Pintér György - Múzeumi krimik
Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az eddigi, bőséges makett-termésemből hány 1:48-as méretarányú polgári repülőgép makettje áll a polcomon. Sem a méretarány, sem a téma "nem az én asztalom". És mégis...
Igaz, hogy az említett típust több légierő is használta, így az ír és a horvát is. Ez utóbbi egyik példánya Vukovár ostrománál vitézkedett. A mai történet alanya azonban egy német polgári lajstromozású gép, ami világhírre vergődött. Nem mással érte el ezt az eredményt, mit azzal, hogy fedélzetén 19 éves pilótájával, a nyugatnémet Mathias Rusttal, leszállt. Ez ugyebár minden repülőgéppel előfordul általában annyiszor, ahányszor előzőleg fölszállt. Az azonban legalább is szokatlan, hogy a moszkvai Vörös téren szállt le 1987. május 28-án. Hogy hogy került oda sokórányi repülés után, az legyen az ő és a feladatában megbukott szovjet légvédelem titka. Mindenesetre vannak olyan hangok, hogy esetleg segítséget kaphatott az ifjú Rust, hiszen éppen az előző napon szerelték le a Moszkva folyó érintett hídjáról az elektromos légvezetékeket és a troli felsővezetékeit - amik egyébként legalább is megnehezítették volna a leszállást a hídon.
Persze a szovjet hatóságoknak nem tetszett a dolog, így a legénykét őrizetbe vették és nemtetszésük jeleként négy év börtönnel honorálták a világra szóló teljesítményt. Aztán az akkori enyhülő politikai helyzetben Gorbacsov utasítására elengedték.
Gépe jelenleg a Deutsches Technikmuseumban tekinthető meg.
Nos, ennek a gépnek az 1:48-as makettjét találtam meg az Italeri kínálatában.
A jellegzetes Italeri-kék doboz grafikája is a Vörös téri jelenetet ábrázolja. (Bár a valóságban a leszállás a tér egyik végén, a Moszkva-folyó hídján történt.) Maga a makett szépen csomagolva - átlátszó alkatrészek külön, ahogy illik. Tiszta szép alkatrészhalmaz, áttekinthető összeállítási rajz. A készítők 62 alkatrészből álmodták a makettet, ami 1:48-ban nem számít soknak. A műszerfal matrica formában érkezett. Az átlátszó alkatrészeknél láttam már szebbeket is, de "szódával elmegy".
Ami azonnal figyelmet kelt, a panelvonalak inkább őszi mélyszántás jellegűek, a szegecselés, ha így kilógna a kabin falából, inkább a Tanácsköztársaság XII. sz. páncélvonatát idézné, vagy stílszerűen a Patyomkin páncélost összetartó szegecselést, mint egy könnyű repülőgépet. Ilyenkor mondják, hogy a kevesebb több lett volna. Aki ismeri a KP egykori készleteit, kellemesen elnosztalgiázhat, visszaemlékezve az L-29 és a Szu-25 szegecshalmaira. Később utánanézve a dolgoknak, már nem is tűnik annyira meglepőnek a dolog, hiszen ez a készlet egy 80-as évekbeli ESCI makett újracsomagolt variációja.
Alaposabban szemügyre véve a dolgokat, már látszott, nem lesz egyszerű a munka. Mathias Rust gépén nem voltak tetőablakok, míg a készletben megkapjuk a lyukas tetőpanelt a többé-kevésbé beleillő átlátszó-jellegű alkatrészekkel együtt. Bosszantó trehányság. A másik, ami előzetes tervezgetésre kényszeríti az elszánt építőt, jelen esetben engem, hogy a gép orrkerekes. Így jókora mennyiségű nehezéket kell elhelyezni az orrban. Mivel a gondos olaszok egy motorhoz hasonló műanyagdarabot álmodtak a motorházba, alaposan végig kell gondolni, hová rejtsük a nehezéket.
Az építésről be fogok számolni.