2K11 Krug (SA-4 Ganef)

1:72, Trumpeter

Pintér György - Múzeumi krimik A szovjet hadvezetés már az 50-es évek második felében gondolkodott egy mozgatható légvédelmi rakétaegység megvalósításán. Végül csaknem egy évtized fejlesztései után létrejött a cikk főszereplője a NATO-kód szerinti "Ganef" önjáró légvédelmi rakétaindító egység. Az éppen ekkor zajló vietnámi háború lehetőséget adott a fegyverrendszer kipróbálására az érkező USAF gépek ellen. Előnye volt a telepített rendszerekkel szemben a mozgékonysága és gyors tűzkész állapotba helyezhetősége.
(Amúgy a "Krug" szó oroszul "Kör"-t jelent.)

Valójában, a szó eredeti értelmében nem rakéta, hiszen a főhajtóműve egy torlósugárhajtómű, ami működéséhez a levegő oxigénjét használja fel, míg a hagyományos értelemben vett rakéták mind a hajtóanyagot, mind az oxidálószert magukkal viszik. A törzsre kívülről illesztett négy gyorsító segédrakéta feladata, hogy pár másodperc alatt a megfelelő sebességre gyorsítsa a fegyvert, hogy a főhajtómű beindulhasson.

Kis hazánkban a 90-es évek második feléig egy ezrednyi állt a légvédelem szolgálatában, keszthelyi bázissal. A harcifej másfél mázsa volt, amiből 90 kilónyi robbanóanyag és a maradék 60 kilót a 15000 darab négygrammos repesz alkotta.

A korábbi W-Model gyártású műgyanta makett után a Trumpi kiadta műanyagból is a légvédelmi ikerpárt, a 2K11 rendszer hordozó járművét, megfelelően feldíszítve két pontosan hozzá illő rakétával. Ha nagyon keresgélném, a műgyanta változatot legyártó W-Model kínálatában megvolna a hozzá való radar is. De ez most a rakétákról és az őket hordozó-indító lánctalpas járműről szól.

A Trumpi a legjobb formáját hozta ennek a készletnek a legyártásakor. Sorja alig látható, a pontosságról annyit, hogy vannak részei, amit szárazon, azaz ragasztás nélkül is össze lehet állítani.
Maga a készlet okosan csoportosított alkatrészek tömkelege. Ezek mellé kapunk egy összeállítási rajzot és egy festési útmutatót.

A lánctalp a mostanában divatos belső görgősorral egybeöntött megoldású, gyárilag elkészített belógásokkal. A külső sor görgői precízen illeszkednek. A pozicionáló bütykök segítenek a helyes összeállításban. A két rakéta szintén okos bontásban került az öntőkeretre.

A makett már-már az "álommakett" kategória. Minden nyílás akkora, amibe éppen beleillik, ami oda tartozik. Ráadásul az alapból összecserélhető darabok esetében a nyílások alakja nem engedi, hogy a bal oldali alkatrészt - márpedig az indítóállványon több ilyen is van - az ellenoldalra tegyem. Érdemes pontosan követni az összeállítási rajzot. Én kifúrtam a segédrakéták kiömlőit. Az így keletkezett mélyedéseket pirosra festettem. Az állvány akár mozgatható formában is elkészíthető, ha valakinek ilyen igényei vannak. Mivel a W-Model gyártmányát alapra engedett rakétákkal készítettem el, ezt most úgy tervezem, hogy nyitott, harcra kész állapotban építem meg.

A rakéták elkészítése és festése után következik a babramunka. A matricaíven tucatnyi apróbb-nagyobb stencil, felirat matricáit kapjuk. Nem érdemes ellógni a dolgot! Jócskán javít a makett kinézetén. A stencilek orosz nyelvű feliratai olvashatók, amik gyakorló rakétára utalnak.
A festés esetén egyszínű, zöld hordozó járműre és fémszínű rakétákra kell készülni. Az útmutató egy csehszlovák és egy az NDK Nemzeti Néphadseregében használt példány festéséhez kapunk mintát. Figyelem! A Magyar Néphadsereg rakétáinak festése eltér ezektől!