Kyushu J7W1 Shinden
1:72, Hasegawa
No.hasD20
Pintér György - Múzeumi krimik
- Mit csinál az elvtárs?
- Kiskaput.
- Hová?
- Hát, a nagykapu mellé
Ez a Hofi-tól örökölt párbeszéd jutott eszembe, amikor kicsomagoltam a legutóbbi 1:48-as kalandom kistesóját. Kíváncsi voltam, mennyiben fog különbözni az alkatrészelosztás és a kisebb alkatrészek minősége a nagytól. Így első ránézésre csak a méreteiben – ami nem csoda, hiszen ez a madárka 1:72-es.
A műsor szinte ugyanaz volt, mint az 1:48-asnál, bár az apróbb alkatrészeket egyszerűsítették. Például a tűzoltókészüléket egybeöntötték a tűzfallal. Szinte álommakettezés lett volna az utolsó előtti lépésig. Itt aztán belefutottam a csőbe. A feliratokat még csak le tudtam oldani, de a hat "felkelő nap" több órás áztatás után csak darabokban jött le és így használhatatlanná vált. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy teljes éjszakán át tartó áztatás után némelyik hajlandó volt elengedni a hordozó papírt.) Persze, mindenre van megoldás. Egy üres matricalapot lefújok pirosra, lelakkozom, aztán egy, illetve két megfelelő méretű körvágóval kivágom és mehet a helyére. Nem azonos átmérőjű a törzsön, illetve a szárnyon alkalmazott felségjel. Ami a jó hír, hogy nem, vagy nehezen pótolható jelzéseket sikerült épségben leimádkozni a hordozófelületről.
Aztán következhet a záró lakk.
A festés esetében érdekes a "propeller"-szín, ami egyfajta fémes, vöröses-fekete, a japán repülőgépek sajátossága. Amúgy semmi extra. Fölül zöld, alul kék, ahogy kell.
Van cég, amelyik legyártotta a sugárhajtóműves változatot is, de ez valójában egy tervezőasztal-szökevény, ami soha nem valósut meg. Jelent meg a maketthez számtalan kiegészítő is. Én maradtam a dobozból épített változatnál.
Eltekintve a matricák okozta feszkótól, szerethető, jól építhető makettkészlet azoknak, akik szeretik a nem hagyományos elrendezésű repülőgépeket.
Nos, egyrészt az ember mindig tanul, másrészt van, amikor a legegyszerűbb megoldás jut az ember eszébe legkésőbb. A japán felségjelzés abszolút nem bonyolult. Egy piros korong az egész. Mit vacakolok én matricákkal? A maszkolófólián vágtam akkor lyukakat, mint amekkorának a felségjelzés kell, hogy legyen és egyszerűen megfújtam szép pirosra. Így most úgy néz ki, ahogy kell. Ennyi.
- Kiskaput.
- Hová?
- Hát, a nagykapu mellé
Ez a Hofi-tól örökölt párbeszéd jutott eszembe, amikor kicsomagoltam a legutóbbi 1:48-as kalandom kistesóját. Kíváncsi voltam, mennyiben fog különbözni az alkatrészelosztás és a kisebb alkatrészek minősége a nagytól. Így első ránézésre csak a méreteiben – ami nem csoda, hiszen ez a madárka 1:72-es.
A műsor szinte ugyanaz volt, mint az 1:48-asnál, bár az apróbb alkatrészeket egyszerűsítették. Például a tűzoltókészüléket egybeöntötték a tűzfallal. Szinte álommakettezés lett volna az utolsó előtti lépésig. Itt aztán belefutottam a csőbe. A feliratokat még csak le tudtam oldani, de a hat "felkelő nap" több órás áztatás után csak darabokban jött le és így használhatatlanná vált. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy teljes éjszakán át tartó áztatás után némelyik hajlandó volt elengedni a hordozó papírt.) Persze, mindenre van megoldás. Egy üres matricalapot lefújok pirosra, lelakkozom, aztán egy, illetve két megfelelő méretű körvágóval kivágom és mehet a helyére. Nem azonos átmérőjű a törzsön, illetve a szárnyon alkalmazott felségjel. Ami a jó hír, hogy nem, vagy nehezen pótolható jelzéseket sikerült épségben leimádkozni a hordozófelületről.
Aztán következhet a záró lakk.
A festés esetében érdekes a "propeller"-szín, ami egyfajta fémes, vöröses-fekete, a japán repülőgépek sajátossága. Amúgy semmi extra. Fölül zöld, alul kék, ahogy kell.
Van cég, amelyik legyártotta a sugárhajtóműves változatot is, de ez valójában egy tervezőasztal-szökevény, ami soha nem valósut meg. Jelent meg a maketthez számtalan kiegészítő is. Én maradtam a dobozból épített változatnál.
Eltekintve a matricák okozta feszkótól, szerethető, jól építhető makettkészlet azoknak, akik szeretik a nem hagyományos elrendezésű repülőgépeket.
Nos, egyrészt az ember mindig tanul, másrészt van, amikor a legegyszerűbb megoldás jut az ember eszébe legkésőbb. A japán felségjelzés abszolút nem bonyolult. Egy piros korong az egész. Mit vacakolok én matricákkal? A maszkolófólián vágtam akkor lyukakat, mint amekkorának a felségjelzés kell, hogy legyen és egyszerűen megfújtam szép pirosra. Így most úgy néz ki, ahogy kell. Ennyi.
|
|
A dobozfedélrajz
|
|
|
Egy kis maszk ide-oda
|
|
|
Maszkolva
|
|
|
Ennyi volt az összes tömítés
|
|
|
Ha fújhatjuk, hát fújjuk!
|
|
|
Fújt felségjelekkel
|
|
|
Ilyen lett kék alapon a felkelő nap
|
|
|
Nem minden tökéletes, de már sokkal jobb
|
|
|
Vége a történetnek
|
2024.12.02.
Utolsó módosítás: 2024.12.04.
Utolsó módosítás: 2024.12.04.