze két csap fogja biztosítani lánctalpanként, csak remélni merem, hogy nem lesz kevés.
A torony
A torony három nagyobb egységből áll, plusz a löveg szerkezete. Igazából minden fontos részlet megjelenítésre került, nem találtam különbséget a referenciafotókkal összehasonlítva (igaz, nem is találtam túl sok használhatót). Ami mindenképp említést érdemel, hogy a toronykibúvók fedele egybe lett öntve a tengelyekkel és a zárszerkezetekkel, így nyitáskor megint csak faragni kell. A torony elején jobb oldalt található kosár szintén tömör, legalább a rácsozat megjelenítése elfogadható…
A periszkópok, optikák kivitelezése jó, akárcsak a ködgránátvetők és a löveg rögzítése. A légvédelmi géppuska körsínje elég egyszerű darab, de jónak tűnik. Nem úgy maga a géppuska. Igazából nem rossz, elég részletes is; de azért elmond róla valamit a tény, hogy én Italeri gyártmányra fogom cserélni.
A lövegcsövet két félből kapjuk, vagy helyette használható az esztergált alumínium lövegcső is. A részletezettséget tekintve nincs különbség közöttük, az alumíniumból készült csőnek hosszabb az a része, amelyet a lövegemelőbe kell befogni; így (elvileg) pontosabb illesztést tesz lehetővé. Az ágyú csőszájféke két részből áll, nagyon látványos lesz a lövegre szerelve.
Azért itt is bele tudok kötni a makettbe, mert feltétlenül meg kell említenem a löveg hátracsúszó részét védő ponyvát. Ez alaphelyzetben két fröccsöntött félgúla, teljesen sima felszínnel! Mivel a tervezők is tisztában voltak vele, hogy ez még viccnek is rossz, opcionálisan alufóliából történő elkészítést javasolnak… Hogy ez mennyire jó ötlet, arról nem tudok nyilatkozni; én maradok a papír zsebkendőnél. Legalább a kiszabandó darab méreteit közlik, de azt azért illik fenntartással fogadni… (a megadott 26 mm x 35 mm helyett én 31 mm x 37 mm-t mértem). És még egy kis kötözködés: egy kisebb kereten bőven elfértek volna a toronyra szerelhető reaktív páncélzat is. Igaz, elkészíthetőek maradékokból vagy akár házilagosan is, de az is igaz, hogy alig néhány fényképen szerepelnek.
Matrica
Szokásos Revell matrica, szokatlan méretben. A mindössze 7,5 cm x 4,4 cm-es lapocska matt felületű matricákat tartalmaz; két egység (Kusel és Munster) két-két járművét díszíthetjük vele. Az eredeti gépek sincsenek agyondekorálva, maximalistáknak csak a ködgránátvetők számozása hiányozhat (ezek nagyon apró matricák lennének, de akkor is elkészíthették volna!).
Akinek nem tetszik a német felségjelzés, választhat görög, holland és olasz festést is. Persze akkor maradék és/vagy saját készítésű jelzésekre kell hagyatkoznia (jelen esetben nem lokálpatriotizmus; a makett kiadásának évében (1999) még nem rendszeresítette „külföldi ország” hadserege). Aki szereti a különleges festéseket, annak azt tanácsolom, várjon, hiszen Ausztrália is rendszeresíteni fogja.
Összefoglalás
Megéri a makett az érte kért pénzt?
Ha úgy nézem, hogy az Italeri/Revell Leopard II sorozatának alatta marad, akkor mindenképp. Ha azonban önmagában nézem, akkor már nem biztos. A „nagy plusz”, az esztergált lövegcső érzésem szerint inkább csak amolyan „szúrjuk-ki-a-szemüket-valamivel-hogy-indokolja-az-árat” gondolatsor miatt került a dobozba; a magam részéről inkább hiányolok egy kis fotómaratást (legalább a rácsszerkezeteknél). A kevés alkatrészszámot esetleg magyarázhatná egy különleges német szövetségi törvény (mennél több darabból áll egy makett, annál többet kell adózni utána). Azt nem bánom, hogy egy egyszerű dobozkát nem öt darabból készítenek, de mindenesetre a tervezők itt már átestek a ló másik oldalára néhány részletnél (lásd feljebb).
Nem szokásom gyári kiegészítőket/feljavítókat használni. Ehhez a maketthez viszont szinte biztosan beszerzem az Eduard maratását.
Mi marad, ha kivesszük az egyenletből a szubjektív érzelmeket?
Egy impozáns méretű, különleges makettet kap, aki beszerzi. Előbbi megállapítás akkor nyer igazán értelemet, ha a kész maketten ütközésig feltoljuk a löveget! Az utóbbi megállapítást bizonyítja, hogy más cég nem adta ki.
A kevés, javarészt tiszta alkatrész gyors összeépítést tesz lehetővé, ha szemet hunyunk a hibáknak. Nincs sok belőlük, de kijavításuk nem mindig egyszerű, viszont a kevés beszívódás tömítése még kezdőknek sem jelenthet kihívást.
Jó makett, különleges téma egy kicsit drágán. Én többet vártam volna!
Javítás!
A motortér szellőzőrácsaira tett megjegyzésemet ideiglenesen visszavonom. Egy jó képet találtam róla, de azon (talán) gumilappal van letakarva, nem látszik a mintázat.
Bontsunk dobozt!
A kit a Revell cég 03042-es számú készlete. Nagy örömmel vettem kézbe a hatalmas dobozt. A doboztető festménye vevőcsalogató, az oldalára írt, a makettet jellemző tények és adatok beindítják a fantáziát. Kicsit gyanús volt a "lepkesúly", de tudtam, nem áll sok alkatrészből.
A doboz oldalán egy meglepő adattal találkozhatunk, mely szerint a készlet 317 alkatrészt tartalmaz, viszont a cég honlapján 182 alkatrészt írnak! Akkor most melyik szám igaz? Egyik sem… Én 214-et számoltam a lánctalpakkal és a vinylcsapágyakkal együtt. Gyanútlan makettezőt meglepetésként érhet, hogy a doboz nincs teletömve, hiszen három darab öntőkereten kívül csak a test alsó-felső része van benne (jóval kisebb dobozba is elfért volna az alkatrészhalom; nesze neked környezetvédelem…).
Nincs lánctalp, tengelyre húzható vinyl? Dehogynincs, hiszen ezek a testben kaptak helyet (gazdaságos csomagolás?). Mindezeken kívül az összeállítás útmutató és az esztergált alumínium lövegcső (jó nagy darab!) pottyan ölünkbe, csak úgy, meztelenül…
A test
Mint írtam a test két félből áll. Az alsó részre sok mindent ráöntöttek, nekünk csak a lengőkarok és a visszafutó görgők tartói maradtak (most akkor nem kell bajlódni a pozícionálással, vagy a gyártó makettezik helyettünk?) Szép munkát végeztek a szerszámkészítők, minden a helyén van, aminek kell. A belső felületre ráöntöttek egy szép Revell logót, valamint a gyártás évét.
A felső rész gazdagon részletezett, rendkívül látványos. Megjelenítették a csúszásgátló réteget is, kis lekerekített sarkú téglalapok formájában; pont, mint az igazi. Az eredeti járművek képeivel összehasonlítva nem találtam eltéréseket. Egy-két kisebb beszívódástól eltekintve tiszta, sorjamentes a felépítmény.
Mint tudjuk, semmi sem tökéletes. Esetünkben is így van, a motortér szellőzőrácsainak megjelenítése kritikán aluli. Ahelyett, hogy a valóságot legalább megközelítendően a rácshálók kaptak volna pozitív vonalazást, a mélyedéseket alakították ilyenre, amúgy „raszteresen”. Ennél még az ősrégi Italeri makettek is jobbak; arról nem beszélve, hogy a makett árába igazán belefér(hetet)t volna az áttört szellőzők és műanyag háló együttese… vagy akár egy falatnyi fotómaratás!
A másik, nekem nem tetsző rész a jégkörmök tartója. Az, hogy a pántok helyén tömör sztirolt találunk, egy dolog (vajon lehetett volna ezeket külön elemként fröccsönteni és növelni az alkatrészszámot?), de az már egyenesen felháborító, hogy teljesen üres! Akinek van maradék, az pótolhatja, na de akinek nincs? (Személy szerint nem rajongok a modern német harcjárművekért, így marad a kuncsorgás, esetleg a „sztreccs”).
A köténylemezek szépek, éles részletekkel vannak öntve, egyedül a fényvisszaverő macskaszemeket hiányolom róluk és a bordázatuk sikerült egy kicsit markánsabbra a kelleténél. A lámpák élethűek; a tervezők szépen elkapták a védőkeretük formáját, csakúgy, mint a visszapillantó tükröket. Jók az index búrák, kifestésük viszont nem lesz egyszerű. A jármű hátoldalán levő fellépők tömör műanyag téglalapok, érdemes cserélni/feljavítani őket. A másik érdekesség velük kapcsolatban, hogy felhajtva is felszerelhetőek, viszont egybefröccsöntötték a felfüggesztőkkel… Így minimum vagdosni kell annak, aki felhajtva szeretné bemutatni.
Ezt leszámítva a hátsó rész úgy jó, ahogy van.
A sofőr kibúvónyílása szintén jól sikerült darab, a fedéllel és a kitekintő prizmákkal együtt. Kapunk két pótlánctalp szemet, valamint néhány szerszámot (fűrész, ásó, stb.). A mellékelt vontatókötélen legalább a sodrott mintázatot elkészíthették volna; ehelyett teljesen sima, ennél még egy darabka madzag is jobban mutat.
A löveg menet közbeni rögzítésére szolgáló alkatrész a fotókkal összehasonlítva közel tökéletes… és szokás szerint, ha lehajtva szeretnénk elkészíteni, akkor bizony dolgozni kell vele. A mozgatására szolgáló sínek magassága lehetne picit alacsonyabb (talán).
Futómű
A futómű az egy pár meghajtó-, és feszítő, valamint a hét pár futógörgőből áll. Ezekhez vinyl csapokat kapunk, amelyek biztosítják a makett mobilitását. Az alkatrészek szépek, tiszták, kilökő tüskenyomok a hátoldalukon kaptak helyet. A lánctalp szintén kellően és tisztán részletezett, puha gumiból készült (szépen nyújtható és talán kevésbé hajlamos a szakadásra).
És akkor most a negatívumok. A visszafutó görgők kialakítása szép, leszámítva, hogy a tartókat is ráfröccsöntötték, ráadásul nem középpontosan! Az igaz, hogy a köténylemez miatt semmi nem fog látszani belőle, de hát azért mégis…
A lánctalp szép fényes anyagból készült, öröm lesz a festése…a kilökő tüskenyomok eltüntetéséről már nem is beszélve. Az összeillesztést mindössze két csap fogja biztosítani lánctalpanként, csak remélni merem, hogy nem lesz kevés.
A torony
A torony három nagyobb egységből áll, plusz a löveg szerkezete. Igazából minden fontos részlet megjelenítésre került, nem találtam különbséget a referenciafotókkal összehasonlítva (igaz, nem is találtam túl sok használhatót). Ami mindenképp említést érdemel, hogy a toronykibúvók fedele egybe lett öntve a tengelyekkel és a zárszerkezetekkel, így nyitáskor megint csak faragni kell. A torony elején jobb oldalt található kosár szintén tömör, legalább a rácsozat megjelenítése elfogadható…
A periszkópok, optikák kivitelezése jó, akárcsak a ködgránátvetők és a löveg rögzítése. A légvédelmi géppuska körsínje elég egyszerű darab, de jónak tűnik. Nem úgy maga a géppuska. Igazából nem rossz, elég részletes is; de azért elmond róla valamit a tény, hogy én Italeri gyártmányra fogom cserélni.
A lövegcsövet két félből kapjuk, vagy helyette használható az esztergált alumínium lövegcső is. A részletezettséget tekintve nincs különbség közöttük, az alumíniumból készült csőnek hosszabb az a része, amelyet a lövegemelőbe kell befogni; így (elvileg) pontosabb illesztést tesz lehetővé. Az ágyú csőszájféke két részből áll, nagyon látványos lesz a lövegre szerelve.
Azért itt is bele tudok kötni a makettbe, mert feltétlenül meg kell említenem a löveg hátracsúszó részét védő ponyvát. Ez alaphelyzetben két fröccsöntött félgúla, teljesen sima felszínnel! Mivel a tervezők is tisztában voltak vele, hogy ez még viccnek is rossz, opcionálisan alufóliából történő elkészítést javasolnak… Hogy ez mennyire jó ötlet, arról nem tudok nyilatkozni; én maradok a papír zsebkendőnél. Legalább a kiszabandó darab méreteit közlik, de azt azért illik fenntartással fogadni… (a megadott 26 mm x 35 mm helyett én 31 mm x 37 mm-t mértem). És még egy kis kötözködés: egy kisebb kereten bőven elfértek volna a toronyra szerelhető reaktív páncélzat is. Igaz, elkészíthetőek maradékokból vagy akár házilagosan is, de az is igaz, hogy alig néhány fényképen szerepelnek.
Matrica
Szokásos Revell matrica, szokatlan méretben. A mindössze 7,5 cm x 4,4 cm-es lapocska matt felületű matricákat tartalmaz; két egység (Kusel és Munster) két-két járművét díszíthetjük vele. Az eredeti gépek sincsenek agyondekorálva, maximalistáknak csak a ködgránátvetők számozása hiányozhat (ezek nagyon apró matricák lennének, de akkor is elkészíthették volna!).
Akinek nem tetszik a német felségjelzés, választhat görög, holland és olasz festést is. Persze akkor maradék és/vagy saját készítésű jelzésekre kell hagyatkoznia (jelen esetben nem lokálpatriotizmus; a makett kiadásának évében (1999) még nem rendszeresítette „külföldi ország” hadserege). Aki szereti a különleges festéseket, annak azt tanácsolom, várjon, hiszen Ausztrália is rendszeresíteni fogja.
Összefoglalás
Megéri a makett az érte kért pénzt?
Ha úgy nézem, hogy az Italeri/Revell Leopard II sorozatának alatta marad, akkor mindenképp. Ha azonban önmagában nézem, akkor már nem biztos. A „nagy plusz”, az esztergált lövegcső érzésem szerint inkább csak amolyan „szúrjuk-ki-a-szemüket-valamivel-hogy-indokolja-az-árat” gondolatsor miatt került a dobozba; a magam részéről inkább hiányolok egy kis fotómaratást (legalább a rácsszerkezeteknél). A kevés alkatrészszámot esetleg magyarázhatná egy különleges német szövetségi törvény (mennél több darabból áll egy makett, annál többet kell adózni utána). Azt nem bánom, hogy egy egyszerű dobozkát nem öt darabból készítenek, de mindenesetre a tervezők itt már átestek a ló másik oldalára néhány részletnél (lásd feljebb).
Nem szokásom gyári kiegészítőket/feljavítókat használni. Ehhez a maketthez viszont szinte biztosan beszerzem az Eduard maratását.
Mi marad, ha kivesszük az egyenletből a szubjektív érzelmeket?
Egy impozáns méretű, különleges makettet kap, aki beszerzi. Előbbi megállapítás akkor nyer igazán értelemet, ha a kész maketten ütközésig feltoljuk a löveget! Az utóbbi megállapítást bizonyítja, hogy más cég nem adta ki.
A kevés, javarészt tiszta alkatrész gyors összeépítést tesz lehetővé, ha szemet hunyunk a hibáknak. Nincs sok belőlük, de kijavításuk nem mindig egyszerű, viszont a kevés beszívódás tömítése még kezdőknek sem jelenthet kihívást.
Jó makett, különleges téma egy kicsit drágán. Én többet vártam volna!
Javítás!
A motortér szellőzőrácsaira tett megjegyzésemet ideiglenesen visszavonom. Egy jó képet találtam róla, de azon (talán) gumilappal van letakarva, nem látszik a mintázat.
|
|
Doboztető
|
|
|
Dobozbontás után
|
|
|
Lövegcső
|
|
|
Matricalap
|
|
|
Nagy szellőző :-(
|
|
|
A test felső felülete, középen az üres tárolóval
|
|
|
Teknő oldala
|
|
|
A torony
|
|
|
Kibúvók, periszkóp csavarok...
|
|
|
Lánctalp
|
|
|
Meghajtókerék
|
|
|
Görgők
|
|
|
Csőszájfék
|
|
|
A torony tárolórekeszének alja
|
|
|
A löveg nyilásának kerete
|
|
|
Tükrök lámpakeret, apróságok
|
|
|
Oldalkötény lemez
|
|
|
Géppuska
|
|
|
Hátsó lámpa
|
|
|
Az eredeti szellőző
|
2008.12.28.
Utolsó módosítás: 2009.01.14.
Utolsó módosítás: 2009.01.14.