1:72
Pintér György - Múzeumi krimik
Sd.Kfz. 165 Hummel önjáró tarack
1:72,Dragon No.7301, Eduard 22113
A hadszíntéri tapasztalatok 1941-re bebizonyították a vontatott tüzérség hátrányait a nehezen járható terepen. Ezért pályázatot írtak ki az önjáró tüzérség felszerelésére.
1942 júliusában a Rheinmetall-Borsig által fejlesztett sFh18 L/30 típusú tarackot házasították a Pz. IV alvázával. A 4,3 m hosszú és 5,5 t súlyú tarack hatásos lőtávolsága 13,3 km volt és 150 mm–es osztott lőszerrel tüzelt.
Az sFH 18-at nem lehetett minden gond nélkül az alvázra illeszteni, így azt meghosszabbították és a Maybach HL 120 TRM motort is áthelyezték. Az eredetihez
képest előrébb kapott helyet. A végül 24 t-ra hízott önjáró löveget 6 fő kezelte.
A 600 liter benzint befogadó üzemanyagtartállyal 130-220 km tehetett meg, terepen 20, műúton 40 km/ó sebességgel.
A 10-30 mm vastag páncéllemezből készült felépítmény szerény páncélvédettséget adott. Ráadásul a 3 m magas, felülről nyitott küzdőtér nagy célfelületet nyújtott. Ezért a személyzet gondos álcázással ( háló, lombozat) igyekezett segíteni a rejtőzést.
Legnagyobb hátrányaként a csekély (18 db) lőszer javadalmazást róják fel, valamint azt, hogy a kezelőket az időjárás viszontagságai ellen csak a felépítmény peremén rögzíthető ponyva védte. Önvédelemre csak kézifegyverek szolgáltak.
A Wermacht és a Waffen-SS egységei is használták a mintegy 700-720 példányban készített tipúst. Zsákmányul ejtett példányait a Vörös Hadsereg is használatba vette a Magyarországon folyó harcaiban.
A készlet:
A dobozban 9 szürke öntőkeret, az alváztest, egy maratott rézlap a hűtőhöz, 2 db acéldrótból hajlított pótgörgő tartó, egy pár gumilánctalp és egy aprócska matricalap van.
Az építést érthető összeállítási útmutató segíti, 6 féle festési mód közül választhatunk.
A cseh gyártó fotómaratott lapjáról felhasznált alkatrészekkel részletesebbé tehető a páncéltest külseje, a küzdőtér, a lőszertárolók és maga a tarack is.
Az építés:
Az építés során nagyjából az útmutató szerinti lépések szerint haladtam, futómű, páncéltest,löveg volt a sorrend. Az összerakás során a maratásokból az ésszerűen használhatókat alkalmaztam, de korántsem mindent. A síkban kiterített maratott alkatrészek térbe hajlításakor kipróbáltam a forrasztással való fixálásukat. Ezzel értem el,hogy a későbbiek folyamán a hajlított apró alkatrészek ki ne nyíljanak, deformálódjanak. A műanyaghoz természetesen már pillanatragasztóval rögzítettem őket. A lövegcsövet mozgathatóra készítettem, lecserélve a helyváltoztatás közben a cső rögzítésére szolgáló bilincset. A lőszertárolók egy részét nyitva ábrázoltam, betekintést engedve a belsejébe.
A löveg beépítése a küzdőtérbe okozott némi gondot, ugyanis a lövegpajzs és a felépítmény közötti rés túl szűk lett. Talán nem jó szögben illesztettem a helyére a frontpáncélt. Itt egy kis csiszolás következett. A gumilánctalpat pillanatragasztóval rögzítettem.
Összességében azt mondhatom, hogy jól építhető készlet, bár kezdők valami egyszerűbb, kisebb alkatrészbontású készlettel szerezzenek jártasságot.
A festés:
Revell 16-os számú matthomok színnel, ecsettel festettem, a kopásokat fém és rozsda különböző árnyalataival jelenítettem meg.Végül matt és fényes lakk keverékével egyfajta selyemfényt adtam a felületnek. Az álcázást nem vittem túlzásba, mert nem akartam eltakarni a járművet a szemlélő elől, csupán jelezni kívántam annak fontosságát.
A főszereplőről ennyit.
A kiegészítők: (sisakok, gázálarctokok, lőszeresládák, üzemanyagos kannák) más készletek, Revell és Academy kitek megspórolt melléklete
(A makettgyártók mostohagyerekként kezelik a kis léptékben építőket. Ebben a méretben kevés a figura és az ún. „accessories” kiadvány.).
A statisztéria:
Revell Deutsche artillerie WWII. készlet lóvontatású löveg kezelőjéből, lovából és más Revell készlet MG42-es géppuskásaiból áll. A helyzetnek megfelelőbb testtartás elérésének céljából láb-, kar-, és fejátültetést hajtottam végre a ló és lovasa,valamint a lövegparancsnok esetében.
Nem volt egyszerű feladat a nehezen ragasztható és festhető figurák elkészítése. Drótcsapolásra, pillanatragasztóra és a festést fedő matt lakkra volt szükség.
A környezet:
Az útburkolat a Busch cég „erdei talaj” nevű terméke, a Művészellátóban kapható vinil-acetát ragasztóval rögzítve. Az útszél NDK-s műfű, a pipacsok, katángkóró és más vadvirágok színre festett szivacsdarabkák és rézdrót felhasználásával készült.
A távírópózna balsafából van faragva, imitálva az oszlopon a szekerce nyomait,ami a kéreg lehántásakor keletkezett . Barna és fekete festékkel jelenítettem meg a fa impregnálására használt kátrány látványát. A távíróvezeték 0,02 mm rézdrót feketére festve, a drótok tartója L alakúra hajlított rézlap maradék maratásból, a „porcelán” pillanatragasztó gél és fehér festékcseppek.
Az út és a jármű porozása pasztellkréta és fixálója felhasználásával készült.
A jelenet:
’43 nyarán (lásd: pipacsok és katáng) játszódik valahol a keleti fronton.
Az elképzelt szituáció: sikeres tűzcsapás után, a megcsappant lőszerkészlet feltöltése közben lovas futár hoz új parancsot az előrevonásra. A lövegparancsnok a térképen ellenőrzi a kijelölt új helyet, amelynek irányát a hírvivő a karjával is mutatja. A kezelők közben a lőszer málházását és a lövedékek időzítő gyújtószerkezetének beállítását végzik. Az egyik társuk az ellátmány feljavításának céljából tojást süt egy sebtében rakott tűznél.
A serpenyő irodai lyukasztóval készített kerek rézlap, amelyet félgömb alakúra domborítottam, nyelet forrasztva rá, majd feketére festettem. Belsejében fehér és sárga festék a tojás. A tűz, az álcaként használt lombozat ágai piros és narancsszínre festve, imitálandó a parazsat. A füst vattaszálakból készült.
Ennek a jelenetnek a hangulata Számvéber Norbert hadtörténész: Páncélos-hadviselés a budapesti csatában 1944 október 29 - 1945 február 13. című könyvének 372. oldalán található egyik fotóján tetszett meg,és megpróbáltam ezt visszaidézni.
A rendelkezésre álló alap mérete miatt a kezelők közül csupán négy szerepel. A rádiós és a vezető talán a jármű belsejében tartózkodik, ezért nem láthatóak.
1:72,Dragon No.7301, Eduard 22113
A hadszíntéri tapasztalatok 1941-re bebizonyították a vontatott tüzérség hátrányait a nehezen járható terepen. Ezért pályázatot írtak ki az önjáró tüzérség felszerelésére.
1942 júliusában a Rheinmetall-Borsig által fejlesztett sFh18 L/30 típusú tarackot házasították a Pz. IV alvázával. A 4,3 m hosszú és 5,5 t súlyú tarack hatásos lőtávolsága 13,3 km volt és 150 mm–es osztott lőszerrel tüzelt.
Az sFH 18-at nem lehetett minden gond nélkül az alvázra illeszteni, így azt meghosszabbították és a Maybach HL 120 TRM motort is áthelyezték. Az eredetihez
képest előrébb kapott helyet. A végül 24 t-ra hízott önjáró löveget 6 fő kezelte.
A 600 liter benzint befogadó üzemanyagtartállyal 130-220 km tehetett meg, terepen 20, műúton 40 km/ó sebességgel.
A 10-30 mm vastag páncéllemezből készült felépítmény szerény páncélvédettséget adott. Ráadásul a 3 m magas, felülről nyitott küzdőtér nagy célfelületet nyújtott. Ezért a személyzet gondos álcázással ( háló, lombozat) igyekezett segíteni a rejtőzést.
Legnagyobb hátrányaként a csekély (18 db) lőszer javadalmazást róják fel, valamint azt, hogy a kezelőket az időjárás viszontagságai ellen csak a felépítmény peremén rögzíthető ponyva védte. Önvédelemre csak kézifegyverek szolgáltak.
A Wermacht és a Waffen-SS egységei is használták a mintegy 700-720 példányban készített tipúst. Zsákmányul ejtett példányait a Vörös Hadsereg is használatba vette a Magyarországon folyó harcaiban.
A készlet:
A dobozban 9 szürke öntőkeret, az alváztest, egy maratott rézlap a hűtőhöz, 2 db acéldrótból hajlított pótgörgő tartó, egy pár gumilánctalp és egy aprócska matricalap van.
Az építést érthető összeállítási útmutató segíti, 6 féle festési mód közül választhatunk.
A cseh gyártó fotómaratott lapjáról felhasznált alkatrészekkel részletesebbé tehető a páncéltest külseje, a küzdőtér, a lőszertárolók és maga a tarack is.
Az építés:
Az építés során nagyjából az útmutató szerinti lépések szerint haladtam, futómű, páncéltest,löveg volt a sorrend. Az összerakás során a maratásokból az ésszerűen használhatókat alkalmaztam, de korántsem mindent. A síkban kiterített maratott alkatrészek térbe hajlításakor kipróbáltam a forrasztással való fixálásukat. Ezzel értem el,hogy a későbbiek folyamán a hajlított apró alkatrészek ki ne nyíljanak, deformálódjanak. A műanyaghoz természetesen már pillanatragasztóval rögzítettem őket. A lövegcsövet mozgathatóra készítettem, lecserélve a helyváltoztatás közben a cső rögzítésére szolgáló bilincset. A lőszertárolók egy részét nyitva ábrázoltam, betekintést engedve a belsejébe.
A löveg beépítése a küzdőtérbe okozott némi gondot, ugyanis a lövegpajzs és a felépítmény közötti rés túl szűk lett. Talán nem jó szögben illesztettem a helyére a frontpáncélt. Itt egy kis csiszolás következett. A gumilánctalpat pillanatragasztóval rögzítettem.
Összességében azt mondhatom, hogy jól építhető készlet, bár kezdők valami egyszerűbb, kisebb alkatrészbontású készlettel szerezzenek jártasságot.
A festés:
Revell 16-os számú matthomok színnel, ecsettel festettem, a kopásokat fém és rozsda különböző árnyalataival jelenítettem meg.Végül matt és fényes lakk keverékével egyfajta selyemfényt adtam a felületnek. Az álcázást nem vittem túlzásba, mert nem akartam eltakarni a járművet a szemlélő elől, csupán jelezni kívántam annak fontosságát.
A főszereplőről ennyit.
A kiegészítők: (sisakok, gázálarctokok, lőszeresládák, üzemanyagos kannák) más készletek, Revell és Academy kitek megspórolt melléklete
(A makettgyártók mostohagyerekként kezelik a kis léptékben építőket. Ebben a méretben kevés a figura és az ún. „accessories” kiadvány.).
A statisztéria:
Revell Deutsche artillerie WWII. készlet lóvontatású löveg kezelőjéből, lovából és más Revell készlet MG42-es géppuskásaiból áll. A helyzetnek megfelelőbb testtartás elérésének céljából láb-, kar-, és fejátültetést hajtottam végre a ló és lovasa,valamint a lövegparancsnok esetében.
Nem volt egyszerű feladat a nehezen ragasztható és festhető figurák elkészítése. Drótcsapolásra, pillanatragasztóra és a festést fedő matt lakkra volt szükség.
A környezet:
Az útburkolat a Busch cég „erdei talaj” nevű terméke, a Művészellátóban kapható vinil-acetát ragasztóval rögzítve. Az útszél NDK-s műfű, a pipacsok, katángkóró és más vadvirágok színre festett szivacsdarabkák és rézdrót felhasználásával készült.
A távírópózna balsafából van faragva, imitálva az oszlopon a szekerce nyomait,ami a kéreg lehántásakor keletkezett . Barna és fekete festékkel jelenítettem meg a fa impregnálására használt kátrány látványát. A távíróvezeték 0,02 mm rézdrót feketére festve, a drótok tartója L alakúra hajlított rézlap maradék maratásból, a „porcelán” pillanatragasztó gél és fehér festékcseppek.
Az út és a jármű porozása pasztellkréta és fixálója felhasználásával készült.
A jelenet:
’43 nyarán (lásd: pipacsok és katáng) játszódik valahol a keleti fronton.
Az elképzelt szituáció: sikeres tűzcsapás után, a megcsappant lőszerkészlet feltöltése közben lovas futár hoz új parancsot az előrevonásra. A lövegparancsnok a térképen ellenőrzi a kijelölt új helyet, amelynek irányát a hírvivő a karjával is mutatja. A kezelők közben a lőszer málházását és a lövedékek időzítő gyújtószerkezetének beállítását végzik. Az egyik társuk az ellátmány feljavításának céljából tojást süt egy sebtében rakott tűznél.
A serpenyő irodai lyukasztóval készített kerek rézlap, amelyet félgömb alakúra domborítottam, nyelet forrasztva rá, majd feketére festettem. Belsejében fehér és sárga festék a tojás. A tűz, az álcaként használt lombozat ágai piros és narancsszínre festve, imitálandó a parazsat. A füst vattaszálakból készült.
Ennek a jelenetnek a hangulata Számvéber Norbert hadtörténész: Páncélos-hadviselés a budapesti csatában 1944 október 29 - 1945 február 13. című könyvének 372. oldalán található egyik fotóján tetszett meg,és megpróbáltam ezt visszaidézni.
A rendelkezésre álló alap mérete miatt a kezelők közül csupán négy szerepel. A rádiós és a vezető talán a jármű belsejében tartózkodik, ezért nem láthatóak.
|
|
A Hummel oldalról
|
|
|
2
|
|
|
3
|
|
|
4
|
|
|
5
|
|
|
kezelők
|
|
|
6
|
|
|
7
|
|
|
küzdötér1
|
|
|
fölülnézet
|
|
|
8
|
|
|
álca+felszerelés
|
|
|
küzdőtér2
|
|
|
lövegcső
|
|
|
löveg pk.+futár
|
|
|
kezelők2
|
|
|
rántotta
|
|
|
doboztető
|
|
|
Eduard maratás
|
|
|
matrica+gyári maratás
|
|
|
gumilánctalp
|
|
|
festési variációk 1
|
|
|
festési variációk 2
|
2013.03.16.
Utolsó módosítás: 2013.03.26.
Utolsó módosítás: 2013.03.26.