Pintér György - Múzeumi krimik
1959 november 25-én, a Zsukovszkij légibázisról felszállt a 3MD első prototípusa, B.M. Stepanov és A.S. Rozanov tesztpilótákkal a kabinban. Az 1960-ban folytatódó program során 2 prototípus és 9 szériaváltozat készült el a legutolsó 3M változatból. A további sorozatgyártást már nem érhette meg ez a furcsa típus, mert ebben az évben felszámolták a Mjasziszcsev tervezőirodát és beolvasztották a TsAGI-ba (Központi Aerodinamikai és Hidrodinamikai Kutatóintézet).
Az interneten bukkantam erre a nem mindennapi repülőre. Több éve volt a bolt kínálatában, de mivel senkinek nem kellett és az ára is túllépett minden határt, az üzlet vezetője megelégelte a dolgot,és jelentősen leárazta. Így várt sorsára, mígnem egy szép napon rátaláltam. Egyből éltem is a lehetőséggel,és felvettem a kapcsolatot az eladóval…
Némi keveredés után, egy új, rendkívül szimpatikus óbudai makettbolt két barátságos eladója segített a közben e-bolttá vált (majd meg is szűnt) eredeti üzletből a makettet eljuttatni hozzám. Miután az ottani eladó még egy ötössel megpróbált megsarcolni, némi telefonálgatás után, a neten szereplő áron végül megvettem a készletet.
A makett eredetijét volt szerencsém látni Monino-ban,és már akkor hatalmas benyomást keltett bennem. Lenyűgöző látvány volt a masina mellett sétálgatni. Ez az egyetlen megmaradt példány ebből az alváltozatból.
A makettbe hely és főleg idő hiányában még nem kezdtem bele. Sok makettező még mindig nem tartja sokra az ukrán Amodel gyártmányait, pedig több szempontból is megelőzi a közkedvelt távol-keleti és nyugati gyártókat. Az Amodel pl. nem csinál alakhibás makettet. Ez jó. Ami részletet megpróbálnak megjeleníteni, azt hiteles forrásként kezelhetjük- az más kérdés, hogy ezek 100%-os kidolgozása ránk hárul, mert valóban nem túl finom megoldásaik vannak. Egyébként ezen a téren is folyamatosan fejlődnek az ukránok, mert a legújabb makettjeik mindig szebbek, mint az előttük megjelenők. Meglepetésként ért, hogy míg általában a már említett közkedvelt gyártók szeretnek egy műanyagról több bőrt lehúzni, addig az Amodel a korábbi 3M makettjéhez képest merőben más alkatrészeket álmodott meg. Ez persze hatalmas költség, de hatalmas előny is: az újabb 3MD már teljesen kitéríthető fékszárnyakkal rendelkezik, amit a 3M és a VM-T Atlant sem biztosít. Márpedig igazán látványos lehet, amikor a nem kis méretű fékszárnyak hátracsúszva-lefelé kitérítve lógnak.
Sok lehetőség van a futóművek és futóaknák kidolgozásában. A méretük miatt amúgy is illendő megfelelően részletezni őket, de ha az eredetiről készült képeket meglátjuk, minden bizonnyal leesik az állunk: a törzs nagy részét keresztben elfoglaló, hatalmas terekről van szó!
Az epoxigyanta törzs is új, különbség a régi 3M-hez képest az új panelvonal osztás. A felület egyébként szép, de néhol túl erős a panelezés, ez javítandó! Sajnálatos viszont, hogy a panelvonalak erőssége nem egyezik meg a műgyanta törzsön, szárnyakon és a műanyag alkatrészeken…
Maguk a fröccsöntött alkatrészek határozottak, egy kevés sorjával. Eltávolításuk igazi makettező móka. Az év minden napjára jut egy alkatrész, amit sorjátlaníthatunk. Ha nem is szeretjük nagyon ezt a munkát, azért így idővel a végére jutunk a 371 fröccsöntött alkatrésznek, amit szerintem kárpótolni fog a kész gép nyújtotta látvány.
A hajtómű elrendezés nem szokványos ezen a gépen: az ’50-es évek egyik divatjának megfelelően a négy Dobrinin VD-7B hajtóművet a törzs-szárny csatlakozásnál helyezték el. A jóétvágyú energiaforrások egyébként figyelemreméltó, közel 1000 km/h-s sebességgel repítették a gépet a büszke szovjetek feje felett. Ez mai léptékkel egy stratégiai bombázótól már nem nagy kunszt, de gondoljunk bele, hogy az utasforgalomban ma sem repülnek ilyen sebességű gépek.
A megépült gépek száma nem volt túl magas, ennek ellenére az Amodel két különböző géphez ad matricákat:
10-es oldalszámú gép, "Kiváló műszaki állapotú gép" jelvénnyel,
30-as oldalszámú gép, kiállítva Moninoban.
Amint elkezdem az építést, visszatérek a cikkhez és leírom a tapasztalataimat.