Lockheed P-38J Lightning
1:48, Tamiya
No.123
Pintér György - Múzeumi krimik
A Lightning szerintem a legdögösebb 2. világháborús repülő, és valahogy van benne valami komisz, fenyegető vonás. Gondolom ezért is terjedt el az a legenda, hogy a nácik villásfarkú ördögnek hívták. Nemrég valahol azt olvastam, hogy ez nem igaz, egyszerűen Der Indianer-nek nevezték, de nekem mindkét verzió tetszik, illenek hozzá.
Azóta tudtam, hogy szeretnék egy igazán szép P-38-at, mióta huszonegypár évesen megépítettem és jó vastag rétegben feketére mázoltam a Heller valamelyik Lightningját. Így aztán amikor a Tamiya előállt az új 1:48-as készletével, nem sokat gondolkodtam, meg is rendeltem az F/G verziót. Az persze csak addig volt nálam, amíg ki nem derült, hogy lesz J típus is, mert az az én kedvencem. Elsősorban esztétikailag értve, nem a technikai jellemzők vonzanak általában egy repülőgép esetén.
Aki ismeri a Tamiyát, tudja, hogy mennyire könnyen építhető, tömítést jóformán egyáltalán nem igénylő maketteket gyárt, így aztán úgy gondoltam, hogy megnehezítem kicsit a dolgom festés és kiegészítők terén. Eddig leginkább unalmas szürke, sugárhajtású madarakat építettem, de már régóta kancsintgattam a natúr fém felületek felé, így a P-38 éppen megfelelő alanynak tűnt. A nagy felületek elég unalmasnak néztek ki, panelvonal alig, szegecsek szinte egyáltalán nem, így azon gondolkodtam, hogyan dobhatnám fel egy kicsit. A szegecsminták keresgélése és a kézzel szegecselés nem az én asztalom, sem tudásom, sem türelmem nincs hozzá. Sokkal vonzóbbnak tűnt az újabban terjedő 3D szegecsmatrica, bár utólag nem tudom eldönteni, hogy jobban jártam-e, mint a kézi szegecseléssel jártam volna. A készlet alapból elég részletes, de azért muszáj volt hozzá kiegészítőket keresgélni - szerencsére az Eduardnak szép kínálata van e téren. A kabint tekintve úgy gondoltam, hogy a Tamiya elég jó gyárilag is, így csak az ülést cseréltem az Edu nyomtatott példányára, és a hevedereket a HGW rugalmas, szövetutánzatú készletére. Ez utóbb maszkokkal együtt volt egy csomagban, így azokat nem kellett külön megvennem. Az üléssel nagyon nem voltam elégedett, nagyon látszanak a 3D nyomtatás rétegei, és egy ilyen kis helyen csiszolgatni a vékonyka alkatrészt nem túl bölcs dolog. Ennek ellenére beépítettem, egy kis festés és koptatás azért segített valamelyest. A hevederek nagyon jók, a fémmaratott csatokat egyesével kell ráfűzni a szalagokra, szóval ezzel elszórakoztam egy ideig. Megérte, mert úgy hajtogahatóak, mint a valódiak, ezerszer jobbak a maratott társaiknál.
A fülke készrefestése után be is lehet illeszteni a törzsbe a szintén összeállított és lefestett futóműaknával együtt, nem kifelejtve a készlethez járó 3 darab, orrsúlyként funkcionáló acélgolyó egyikét. A repülő összeállítása innen gyerekjáték volt, minden gyönyörűen passzol egymáshoz. Az illeszkedések a valódi gép panelvonalai mentén vannak, és figyelmes ragasztás után nem lehet megkülönböztetni az így keletkezett panelvonalat a gyáriaktól. Egyedül a belépőéleken kellett minimális mennyiségű pillanatragasztóval tömítgetni, bár leginkább az öntőcsonkokkal és a ragasztással való bénázásaim miatt. A törzs készre építése után kívül-belül maszkoltam a kabintetőt és a szélvédőt, majd a belső rész fújása és a maszkok eltávolítása után a helyükre is ragasztottam őket. Nagyon gondosan maszkoltam a fülkét is, ehhez gyurmát (blue tack) és maszkolószalagot használtam. Ennek ellenére a festés végeztével jutott a belső üvegfelelületekre egy kis megszáradt festékpigment, de ez könnyen, bár óvatosan letörölhető volt.
A motorgondolákba is került egy-egy acélgolyó, így kézbe fogva is kellemes súlya lett a Lightningnak. A törzs elkészülte után készregyártottam a kisebb alkatrészeket, azaz a futóműveket, légcsavarokat, hogy ne essenek áldozatul az építés vége felé jelentkező türelmetlenségnek. Miután kész voltam az építéssel, átecseltem a felületet Mipa műanyagtisztítóval, ami antisztatizálja is a műanyagot.
Alapozásra az MRP fényes feketéjét választottam, ez tartós, magasfényű felületet ad a fémfestékek alá. Illetve ez esetben az Eduard szegecsmatricája alá, merthogy az következett a pár réteg fekete után.
A szegecseket a repülőgép panelosztásainak megfelelő alakban és méretben kapjuk egy átlátszó, hártyavékony hordozófilmen. Sajnos a megfelelő alak és méret csak addig igaz, amíg nem éri víz őket, és nem kezdi el igazgatni az ember a felületen. A gyári útmutatónak megfelelően alaposan beáztattam a makett felületét, de néha így is gyűrődött, aláfordult a széle, trimmelni kellett, mert túllógott a neki szánt felületen. Inkább elvagdostam kisebb darabokra, úgy könnyebben ment. Ráadásul a szélek ugyanazzal a módszerrel voltak jelölve, mint a szegecsek, azaz vékony, de "3D"-s vonallal, így aztán irtóra kellett figyelni, hogy éppen a belső szélén vágjam. Az elkészült részeket kis száradás után óvatosan átecseteltem Micro Sol-lal, hogy jobban alakuljanak a felülethez. A szegecsmatricázás elkészülte és száradás után kapott még pár vékony réteg fényes feketét a felület. Borzasztó nagy fellélegzés volt, hogy nagyobb stiklik nélkül sikerült a teljes felület beborogatása. Nem vagyok stresszes alak, de ettől nagyon tarottam.
A következő nagy feladat a natúr fémfelület volt, mivel ilyet még nem festettem. Azt tudtam, hogy nem a sok helyütt látott krómhatású, csillogó felszínt szeretném viszontlátni a Lightningen, hanem egy viharvertebb, matt alumíniumruhás repülőt. Mint mindig, amikor fémről van szó, most is a Gunze Super metallic II sorból választottam - ezúttal a krómezüst színt. Ez észteres festék, nagyon finom pigmentszerkezetű, és brutál tartós. Teljesen fém hatást ad, és bátran lehet lakkozni akár mattra is. Éppen ezt használtam ki, hogy élethű aluhatást érjek el. A legszebb az volt az egészben, hogy véletlenül ugyan, de kiderült, hogy simán lehet a matt lakkot egy fogpiszkálóval "chippingelni", azaz karcokat, leverődéseket megjeleníteni. Ez pedig szerintem nagymértékben növeli az élethűséget. A matt lakk a Gunze GX114 volt, szintén kiváló holmi, csak ajánlani tudom. Nagyon finom, sima, de teljesen matt felületet lehet vele elérni, semmi púderszerű, fehéres hatás. Visszatérve a fémszín fújására, pár nagyobb panelt megfújkáltam sötétebb árnyalatokkal, de még időben kapcsoltam, és abba is hagytam, merthogy az inváziós csíkok úgyis megtörik a felületet, és elég nagy helyet is foglalnak. A csíkok kimaszkolása a két farokrészen a bonyolult felület miatt nekem nagyon nehezen ment, nem tudom, van-e erre technika, de csak többszöri próbálkozásra lett elfogadható. Kimaszkoltam és AK 3rd gen vizes akrillal megfújtam az orron és a két motorgondolán levő olive drab felületeket is. Ezeket mindenféle varázsszer nélkül lehetett kicsit chippingelni, kis piszkálgatásra szépen lepattogzott a fémfelületről a megszáradt festék.
Ezután a matricázás már gyerekjáték volt, az Eduard európai hadszínteres ívéről választottam a pucér csajos nose arttal ellátott gépet. A matricák és pár réteg fényes lakk után egy óvatos szépia színű befolyatást kapott az egész sárkány. Ezután fújtam rá egy óvatos réteg matt lakkot, amit a már említett módszerrel megkarcolgattam egy fogpiszkálóval, illetve 1000-es papírral. Néhány helyen visszaködöltem a karcokat, hogy ne ugorjanak le a felületről, majd a motorgondolák és üzemanyabetöltő nyílások környékét megdolgoztam többféle barna árnyalatú olajfestékkel. A turbotöltő/kipufogó részegységnek egy kicsit több időt szenteltem, nem akartam teljesen rozsdásra csinálni, inkább égett, olajos kinézet volt a célom. Végül a kipufogóból származó égéstermékek nyomainak megjelenítésével befejeztem a festést.
Ezután már csak a helyére kellett dugdosni a futóműveket és aknaajtókat, amihez köszönhetően a Tamiya okos és precíz kivitelezésének még csak ragasztó sem kellett. Természetesen jópár stiklit csináltam az építés és festés során, de ezeket nem sorolom fel, aki szeretné, úgyis megtalálja ezeket. Én mások munkáinál is inkább az összképet nézem, nem megyek bele a "... de 1943. május 20-án a repülő bal felén nem volt felfestve..." típusú elemzésekbe, így a saját építéseim esetén is ezt tartom fontosabbnak.
Azóta tudtam, hogy szeretnék egy igazán szép P-38-at, mióta huszonegypár évesen megépítettem és jó vastag rétegben feketére mázoltam a Heller valamelyik Lightningját. Így aztán amikor a Tamiya előállt az új 1:48-as készletével, nem sokat gondolkodtam, meg is rendeltem az F/G verziót. Az persze csak addig volt nálam, amíg ki nem derült, hogy lesz J típus is, mert az az én kedvencem. Elsősorban esztétikailag értve, nem a technikai jellemzők vonzanak általában egy repülőgép esetén.
Aki ismeri a Tamiyát, tudja, hogy mennyire könnyen építhető, tömítést jóformán egyáltalán nem igénylő maketteket gyárt, így aztán úgy gondoltam, hogy megnehezítem kicsit a dolgom festés és kiegészítők terén. Eddig leginkább unalmas szürke, sugárhajtású madarakat építettem, de már régóta kancsintgattam a natúr fém felületek felé, így a P-38 éppen megfelelő alanynak tűnt. A nagy felületek elég unalmasnak néztek ki, panelvonal alig, szegecsek szinte egyáltalán nem, így azon gondolkodtam, hogyan dobhatnám fel egy kicsit. A szegecsminták keresgélése és a kézzel szegecselés nem az én asztalom, sem tudásom, sem türelmem nincs hozzá. Sokkal vonzóbbnak tűnt az újabban terjedő 3D szegecsmatrica, bár utólag nem tudom eldönteni, hogy jobban jártam-e, mint a kézi szegecseléssel jártam volna. A készlet alapból elég részletes, de azért muszáj volt hozzá kiegészítőket keresgélni - szerencsére az Eduardnak szép kínálata van e téren. A kabint tekintve úgy gondoltam, hogy a Tamiya elég jó gyárilag is, így csak az ülést cseréltem az Edu nyomtatott példányára, és a hevedereket a HGW rugalmas, szövetutánzatú készletére. Ez utóbb maszkokkal együtt volt egy csomagban, így azokat nem kellett külön megvennem. Az üléssel nagyon nem voltam elégedett, nagyon látszanak a 3D nyomtatás rétegei, és egy ilyen kis helyen csiszolgatni a vékonyka alkatrészt nem túl bölcs dolog. Ennek ellenére beépítettem, egy kis festés és koptatás azért segített valamelyest. A hevederek nagyon jók, a fémmaratott csatokat egyesével kell ráfűzni a szalagokra, szóval ezzel elszórakoztam egy ideig. Megérte, mert úgy hajtogahatóak, mint a valódiak, ezerszer jobbak a maratott társaiknál.
A fülke készrefestése után be is lehet illeszteni a törzsbe a szintén összeállított és lefestett futóműaknával együtt, nem kifelejtve a készlethez járó 3 darab, orrsúlyként funkcionáló acélgolyó egyikét. A repülő összeállítása innen gyerekjáték volt, minden gyönyörűen passzol egymáshoz. Az illeszkedések a valódi gép panelvonalai mentén vannak, és figyelmes ragasztás után nem lehet megkülönböztetni az így keletkezett panelvonalat a gyáriaktól. Egyedül a belépőéleken kellett minimális mennyiségű pillanatragasztóval tömítgetni, bár leginkább az öntőcsonkokkal és a ragasztással való bénázásaim miatt. A törzs készre építése után kívül-belül maszkoltam a kabintetőt és a szélvédőt, majd a belső rész fújása és a maszkok eltávolítása után a helyükre is ragasztottam őket. Nagyon gondosan maszkoltam a fülkét is, ehhez gyurmát (blue tack) és maszkolószalagot használtam. Ennek ellenére a festés végeztével jutott a belső üvegfelelületekre egy kis megszáradt festékpigment, de ez könnyen, bár óvatosan letörölhető volt.
A motorgondolákba is került egy-egy acélgolyó, így kézbe fogva is kellemes súlya lett a Lightningnak. A törzs elkészülte után készregyártottam a kisebb alkatrészeket, azaz a futóműveket, légcsavarokat, hogy ne essenek áldozatul az építés vége felé jelentkező türelmetlenségnek. Miután kész voltam az építéssel, átecseltem a felületet Mipa műanyagtisztítóval, ami antisztatizálja is a műanyagot.
Alapozásra az MRP fényes feketéjét választottam, ez tartós, magasfényű felületet ad a fémfestékek alá. Illetve ez esetben az Eduard szegecsmatricája alá, merthogy az következett a pár réteg fekete után.
A szegecseket a repülőgép panelosztásainak megfelelő alakban és méretben kapjuk egy átlátszó, hártyavékony hordozófilmen. Sajnos a megfelelő alak és méret csak addig igaz, amíg nem éri víz őket, és nem kezdi el igazgatni az ember a felületen. A gyári útmutatónak megfelelően alaposan beáztattam a makett felületét, de néha így is gyűrődött, aláfordult a széle, trimmelni kellett, mert túllógott a neki szánt felületen. Inkább elvagdostam kisebb darabokra, úgy könnyebben ment. Ráadásul a szélek ugyanazzal a módszerrel voltak jelölve, mint a szegecsek, azaz vékony, de "3D"-s vonallal, így aztán irtóra kellett figyelni, hogy éppen a belső szélén vágjam. Az elkészült részeket kis száradás után óvatosan átecseteltem Micro Sol-lal, hogy jobban alakuljanak a felülethez. A szegecsmatricázás elkészülte és száradás után kapott még pár vékony réteg fényes feketét a felület. Borzasztó nagy fellélegzés volt, hogy nagyobb stiklik nélkül sikerült a teljes felület beborogatása. Nem vagyok stresszes alak, de ettől nagyon tarottam.
A következő nagy feladat a natúr fémfelület volt, mivel ilyet még nem festettem. Azt tudtam, hogy nem a sok helyütt látott krómhatású, csillogó felszínt szeretném viszontlátni a Lightningen, hanem egy viharvertebb, matt alumíniumruhás repülőt. Mint mindig, amikor fémről van szó, most is a Gunze Super metallic II sorból választottam - ezúttal a krómezüst színt. Ez észteres festék, nagyon finom pigmentszerkezetű, és brutál tartós. Teljesen fém hatást ad, és bátran lehet lakkozni akár mattra is. Éppen ezt használtam ki, hogy élethű aluhatást érjek el. A legszebb az volt az egészben, hogy véletlenül ugyan, de kiderült, hogy simán lehet a matt lakkot egy fogpiszkálóval "chippingelni", azaz karcokat, leverődéseket megjeleníteni. Ez pedig szerintem nagymértékben növeli az élethűséget. A matt lakk a Gunze GX114 volt, szintén kiváló holmi, csak ajánlani tudom. Nagyon finom, sima, de teljesen matt felületet lehet vele elérni, semmi púderszerű, fehéres hatás. Visszatérve a fémszín fújására, pár nagyobb panelt megfújkáltam sötétebb árnyalatokkal, de még időben kapcsoltam, és abba is hagytam, merthogy az inváziós csíkok úgyis megtörik a felületet, és elég nagy helyet is foglalnak. A csíkok kimaszkolása a két farokrészen a bonyolult felület miatt nekem nagyon nehezen ment, nem tudom, van-e erre technika, de csak többszöri próbálkozásra lett elfogadható. Kimaszkoltam és AK 3rd gen vizes akrillal megfújtam az orron és a két motorgondolán levő olive drab felületeket is. Ezeket mindenféle varázsszer nélkül lehetett kicsit chippingelni, kis piszkálgatásra szépen lepattogzott a fémfelületről a megszáradt festék.
Ezután a matricázás már gyerekjáték volt, az Eduard európai hadszínteres ívéről választottam a pucér csajos nose arttal ellátott gépet. A matricák és pár réteg fényes lakk után egy óvatos szépia színű befolyatást kapott az egész sárkány. Ezután fújtam rá egy óvatos réteg matt lakkot, amit a már említett módszerrel megkarcolgattam egy fogpiszkálóval, illetve 1000-es papírral. Néhány helyen visszaködöltem a karcokat, hogy ne ugorjanak le a felületről, majd a motorgondolák és üzemanyabetöltő nyílások környékét megdolgoztam többféle barna árnyalatú olajfestékkel. A turbotöltő/kipufogó részegységnek egy kicsit több időt szenteltem, nem akartam teljesen rozsdásra csinálni, inkább égett, olajos kinézet volt a célom. Végül a kipufogóból származó égéstermékek nyomainak megjelenítésével befejeztem a festést.
Ezután már csak a helyére kellett dugdosni a futóműveket és aknaajtókat, amihez köszönhetően a Tamiya okos és precíz kivitelezésének még csak ragasztó sem kellett. Természetesen jópár stiklit csináltam az építés és festés során, de ezeket nem sorolom fel, aki szeretné, úgyis megtalálja ezeket. Én mások munkáinál is inkább az összképet nézem, nem megyek bele a "... de 1943. május 20-án a repülő bal felén nem volt felfestve..." típusú elemzésekbe, így a saját építéseim esetén is ezt tartom fontosabbnak.
|
|
Lockheed P-38J Lightning
|
|
|
Az Eduard és a HGW maratásai a kabinba
|
|
|
A kész ülés a maratásokkal
|
|
|
A kész kabin
|
|
|
A felemás légcsavarkúpok fekete tagja
|
|
|
A festetlen kúp
|
|
|
Eduard gyanta kerekek
|
|
|
Az első szegecsmatrica
|
|
|
A lakkréteg előtt kb így néznek ki a 3D szegecsek
|
|
|
A kész, reményeim szerint ütött-kopottnak kinéző póttank
|
|
|
A nose art és az egyedi jelzések
|
|
|
Szép kontrasztot adnak az precíz inváziós csíkok és a kormolások, megfolyások
|
|
|
A kabintető maszkolása
|
|
|
P-38J Lightning "Kozy Koza"
|
|
|
P-38J Lightning "Kozy Koza"
|
|
|
P-38J Lightning "Kozy Koza"
|
2024.06.06.
Utolsó módosítás: 2024.07.05.
Utolsó módosítás: 2024.07.05.