British 6 pdr anti tank cannon
1:35, Italeri
No.323
Pintér György - Múzeumi krimik
A brit 6 fontos löveg makettjét számos gyártó kínálatában megtalálhatjuk, én az Italeri 323-számú készletéből épített makettet szeretném bemutatni.
A makett eredetije a szövetségesek egyik legfontosabb páncéltörő lövege volt, amit a britek mellet az USA hadereje is rendszeresített, illetve az USA-ban is gyártották 57mm M1 néven. Egyes források szerint a teljes legyártott mennyiség elérte az 52.000-et és 20 fölött volt az alkalmazó országok száma. Ezek között a szövetségesek és Izrael, vagy Pakisztán mellett megtalálhatók a nagy ellenfelek is: Németország, Észak-Korea és Észak-Vietnám is. Ennek köszönhetően szinte minden környezetben bátran elhelyezhető. Sikerét annak a kedvező kompromisszumnak köszönhette, hogy alacsony tömege (~1100kg), relatív kisméretű lőszere (57×441 mmR) és méretei mellett is megfelelő páncélátütő képességet tudott felmutatni, melyet a folyamatos lőszerfejlesztéssel sikerült fenntartani. Az észak-afrikai sivatagban a Tigris tank megjelenéséig probléma nélkül le tudta küzdeni a rendszerben álló ellenséges német és olasz tankok frontpáncélját is, de oldalról és hátulról még a Tigrisre is veszélyt tudott jelenteni. Az első Tigris tank kilövést is ennek a lövegnek tulajdonítják, oldalról sikerült eltalálni, míg a híres bovingtoni Tigrist is ilyen löveg tette harcképtelenné, egy a toronykoszorút ért szerencsés találattal.
Nekem mégsem a történelmi vonatkozásai miatt tetszett meg, hanem mert az 1981-es kiadású, meglehetősen vintage hangulatot árasztó maketthez szokatlan módon egy kis dioráma alapot is ad az Italeri. Ezt eddig csak a Matchbox 1/76-os készleteinél láttam, pedig szerintem jópofa ötlet, nagyban megnöveli a dobozból építés élményét. Nekem is ezt adta, kizárólag a dobozból építettem, amolyan rekreációs "öröm-makettezésként", 4-5 téli estét rászánva, családi filmnézés közben.
A makett összeállítása problémamentes, sorjával nem találkoztam, az öntőformák találkozása során kialakuló perem eltávolítása viszont odafigyelést és jó szemeket (vagy egy nagyítós lámpát) igényel. (Most, ahogy a képeket nagyításban nézegetem, látszik, hogy mennyi helyen elmulasztottam ezt). Az alkatrészbontás észszerű, szépen kidolgozott, számtalan apró alkatrésszel. Az egyetlen negatívumként a vastag lövegpajzsot lehetne megemlíteni, de a műanyagfröccsöntés technikai korlátait el kell fogadni. Az összeállítás könnyű, nekem egyedül az irányzó kezelő szervei és a mellette lévő védőkeret körül sikerült némi káoszt felfedezni, nem igazán állt össze a makett kialakítása és az összerakási útmutató.
Festéknek az otthon akkor éppen megtalálható Revell olajzöldet használtam, a fényképek alapján ez nagyjából megfelel az európai hadszíntéren használt brit példányoknak. Némi világos szárazecseteléssel tettem "háromdimenziósabbá" a makettet, minimális koptatás, főleg a kezelők által gyakran taperált felületeken, de nem vittem túlzásba. A gumikerekek értelemszerűen feketék, ha a diorámába helyezzük, a barázdákban némi sárimitációt kell elhelyezni. A végén szokásomhoz híven az egész makettet nagyon vékonyan átködöltem szűrkés homokszínnel. A kerekek környékére többet, a felső részekre kevesebbet. Tapasztalataim alapján a terepen látható katonai eszközök (de még a katonák is) eredetileg eltérő színei a mindenhol jelenlévő por és kosz miatt tompulnak, amolyan egységes, a tájra jellemző árnyalatot vesznek fel, ezt az átködölés jól tudja imitálni.
A kis dioráma megépítése igazi örömmenet volt, ahol a remekül lehetett játszani a megmaradt, kissé már bedöglött, ezért festékszóróban már nem használható festékekkel. Az alapot sötétbarnával festettem fel, majd száradás után híg sötétzölddel kentem át, ami a mélyedésekben megülve jól imitálja a fű közötti mohát. Végül a kiálló részeket világosabb barnával emeltem ki. Ezek után jött a fű imitációja, ami nálam bevált és olcsó, szárított kapor. Természetesen a keréknyomokba nem szabad ragasztani, én ezeket gyurmával kimaszkoltam, majd távolról ragasztószprével fújtam le. Erre szórtam a kaprot, egyenletlenül lenyomkodtam, majd száradás után a felesleget lefújtam. A kapor kiszóráskor nagyon szép zöld, de érdemes zöld festékkel egyenletlenül ráecsetelni, mert egy idő után kifakul. Ez amúgy pont jót tesz, jól imitálja a valódi, tarackos, foltos füvet (szerintem legalábbis).
A keréknyomokat világosabb barnával még szárazecseteltem, majd az egészre félfényes lakkot kentem, hogy a saras felületet jobban imitáljam. Itt végiggondolva volt némi kétségem, hogy mennyire kell, hogy felázott legyen a talaj, hogy az alig 1,1 tonnás löveg ilyen mély nyomot hagyjon, de ezt aztán elengedtem.
Kapunk egy karámdarabot is, itt az időjárásnak kitett fa imitációja a kihívás. Az utcát, vagy természetetet járva szeretem megfigyelni, hogyan koszolódnak-színeződnek-öregednek a tárgyak. Én úgy látom, a napnak-esőnek kitett, kezeletlen fa leginkább szürke, vagy tompán barna árnyalatokat vesz fel. Ezért én először szürkével festettem le a karámdarabot, majd híg barnával kentem át, helyenként sötétbarna foltokat beletéve, majd higítós ecsettel elhúzva imitáltam az öregedő fa jellegzetes textúráját, végül némi szárazcsetelés világosszürkével az éleken járult hozzá a térbeliség hangsúlyozásához. Nekem ez a játék a színekkel az építés egyik kedvenc része volt, ahol szintén a már döglött festékeimre támaszkodtam. A karámdarabot a helyére ragasztottam és a tövénél egy kis homokszínnel fújtam le, hogy a rárakódott sarat-port imitáljam.
A dioráma alap elkészítése után helyére ragasztottam a löveget. Itt kellett egy kicsit erőszakoskodni, mert a keréknyom vége és a lövegtalp végének a helye nem igazán illeszkedett, de győzött az erőszak és a pillanatragasztó.
Kapunk néhány felszerelést is: a löveg mellett elmaradhatatlan éles és kilőtt lőszerek mellé ládák, kézifegyverek, sőt tártartók is járnak. Ezeket próbáltam életszerűen elhelyezni a löveg körül, ez emberek hiányában is ad némi életet a kis diorámának. Ha szerzek valahogy egy tűnődve nézegető brit, vagy német katonát, majd elhelyezem benne.
Amit nem csináltam meg, pedig lehetne: nehezen tudom elképzelni, hogy valaki egy teljesen átlátható, fedezéket nem nyújtó karám mellé felállít egy páncéltörö ágyút mindenfajta álca nélkül. Én így terveztem még egy bokrot csinálni a karám mellé, és pár levágott ágat nekitámasztani a lövegpajzsnak, így szemből álcázva a fegyvert. Ezt majd elkészítem, ha lesz ihletem, de így is elégdetett vagyok vele.
Összefoglalva: igazi örömmakett, az egész elfér egy tenyéren, könnyen megépíthető, dioráma is lesz belőle, árban sem vészes, csak ajánlani tudom!
A makett eredetije a szövetségesek egyik legfontosabb páncéltörő lövege volt, amit a britek mellet az USA hadereje is rendszeresített, illetve az USA-ban is gyártották 57mm M1 néven. Egyes források szerint a teljes legyártott mennyiség elérte az 52.000-et és 20 fölött volt az alkalmazó országok száma. Ezek között a szövetségesek és Izrael, vagy Pakisztán mellett megtalálhatók a nagy ellenfelek is: Németország, Észak-Korea és Észak-Vietnám is. Ennek köszönhetően szinte minden környezetben bátran elhelyezhető. Sikerét annak a kedvező kompromisszumnak köszönhette, hogy alacsony tömege (~1100kg), relatív kisméretű lőszere (57×441 mmR) és méretei mellett is megfelelő páncélátütő képességet tudott felmutatni, melyet a folyamatos lőszerfejlesztéssel sikerült fenntartani. Az észak-afrikai sivatagban a Tigris tank megjelenéséig probléma nélkül le tudta küzdeni a rendszerben álló ellenséges német és olasz tankok frontpáncélját is, de oldalról és hátulról még a Tigrisre is veszélyt tudott jelenteni. Az első Tigris tank kilövést is ennek a lövegnek tulajdonítják, oldalról sikerült eltalálni, míg a híres bovingtoni Tigrist is ilyen löveg tette harcképtelenné, egy a toronykoszorút ért szerencsés találattal.
Nekem mégsem a történelmi vonatkozásai miatt tetszett meg, hanem mert az 1981-es kiadású, meglehetősen vintage hangulatot árasztó maketthez szokatlan módon egy kis dioráma alapot is ad az Italeri. Ezt eddig csak a Matchbox 1/76-os készleteinél láttam, pedig szerintem jópofa ötlet, nagyban megnöveli a dobozból építés élményét. Nekem is ezt adta, kizárólag a dobozból építettem, amolyan rekreációs "öröm-makettezésként", 4-5 téli estét rászánva, családi filmnézés közben.
A makett összeállítása problémamentes, sorjával nem találkoztam, az öntőformák találkozása során kialakuló perem eltávolítása viszont odafigyelést és jó szemeket (vagy egy nagyítós lámpát) igényel. (Most, ahogy a képeket nagyításban nézegetem, látszik, hogy mennyi helyen elmulasztottam ezt). Az alkatrészbontás észszerű, szépen kidolgozott, számtalan apró alkatrésszel. Az egyetlen negatívumként a vastag lövegpajzsot lehetne megemlíteni, de a műanyagfröccsöntés technikai korlátait el kell fogadni. Az összeállítás könnyű, nekem egyedül az irányzó kezelő szervei és a mellette lévő védőkeret körül sikerült némi káoszt felfedezni, nem igazán állt össze a makett kialakítása és az összerakási útmutató.
Festéknek az otthon akkor éppen megtalálható Revell olajzöldet használtam, a fényképek alapján ez nagyjából megfelel az európai hadszíntéren használt brit példányoknak. Némi világos szárazecseteléssel tettem "háromdimenziósabbá" a makettet, minimális koptatás, főleg a kezelők által gyakran taperált felületeken, de nem vittem túlzásba. A gumikerekek értelemszerűen feketék, ha a diorámába helyezzük, a barázdákban némi sárimitációt kell elhelyezni. A végén szokásomhoz híven az egész makettet nagyon vékonyan átködöltem szűrkés homokszínnel. A kerekek környékére többet, a felső részekre kevesebbet. Tapasztalataim alapján a terepen látható katonai eszközök (de még a katonák is) eredetileg eltérő színei a mindenhol jelenlévő por és kosz miatt tompulnak, amolyan egységes, a tájra jellemző árnyalatot vesznek fel, ezt az átködölés jól tudja imitálni.
A kis dioráma megépítése igazi örömmenet volt, ahol a remekül lehetett játszani a megmaradt, kissé már bedöglött, ezért festékszóróban már nem használható festékekkel. Az alapot sötétbarnával festettem fel, majd száradás után híg sötétzölddel kentem át, ami a mélyedésekben megülve jól imitálja a fű közötti mohát. Végül a kiálló részeket világosabb barnával emeltem ki. Ezek után jött a fű imitációja, ami nálam bevált és olcsó, szárított kapor. Természetesen a keréknyomokba nem szabad ragasztani, én ezeket gyurmával kimaszkoltam, majd távolról ragasztószprével fújtam le. Erre szórtam a kaprot, egyenletlenül lenyomkodtam, majd száradás után a felesleget lefújtam. A kapor kiszóráskor nagyon szép zöld, de érdemes zöld festékkel egyenletlenül ráecsetelni, mert egy idő után kifakul. Ez amúgy pont jót tesz, jól imitálja a valódi, tarackos, foltos füvet (szerintem legalábbis).
A keréknyomokat világosabb barnával még szárazecseteltem, majd az egészre félfényes lakkot kentem, hogy a saras felületet jobban imitáljam. Itt végiggondolva volt némi kétségem, hogy mennyire kell, hogy felázott legyen a talaj, hogy az alig 1,1 tonnás löveg ilyen mély nyomot hagyjon, de ezt aztán elengedtem.
Kapunk egy karámdarabot is, itt az időjárásnak kitett fa imitációja a kihívás. Az utcát, vagy természetetet járva szeretem megfigyelni, hogyan koszolódnak-színeződnek-öregednek a tárgyak. Én úgy látom, a napnak-esőnek kitett, kezeletlen fa leginkább szürke, vagy tompán barna árnyalatokat vesz fel. Ezért én először szürkével festettem le a karámdarabot, majd híg barnával kentem át, helyenként sötétbarna foltokat beletéve, majd higítós ecsettel elhúzva imitáltam az öregedő fa jellegzetes textúráját, végül némi szárazcsetelés világosszürkével az éleken járult hozzá a térbeliség hangsúlyozásához. Nekem ez a játék a színekkel az építés egyik kedvenc része volt, ahol szintén a már döglött festékeimre támaszkodtam. A karámdarabot a helyére ragasztottam és a tövénél egy kis homokszínnel fújtam le, hogy a rárakódott sarat-port imitáljam.
A dioráma alap elkészítése után helyére ragasztottam a löveget. Itt kellett egy kicsit erőszakoskodni, mert a keréknyom vége és a lövegtalp végének a helye nem igazán illeszkedett, de győzött az erőszak és a pillanatragasztó.
Kapunk néhány felszerelést is: a löveg mellett elmaradhatatlan éles és kilőtt lőszerek mellé ládák, kézifegyverek, sőt tártartók is járnak. Ezeket próbáltam életszerűen elhelyezni a löveg körül, ez emberek hiányában is ad némi életet a kis diorámának. Ha szerzek valahogy egy tűnődve nézegető brit, vagy német katonát, majd elhelyezem benne.
Amit nem csináltam meg, pedig lehetne: nehezen tudom elképzelni, hogy valaki egy teljesen átlátható, fedezéket nem nyújtó karám mellé felállít egy páncéltörö ágyút mindenfajta álca nélkül. Én így terveztem még egy bokrot csinálni a karám mellé, és pár levágott ágat nekitámasztani a lövegpajzsnak, így szemből álcázva a fegyvert. Ezt majd elkészítem, ha lesz ihletem, de így is elégdetett vagyok vele.
Összefoglalva: igazi örömmakett, az egész elfér egy tenyéren, könnyen megépíthető, dioráma is lesz belőle, árban sem vészes, csak ajánlani tudom!
|
|
Doboz képe
|
|
|
Sivatagi környezetben
|
|
|
USA használatban, eredeti színes propaganda kép
|
|
|
1
|
|
|
2
|
|
|
3
|
|
|
4
|
|
|
IMG_3002.jpeg
|
2024.04.25.