ZU-23-2 "Kiskutya"-"Szaporapuska"

ZU-23-2 Légvédelmi gépágyú

1/35, Kuznyecov
Pintér György - Múzeumi krimik
201001121645
201001121645
201001121647
201001121647
201001121648
201001121648
201001121649
201001121649
201001121650
201001121650
tn_800x600_1284001_94821_Kep_103
tn_800x600_1284001_94821_Kep_103
tn_800x600_1284001_94830_Kep_104
tn_800x600_1284001_94830_Kep_104
tn_800x600_1284001_94844_Kep_106
tn_800x600_1284001_94844_Kep_106
tn_800x600_1284001_94852_Kep_107
tn_800x600_1284001_94852_Kep_107
tn_800x600_1284001_94857_Kep_108
tn_800x600_1284001_94857_Kep_108
tn_800x600_1284001_94862_Kep_109
tn_800x600_1284001_94862_Kep_109
tn_800x600_1284001_94878_586174727
tn_800x600_1284001_94878_586174727
DSCF6924
DSCF6924
Juhász Gábor (juge75), Szolnok
Makettinfo Online Klub
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Csapol
2009.10.30. 21:50:20
Kedves Gábor!

Gratulálok a cikkedhez, nagyon érdekes és igen sok háttéranyagot összegyűjtöttél az oldalra.

Egy további információt, adalékot szeretnék megosztani az oldalat olvasókkal. Mivel ezt az eszközt kivonták a Magyar Honvédség hadrendjéből, ezeket az apró információkat egyre kevesebben ismerik.
Az eszközhöz 2 pár cső (4 darab) került készletezésre. Harchelyzetben hosszabb igénybevétel esetén, a szerelt csövek a lövésektől felmelegednek. Ilyenkor a löveget töltési síkba állítva egy rögzítő kar segítségével lehetett oldani (ez egy egyszerű és gyors rutinmozdulat) a csövek rögzítését és egy erőteljes rántással előre a csövet ki lehetett húzni. A cső megfogása a lövegcső felső részén lévő fa markolat segítségével történt. Ezek után a meleg csövet egy cső hűtő ládába helyezték, amely egy egyszerű fémláda, amely a a lövegcső hosszúságával megyegyező hosszú. A tartalék (hideg) csöveket pedig egy mozdulattal visszahelyezték a lövegre. Egy csőcsere átlagosan fél és 1 perc közötti időtartamot vett igénybe.

Háborús helyzetben a csőhűtő láda a telepített löveg közelében helyezkedik el. Kiképzés alatt, nos amennyire csak lehet, annyira távolra. Amikor az ember valamit eltolt, vagy túllépte a szintidőt, vagy biztonsági rendszabályt sértett (esetleg feleslegesen visszaszövegelt), a lövegraj parancsnok csőcserét rendelt el. Egy ilyen 40 kilós lövegcsővel több száz métert megtenni igen ösztönző szokott lenni. Ezek után az ember olyan precizitással, gyorsasággal és szabályosan szokta magismételni a feladatot, amennyire csak tudta, hogy ne kelljen ismét csövet cserélni.

A löveg 6 fős személyzettel dolgozik. 1 fő rajparancsnok, 1 fő gépjármű vezető, 4 fő kezelő. A kezelők közül (ha szemből nézzük a löveget) a jobboldali végzi a vízszintes és függőleges célkövetést továbbá a tűzkiváltást; a baloldali a lőelemek beállítását, a két töltő-kezelő pedig a löveg töltését. Ők a löveg csőre töltése után az irányzók válla mögött helyezkednek el, majd az irányzáskor együtt mozognak a körbbe forduló löveggel. A rajparancsnok a cső vonalában a löveg mögött helyezkedik el piros és fehér zászlókkal, ő adja ki a tűzparancsot.

A képek között a felső sorban a harmadik képen a TKZ távcső látható. Ezzel értékelték a lövészetet. Ez egy hőérzékelős távcső amellyel látni lehetett a lövedékek nyomvonalát. Egy körháló van a távcsőben, mint egy céltábla. A távcsövet úgy mozgatták, hogy a háló középpontjában a cél legyen mindig. Ilyen módon a löveg tüzét úgy lehetett értékelni, mint ha egy képzeletbeli céltáblára lőtt volna.

Az előbbi képről az eszembe jut, ahogyan a toronyból felhangzott oly sokszor: "... célpálya jó, a kijelölt alegységek tüzelhetnek..."
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció