Republic P-47 Thunderbolt
1:72, Academy
No.12491 (2011)
Pintér György - Múzeumi krimik
Szerintem mindenki ismeri a II. világháború egyik legsikeresebb amerikai gyártmányú vadászgépét, a legendás P-47-est. Ez a hordószerű törzssel rendelkező gép rendkívűli strapabírásával és teljesítményével felvette a versenyt bármelyik ellenséges géppel. Pilótái nagyon szerették, a háború folyamán pedig többféle szerepkörben is alkalmazták. Ennek a típusnak a remake építését osztom meg a kedves olvasóval a következőkben. Először még tinédzserként építettem meg az Academy által kiadott készletet, így érdekes lesz majd látni, hogy az azóta eltelt 25-30 évben mennyit változott a tudásom.
A készlethez beszereztem egy-két feljavítót is, ennyiből tehát "fórral" indulok a régebben csak dobozból épült géppel szemben.
A kabinba rézmaratás kerül, ami a műszerfalat, oldalsó kezelőszerveket egyéb apróságokat hivatott tuningolni. Jobban átnézve azonban a gyárilag öntött részek sokkal plasztikusabbak, így csak a műszerfalat csiszoltam simára, hogy megkaphassa a filmet és a maratást. A többi esetben inkább meghagytam az eredeti kialakítást. A kabinbelsőt fekete alapozást követően egy sárgából és zöldből kikevert mixszel fújtam le, majd kis fehér hozzáadásával fakítottam kicsit a nagyobb felületek esetében. A kezelőszerveket ecsettel kifestettem, majd szárazecseteléssel kiemeltem az éleket. Végül fényes lakk után barna befolyatóval kezeltem az alkatrészeket. Az ülést fémszínnel megkoptattam kicsit az ülőfelületen, illetve az éleknél, majd bekerült a megfestett biztonsági öv a rézlapról. A műszerfal filmjét az előzetesen fehérre festett helyére ragasztottam és erre került a maratott külső rész. Ennek alapszíne teljesen fekete, szürkével szárazecsetelve.
A részegységek összeállítása után beragasztottam azokat az egyik törzsfélbe, majd a másikkal rázártam. Az illesztés megfelelő volt, tömíteni csak keveset kellett.
A következő lépés a szemből jól látható kétsoros csillagmotor elkészítése volt. Az eredeti alkatrész helyett itt gyanta feljavítót terveztem beépíteni. Murphy azonban megjelent a projektben: az öntőcsonk eltávolítása során 2 henger egyszerűen megadta magát és levált a motorról…
Kiderült, hogy sikerül kifognom egy selejtes öntésű példányt, amiben buborékok maradtak. A helyzetet úgy tudtam menteni, hogy a letört hengerekbe fogpiszkálót ragasztottam, majd ezzel megerősítve kerültek vissza a helyükre. Felragasztottam még a többi apró mütyürt is a helyükre, majd fekete alapozás következett. A javítás nem lett rossz, csak nagyon közelről látszik. Ezután fémszínűre fújtam a motort, a forgattyúsházat pedig szürkére festettem. Pótoltam még a szelepemelő rudakat rézdrótból, valamint a gyújtáskábeleket is, majd fekete befolyatással emeltem ki a részleteket.
Az építést a motorgyűrűvel folytattam, ahol először a C22-es alkatrészre fel kellett ragasztanom két kör alakú maratást, ami az olajhűtő beömlőjének rácsozatát adja. Elég érdekes megoldás, hogy ehhez két merevítést be kell vágnom és ezekbe a résekbe kell beletolni a fémlapokat a leírás alapján. Persze a végén meg semmi nem látszik az egészből… Érzésem szerint ez a rész elég pontatlanra sikerült, túl kicsi a motor alatti beömlő rész a valósághoz képest. A C22-es alkatrészt egyébként érdemes csak a festés után beragasztani, most már én is így csinálnám. A belső felületeket ezután feketére alapoztam, majd egy csepp zölddel kevert sárgát fújtam rá. A motorral összepróbálva viszont kiderült, hogy a gyanta feljavító nem fér bele – persze, hiszen nem ehhez a készlethez van igazából -, vagyis a festés megy a kukába. Hengeres csiszolófejjel kimartam a gyűrű belsejéből kicsit, illetve a motor átmérőjéből is kénytelen voltam kicsit lecsiszolni. Nagyön örültem a dolognak…
Az új próbálkozásnál már sikerült egybeépíteni a dolgokat, a festés viszont zöldebbre sikerült, mint szerettem volna. Mivel harmadszor már nem akartam újra festeni a gyűrű belsejét, így megkötöttem a magam kompromisszumát. A motort ezután kis magasítással a tűzfalra ragasztottam, majd rátoltam a burkolatot.
A futóaknák takarólemezei következtek, ahol pár kilökő tüske nyomot kellett eltömíteni alapozás előtt.
A szárnyak összeragasztását követően levágtam a gépágyúk csöveit, ezt majd feljavítóval fogom pótolni. A kisebb hézagokat eltömítettem a belépőélen, majd összepróbáltam a törzzsel. Akadt szintbeli eltérés, de ezt a szárnyfelek közé bepréselt kis ékekkel valamelyest korrigálni tudtam. A többit némi tömítőanyaggal tüntettem el.
A futóaknák is két részből állnak össze: a fele a törzsben, a fele a szárnyban van, viszont nincsenek egy szintben. Létezik a készlethez gyártott gyanta feljavító erre a részre, de azzal nem készültem, így ez a rész így maradt. A vízszintes vezérsíkok ragasztása problémamentes, hézag nélkül illeszthetők, a beállítást négyzetrács előtt ellenőriztem.
Felragasztottam még minden szükséges, géppel egyben festendő apróságot, majd a fémszínhez fényes fekete Tamiya festékkel alapoztam. Száradás alatt összeállítottam a két 500 kilós bombát: kitömítettem a rögzítésre szolgáló mélyedést, majd két apró fület hajtottam vékony drótból és fúrtam be a bomba testébe. Némi húzott szál és fémcsík segítségével a bombák orrán lévő pörgettyűt is elkészítettem. Képek alapján a bombatesten két vagy három sárga gyűrű van, ami nagyon látványos. Ezt én is megcsináltam, így először a megfelelő részeket sárgára festettem, majd vékony maszkolószalag csíkokat ragasztottam fel. Ezután olajzöldre fújtam a bombákat és száradás után lefejtettem a szalagokat, amik alatt így megmaradt a sárga. Végül pár házilag készült matricával dobtam fel az egészet, a feliratokat a netről lestem le.
Ezalatt az idő alatt tökéletesen megszáradt az alapozó fényes fekete festés, így következhetett a fémszín. A már jól bevált AK Extreme Metal alumínium színét használtam most is jól felhígítva és több vékony rétegben fújva. Ezt száradás után azonnal Gauzy fényes lakkal fújtam át, mert ugyan tapogatásra nem nagyon érzékeny a fémfesték, de maszkolni sajnos lakk nélkül nem lehet rá. Eközben vettem észre, hogy a szárnyvégeken maradtak kisebb beszívódások, amiket nem vettem észre, valamint a helyzetjelző lámpák búráit is elfelejtettem kivágni és átlátszó anyagból elkészíteni. Némi szentségelést követően pengefűrészre kaptam és óvatosan kivágtam a búrák helyét, majd átlátszó öntőkeret darabokból becsiszoltam a pótlást. Ezután átkentem a beszívódásokat is tömítő anyaggal, majd pár napi száradás után átcsiszoltam. Szerencse, hogy egy panelvonal mentén tudtam maszkolni a környező felületet, így tényleg csak a szárnyvégekről kopott le a festés. Végül ezt ugyanúgy feketével alapoztam vissza és alumíniummal fedtem és lakkoztam. A különbség így alig látszik, mivel a teljes panelt festettem újra. Ezután a lőszeres rakaszok fedeleit átfújtam más fémszínnel, majd festési művelet a piros sávok és az olive drab csillogásgátló festés felvitelével folytatódott. A piros alá sárgával alapoztam, hogy telt színűek legyenek a sávok. Az orron lévő nagyméretű indiánfej matrica egy fehér körből indul ki és ez alól a motorburkolat piros sávja szinte biztosan átütne. Körsablonnal megmértem tehát a matricát, majd körkivágóval csináltam egy sablont és felragasztottam a megfelelő helyre, hogy a matrica alatti részt egyöntetű fehérre fújjam. Így már biztosan nem fog kiütni a piros sáv a matrica alól.
A festés befejeztével elkezdtem a matricázást. Micro Set és Sol segítségével szépen fel is tapadtak a jelzések a felületre és a panelvonalakba is jól beszívódtak. A felületen azonban kicsit óvatosan kellett őket mozgatni, hogy ne gyűrődjenek meg. A fedést fényes lakkal végeztem, majd sötétszürkével folyattam be a panelvonalakat és a kipufogóknál némi koromnyomot fújtam.
Végül a futóműveket állítottam össze, illetve befúrtam a szárnyanként 4 db gépágyúcsövet és megkormoztam a környéküket. A két 500 kg-os bombát a legvégén tettem fel: először meghajtottam és festettem a maratásban található papucsokat, majd ezeket ragasztottam a pilonokra. A bombákat a helyükre próbáltam és bejelöltem a drótfülek helyét a pilonokon. Ezeknek apró furatot készítettem és így ragasztottam fel a rakományt. A kabinmaszk leszedése azonban okozott néhány ősz hajszálat és cifra szót… Valahogyan a ragasztó beszivárgott a maszk alá, amikor a szélvédő és a tető közötti részt ragasztottam és jól megmarta az üveget. Sok minden, nem éppen szép dolog fordult meg a fejemben, de aztán felfújtam a pofámat és nekiálltam a javításnak. Először 1000-től 6000-ig terjedő csiszolóvászonnal eltüntettem a bemaródott réteget, majd ecsettel a teljes kabintetőt bőségesen megkentem zöld Gauzy Agent-tel. Ha nem is lett tökéletes a dolog, de azért tűréshatáron belülre került. Végül kissé megkoptattam itt-ott a vörös sávokat, főleg a mozgó felületeknél és a menetszéllel érintkező részeknél. A kerekeket pigmentporral koszoltam, majd felragasztottam a futószárakra.
Úgy éreztem, készen vagyok végre, besorozhatom őkelmét a vitrinbe. Ekkor viszont rátaláltam a méltatlanul elfeledett gyanta kerékszettre a dobozban, amiről jól elfeledkeztem… Újabb sóhaj, röhögés a saját hülyeségemen, aztán óvatos műtét a gyári főfutó kerekek leszedésére. A farokfutó maradt az eredeti, az nem néz ki rosszul. Szerencsére sikerült sérülésmentesen megoldani az amputációt. A feljavító festését, koszolását követően megtörtént a csere is, ezekkel sokkal jobban mutat a gép.
Sajnos a korábban megépített példány már csak emlékeimben él, így a tényleges összehasonlítás nem lehetséges. Mindazonáltal úgy vélem, hogy az elmúlt években szerzett tapasztalatok - és persze új eszközök/anyagok – segítségével sikerült részletesebb makettet építeni a fiatalkori változatnál.
A készlethez beszereztem egy-két feljavítót is, ennyiből tehát "fórral" indulok a régebben csak dobozból épült géppel szemben.
A kabinba rézmaratás kerül, ami a műszerfalat, oldalsó kezelőszerveket egyéb apróságokat hivatott tuningolni. Jobban átnézve azonban a gyárilag öntött részek sokkal plasztikusabbak, így csak a műszerfalat csiszoltam simára, hogy megkaphassa a filmet és a maratást. A többi esetben inkább meghagytam az eredeti kialakítást. A kabinbelsőt fekete alapozást követően egy sárgából és zöldből kikevert mixszel fújtam le, majd kis fehér hozzáadásával fakítottam kicsit a nagyobb felületek esetében. A kezelőszerveket ecsettel kifestettem, majd szárazecseteléssel kiemeltem az éleket. Végül fényes lakk után barna befolyatóval kezeltem az alkatrészeket. Az ülést fémszínnel megkoptattam kicsit az ülőfelületen, illetve az éleknél, majd bekerült a megfestett biztonsági öv a rézlapról. A műszerfal filmjét az előzetesen fehérre festett helyére ragasztottam és erre került a maratott külső rész. Ennek alapszíne teljesen fekete, szürkével szárazecsetelve.
A részegységek összeállítása után beragasztottam azokat az egyik törzsfélbe, majd a másikkal rázártam. Az illesztés megfelelő volt, tömíteni csak keveset kellett.
A következő lépés a szemből jól látható kétsoros csillagmotor elkészítése volt. Az eredeti alkatrész helyett itt gyanta feljavítót terveztem beépíteni. Murphy azonban megjelent a projektben: az öntőcsonk eltávolítása során 2 henger egyszerűen megadta magát és levált a motorról…
Sikerült kifognom egy öntéshibás gyanta motort
Két henger szinte azonnal megadta magát.
Kiderült, hogy sikerül kifognom egy selejtes öntésű példányt, amiben buborékok maradtak. A helyzetet úgy tudtam menteni, hogy a letört hengerekbe fogpiszkálót ragasztottam, majd ezzel megerősítve kerültek vissza a helyükre. Felragasztottam még a többi apró mütyürt is a helyükre, majd fekete alapozás következett. A javítás nem lett rossz, csak nagyon közelről látszik. Ezután fémszínűre fújtam a motort, a forgattyúsházat pedig szürkére festettem. Pótoltam még a szelepemelő rudakat rézdrótból, valamint a gyújtáskábeleket is, majd fekete befolyatással emeltem ki a részleteket.
Az építést a motorgyűrűvel folytattam, ahol először a C22-es alkatrészre fel kellett ragasztanom két kör alakú maratást, ami az olajhűtő beömlőjének rácsozatát adja. Elég érdekes megoldás, hogy ehhez két merevítést be kell vágnom és ezekbe a résekbe kell beletolni a fémlapokat a leírás alapján. Persze a végén meg semmi nem látszik az egészből… Érzésem szerint ez a rész elég pontatlanra sikerült, túl kicsi a motor alatti beömlő rész a valósághoz képest. A C22-es alkatrészt egyébként érdemes csak a festés után beragasztani, most már én is így csinálnám. A belső felületeket ezután feketére alapoztam, majd egy csepp zölddel kevert sárgát fújtam rá. A motorral összepróbálva viszont kiderült, hogy a gyanta feljavító nem fér bele – persze, hiszen nem ehhez a készlethez van igazából -, vagyis a festés megy a kukába. Hengeres csiszolófejjel kimartam a gyűrű belsejéből kicsit, illetve a motor átmérőjéből is kénytelen voltam kicsit lecsiszolni. Nagyön örültem a dolognak…
Az új próbálkozásnál már sikerült egybeépíteni a dolgokat, a festés viszont zöldebbre sikerült, mint szerettem volna. Mivel harmadszor már nem akartam újra festeni a gyűrű belsejét, így megkötöttem a magam kompromisszumát. A motort ezután kis magasítással a tűzfalra ragasztottam, majd rátoltam a burkolatot.
A motor beépítve
Nem ehhez a készlethez készült, így feladta a leckét.
A futóaknák takarólemezei következtek, ahol pár kilökő tüske nyomot kellett eltömíteni alapozás előtt.
A szárnyak összeragasztását követően levágtam a gépágyúk csöveit, ezt majd feljavítóval fogom pótolni. A kisebb hézagokat eltömítettem a belépőélen, majd összepróbáltam a törzzsel. Akadt szintbeli eltérés, de ezt a szárnyfelek közé bepréselt kis ékekkel valamelyest korrigálni tudtam. A többit némi tömítőanyaggal tüntettem el.
A futóaknák is két részből állnak össze: a fele a törzsben, a fele a szárnyban van, viszont nincsenek egy szintben. Létezik a készlethez gyártott gyanta feljavító erre a részre, de azzal nem készültem, így ez a rész így maradt. A vízszintes vezérsíkok ragasztása problémamentes, hézag nélkül illeszthetők, a beállítást négyzetrács előtt ellenőriztem.
Felragasztottam még minden szükséges, géppel egyben festendő apróságot, majd a fémszínhez fényes fekete Tamiya festékkel alapoztam. Száradás alatt összeállítottam a két 500 kilós bombát: kitömítettem a rögzítésre szolgáló mélyedést, majd két apró fület hajtottam vékony drótból és fúrtam be a bomba testébe. Némi húzott szál és fémcsík segítségével a bombák orrán lévő pörgettyűt is elkészítettem. Képek alapján a bombatesten két vagy három sárga gyűrű van, ami nagyon látványos. Ezt én is megcsináltam, így először a megfelelő részeket sárgára festettem, majd vékony maszkolószalag csíkokat ragasztottam fel. Ezután olajzöldre fújtam a bombákat és száradás után lefejtettem a szalagokat, amik alatt így megmaradt a sárga. Végül pár házilag készült matricával dobtam fel az egészet, a feliratokat a netről lestem le.
Ezalatt az idő alatt tökéletesen megszáradt az alapozó fényes fekete festés, így következhetett a fémszín. A már jól bevált AK Extreme Metal alumínium színét használtam most is jól felhígítva és több vékony rétegben fújva. Ezt száradás után azonnal Gauzy fényes lakkal fújtam át, mert ugyan tapogatásra nem nagyon érzékeny a fémfesték, de maszkolni sajnos lakk nélkül nem lehet rá. Eközben vettem észre, hogy a szárnyvégeken maradtak kisebb beszívódások, amiket nem vettem észre, valamint a helyzetjelző lámpák búráit is elfelejtettem kivágni és átlátszó anyagból elkészíteni. Némi szentségelést követően pengefűrészre kaptam és óvatosan kivágtam a búrák helyét, majd átlátszó öntőkeret darabokból becsiszoltam a pótlást. Ezután átkentem a beszívódásokat is tömítő anyaggal, majd pár napi száradás után átcsiszoltam. Szerencse, hogy egy panelvonal mentén tudtam maszkolni a környező felületet, így tényleg csak a szárnyvégekről kopott le a festés. Végül ezt ugyanúgy feketével alapoztam vissza és alumíniummal fedtem és lakkoztam. A különbség így alig látszik, mivel a teljes panelt festettem újra. Ezután a lőszeres rakaszok fedeleit átfújtam más fémszínnel, majd festési művelet a piros sávok és az olive drab csillogásgátló festés felvitelével folytatódott. A piros alá sárgával alapoztam, hogy telt színűek legyenek a sávok. Az orron lévő nagyméretű indiánfej matrica egy fehér körből indul ki és ez alól a motorburkolat piros sávja szinte biztosan átütne. Körsablonnal megmértem tehát a matricát, majd körkivágóval csináltam egy sablont és felragasztottam a megfelelő helyre, hogy a matrica alatti részt egyöntetű fehérre fújjam. Így már biztosan nem fog kiütni a piros sáv a matrica alól.
A festés befejeztével elkezdtem a matricázást. Micro Set és Sol segítségével szépen fel is tapadtak a jelzések a felületre és a panelvonalakba is jól beszívódtak. A felületen azonban kicsit óvatosan kellett őket mozgatni, hogy ne gyűrődjenek meg. A fedést fényes lakkal végeztem, majd sötétszürkével folyattam be a panelvonalakat és a kipufogóknál némi koromnyomot fújtam.
Végül a futóműveket állítottam össze, illetve befúrtam a szárnyanként 4 db gépágyúcsövet és megkormoztam a környéküket. A két 500 kg-os bombát a legvégén tettem fel: először meghajtottam és festettem a maratásban található papucsokat, majd ezeket ragasztottam a pilonokra. A bombákat a helyükre próbáltam és bejelöltem a drótfülek helyét a pilonokon. Ezeknek apró furatot készítettem és így ragasztottam fel a rakományt. A kabinmaszk leszedése azonban okozott néhány ősz hajszálat és cifra szót… Valahogyan a ragasztó beszivárgott a maszk alá, amikor a szélvédő és a tető közötti részt ragasztottam és jól megmarta az üveget. Sok minden, nem éppen szép dolog fordult meg a fejemben, de aztán felfújtam a pofámat és nekiálltam a javításnak. Először 1000-től 6000-ig terjedő csiszolóvászonnal eltüntettem a bemaródott réteget, majd ecsettel a teljes kabintetőt bőségesen megkentem zöld Gauzy Agent-tel. Ha nem is lett tökéletes a dolog, de azért tűréshatáron belülre került. Végül kissé megkoptattam itt-ott a vörös sávokat, főleg a mozgó felületeknél és a menetszéllel érintkező részeknél. A kerekeket pigmentporral koszoltam, majd felragasztottam a futószárakra.
Némi visszafogott kopást tettem rá csak itt-ott
P-47 Thunderbolt
1:72 Academy 12491
1:72 Academy 12491
Úgy éreztem, készen vagyok végre, besorozhatom őkelmét a vitrinbe. Ekkor viszont rátaláltam a méltatlanul elfeledett gyanta kerékszettre a dobozban, amiről jól elfeledkeztem… Újabb sóhaj, röhögés a saját hülyeségemen, aztán óvatos műtét a gyári főfutó kerekek leszedésére. A farokfutó maradt az eredeti, az nem néz ki rosszul. Szerencsére sikerült sérülésmentesen megoldani az amputációt. A feljavító festését, koszolását követően megtörtént a csere is, ezekkel sokkal jobban mutat a gép.
Sajnos a korábban megépített példány már csak emlékeimben él, így a tényleges összehasonlítás nem lehetséges. Mindazonáltal úgy vélem, hogy az elmúlt években szerzett tapasztalatok - és persze új eszközök/anyagok – segítségével sikerült részletesebb makettet építeni a fiatalkori változatnál.
|
|
Némi visszafogott kopást tettem rá csak itt-ott
|
|
|
|
|
|
Sikerült kifognom egy öntéshibás gyanta motort
|
|
|
Hát akkor javítsunk: két darab fogpiszkáló pont jó volt méretben a lyukakba
|
|
|
Szinte nem is látni a sérülést
|
|
|
A kabin késznek mondható
|
|
|
|
|
|
Összeállt a gép
|
|
|
A főfutó aknák színe nem lett az igazi és egy gyanta feljavító sem vált volna hátrányukra
|
|
|
A motor beépítve
|
|
|
Készülnek a bombusok
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Fémszínűen
|
|
|
|
|
|
Kis ugrás az időben, a festés és a jelzések felkerültek a gépre
|
|
|
Ez pedig már a végeredmény
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025.11.17.
Utolsó módosítás: 2025.11.20.
Utolsó módosítás: 2025.11.20.