Pintér György - Múzeumi krimik
Eddig csak olvastam az itteni cikkeket, most már rászántam magam az írásra is...
A fent nevezett makettet még 1997-ban vásároltam, már akkor sem volt a katalógus legújabbja. Volt, azaz van egy szintén 1:32-es Messer Bf-109G-6-om ( ősrégi Revell kitből ), és őmellé akartam a másik elterjedt vadásztípust, hogy legyen egy "Luftwaffe-polc" is a szekrényen.
De térjünk vissza a Fókához! Hazaérve dobozbontás, szemrevételezés, próbaillesztés, káromkodás.... Ugyanis a törzsfelek és a szárnyak undorító módon nem stimmeltek, ekkora hézagokat a hőskorban gyártott Kovozádovy Prosteljov maketteken láttam csak. Egyébként jól felszerelt kit volt, motor, behúzható futómű, nyitható első géppuska-deck, kétféle géppuska-típussal stb., szóval sokminden volt hozzá. A pilóta gyanúsan ugyanolyan volt, mint a meglévő Revell-Messeré, meg úgy az egész filozófiája a kitnek nagyon Revell-szerű volt, de az első sokk után ezzel nem foglalkoztam, irány a munka!
Szerencsére van egy ajándékba kapott könyvem, a "Berühmte Flugzeuge der Luftwaffe", rengeteg fotóval, robbantott ábrával, kabinrajzzal, igyekeztem ez alapján dolgozni.
A gyári kabin nagyon rossz volt, egyedül a műszerfalat és pilótaülést hagytam meg, mert azok valóban élethűek voltak. Az oldalsó paneleket muszáj volt legyártani, tejfölöspohárból, más makettek után maradt, fel nem használt szemétből. A festés tűecsettel, ill gombostűvel készült. A pilótaülés háttámla-párnája P.ZS.-ből, az öv pedig CanonCopy A4-es papírból van.
Ezután összeraktam a motort is, elterveztem, ha már adtak hozzá, akkor látszódjon! Elérkezett a törzsfelek és a szárny összeillesztésének az ideje, ez elég nagy munka volt, egy komplett nappali legletteléséhez elegendő tömítőpasztát kellett felhasználni, de végul egész normálisan sikerült.
Csiszolás-mosás, festésre előkészítés következett, majd az alapszürke felhordása ecsettel. A festék szépen terülő Humbrol volt, vonásnyom gyakorlatilag nem látszott. Megszáradt, majd az egész cucc polcra került, és 2002-ig ott is maradt, anélkül, hogy hozzányúltam volna. Ebben az évben miután leállamvizsgáztam, hirtelen sok időm lett, uccu neki, fejezzük be a Fókát! Mivel ugye az alapszín már megvolt, így nekiálltam a kamuflázsnak, mely sajnos nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam. A jó kis régi szovjet retuspisztolyt, mely gyönyörűen porlasztott,lecseréltem egy méregdrága KAGER-re, ami gyakorlatilag semmit sem ér... Kísérleteztem rengeteg higítási variációval, de vagy túl híg lett, és nem fedett, vagy pedig akkora pacákat köpött a pisztoly a felületre, hogy csak na. Nem volt mit tenni, maradt az ecset.
Az átfedéseket szárazecseteléssel csináltam, hogy ne legyen éles a kontúr, valamint a pöttyöket is, egyesével. Elvoltam egy darabig, közben elhasználtam pár garnitúra vékony ecsetet. Ekkortájt döntöttem úgy hogy egy láthatóan "frontszolgálatos" gépet készítek, mert egy harci gép csak akkor tiszta, ha kijön a gyárból. A fentebb említett könyben van elég fotó iszonyatosan mocskos gépekről, ebből merítettem ihletet. Szintén szárazecsetelős megoldással "lekoptattam" kicsit a festést, koromfoltok kerültek a megfelelő helyre, majd munkahely, és asszonyváltás miatt a projekt bizonytalan időre ismét jegelődött.
Elérkezett a 2008-as év, annak is az ősze. Úgy gondoltam, hogy most már tényleg be kéne fejezni, ha eddig eljutottam már. A kardinális dolgok megvoltak, csak rengeteg apróság hiányzott. Szép lassan a helyükre kerültek a pitot-csövek, antennák, motoralkatrészek, géppuskák-ágyúk, persze mind lefestve-koszolva. Alapszinten el is kezdtem felmatricázni, ámde a felirat szerint 1992-ben nyomott matrica teljesen elporladt a felragasztás után. "Nagyszerű", mondtam, mert a festés a készletben szereplő "piros 19-es" gép színeivel készült. Ekkor kezdtem utánanézni a neten, hogy hol szerezhetem be esetleg ugyanezt a matricakészletet, és ekkor belebotlottam a makettbe egy külföldi oldalon, csak a Revell által kibocsátva... Valami összefonódás lehet a két gyártó közt...
No mindegy, majd csak lesz valahogy, gondoltam, nagyobb gond volt, hogy hiányzott az egyik főfutószár, és a fülketető alatti páncéllemez, valamint annak merevítése is. Valahová elkeveredtek az évek folyamán. Emellett az egész REVI-berendezést is meg kellett csinálni, mert a kitben nyoma sem volt. A futószárat egy régi LEGO-figura, egy páncélos lovag kopjájából csináltam, a többit pedig más makettek maradékából. Ezeknek a méretezése, kifaragása, no meg a kitalálása, hogy miből is legyenek, elvett pár hónapot az életemből, de elkészültek! A matricázás is megoldódott, a fentebb többször említett könyvből puskáztam ki egy oldalszám nélküli parancsnoki gépnek a sémáját.Pont volt is ilyen matrica, úgyhogy rá is került, ha más nem, ideiglenesen.
2009 tavaszára elérte a makett a jelenlegi állapotát. Még mindig nincs teljesen kész, hiányzik a vezérsíktól a fülketetőíg érő antennakeret, ki kell dolgozni az oldalsó motorborítás belsejét, zsanérjait, meg kell csinálni a póttartályt, a légcsavarkúpra spirált kell festeni, de már legalább vállalható a vitrinben a gép. Most ismét jegelve van a dolog, majd ha elkap az ihlet ismét, folytatom! Várom addig is az építő jellegű kritikákat, hisz van még mit tanulnom bőven, a profizmus messze van!