Obice da 210/22 modello 35
1:72, Hunor Product
No.72069 (2022)
Pintér György - Múzeumi krimik
Az Olasz Királyi Hadsereg 1929-ben írt ki pályázatot egy új nehéz tarackra, mellyel az elavulófélben lévő nehéztüzérségüket kívánták megújítani. A fejlesztési munkálatok az Ansaldo-nál 1932-ben kezdődtek, az első prototípust 1935-ben mutatták be a hadsereg képviselőinek, akik rendszeresítésre azonban csak 1938-ban fogadták el, mert az új löveg konstrukciós hiányosságait csak ekkorra sikerült megoldani. Az első megrendelés 24 db lövegre szólt, ennek fele az Ansaldo, másik fele az OTO műhelyeiben készült. 1939-ben további 66 db tarackra érkezett megrendelés, de a gyártási nehézségek, a kapacitás-, és nyersanyaghiány (és a magyar megrendelés teljesítése) miatt Olaszország 1940 júniusi hadba lépéséig összesen 16 db ilyen löveg került a hadsereg tüzérségi alakulataihoz. A gyártás később is folytatódott: 1943 szeptemberig még 36 db, majd a németek részére még 22 db löveget gyártottak le és adtak át (emellett a németek a már meglévő példányokból is foglaltak le maguknak). A löveg a háború után is rendszerben maradt az olasz hadseregben, csak az 1950-es években szorították ki az új amerikai típusok.
A honvédség szakembereinek figyelmét már a fejlesztés időszakában felkeltette az új tarack, melyet olyan jónak ítéltek, hogy 1938-ban, a gyártás beindulásakor 8 darabra adtak le rendelést. A fentebb részletezett fejlesztési/gyártási nehézségek miatt azonban az első lövegek csak 1939 májusában érkeztek meg Magyarországra, ahol 21cm 39M gépvontatású nehéztarack néven rendszeresítették őket. Mivel a löveggel együtt a licencgyártási jogokat is megvettük, a magyar mérnökök a fejlesztésbe is beszálltak: pl. a magyar kérésre kifejlesztett nagyobb rombolótöltet jelentette plusz terhelést az eredeti olasz fékrendszer nem bírta el, ezt a problémát egy új, magyar fejlesztésű folyadékfékkel oldották meg, de módosítottak a lövegzáron és az irányzógépen is (ezeket a fejlesztéseket később az olaszok is átvették). A magyarországi gyártás a MÁVAG diósgyőri üzemében folyt, 1943 végéig összesen még 27 db készült el belőle, ezek kapták a 40M típusjelet, de 1943 elején még Olaszországból is érkezett 6db löveg, ezek voltak a 40/aM változatok.
Összesen tehát 41 db ilyen löveg erősítette a honvédség alakulatait, ezek bevetésre kerültek pl. 1942-ben a Don-kanyarban, majd 1944 nyarán a galíciai harcokban és '44-'45-ben a végső magyarországi csatákban. Magyar kézben a háború végét sajnos egyetlen tarack sem élte meg, de fotók tanúsága szerint a moszkvai zsákmánykiállításon legalább egy példányt megcsodálhattak a látogatók (sajnos ennek későbbi sorsa a szerző előtt ismeretlen).
A darabszámok pontosításában ezúton is köszönöm Déé fórumtárs segítségét!
A makett a Hunor Product terméke, a cég új filozófiájának megfelelően 3D tervezésű, ennek megfelelően az alkatrészek szépek, pontosak, részletesek. A löveg maga 22 alkatrészből áll, és megkapjuk mellé a lövegtalp vontatásakor használt egytengelyes kocsit is - ez azonban, mivel a löveget csak tüzelési pozícióban lehet megjeleníteni, csak kiegészítő lehet egy esetleges diorámán. (Azért nem lehet vontatott állapotban bemutatni a makettet, mert a cső és a bölcső egybe van öntve. Vontatáshoz a csövet kihúzták a bölcsőből és azt egy külön csőkocsin szállították - a nagy tömeg miatt "egy egységben" való vontatás ennél a típusnál nem volt lehetséges). Csavar a történetben, hogy szemmel láthatóan az olasz változatot mintázta meg a készítő (alighanem a Forte Cavalli-ban kiállított restaurált példány lehetett a múzsa), így a magyar változathoz némi farigcsálás szükséges, ugyanis a hazai változatok sárhányója más volt, mint a maketthez adott (de a sárhányót akár el is hagyhatjuk, mert sok fotón látszik, hogy részben, vagy egészben leszerelték azt). Arra is figyelni kell, hogy a maketthez a gyártó a korai típusú kerekeket mellékeli, ha ezekkel építjük meg, a futóműre nem kell feltenni a légfék tartályát. Ami még fontos: lövegtávcsövet nem tartalmaz a készlet, ezt kénytelenek leszünk fotók alapján magunk elkészíteni.
A technikai részletek pontosításában ezúton is köszönöm Romsitsa fórumtárs észrevételeit!
Az építés a kevés alkatrésznek köszönhetően gyors és egyszerű, de van néhány pont, ahol észnél kell lenni. Érdemes a futóművel kezdeni, így - ha magyar tarackot szeretnénk - hamar túlesünk a sárhányó átalakításának problémáján. A futóművet az alsó lövegtalphoz rögzítsük, azonban itt figyelni kell rá, hogy a lövegtalp alja tüzeléshez teljesen le volt eresztve a talajra! A felső lövegtalp egy viszonylag nagy csappal csatlakozik az alsóhoz, ebbe kell két csap segítségével beleragasztani az egy darabból álló cső+bölcső kombót - itt kis ügyeskedéssel eljárhatunk úgy is, hogy a cső+bölcső alkatrészt csak a festés után pattintjuk be a felső lövegtalp csapjaiba. A végére marad a talpszárak és a sarkantyúk rögzítése. Itt csak arra figyeljünk, hogy a végén a lövegünk ne billegjen.
Magyar állományban a löveg festése kizárólag a háromszínű "magyar tarka" lehet: zöld alapon sárga és barna foltozás, ehhez én a Vallejo színeiből kevertem ki a zöldet, a sárgához a 70.847 dark sand, a barnához a 70.872 chocolate brown színeket használtam. Koszolást-koptatást csak szolidan kapott a tarackom: némi Tamiya befolyatás, szárazecsetelés, kis pigmentes porozás és némi chipping jelzi, hogy azért "használatban lévő" eszközről van szó.
Összességében nagyon elégedett voltam a készlettel, hatalmas pacsi a gyártónak, hogy vette a fáradtságot és elkészítette ezt a slágerterméknek nem igazán mondható, de a magyar szíveknek kedves löveget!
A cikk írásához a forrásom Enrico Finazzer, Ralph A. Riccio: "Italian Artillery of WWII", illetve "A magyar tüzérség 100 éve" című könyvek voltak.
És még egyszer köszönöm Déé és Romsitsa fórumtársak észrevételeit, akik rendkívül fontos infókkal szolgáltak számomra!
Az Obice da 210/22 modello 35
Az Olasz Királyi Hadsereg 1929-ben írt ki pályázatot egy új nehéz tarackra, mellyel az elavulófélben lévő nehéztüzérségüket kívánták megújítani. A fejlesztési munkálatok az Ansaldo-nál 1932-ben kezdődtek, az első prototípust 1935-ben mutatták be a hadsereg képviselőinek, akik rendszeresítésre azonban csak 1938-ban fogadták el, mert az új löveg konstrukciós hiányosságait csak ekkorra sikerült megoldani. Az első megrendelés 24 db lövegre szólt, ennek fele az Ansaldo, másik fele az OTO műhelyeiben készült. 1939-ben további 66 db tarackra érkezett megrendelés, de a gyártási nehézségek, a kapacitás-, és nyersanyaghiány (és a magyar megrendelés teljesítése) miatt Olaszország 1940 júniusi hadba lépéséig összesen 16 db ilyen löveg került a hadsereg tüzérségi alakulataihoz. A gyártás később is folytatódott: 1943 szeptemberig még 36 db, majd a németek részére még 22 db löveget gyártottak le és adtak át (emellett a németek a már meglévő példányokból is foglaltak le maguknak). A löveg a háború után is rendszerben maradt az olasz hadseregben, csak az 1950-es években szorították ki az új amerikai típusok.
A 21cm 39M, 40M és 40/aM nehéztarackok
A honvédség szakembereinek figyelmét már a fejlesztés időszakában felkeltette az új tarack, melyet olyan jónak ítéltek, hogy 1938-ban, a gyártás beindulásakor 8 darabra adtak le rendelést. A fentebb részletezett fejlesztési/gyártási nehézségek miatt azonban az első lövegek csak 1939 májusában érkeztek meg Magyarországra, ahol 21cm 39M gépvontatású nehéztarack néven rendszeresítették őket. Mivel a löveggel együtt a licencgyártási jogokat is megvettük, a magyar mérnökök a fejlesztésbe is beszálltak: pl. a magyar kérésre kifejlesztett nagyobb rombolótöltet jelentette plusz terhelést az eredeti olasz fékrendszer nem bírta el, ezt a problémát egy új, magyar fejlesztésű folyadékfékkel oldották meg, de módosítottak a lövegzáron és az irányzógépen is (ezeket a fejlesztéseket később az olaszok is átvették). A magyarországi gyártás a MÁVAG diósgyőri üzemében folyt, 1943 végéig összesen még 27 db készült el belőle, ezek kapták a 40M típusjelet, de 1943 elején még Olaszországból is érkezett 6db löveg, ezek voltak a 40/aM változatok.
Összesen tehát 41 db ilyen löveg erősítette a honvédség alakulatait, ezek bevetésre kerültek pl. 1942-ben a Don-kanyarban, majd 1944 nyarán a galíciai harcokban és '44-'45-ben a végső magyarországi csatákban. Magyar kézben a háború végét sajnos egyetlen tarack sem élte meg, de fotók tanúsága szerint a moszkvai zsákmánykiállításon legalább egy példányt megcsodálhattak a látogatók (sajnos ennek későbbi sorsa a szerző előtt ismeretlen).
A darabszámok pontosításában ezúton is köszönöm Déé fórumtárs segítségét!
A "40M Ansaldo 210mm heavy gun" makettje
A makett a Hunor Product terméke, a cég új filozófiájának megfelelően 3D tervezésű, ennek megfelelően az alkatrészek szépek, pontosak, részletesek. A löveg maga 22 alkatrészből áll, és megkapjuk mellé a lövegtalp vontatásakor használt egytengelyes kocsit is - ez azonban, mivel a löveget csak tüzelési pozícióban lehet megjeleníteni, csak kiegészítő lehet egy esetleges diorámán. (Azért nem lehet vontatott állapotban bemutatni a makettet, mert a cső és a bölcső egybe van öntve. Vontatáshoz a csövet kihúzták a bölcsőből és azt egy külön csőkocsin szállították - a nagy tömeg miatt "egy egységben" való vontatás ennél a típusnál nem volt lehetséges). Csavar a történetben, hogy szemmel láthatóan az olasz változatot mintázta meg a készítő (alighanem a Forte Cavalli-ban kiállított restaurált példány lehetett a múzsa), így a magyar változathoz némi farigcsálás szükséges, ugyanis a hazai változatok sárhányója más volt, mint a maketthez adott (de a sárhányót akár el is hagyhatjuk, mert sok fotón látszik, hogy részben, vagy egészben leszerelték azt). Arra is figyelni kell, hogy a maketthez a gyártó a korai típusú kerekeket mellékeli, ha ezekkel építjük meg, a futóműre nem kell feltenni a légfék tartályát. Ami még fontos: lövegtávcsövet nem tartalmaz a készlet, ezt kénytelenek leszünk fotók alapján magunk elkészíteni.
A technikai részletek pontosításában ezúton is köszönöm Romsitsa fórumtárs észrevételeit!
Az építés a kevés alkatrésznek köszönhetően gyors és egyszerű, de van néhány pont, ahol észnél kell lenni. Érdemes a futóművel kezdeni, így - ha magyar tarackot szeretnénk - hamar túlesünk a sárhányó átalakításának problémáján. A futóművet az alsó lövegtalphoz rögzítsük, azonban itt figyelni kell rá, hogy a lövegtalp alja tüzeléshez teljesen le volt eresztve a talajra! A felső lövegtalp egy viszonylag nagy csappal csatlakozik az alsóhoz, ebbe kell két csap segítségével beleragasztani az egy darabból álló cső+bölcső kombót - itt kis ügyeskedéssel eljárhatunk úgy is, hogy a cső+bölcső alkatrészt csak a festés után pattintjuk be a felső lövegtalp csapjaiba. A végére marad a talpszárak és a sarkantyúk rögzítése. Itt csak arra figyeljünk, hogy a végén a lövegünk ne billegjen.
Magyar állományban a löveg festése kizárólag a háromszínű "magyar tarka" lehet: zöld alapon sárga és barna foltozás, ehhez én a Vallejo színeiből kevertem ki a zöldet, a sárgához a 70.847 dark sand, a barnához a 70.872 chocolate brown színeket használtam. Koszolást-koptatást csak szolidan kapott a tarackom: némi Tamiya befolyatás, szárazecsetelés, kis pigmentes porozás és némi chipping jelzi, hogy azért "használatban lévő" eszközről van szó.
Összességében nagyon elégedett voltam a készlettel, hatalmas pacsi a gyártónak, hogy vette a fáradtságot és elkészítette ezt a slágerterméknek nem igazán mondható, de a magyar szíveknek kedves löveget!
A cikk írásához a forrásom Enrico Finazzer, Ralph A. Riccio: "Italian Artillery of WWII", illetve "A magyar tüzérség 100 éve" című könyvek voltak.
És még egyszer köszönöm Déé és Romsitsa fórumtársak észrevételeit, akik rendkívül fontos infókkal szolgáltak számomra!
|
|
Obice da 210/22 mod35 Forte Cavalliban
|
|
|
21cm 40M tarack
|
|
|
21cm 40M tarack
|
|
|
21cm 40M tarack
|
|
|
21cm 40M tarack
|
|
|
21cm 40M tarack
|
|
|
21cm 40M tarack
|
|
|
21cm 40M tarack
|
|
|
21cm 40M tarack
|
|
|
21cm 40M tarack
|
|
|
21cm 40M gif
|
|
|
40M tarack tüzelés közben a fronton
|
|
|
40M tarack összeszerelés közben
|
|
|
40M tarack a laktanyában
|
|
|
40M tarack a moszkvai zsákmánykiállításon
|
|
|
40M tarack a moszkvai zsákmánykiállításon
|
2024.06.09.
Utolsó módosítás: 2024.06.11.
Utolsó módosítás: 2024.06.11.