Mitsubishi A6M2 Model 21 Zero
1:48, Hasegawa
No.09800
Pintér György - Múzeumi krimik
A Hasegawa az A6M2 Model 21 Zero-t többször is kiadta, különböző dobozokban. Én a makettinfo fórumán keresztül jutottam hozzá a „Battle of the South Pacific” kiadáshoz. A nyugati irodalomban ez az ütközet a santa cruzi csata néven ismert, ahol a japánok ugyan taktikai győzelmet arattak 1942 októberében, de ezért túlságosan nagy árat fizettek a sok elvesztett repülőgépükkel és pilótáikkal. A makett mellé az Eduard 48306- os fotómaratását is felhasználtam, igaz a féklap kinyitását kihagytam, mert nem nagyon láttam fotót, ahol a Zero így parkolna.
A makett maga kellően részletes, szép vésett panelvonalakkal. A méret- és alakhűséget ugyan nem ellenőriztem, de az interneten fellelt vélemények alapján nincs gond ezzel sem. Amivel viszont volt, az a meglepően sok öntési hiba/nyom. Igazából az alkatrészek felületes átnézése során ezek úgy tűntek, mintha szándékosan kerültek volna a felületre, pozitív panelvonalak formájában, de a háromnézeti rajzokból kiderült, hogy bizony el kell tüntetni őket a törzsfelekről, meg a motorburkolatról. Egy Hasegawatól nem éppen ezt vártam volna.
A kellemetlen meglepetésekből az építés során is kijutott, főleg a két törzsfél illesztése igényelt nem kevés utómunkát. A másik nagyobb probléma az orr alsó és a futóaknák mellső részét tartalmazó alkatrész jelentette, aminek csapnivaló az illeszkedése és nem is lehet javítani a hagyományos tömítés- csiszolás módszerrel a felület károsítása nélkül. Itt csalásra kényszerültem, és drótdarabokkal rejtettem el az árkokat. A fényképeken ez könnyebben követhető. A szárny- törzs csatlakozást érdemes ragasztás előtt ellenőrizni, mert némi faragással, meg csiszolással sok utólagos munkától kíméljük meg magunkat.
Hogy valami jót is írjak a makettről, a pilótafülke szerintem szép részletes, bár én úgy döntöttem, hogy az Eduard rézzel, meg némi drótozással feljavítom egy kicsit. A törzsgéppuskát, meg a pitot csövet injekciós tűre cseréltem, a futókra drótból készült el a fékkábel, alufóliát tekertem a munkahengerre. A csillagmotor feljavításához a fotómaratás is hasznos. A jobb szárnytőben kifúrtam a fülke szellőzésének beömlőnyílását. A részletek kidolgozásához nagyon hasznos referenciák az Aero Detail és a Mushroom Zero- val foglalkozó kiadványai, valamint a japán gépek pilótafülkéit bemutató Mikesh- féle könyv.
A festéshez nagyon sok információt ad a j-aircraft.com oldal, ezt ajánlom egyébként is a japán témában érdekelt kollégáknak. Itt egészen késhegyre menő vitákat folytatnak szakértők és magukat annak vallók, például a korai Zero-k festésére vonatkozóan is. Én a Tamiya XF-12 akrilját választottam és némi fakítással ezt fújtam a gépre a panelvonalak kiemelése után. Hogy legyen némi változatosság az egyébként unalmas kamuflázsban, kiválasztottam néhány panelt, és ezeket „friss”, fakítás nélküli festékkel fújtam át, mintha javították volna őket.
A festésről itt annyit kell tudni, hogy a korai Zerokat a gyártóüzemben sokkal jobb minőségű anyaggal fújták, mint a háború második felében készült gépeket, tehát nyoma sincs a hatalmas darabokban kopó, lepattogzó színeknek. A hajófedélzeti üzemeltetés miatt egyébként is nagy gondot kellett fordítani a korrózió elleni védelemre. Az ezüstös kopásokat így hanyagoltam, és csak némi pasztellport használtam a koszoláshoz.
A futóaknák a j-aircraft.com bölcsessége szerint a Mitsubishi által gyártott gépeken ugyanazt a színt kapták, mint a sárkány, a Nakajimánál készültek, pedig az „aotake” nevű fedőréteget.
A festés után került helyére a motor és burkolata, utóbbi egy kis kékkel kevert fekete festékkel lett fújva.
A kit matricáit használtam, a Zuikaku hordozó egyik gépét választottam. A törzsgyűrűket egyébként szerencsésebb lett volna festeni, így utólag.
Összességében kissé csalódtam a „Hasegawa minőségben”, de a végeredmény kárpótolt.
A makett maga kellően részletes, szép vésett panelvonalakkal. A méret- és alakhűséget ugyan nem ellenőriztem, de az interneten fellelt vélemények alapján nincs gond ezzel sem. Amivel viszont volt, az a meglepően sok öntési hiba/nyom. Igazából az alkatrészek felületes átnézése során ezek úgy tűntek, mintha szándékosan kerültek volna a felületre, pozitív panelvonalak formájában, de a háromnézeti rajzokból kiderült, hogy bizony el kell tüntetni őket a törzsfelekről, meg a motorburkolatról. Egy Hasegawatól nem éppen ezt vártam volna.
A kellemetlen meglepetésekből az építés során is kijutott, főleg a két törzsfél illesztése igényelt nem kevés utómunkát. A másik nagyobb probléma az orr alsó és a futóaknák mellső részét tartalmazó alkatrész jelentette, aminek csapnivaló az illeszkedése és nem is lehet javítani a hagyományos tömítés- csiszolás módszerrel a felület károsítása nélkül. Itt csalásra kényszerültem, és drótdarabokkal rejtettem el az árkokat. A fényképeken ez könnyebben követhető. A szárny- törzs csatlakozást érdemes ragasztás előtt ellenőrizni, mert némi faragással, meg csiszolással sok utólagos munkától kíméljük meg magunkat.
Hogy valami jót is írjak a makettről, a pilótafülke szerintem szép részletes, bár én úgy döntöttem, hogy az Eduard rézzel, meg némi drótozással feljavítom egy kicsit. A törzsgéppuskát, meg a pitot csövet injekciós tűre cseréltem, a futókra drótból készült el a fékkábel, alufóliát tekertem a munkahengerre. A csillagmotor feljavításához a fotómaratás is hasznos. A jobb szárnytőben kifúrtam a fülke szellőzésének beömlőnyílását. A részletek kidolgozásához nagyon hasznos referenciák az Aero Detail és a Mushroom Zero- val foglalkozó kiadványai, valamint a japán gépek pilótafülkéit bemutató Mikesh- féle könyv.
A festéshez nagyon sok információt ad a j-aircraft.com oldal, ezt ajánlom egyébként is a japán témában érdekelt kollégáknak. Itt egészen késhegyre menő vitákat folytatnak szakértők és magukat annak vallók, például a korai Zero-k festésére vonatkozóan is. Én a Tamiya XF-12 akrilját választottam és némi fakítással ezt fújtam a gépre a panelvonalak kiemelése után. Hogy legyen némi változatosság az egyébként unalmas kamuflázsban, kiválasztottam néhány panelt, és ezeket „friss”, fakítás nélküli festékkel fújtam át, mintha javították volna őket.
A festésről itt annyit kell tudni, hogy a korai Zerokat a gyártóüzemben sokkal jobb minőségű anyaggal fújták, mint a háború második felében készült gépeket, tehát nyoma sincs a hatalmas darabokban kopó, lepattogzó színeknek. A hajófedélzeti üzemeltetés miatt egyébként is nagy gondot kellett fordítani a korrózió elleni védelemre. Az ezüstös kopásokat így hanyagoltam, és csak némi pasztellport használtam a koszoláshoz.
A futóaknák a j-aircraft.com bölcsessége szerint a Mitsubishi által gyártott gépeken ugyanazt a színt kapták, mint a sárkány, a Nakajimánál készültek, pedig az „aotake” nevű fedőréteget.
A festés után került helyére a motor és burkolata, utóbbi egy kis kékkel kevert fekete festékkel lett fújva.
A kit matricáit használtam, a Zuikaku hordozó egyik gépét választottam. A törzsgyűrűket egyébként szerencsésebb lett volna festeni, így utólag.
Összességében kissé csalódtam a „Hasegawa minőségben”, de a végeredmény kárpótolt.
|
|
P1010838
|
|
|
P1010712
|
|
|
P1010715
|
|
|
P1010722
|
|
|
P1010724
|
|
|
P1010829
|
|
|
P1010830
|
|
|
P1010831
|
|
|
P1010834
|
|
|
P1010835
|
|
|
P1010836
|
|
|
P1010839
|
|
|
P1010841
|
|
|
P1010844
|
|
|
P1010902
|
|
|
P1010904
|
|
|
P1010906
|
|
|
P1010910
|
|
|
P1010913
|
|
|
P1010917
|
|
|
P1010927
|
2011.12.19.