Pz.Kpfw. V Panther A
1:35, Italeri, Bronco, Eduard, saját
(2022)
Pintér György - Múzeumi krimik
Ebben a cikkben szeretném bemutatni nektek az egyik kedvenc diorámám (harckocsim) építését. Mint a cím is mondja, egy kilőtt Párduc harckocsi van megjelenítve a diorámán.
Pár éve elolvastam Adam Makos Lándzsahegy című könyvét, amiben le van írva a kölni dóm előtt kilőtt Párduc harckocsi és személyzetének története. A régi fotókat és videófelvételeket is többször megnéztem az esetről. Ekkor már kezdett érlelődni egy dioráma ötlete, amin egy kiégett harckocsi van. Ezek után kezdtem el kutatni, hogyan lehetne megcsinálni, megfesteni egy kilőtt, kiégett páncélost. Sokat segített a Weathering magazin K.O. című lapszámban Mig Jimenez által festett kiégett Tiger II. A tervezgetés közben a helyszínt áttettem Debrecen mellé, az alföldi páncélos csata idejére.
Mielőtt ezt az egészet elkezdtem volna, építettem és kifestettem egy mini diorámát, amin egy kb. 10x10 cm-es alapon van egy kilőtt, kiégett M3 Grant harckocsi egy része és kettő katona.
A PzKpfw. V Panther (továbbiakban Párduc) harckocsi először 1943-ban jelent meg a kurszki csatabán, majd a háború mindkét frontján harcba vetették, egyesek szerint a háború legjobb páncélosa volt.
Nagyságrendileg 6000 darabot gyártottak az összes tipusból.
Fegyverzet: egy 75 mm, KWK 42 löveg, kettő MG 34 géppuska
Páncélzat: elöl 35 fokban döntött 60-80 mm, oldalt 50 fokban döntött 40 mm, hátul 60 fokban döntött 40 mm, torony eleje 79 fok 110 mm, torony oldala 65 fok 45 mm, torony hátulja 65 fok 45 mm (egyes altípusok eltérőek)
Erőforrás: egy 700 LE-s Maybach HL 230 motor
Sztyepánka, aki elgondolkozik a sorson…
Az alföldi páncélos csata alatt Debrecen-Pallag mellett orosz páncéltörő találatot kapott és lefutott az útról a mezőre, ahol kiégett.
A makett az Italeri 1/35 Panther A készlete, anno Domini 1993. Legalábbis időtájt kaptam a szüleimtől, majd egy "gyönyörű" téli dioráma szereplője lett… utána kb. 20 évet először polcon, majd egy doboz mélyén töltötte. A feltámadás 2021-ben jött el, amikor újra felfedeztem, hogy "jé ez még megvan!" és jó lesz a kiégett harckocsidiorámához.
Először az egész makettet szétszedtem és lefolyótisztítóba raktam, ez részeredményt hozott, próbálkoztam ezután mindenféle hígítóval, fékolajjal, stb., mindennel, amit találtam. Végül sikerült úgy-ahogy letisztítani az alkatrészeket. A régi zimmeritet eltávolítottam.
Az elképzelés az volt, hogy a harckocsi egyik oldalán leégett a festék és a görgőkről a gumi. A futógörgőkről "leesztergáltam" a gumis részt és pár helyen átlövéses sérüléseket alakítottam ki. A páncéltestre felrajzoltam, hol lesz a leégés és a zimmerit, illetve kialakítottam a gránátbecsapódás és -átütés nyomokat. A zimmeritet Neoflexből vittem fel a felületre és a Tamiya formázófésűkkel mintáztam, majd sniccerrel négyzetrácsosra rajzoltam (tudom, nem lett a legszebb). A leégett részek szintén a Neoflexből készültek némi hígítóval feloldva és egy széles, rossz ecsettel megnyomkodva. A zimmerit felvitelénél a szerszámok helyét kitakartam maszkolószalaggal és mielőtt megszárad volna a paszta, lehúztam, így a oda kerülő maratások biztos alapon feküdtek. Rengeteg helyen pótoltam a hegesztésnyomokat a tornyon, páncéltesten, parancsnoki búvónyílás kupoláján. Drótokból pótoltam a fogantyúkat, kapaszkodókat, kedvenc majonézes tubusomból pedig a pótláncszem-akasztókat a toronyra, a köténypáncél-szoknyák lemezeit és tartóit. A bal oldali felfüggesztést berogyasztottam, amennyire tudtam. A történet szerint a lánctalp elszakadt, ezért beszereztem egy szemenkénti készletet (Bronco) a maketthez. Az Italeri készlethez van egy felszínes motor, amit szerettem volna láthatóvá tenni, de végül nem látszik belőle semmi. A motort takaró lemez széleit, ahol a csavarok helye van, kifurkáltam, a motortér szélénél pedig ennek megfelelően rézdrótokat dugdostam imitálva a kiszakadt csavarokat. Maratásból a Tamiya ős-párduchoz való Edu szettet építettem be. Végül a szerszámok és a maratások is a helyükre kerültek. jöhetett a festés.
Itt megpróbálom leírni, ahogy én festettem a harckocsit. A makett Tamiya és Gunze festékekkel lett lefestve, de felhasználtam AK, Ammo cuccokat is. Először minden alkatrész kapott egy rozsdabarna alapozást, kivéve a jobb oldali görgőket, amik vörös színt kaptak. Száradás után azokat a részeket (test, torony, szoknya, görgők, motordekli, stb.), ahol a leégés lesz látható, átfestettem rozsdaszínű olajfestékkel. Többféle árnyalatot használtam, majd félreraktam száradni két hétre az egészet.
Miután száraznak minősítettem az alkatrészeket, elkezdtem kialakítani azt a határrészt, ahol elválik az ép rész a leégettől, mégpedig nagyszemű sóval és folyékony maszkoló anyaggal (Vallejo). A maszkoló anyagok száradása után a leégett rész maradékát szalaggal takartam ki.
A páncélosom szokásos háromszínű festést kapott, sötétsárga lapra, olajzöld és csokibarna, némíleg világosítva, illetve elölröl hátra és lentről felfelé picit világosítva. A számokat és a kereszteket sablonnal fújtam fel. A jobb lánctalp barnásfekete alapszínt kapott, a bal pedig később feketét.
A maszkolások eltávolítása után, ahogy vártam, egy a határ mentén lepattogzott szakasz jött létre, ami a következő lépés alapja. A határrészeket átfújtam AK Heavy Chipping fluiddal és utána azonnal feketével ködöltem, néhol jobban megfújtam. Amint leraktam a szorópisztolyt, máris elkezdtem visszamosni vízzel a határszakaszt hol jobban, hol kevésbé, így kialakult egy égett, kormos, rozsdás kombináció. A rozsdás részeket még finomítottam rozsdabarna és narancssárga különböző árnyalataival (AK Deposit Rust termékek és olajfestékek). A görgőket és a görgők mögötti és feletti részeket sár effektekkel koszoltam.
Időközben lábazati szigetelőanyagből kivágtam a dioráma alapját, egyik végén kisebb töltés részt alakítottam ki. A lánctalpak helyét kivéstem és levegőn száradó gyurmát helyeztem bele, ebbe nyomkodtam bele a lánctalp nyomát. A talajhoz AK Muddy Ground pasztát használtam, amit még átfestettem híg sár effekttel. Mivel a kész harckocsi alatt nem fértem volna hozzá, elhelyeztem száraz füvet és leszáradt kukoricaleveleket oda, ahol a Párduc lesz.
Itt most összeér a dioráma és a harckocsi további építése. Felkerültek a lánctalpak és felragasztottam a harckocsit az alapra. A jobb lánctalp, a görgők kaptak némi nedves és száraz sarat, beleragadt fűszálakkal. A bal lánctalp pedig rárogyva a görgőkre és szétnyílva lett felragasztva. Mivel a görgőkről "leégett" a gumi, a lánc alsó részén és részben felül hamut imitáltam szürke és piszkos fehér pigmentporokkal. A talajt végül vizes faragasztóval átkentem és teleszórtam száraz fűvel és kukoricalevelekkel. Száradás után a leégett görgők mellett feketére fújtam, érzékeltetve, hogy égett picit az aljnövényzet. Felragasztottam a köténylemezeket a bal oldalra lógva, leszakadva, jobb oldalra pedig középre kettőt. Helyére került a motortér fedele a deklivel és a lövegtorony. A páncélos mellé pár elszórt tárgyat tettem (kanna, sisak, pótláncszem, lövegcsőtisztító hengere, vontatókapocs, vontatókötél).
A kukoricaszárak a következő módon készültek: a leveleket egyenként vágtam ki sárgára, sárgásbarnára festett papírból, majd megtörtem és ívesre hajlítottam őket, a szárakat cirokseprű vékonyabb szálaiból vagdostam ki. A leveleket felragasztottam a szárakra pillanatragasztóval, végül kapott némi átmosást.
A párduc a II./23 páncéloshadosztály harckocsija, nem konkrét jármű.
Ezúton is köszönöm a segítséget a Makettinfo német harckocsis fórumrovatában (https://makettinfo.hu/forum/forszoveg.php?forumID=486) a tagoknak, különösen Barnaky Péternek (Spangli).
A dioráma elkészítése számomra kihívás volt, sose építettem még kiégett harckocsit, de élveztem, főleg az új dolgok kipróbálását.
Az ötlet
Pár éve elolvastam Adam Makos Lándzsahegy című könyvét, amiben le van írva a kölni dóm előtt kilőtt Párduc harckocsi és személyzetének története. A régi fotókat és videófelvételeket is többször megnéztem az esetről. Ekkor már kezdett érlelődni egy dioráma ötlete, amin egy kiégett harckocsi van. Ezek után kezdtem el kutatni, hogyan lehetne megcsinálni, megfesteni egy kilőtt, kiégett páncélost. Sokat segített a Weathering magazin K.O. című lapszámban Mig Jimenez által festett kiégett Tiger II. A tervezgetés közben a helyszínt áttettem Debrecen mellé, az alföldi páncélos csata idejére.
Kísérlet
Mielőtt ezt az egészet elkezdtem volna, építettem és kifestettem egy mini diorámát, amin egy kb. 10x10 cm-es alapon van egy kilőtt, kiégett M3 Grant harckocsi egy része és kettő katona.
A kísérlet
A főszereplő
A PzKpfw. V Panther (továbbiakban Párduc) harckocsi először 1943-ban jelent meg a kurszki csatabán, majd a háború mindkét frontján harcba vetették, egyesek szerint a háború legjobb páncélosa volt.
Nagyságrendileg 6000 darabot gyártottak az összes tipusból.
Fegyverzet: egy 75 mm, KWK 42 löveg, kettő MG 34 géppuska
Páncélzat: elöl 35 fokban döntött 60-80 mm, oldalt 50 fokban döntött 40 mm, hátul 60 fokban döntött 40 mm, torony eleje 79 fok 110 mm, torony oldala 65 fok 45 mm, torony hátulja 65 fok 45 mm (egyes altípusok eltérőek)
Erőforrás: egy 700 LE-s Maybach HL 230 motor
Mellékszereplő
Sztyepánka, aki elgondolkozik a sorson…
A történet
Az alföldi páncélos csata alatt Debrecen-Pallag mellett orosz páncéltörő találatot kapott és lefutott az útról a mezőre, ahol kiégett.
A makett
A makett az Italeri 1/35 Panther A készlete, anno Domini 1993. Legalábbis időtájt kaptam a szüleimtől, majd egy "gyönyörű" téli dioráma szereplője lett… utána kb. 20 évet először polcon, majd egy doboz mélyén töltötte. A feltámadás 2021-ben jött el, amikor újra felfedeztem, hogy "jé ez még megvan!" és jó lesz a kiégett harckocsidiorámához.
Az építés
Először az egész makettet szétszedtem és lefolyótisztítóba raktam, ez részeredményt hozott, próbálkoztam ezután mindenféle hígítóval, fékolajjal, stb., mindennel, amit találtam. Végül sikerült úgy-ahogy letisztítani az alkatrészeket. A régi zimmeritet eltávolítottam.
Az elképzelés az volt, hogy a harckocsi egyik oldalán leégett a festék és a görgőkről a gumi. A futógörgőkről "leesztergáltam" a gumis részt és pár helyen átlövéses sérüléseket alakítottam ki. A páncéltestre felrajzoltam, hol lesz a leégés és a zimmerit, illetve kialakítottam a gránátbecsapódás és -átütés nyomokat. A zimmeritet Neoflexből vittem fel a felületre és a Tamiya formázófésűkkel mintáztam, majd sniccerrel négyzetrácsosra rajzoltam (tudom, nem lett a legszebb). A leégett részek szintén a Neoflexből készültek némi hígítóval feloldva és egy széles, rossz ecsettel megnyomkodva. A zimmerit felvitelénél a szerszámok helyét kitakartam maszkolószalaggal és mielőtt megszárad volna a paszta, lehúztam, így a oda kerülő maratások biztos alapon feküdtek. Rengeteg helyen pótoltam a hegesztésnyomokat a tornyon, páncéltesten, parancsnoki búvónyílás kupoláján. Drótokból pótoltam a fogantyúkat, kapaszkodókat, kedvenc majonézes tubusomból pedig a pótláncszem-akasztókat a toronyra, a köténypáncél-szoknyák lemezeit és tartóit. A bal oldali felfüggesztést berogyasztottam, amennyire tudtam. A történet szerint a lánctalp elszakadt, ezért beszereztem egy szemenkénti készletet (Bronco) a maketthez. Az Italeri készlethez van egy felszínes motor, amit szerettem volna láthatóvá tenni, de végül nem látszik belőle semmi. A motort takaró lemez széleit, ahol a csavarok helye van, kifurkáltam, a motortér szélénél pedig ennek megfelelően rézdrótokat dugdostam imitálva a kiszakadt csavarokat. Maratásból a Tamiya ős-párduchoz való Edu szettet építettem be. Végül a szerszámok és a maratások is a helyükre kerültek. jöhetett a festés.
A festés
Itt megpróbálom leírni, ahogy én festettem a harckocsit. A makett Tamiya és Gunze festékekkel lett lefestve, de felhasználtam AK, Ammo cuccokat is. Először minden alkatrész kapott egy rozsdabarna alapozást, kivéve a jobb oldali görgőket, amik vörös színt kaptak. Száradás után azokat a részeket (test, torony, szoknya, görgők, motordekli, stb.), ahol a leégés lesz látható, átfestettem rozsdaszínű olajfestékkel. Többféle árnyalatot használtam, majd félreraktam száradni két hétre az egészet.
Miután száraznak minősítettem az alkatrészeket, elkezdtem kialakítani azt a határrészt, ahol elválik az ép rész a leégettől, mégpedig nagyszemű sóval és folyékony maszkoló anyaggal (Vallejo). A maszkoló anyagok száradása után a leégett rész maradékát szalaggal takartam ki.
A páncélosom szokásos háromszínű festést kapott, sötétsárga lapra, olajzöld és csokibarna, némíleg világosítva, illetve elölröl hátra és lentről felfelé picit világosítva. A számokat és a kereszteket sablonnal fújtam fel. A jobb lánctalp barnásfekete alapszínt kapott, a bal pedig később feketét.
A maszkolások eltávolítása után, ahogy vártam, egy a határ mentén lepattogzott szakasz jött létre, ami a következő lépés alapja. A határrészeket átfújtam AK Heavy Chipping fluiddal és utána azonnal feketével ködöltem, néhol jobban megfújtam. Amint leraktam a szorópisztolyt, máris elkezdtem visszamosni vízzel a határszakaszt hol jobban, hol kevésbé, így kialakult egy égett, kormos, rozsdás kombináció. A rozsdás részeket még finomítottam rozsdabarna és narancssárga különböző árnyalataival (AK Deposit Rust termékek és olajfestékek). A görgőket és a görgők mögötti és feletti részeket sár effektekkel koszoltam.
Időközben lábazati szigetelőanyagből kivágtam a dioráma alapját, egyik végén kisebb töltés részt alakítottam ki. A lánctalpak helyét kivéstem és levegőn száradó gyurmát helyeztem bele, ebbe nyomkodtam bele a lánctalp nyomát. A talajhoz AK Muddy Ground pasztát használtam, amit még átfestettem híg sár effekttel. Mivel a kész harckocsi alatt nem fértem volna hozzá, elhelyeztem száraz füvet és leszáradt kukoricaleveleket oda, ahol a Párduc lesz.
Itt most összeér a dioráma és a harckocsi további építése. Felkerültek a lánctalpak és felragasztottam a harckocsit az alapra. A jobb lánctalp, a görgők kaptak némi nedves és száraz sarat, beleragadt fűszálakkal. A bal lánctalp pedig rárogyva a görgőkre és szétnyílva lett felragasztva. Mivel a görgőkről "leégett" a gumi, a lánc alsó részén és részben felül hamut imitáltam szürke és piszkos fehér pigmentporokkal. A talajt végül vizes faragasztóval átkentem és teleszórtam száraz fűvel és kukoricalevelekkel. Száradás után a leégett görgők mellett feketére fújtam, érzékeltetve, hogy égett picit az aljnövényzet. Felragasztottam a köténylemezeket a bal oldalra lógva, leszakadva, jobb oldalra pedig középre kettőt. Helyére került a motortér fedele a deklivel és a lövegtorony. A páncélos mellé pár elszórt tárgyat tettem (kanna, sisak, pótláncszem, lövegcsőtisztító hengere, vontatókapocs, vontatókötél).
A kukoricaszárak a következő módon készültek: a leveleket egyenként vágtam ki sárgára, sárgásbarnára festett papírból, majd megtörtem és ívesre hajlítottam őket, a szárakat cirokseprű vékonyabb szálaiból vagdostam ki. A leveleket felragasztottam a szárakra pillanatragasztóval, végül kapott némi átmosást.
A párduc a II./23 páncéloshadosztály harckocsija, nem konkrét jármű.
Ezúton is köszönöm a segítséget a Makettinfo német harckocsis fórumrovatában (https://makettinfo.hu/forum/forszoveg.php?forumID=486) a tagoknak, különösen Barnaky Péternek (Spangli).
A dioráma elkészítése számomra kihívás volt, sose építettem még kiégett harckocsit, de élveztem, főleg az új dolgok kipróbálását.
|
|
|
|
|
A kísérlet
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025.07.19.