A tatabányai Subiland makettbolt kirakatában láttam meg ezt a makettet, igazán versenyképes árú készletnek tűnt, ezért néhány hét múlva újra arra jártam, megvettem.
Elsőre igen kellemes dobozka, a szokásos Revell minőséget hozza látványra és tapintásra egyaránt. A felirata büszkén hirdeti, hogy aki összerakja, az legalább Level 3-as, jelentsen ez bármit is.
A doboz tartalma
Kibontva sem csökken az élmény: esztétikus keretek, sorja tényleg sehol, kevéske matrica, egy átlátszó tetőelem, és egy sokoldalas, szép összerakási, színkódokkal meg mindennel. A kereten még egy állványtalp is helyet kapott... Eddig pipa.
Aztán a makett részleteit megszemlélve, és összevetve a "valósággal", lehervadt a mosolyom. Valóság persze nincs - ez egy képzeletbeli világ képzeletbeli járgánya, de a filmek azért elég jó kapaszkodók, hogyan kellene a makettnek kinéznie.
A külseje még csak-csak rendben van, egészen apró részletek is a helyükön vannak. Egy zavaró dolog van csak, a kabintető eleje alatt van egy rés - ennek szereléskönnyítő oka van, ide lehet bekattintani a tető rögzítőklipszét. Első dolgom volt ennek a kiputtizása, és a klipsz levágása a kabintető aljáról.
Géptest
Viszont az interior az teljes őrület. Az egy dolog, hogy nagyon nem akarja kiadni a méreteket, a figurák - róluk majd később - úgy tengenek-lengenek benne, mint egy közepes munkáscsalád a kétfélszobás békási panelben. A műszerfalak jelzésértékűek, a filmekben még csak hasonló sem látható. A pilótaülések képzeletbeliek, de nagyrészt takarja őket a figurák teste, szóval még ezen is csak sóhajtottam. A belső oldalfalak már szomorúbbak: itt műszereknek, felszerelésnek, némi kárpitozásnak kéne lennie, ehhez képest szépen becsíkozták, mintha radiátor lenne (mondom én, békási panel utánérzet), és annyi. De még ez sem a legszomorúbb. Mert az egyértelműen a műszerfalak teteje, ami valamiért ilyen kis krátereket vagy gyűrűket kapott gyárilag. Ötletem sincs miért. Mindkettő túlméretezett egyébként, ebből is látszik, mennyire szellős a cockpit, az első még szódával elmegy (persze a krátereket itt is lekapartam, szép sima legyen a felület, mint a filmben), de a hátsónál nem is hasonlít az eredeti kialakításhoz, amelynél a műszerfal a lövésztől elfelé, kb. 55-60 fokos szögben kellene tartson a kabin tetejéig (különféle nézőkék és képernyők alkotnák.) A makettnél a műszerfal mellmagasságban végetér, utána a kráterekkel tűzdelt billiárdasztal tölti ki a lövész látóterét... Életnagyságban kb. egy méter hosszú lenne. Érthetetlen.
Először ezen is próbáltam segíteni, le is vágtam egy darabot a síkból, gondoltam fabrikálok bele valamit, de aztán mégis visszaragasztottam, és szép simára leputtiztam. Egyszerűen nincs értelme a lószart girlanddal díszíteni, mert sok munka árán is csak lószar marad. Ez menthetetlen sajnos.
És akkor a figurák. Az arányaik gyakorlatilag sosem léteztek. Akkora a kezük, mint Ronto Ralphnak ("Lerombolom!") és borzasztóan combra híztak az egészségtelen lázadó koszttól meg a sok ülőmunkától. A sisakjukon nincs vizor (vagy csak fel van tolva... ez feltolható, nem?), és az egész egyenruhájuk olyan elnagyolt, a mellények is esetlenek... természetesen szabálytalanul utaznak, biztonsági heveder nélkül, mert ők lázadók, ugye...
És gyorsan tisztázzuk: a makett méretaránya 1:52! Ez már majdnem 1:48, itt már elvárnánk részetgazdag figurákat. Ezek még 1:72-ben is gyengék lennének. Nem baj, hozzuk ki belőlük a maximumot.
Mindezen lelki megrázkódtatások után láttam neki az összerakásnak, és az alapozásnak. A Mr. Hobby új, vízbázisú szürke alapozóspray volt a segítségemre, igencsak ajánlom, kellemes termék. Egyetlen hátránya, hogy lassan szárad, de megéri.
A figurákkal és a csodálatos cockpittel kezdtem, műszerfalak nélkül. Ezek kifestése és összeragasztása után jöttek a műszerfalak, a hajtómű (egyébként ezzel egész kevés baj volt), majd maga a test két darabja és a kabintető.