Pintér György - Múzeumi krimik
Bevezetőként annyit,köszönetet szeretnék mondani Adoba Lacinak a könyvért,amiből rengeteget és egyfolytában tanulom a diorámázás technikáit.Másrészt köszönet Számweber Norbinak és baráti csapatának,akik nagyban hozzájárultak ahhoz,hogy valamiféle történelmi hitelessége is legyen a dionak.Gondolok itt a Párduc toronyszámára és festésére.A Párduc nem fénykép alapján készült,mert az 1945-ös Magyarországon harcolt vadászokról alig maradt használható felvétel.Szóval mégegyszer köszönet az uraknak!
A diorama mindenféle koncepció nélkül készült.Először a parasztházat raktam össze,amolyan gyakorló munkaként.A már említett könyvben leírt technikákat probálgatva.Aztan a Vadászpárduc készült el.Ezt a darabot régóta szerettem volna összerakni.Ez a lánctalpas a második világháború legszebb páncélosa, de ez maszek vélemény.Ha valami hasonlattal szeretnék élni,olyan mint egy Ferrari sok-sok Lada és Moszkvics között.
Miután a két darab elkészült,gondoltam arra,hogy összehozom őket egy közös alapon.
A ház egy XX.század eleji parasztház alaprajza után készült.A berendezést is szerettem volna valamelyest korhűre kreálni,80%-ban balsafát,hungarocellt,kartonpapírt használtam.A Párduc a Dragon 39-45-ig szériájának,korai típusa,némi szín-és számátalakítással.A háború békésebb perceit szándékoztam előtérbe helyezni a vér helyett,ezért esett a választásom a Miniart "German Soldiers at Rest"és a Tamiya "Livestock"készleteire.A galambduc,a kút, a góré és az ól fényképek alapján balsafából készültek.Felhasználtam még a Noh különböző füveit talajtakaróit.A fa még nem az igazi de némi gyakorlással talán sikerül majd szebbet is alkotni.Ahogy Lacus is mondta,a cserépkészítés a legmonotonabb az egészben,de ha az élethűség minimális szikráit szeretnénk viszontlátni,érdemes szenvedni vele!