Sikerült egy újabb - eléggé háttérben dolgozó - repülőgép makettjét beszereznem. A cseh gyártó a Magyar Királyi Légierő egyik, alapvetően német gyártmányú, de a magyar igények szerint kialakított közelfelderítő gépének 1:72-es, műanyag makettjét készítette el. A gép kivette a részét a második világháború harcaiból, mint felderítő, majd éjszakai bombázó. Nappal nem lett volna egészséges a kétszer olyan gyors vadászgépekkel összeereszteni, hiszen maximális sebessége mindössze 250 km/h volt. Néhány példányát így még 1944-ben is bevetették zavaró bombázások végrehajtásra.
Én, miután még az SM-75 elkészítése kapcsán kicsikét belemerültem az 1941 áprilisi, Jugoszlávia elleni támadás dolgaiba, egy itt bevetett gép makettjét szerettem volna elkészíteni.
Szép, színes kép a puha papírdoboz egyik oldalán, a festési variációk a másikon. Kinyitva nem nyom agyon az alkatrészhalom. Két öntőkereten sorakoznak a sötétszürke alkatrészek. Az egyiken a törzs és a szárny, a másikon a motor és tartozékai találhatók. A felületek tiszták, sorját nem láttam. Kapunk még egy kis fémmaratás lapocskát, egy kettéhajtott A/4 négy oldalán egy összeállítási útmutatót és persze egy matricaívet a királyi légierő ék-, illetve a 42 után használt fehér keresztes felségjeleivel, három különböző katonai és egy polgári gép lajstromszámaival. Kapunk mellé két századjelvényt is. Az egyik a címben is szereplő kukkoló holló. Két apró üzemeltetési jel is van.
Nagyjában egészében, ez minden. Egyetlen, számomra "nem felhasználóbarát" dolog, hogy a kereteken az alkatrészek nincsenek számozva, csak az útmutató első oldalán - állandó lapozásra, keresgélésre ítélve a makett építőjét. De ez csak apróság.
Az építés tapasztalatairól még írok.
Mivel kialakítható a készletből az eredeti, német változat is, figyelni kell, melyik alkatrészeket nem kell használni. A kilenchengeres egysoros csillagmotor helyett a 2X7 henger elosztású a nyerő. A motorburkolat összeállítása után valamennyit csiszolni kellett ebből a kétsoros csillagmotorból, hiszen az eredeti motor helyett a magyar WM K-14-est éptették be. Ettől lett "Un" a változat betűjele. Ez a motorburkolat kap majd sárga színt, csakúgy, mint a farokrész. Nos, a csiszolás eredményeképp a motor simán befért a burkolatba. Ment bele a két kipufogócsonk, amit kifúrtam. (A másik, teljes kipufogó készlet a német változathoz kell.)
Hogy aztán ennek, hivatalosan, hogy kellene illeszkednie a törzshöz, az egy jó kérdés. Megoldottam.
A pilótafülke és a rádiós-lövész munkahelye nem kívánt nagy nekikészülődést. Nincs agyonrészletezve. Szépen passzolt minden alkatrész a helyére. A két géppuska közül az ehhez a típushoz megfelelőt kell felhasználni. A futómű szárain főleg, és úgy általában is tapasztalható hajszálnyi elcsúszás a két öntőforma találkozásánál. Így akad egy kis csiszolni való. de nem katasztrofális.
A festésre az 1941 áprilisában a jugoszláv hadműveletben használt mintát választottam. Itt a teljes motorburkolat, a szárnyak alsó végei illetve a teljes farokrész sárga. A farokrésznél a felrakott ék matricát át kell fújni ezzel a sárgával. Ezeket fújtam. A négyszínű felső festés kimaszkolására nem vállalkoztam, így azok ecsettel készültek el.
