A Szu-57-tel kapcsolatban régóta kerestem a hozzájutás lehetőségét, mivel egy-egy különleges repülőgép hovatartozásától függetlenül elfogultan tekintek az adott forma szépségére, harmónikusságára, és a mérnöki megoldások formai különlegességére egyaránt. Ennek a gépnek a korai, 2009-10-es, PAK-FA T-50 néven történt felbukkanása óta erős megszerzési vágy hajtott az irányába, ezen bódultságomból csak a HPH Models teljesen műgyanta makettjének kijózanító ára mentett meg - pedig egy prágai versenyen 2011-12 környékén nagyon megtett mindent, hogy az enyém legyen. Hősiesen ellenálltam a csábításának.
Végül mégis beteljesedett a sorsom, 2020-ban a Zvezda kiadta a keresett 48-as méretarányban, így már csak be kellett szerezni. Ennek megtörténte után egy hatalmas, sok további kiegészítőt felpúposodás nélkül elnyelni képes dobozban kaptam kézhez végre a makettet, a HPH árának negyedéért. És az orosz tervezőknek igazuk volt azzal, hogy a sok befogadható kiegészítő miatt ekkora papírdobozba tették, mert a makett olyan végtelenül puritán, mint egy gulág vendégszállása Közép-Szibériában, amit így számtalan kiegészítővel lehet otthonosabbá tenni. A puritánság viszonylag visszafogott jelző a makettre, például a Zvezda tervezői megkíméltek az építés után a tömítéskor eltüntetett sok szegecs pótlásától is, így nem is raktak rá egyet sem. Meg nagyon mást sem…
Mivel nagy kedvencem a splinter mintájú szögletes, háromszínű „Szuhoj” festés, de az újabb „ghost” is tetszett, hamarosan egy kollégánk által hirdetett másodpéldányt is megvettem (ismeritek a makettezés első alaptörvényét: „a harácsolás nem boldogít, csak az, amit összeharácsoltunk!”), így mindkét festés elkészítésére lehetőségem lesz.
Ezen második makett fényesen igazolta az orosz néplélek maradandó értékét - a makett a gyárban a délutános műszak végén, vagy az éjszakai elején készült. Hogy műszakfüggő, az onnan derült ki, hogy másik példányommal összehasonlítva, ezen példány esetében olyan narancsbőrös felülettel találkoztam, amilyennel még megközelítőleg sem, soha. A törzs/szárny felső fele elképesztő struktúrát mutatott, és csak ezen a példányon, a másik sima. A felcsiszolás csak pár, bizonyára másra úgysem használható órát vett el az életemből…
Némi újrakarcolás és a szegecsek néhány fotó alapján és ízlés szerint történő pótlása elengedhetetlennek látszott, mert a hatalmas felületek sivársága csak a fentebb említett földrajzi környezet kietlenségéhez hasonlítható. Ez történt tehát. Végre mutatott némi struktúrát a makett, kezdődhetett az építés.
A kabin sincs túlbonyolítva, így fel kellett dobni valamivel, ide a Mikrodizájn színes maratás kabinkiegészítője került. Érdekes lap, nem csak a kabinalkatrészeket tartalmazza, néhány külső szenzor is szerepel rajta.
Az építés nem sok kihívást tartalmaz, az a pár összerakandó alkatrész nem tartogat komoly meglepetéseket, lényegében sehol.
Ám ez a makett egy dologban megveri még a Zoukei Mura Phantomot is! Még annál is puhább műanyaga van! Lényegében talán csak a saját súlyától nem hajlik meg, de a rá vetett pillantás súlyától már igen. Egy évben két ilyet is kifogni… ilyen a sors.
A festése egy ilyennek igazán kalandos történet, de előtte egy kis bevezető:
Az oroszok majdnem minden, a berepülés és tesztek során sokszor átépített protónak más festést adtak. Ez mondjuk nem csoda, hiszen ezért prototípusok. Át is festettek párat, ami megint nem csoda, hiszen keresték a majdani sorozatgépre megfelelő festést is. Így nem csak a festések, de egy-egy sémán belül a színek is eltérőek. Ha minden igaz, végül ez a „ghost” becenevű digi minta lett az elősorozatok festése, azzal a különbséggel, hogy a gépek alul is viselik a digi minta sokkal világosabb árnyalatú változatát.
Sokat segít a tájékozódásban ez a kis oldal annak, aki konkrét oldalszámot akar megcsinálni:
http://su57.mariwoj.pl/su57-index.html.
A színekre vonatkozó kérdésekre még kitérve: az orosz nyelvű oldalakon is csak általános meghatározásokkal, jobb esetben AKAN megfeleltetéssel találkoztam, de egzakt, például a gép felületén végzett összehasonlítással - természetesen - nem.
A digitális kamuflázs egy Szu-57-esen
A képen látható színeket fenntartással kell kezelni. A nyilvánosan elérhető képek színskálája az egészen komor szürkétől a nagyon élénk türkizkékig terjed a fényviszonyoktól és az alkalmazott szűrőktől függően.
forrás: https://www.flyajetfighter.com
Jómagam általában eleve korrigálom a gyári, hivatalosan ugye „tökéletes” színeket, ajánlott festékeket, csak kiindulási alapnak tekintem azokat. És egy-egy festékgyártó színeiben sem bízhatunk meg maradéktalanul: Imádom az MRP-t a tulajdonságai miatt, de elég megnézni a festékgyártó fórumát ahhoz, hogy lássuk, a kollégák fényképekkel illusztrálva mutatják meg, hogy egy-egy utánrendelésük az adott azonos kódú színből, egymás mellé rakva a régivel, láthatóan eltér egymástól. Vagy hát elég megnézni, hogy nincs két eltérő gyártó azonos színnek hirdetett festéke, ami kifestve azonos lenne! Tehát nálam egy megadott festékkód csak orientál, hogy merre keressem a kiinduló állapotot, és abból kiindulva módosítom a színt, szükség szerint.
Az MRP-t például a Real Color színeivel igazítom ahhoz a szubjektív színhez, ami a típussal, történetével, adataival és képeivel (és egyéb, pl. autentikus forrásokkal, színmintákkal) való ismerkedés közben bennem kialakul. Nagyon ritkán fogadom el egy-az-egyben a gyári színkeverést megfelelőnek.
Tehát inkább ezt a megközelítést javaslom a kezdőknek, mintsem szolgaian kövessék XY által leírt Revell, Humbrol , Neolux stb. kódot, mert a szolgai követésből születnek aztán a színben ugyan hasonlító, ám furcsa árnyalatokat viselő makettek végül. Remélem ez a pár gondolat segít néhány bizonytalan kollégának, a tapasztalatom szerint ez a legboldogítóbb út. Ezúton is elnézést kérek a színkód-fetisisztáktól. Ez hobbi végülis, tehát mindenki fesse úgy, ahogy NEKI tetszeni fog.
A makettemre tervezett festés sokkal inkább közelebb van az utolsó prototípus-festéshez. Egy karakteres, de nem bazári festést, színkombinációt kerestem (néhány nem túl gusztusos színválasztással is találkoztam forráskutatásom során, azokat elvetettem) , így az elkészült makettemet nyugodtan tekinthetjük what-if-nek, mert garantálni tudom, hogy az ábrázolt oldalszámú gépem ilyen formában soha nem is létezett. Annyira ez nem is zavart, hiszen a Zvezda makettje sem egyezik egyetlen létező prototípussal, példánnyal sem.
Az alapozást némi felületes előárnyékolás követte - ekkor (2023 eleje) még nem vetettem el teljesen ezt a technikát, azóta már igen -, majd felvittem a kikevert világosszürke alapszínt. Az izgalmak a Galaxy csodálatos maszkjával kezdődtek igazán, nagy várakozással tekintettem arra, hogyan fogom a digi mintát jól felrakni a felületre. És könnyen - volt a válasz. Nem gyorsan, de könnyen. Ismét semmi problémát nem okozott a Galaxy maszk, továbbra is maradéktalanul elégedett vagyok vele.
A Galax maszk felrakása
A szintén egyedileg kevert felső kamószín felvitele és a maszk eltávolítása után már látszott, hogy jó kombinációt választottam-e, de elégedett voltam az eredmény esztétikai értékével.
Alapszínek fent
Alkatrészek készen
A fényes lakkozás (ekkor még Humbrol Clear, ami egy nagyon jó tulajdonságú, egyből fújható, csodás fényes felületet biztosító tiszta akril lakk) után a matricázás következett. A Zvezda ezen makettjéhez gyárilag a Begemot készítette a matricaívet, így már tudtam, hogy csodálatosan vékony, ám éppen ezért nagyon óvatosan kezelendő jelzésekkel lesz dolgom. És mivel óriási felületeket kellett elhelyezni, valóban elképesztő kihívás volt a felhelyezésük. A szárny-törzs felső része tele van „no step” területekkel, ezek matricája közül a legelsőt le is trimmeltem, hogy ne legyen rajta csak minimális üres terület, viszont a három molekulányi vékonyságú, és mostmár semmiféle tartást sem biztosító példány felküzdése után világossá vált, hogy ez így lutri, így garantáltan el fogok veszíteni párat, mert ennek a felrakása is csak a szerencsén, és a többszöri vízre úsztatás és a fél óra küzdelem végeredményén múlott, annyiszor csavarodott meg, gyűrődött alá, stb. Tehát nem kísértettem a szerencsémet tovább, a többit inkább nem vágtam körbe.
Elkezdődött a matricázás
A matricázást követően levédtem a felületüket egy réteg fényes lakkal, és a panelvonalak befolyatását végeztem el a Tamiya Panel Line anyagaival.
Tehát a rétegrend: a festés MRP-je, a lakkozás Humbrol Clear, majd MRP matt lakk… lett volna, ha működött volna. Viszont a hatalmas matricák felülete nem a megszokott módon viselkedett a záró MRP matt lakk alatt, érthetetlen módon azok felülete fényes maradt, minden más pedig matt. Ilyet sem láttam még, és nem is értettem a dolgot. Ilyenkor érdemes hátradőlni, és madarak tavaszi énekét hallgatni. A pulzusszámot és a vérnyomást talán az leviszi. A hosszabb, egy-két hetes relaxációt követően a problémát egy barátommal való beszélgetésben elhangzottak eredménye oldotta meg végül, köszönöm itom74 a Mr. Color GX sorozatának ajánlását!
Tehát a helyzetet a Mr. Color GX 114-es matt lakkja oldotta meg, a képeken látható szinten.
Ezóta vagyok elkötelezett hívője a GX sorozat lakkjainak!
Sikeres a lakkozás javítása
A típus különlegessége és a festés miatt érdekes projekt volt, de azért inkább látnék egy másik gyártótól egy másik kiadást, mert ez a kit bizony nem a Zvezda Su-25-öse vagy Mi-8-asa minőség, kidolgozottság, részletesség. Látványos makett azért könnyen építhető belőle, és ha nem vagyunk maximalisták, akkor még örömmakettezésre is alkalmas lehet, emiatt kezdőknek is ajánlható.
A kész makett egy pilótával
A makett és a felhasznált kiegészítők adatai
- makett: Szu-57, Zvezda No. 4824 (2020) https://www.scalemates.com/kits/zvezda-4824-su-57--1255689
- fémmaratás kabin: Mikrodizájn No. 048011
- alapozó: Mr. Hobby Mr. Finishing Surfacer 1500 Gray
- maszk: Galaxy D48021
- festékek: MRP, a fémszínek: Alclad
- lakkok: Humbrol Clear, Mr. Hobby GX-112 és 113
- panelvonalak: Tamiya Panel Line Accent Color sorozat
- makett elkészítésének éve: 2023
