Pintér György - Múzeumi krimik
A szovjet-japán illetve az orosz-japán viszony soha sem volt szívélyesnek, vagy éppen barátinak nevezhető. A cári Oroszország és a Meidzsi reformok után megerősödő Japán is kinézte magának Kína északkeleti területét. Az oroszok az 1860-as pekingi békével be is kebeleztél az Amur és az Usszuri-folyótól északra fekvő - jórészt lakatlan - területeket. Japán az 1904-05-ös háborúban megalázó vereséget mért az orosz flottára és hadseregre. 1910-re elfoglalta Koreát. Pár évvel később ugyan mindkét állam az antant oldalán állt a háborúban, de itt sem gondolhatunk nagy haverkodásra. A bolsevikok győzelmét követő négy esztendős polgárháborúban a japánok úgy 100ezer főnyi hadsereget küldtek a szovjet állam ellen. 1922-re a partizánok és a Vörös Hadsereg azonban felszabadították a környéket. \"... és a Csendes-óceánnál véget értek a csaták.\" Történetünk valahol errefelé játszódik.
Ha valakitől megkérdezik mi a Halhin Gol vagy a Nomonhan, jó esetben azt kérdezik vissza: \"Jól vagy?\". Persze, ha a mongol pusztában érdeklődnénk a Rába-folyóról vagy Gersekarátról, hasonló tájékozatlanságra kellene készülnünk. A 1939 késő tavaszától nyár végéig nem itt zajlott volna egy elfelejtett háború, csak a helybeliek ismernék e terület nevét. Maga a háború valamilyen szemérmes tévedésből az incidens, vagy konfliktus nevet kapta, pedig az események rendelkeznek a hagyományos háború minden jellemzőjével.
Maga a terület egy darab füves pusztaság csupán a legeltető nomádok számára volt komoly érték. Vízfolyásként a Halhin-folyó (Halhin Gol) szolgált ez egyben a határ is volt.
Egy esztendővel korábban a japánok már próbálgatták az erejüket. Akkor a Haszan-tónál akasztottak tengelyt a távol-keleti szovjet erőkkel. Ez utóbbiak két hét alatt visszaverték a japán támadást. A Kvantung Hadsereg tisztjei \"visszavágót\" akartak.
1939 májusában kezdődtek az összecsapások a mandzsu-mongol határon a mongol határőrök és a Mandzsukuo japán-bábállamból beszivárgó mongolok között. (vagy fordítva?) Miután a japánok és az általuk létrehozott mandzsu állam 1931-ben, a szovjetek és Mongólia pedig 1936-ban segítségnyújtási szerződést kötött, várható volt a harcok felerősödése és kiszélesedése. És lőn ...
A határincidensek egyre gyakoribbak lettek. A japánok a helyszín gondos kiválasztása után, mely szerint a szovjet utánpótlás bázisaként szóba jöhető legközelebbi vasútállomás 700 km-re volt a japán bázis pedig kevesebb, mint 200-ra, május 29-án, 9 óra körül egy felderítő egységet küldtek át a határon, amelyet a mongolok bekerítettek. E csoport megsegítésére érkezett a japánok egy 20 ezer főre tehető csoportja és a japán légierő gépei. A mongolokat meglepte a támadás mérete és hevessége. \"Telefonos segítséget\" kértek a másik nagy szomszéd, - mily érdekes! - éppen ott állomásozó csapataitól.
\"...a japánok nagyobb erőket összpontosítottak - június végére már 38 000 ember, 310 ágyú, 153 tank és 225 repülőgép állomásozott a körzetben, a velük szemben álló szovjet erők száma 12 500 ember, 109 ágyú, 266 páncélautó, 186 tank és 82 repülőgép. Július 2-án a japánok, számbeli fölényüket kihasználva, támadásba lendültek, visszaszorították a szovjet–mongol erőket, és hidfőállást foglaltak el a Halhin-Gol folyó nyugati partján – innen támadásokat lehetett volna indítani a Szovjetunió Bajkálon túli területei ellen.\"
A helyi szovjet erők parancsnokai nem voltak a helyzet magaslatán. Ekkor Sztálin utasítására Zsukov indult Mongóliába rendet tenni. Ismerve Zsukov temperamentumát, nem sok korábbi felső parancsnok maradt a helyén. Ráadásul néhány napba az is beletelt, amíg a helyszínre érhetett Sztálin talán leghatározottabb tábornoka.
A csaknem egy hetes késlekedés alaposan megerősített a japánokat abban a hitükben, hogy van keresnivalójuk a Vörös Hadsereg ellen. A Kína elleni harcokban megedződött japán pilóták kivívták a légifölényt... amikor megérkezett a Zsukov által kért kilenc repülőszázad. \" A térségbe vezényelt szovjet repülőerők személyi állományának jó része a Spanyolországban tűzkeresztségen átesettek közül került ki. Ugyanez mondható el minden bevetésre került repülőeszköz-típusukról. \" Ez lecsökkentette a japán repülők sikerességi mutatóit. Ráadásul a beérkező szovjet erők komoly mennyiségű szállító járművet is hoztak magukkal, így a megfelelő légi fedezet mellett (I-16, I-152) meg tudták oldani a csapatok folyamatos utánpótlását is.
A japánok rövidre akarták zárni a történetet. Ezért július 2-án hét gyalogos hadosztály és két páncélos ezred próbálta bekeríteni a Halhin Gol túlsó partján álló védőket. Más forrás szerint: \" A hadsereg 75 000 emberét 500 ágyú, 182 tank és 300 repülőgép támogatta.\" Zsukov ezt a támadást több, mint 400 harckocsi és páncélautó bevetésével visszaverte. A harcokban a mérges gázon kívül gyakorlatilag minden bevetettek. A harci repülők fegyverzetében itt szerepelt először a levegő - föld és levegő - levegő rakéta, de itt zajlott az első komoly harckocsicsata is. A japánok a kínai ellen jól bevált Type89B-t, a szovjetek a T-26, BT-5/7, BA-6-okat küldték harcba.Kiderültek a \"súlycsoportbeli\" különbségek. A japánokat visszaverték a folyón túlra. A szovjetek hídfőállást foglaltak a számukra túlparton.
Július 24-én a japánok még egyszer nekifutottak a dolognak. Két hadosztálynyi gyalogsággal igyekeztek a szovjet hídfőt felszámolni. Ennek kudarca után kezdték visszavonni csapataikat a Halhin Gol menti magaslatokra azzal a valószínű céllal. hogy megerősített állásokat építenek ki és innen a továbbiakban is zaklathatják majd a határ túlsó oldalán élőket.
Nos, ezzel vége is lehetett volna a harcnak. Zsukov azonban végső megoldásra törekedett.
Miután ömlött a hadianyag a szovjet hátországból és a mozgósított szállítási potenciál is megfelelően dolgozott (3500 teher- és 1375 tartálykocsi), valamint a körzetben már csaknem ezer páncélos eszköz (harckocsi, páncélautó), több, mint 500 repülőgép és 57ezer bevethető katona állt rendelkezésére a 38 ezer japánnal (130 hk. 225 repülőgép) - Zsukov a megsemmisítő csapás mellett döntött. A 11 napos támadás vége a japánok bekerítésével és részben (bevetett erőik 73%-a) pusztulásával végződött. Más források az egész háború alatt \"A japán veszteség kb. 60 000 főre becsülhető, a szovjetek 18 000 halottat és sebesültet vesztettek.\"
Szeptember 16-án egy facsoport árnyékában megkötötték a fegyverszünetet. Ezzel befejeződött a háború a semmi szélén.
Összegezve a Halhin Gol-i \"incidens\" nem volt se több, se kevesebb, mint a korlátozott helyi háború a határait feszegető Japán Birodalom és az ugyanilyen célokat kitűző Szovjetunió között.
Mindezek ismeretében, ahogy itt a Vörös Hadsereg tudott harcolni érthetetlen a pár hónappal később a finnek ellen bemutatott bénázás.
A Halhin-Golnál bevetett japán légi egységek:
2. hikoshidan pk.: Giga Tetsui 19 felderítőgép + 2 harci egység 125 harci géppel
12. hikodan 88 gép
1. sentai pk.: Harada Fumio őrnagy később Yosida Tadasi őrnagy
11. és 64. sentai pk.: Kato Tateo százados
9. hikodan pk.: Simono Ikkaku vezérőrnagy 24 könnyű- és 13 nehéz bombázó
10. sentai
16. sentai három százada
61.sentai egy százada (nezéz bb.) pk.: Mikami Kiso ezredes
Nakamjima Ki-27
forrás: http://www.warbirdforum.com/nomonhan.htm
Felhasznált irodalom:
http://www.hadakutjan.hu/tortenetek_patkanyok.php
http://hu.wikipedia.org/wiki/Halhin-goli_csata
http://katpol.blog.hu/2009/05/11/1939_decision_on_the_steppe adatai alapján
http://hu.wikipedia.org/wiki/Halhin-goli_csata
Ha valakitől megkérdezik mi a Halhin Gol vagy a Nomonhan, jó esetben azt kérdezik vissza: \"Jól vagy?\". Persze, ha a mongol pusztában érdeklődnénk a Rába-folyóról vagy Gersekarátról, hasonló tájékozatlanságra kellene készülnünk. A 1939 késő tavaszától nyár végéig nem itt zajlott volna egy elfelejtett háború, csak a helybeliek ismernék e terület nevét. Maga a háború valamilyen szemérmes tévedésből az incidens, vagy konfliktus nevet kapta, pedig az események rendelkeznek a hagyományos háború minden jellemzőjével.
Maga a terület egy darab füves pusztaság csupán a legeltető nomádok számára volt komoly érték. Vízfolyásként a Halhin-folyó (Halhin Gol) szolgált ez egyben a határ is volt.
Egy esztendővel korábban a japánok már próbálgatták az erejüket. Akkor a Haszan-tónál akasztottak tengelyt a távol-keleti szovjet erőkkel. Ez utóbbiak két hét alatt visszaverték a japán támadást. A Kvantung Hadsereg tisztjei \"visszavágót\" akartak.
1939 májusában kezdődtek az összecsapások a mandzsu-mongol határon a mongol határőrök és a Mandzsukuo japán-bábállamból beszivárgó mongolok között. (vagy fordítva?) Miután a japánok és az általuk létrehozott mandzsu állam 1931-ben, a szovjetek és Mongólia pedig 1936-ban segítségnyújtási szerződést kötött, várható volt a harcok felerősödése és kiszélesedése. És lőn ...
A határincidensek egyre gyakoribbak lettek. A japánok a helyszín gondos kiválasztása után, mely szerint a szovjet utánpótlás bázisaként szóba jöhető legközelebbi vasútállomás 700 km-re volt a japán bázis pedig kevesebb, mint 200-ra, május 29-án, 9 óra körül egy felderítő egységet küldtek át a határon, amelyet a mongolok bekerítettek. E csoport megsegítésére érkezett a japánok egy 20 ezer főre tehető csoportja és a japán légierő gépei. A mongolokat meglepte a támadás mérete és hevessége. \"Telefonos segítséget\" kértek a másik nagy szomszéd, - mily érdekes! - éppen ott állomásozó csapataitól.
\"...a japánok nagyobb erőket összpontosítottak - június végére már 38 000 ember, 310 ágyú, 153 tank és 225 repülőgép állomásozott a körzetben, a velük szemben álló szovjet erők száma 12 500 ember, 109 ágyú, 266 páncélautó, 186 tank és 82 repülőgép. Július 2-án a japánok, számbeli fölényüket kihasználva, támadásba lendültek, visszaszorították a szovjet–mongol erőket, és hidfőállást foglaltak el a Halhin-Gol folyó nyugati partján – innen támadásokat lehetett volna indítani a Szovjetunió Bajkálon túli területei ellen.\"
A helyi szovjet erők parancsnokai nem voltak a helyzet magaslatán. Ekkor Sztálin utasítására Zsukov indult Mongóliába rendet tenni. Ismerve Zsukov temperamentumát, nem sok korábbi felső parancsnok maradt a helyén. Ráadásul néhány napba az is beletelt, amíg a helyszínre érhetett Sztálin talán leghatározottabb tábornoka.
A csaknem egy hetes késlekedés alaposan megerősített a japánokat abban a hitükben, hogy van keresnivalójuk a Vörös Hadsereg ellen. A Kína elleni harcokban megedződött japán pilóták kivívták a légifölényt... amikor megérkezett a Zsukov által kért kilenc repülőszázad. \" A térségbe vezényelt szovjet repülőerők személyi állományának jó része a Spanyolországban tűzkeresztségen átesettek közül került ki. Ugyanez mondható el minden bevetésre került repülőeszköz-típusukról. \" Ez lecsökkentette a japán repülők sikerességi mutatóit. Ráadásul a beérkező szovjet erők komoly mennyiségű szállító járművet is hoztak magukkal, így a megfelelő légi fedezet mellett (I-16, I-152) meg tudták oldani a csapatok folyamatos utánpótlását is.
A japánok rövidre akarták zárni a történetet. Ezért július 2-án hét gyalogos hadosztály és két páncélos ezred próbálta bekeríteni a Halhin Gol túlsó partján álló védőket. Más forrás szerint: \" A hadsereg 75 000 emberét 500 ágyú, 182 tank és 300 repülőgép támogatta.\" Zsukov ezt a támadást több, mint 400 harckocsi és páncélautó bevetésével visszaverte. A harcokban a mérges gázon kívül gyakorlatilag minden bevetettek. A harci repülők fegyverzetében itt szerepelt először a levegő - föld és levegő - levegő rakéta, de itt zajlott az első komoly harckocsicsata is. A japánok a kínai ellen jól bevált Type89B-t, a szovjetek a T-26, BT-5/7, BA-6-okat küldték harcba.Kiderültek a \"súlycsoportbeli\" különbségek. A japánokat visszaverték a folyón túlra. A szovjetek hídfőállást foglaltak a számukra túlparton.
Július 24-én a japánok még egyszer nekifutottak a dolognak. Két hadosztálynyi gyalogsággal igyekeztek a szovjet hídfőt felszámolni. Ennek kudarca után kezdték visszavonni csapataikat a Halhin Gol menti magaslatokra azzal a valószínű céllal. hogy megerősített állásokat építenek ki és innen a továbbiakban is zaklathatják majd a határ túlsó oldalán élőket.
Nos, ezzel vége is lehetett volna a harcnak. Zsukov azonban végső megoldásra törekedett.
Miután ömlött a hadianyag a szovjet hátországból és a mozgósított szállítási potenciál is megfelelően dolgozott (3500 teher- és 1375 tartálykocsi), valamint a körzetben már csaknem ezer páncélos eszköz (harckocsi, páncélautó), több, mint 500 repülőgép és 57ezer bevethető katona állt rendelkezésére a 38 ezer japánnal (130 hk. 225 repülőgép) - Zsukov a megsemmisítő csapás mellett döntött. A 11 napos támadás vége a japánok bekerítésével és részben (bevetett erőik 73%-a) pusztulásával végződött. Más források az egész háború alatt \"A japán veszteség kb. 60 000 főre becsülhető, a szovjetek 18 000 halottat és sebesültet vesztettek.\"
Szeptember 16-án egy facsoport árnyékában megkötötték a fegyverszünetet. Ezzel befejeződött a háború a semmi szélén.
Összegezve a Halhin Gol-i \"incidens\" nem volt se több, se kevesebb, mint a korlátozott helyi háború a határait feszegető Japán Birodalom és az ugyanilyen célokat kitűző Szovjetunió között.
Mindezek ismeretében, ahogy itt a Vörös Hadsereg tudott harcolni érthetetlen a pár hónappal később a finnek ellen bemutatott bénázás.
A Halhin-Golnál bevetett japán légi egységek:
2. hikoshidan pk.: Giga Tetsui 19 felderítőgép + 2 harci egység 125 harci géppel
12. hikodan 88 gép
1. sentai pk.: Harada Fumio őrnagy később Yosida Tadasi őrnagy
11. és 64. sentai pk.: Kato Tateo százados
9. hikodan pk.: Simono Ikkaku vezérőrnagy 24 könnyű- és 13 nehéz bombázó
10. sentai
16. sentai három százada
61.sentai egy százada (nezéz bb.) pk.: Mikami Kiso ezredes
Nakamjima Ki-27
forrás: http://www.warbirdforum.com/nomonhan.htm
Felhasznált irodalom:
http://www.hadakutjan.hu/tortenetek_patkanyok.php
http://hu.wikipedia.org/wiki/Halhin-goli_csata
http://katpol.blog.hu/2009/05/11/1939_decision_on_the_steppe adatai alapján
http://hu.wikipedia.org/wiki/Halhin-goli_csata
|
|
várakozó japánok
|
|
|
a mongol (?) határvédők
|
|
|
japán repülőgépek
|
|
|
japán ábrázolás
|
|
|
A helyszín
|
|
|
japán harckocsik
|
|
|
szovjet támadás
|
|
|
a győztesek
|
2011.12.28.
Utolsó módosítás: 2019.07.05.
Utolsó módosítás: 2019.07.05.