Tupoljev Tu-22 Blinder
1:72, Italeri
No.1245 (2004)
Pintér György - Múzeumi krimik
Egy újabb - ha így megy tovább, a maga nemében utolsó - szószerinti nagyság építése foglalta le néhány hetemet.
Az Italeri jó másfél évtizede kiadott, 1245 katalógusszámú szépsége. Miután a nyáron elkészítettem az "M" változatot - ami, ha az elnevezését nézzük, nagy kamu, hiszen a Tu-22M paraméterei köszönő viszonyban sincsenek az alap Tu-22-vel. De anno a leszerelési tárgyalásoknál így kívánta a szovjet fél kivonni az akkor vadiúj bombázóit a korlátozás hatálya alól - állítva, hogy nincs itt semmi látnivaló, a Tu-22M Backfire csak egy ráncfelvarrt Tu-22 Blinder. Pedig nagyon nem!
Nos, az alapgép a mai témánk, a Tu-22, amit a 60-as években gyártottak a Szovjetunióban a Tu-16 felváltására. A prototípus 1959-ben repült először. 62-től szerepelt a szovjet hadrendben. Nagyon népszerű volt, sokoldalúan használták: felderítő, elektronikai zavaró, robotrepülőgép-hordozó. Összesen 311 darab készült. Jutott a szovjetbarát arab államok közül a legradikálisabb Irakba és Líbiába is. Az Öböl-háborúk során pusztultak el az iraki szolgálatban állók.
A líbiaiak 1978-79-ben a tanzániai-ugandai háborúban vetették be Amin rendszerének védelmében. Itt előforult, hogy a szovjet gyártmányú Tu-22-k ellen a tanzániai légierő szintén szovjet gyártmányú MiG-21MF-jeit vetették be. A Líbiából átvezényelt Tu-22-ket (kettőről, más forrás szerint négyről lehet tudni) az 1022-es század üzemeltette. Bázisul a Nakasongola légibázist használták.
Nos, az itt használt Tu-k egyikének próbáltam meg elkészíteni az 1:72-es makettjét az Italeri készletéből. Elképzelhető, hogy a régi Esci készlet újragondolása?
Maga a doboz jókora, ami nem meglepő, ha a végeredményt nézzük. A dobozban négy szürke és egy átlátszó alkatrészeket tartalmazó öntőkeretet találunk, plusz egy matricalapot, amint szovjet, iraki és kétféle líbiai jelzéssort találunk. A részletezést nem vitték túlzásba. Számozás csak az egyik szovjet és egy iraki géphez van, üzemeltetési, vagy egyéb stencilfeliratok nincsenek. Vannak viszont műszerfal-matricák. Ilyen téren nem tudom, mi a helyzet a Modelsvit és a Trumpi e típust tartalmazó dobozaiban.
Beszívódást csak egy alkatrészen tapasztaltam, sorja nagyon kevés volt. Szép, emberes darabokból állt össze a törzs és a szárny is. Az összeállítási útmutató nem hívja fel a figyelmet arra, hogy ha jót akarunk, alaposan le kell súlyozni az orr-részt, különben fenékre ül a makettünk. Gyakorlott makettezők számára ez nem váratlan, hiszen annyi mindent pakoltak fel a farokrészhez, hogy csoda volna, ha nem így lenne. Viszont a jó tágas orrkúpban van is hely a súlynak bőven.
A festésre három mintát adnak. Egy szovjet fém+fehér színűt és két terepeset a Közel-Keletről.
Összességében egy könnyen megépíthető, gyengén részletezett makett jön létre. Nagyobb gond volt számomra az elhelyezése, hiszen még 1:72-ben is szép méretes darab több, mint félméteres hosszával és hosszúvonalzót megszégyenítő, 32 centis fesztávjával.
Az Italeri jó másfél évtizede kiadott, 1245 katalógusszámú szépsége. Miután a nyáron elkészítettem az "M" változatot - ami, ha az elnevezését nézzük, nagy kamu, hiszen a Tu-22M paraméterei köszönő viszonyban sincsenek az alap Tu-22-vel. De anno a leszerelési tárgyalásoknál így kívánta a szovjet fél kivonni az akkor vadiúj bombázóit a korlátozás hatálya alól - állítva, hogy nincs itt semmi látnivaló, a Tu-22M Backfire csak egy ráncfelvarrt Tu-22 Blinder. Pedig nagyon nem!
Nos, az alapgép a mai témánk, a Tu-22, amit a 60-as években gyártottak a Szovjetunióban a Tu-16 felváltására. A prototípus 1959-ben repült először. 62-től szerepelt a szovjet hadrendben. Nagyon népszerű volt, sokoldalúan használták: felderítő, elektronikai zavaró, robotrepülőgép-hordozó. Összesen 311 darab készült. Jutott a szovjetbarát arab államok közül a legradikálisabb Irakba és Líbiába is. Az Öböl-háborúk során pusztultak el az iraki szolgálatban állók.
A líbiaiak 1978-79-ben a tanzániai-ugandai háborúban vetették be Amin rendszerének védelmében. Itt előforult, hogy a szovjet gyártmányú Tu-22-k ellen a tanzániai légierő szintén szovjet gyártmányú MiG-21MF-jeit vetették be. A Líbiából átvezényelt Tu-22-ket (kettőről, más forrás szerint négyről lehet tudni) az 1022-es század üzemeltette. Bázisul a Nakasongola légibázist használták.
Nos, az itt használt Tu-k egyikének próbáltam meg elkészíteni az 1:72-es makettjét az Italeri készletéből. Elképzelhető, hogy a régi Esci készlet újragondolása?
Maga a doboz jókora, ami nem meglepő, ha a végeredményt nézzük. A dobozban négy szürke és egy átlátszó alkatrészeket tartalmazó öntőkeretet találunk, plusz egy matricalapot, amint szovjet, iraki és kétféle líbiai jelzéssort találunk. A részletezést nem vitték túlzásba. Számozás csak az egyik szovjet és egy iraki géphez van, üzemeltetési, vagy egyéb stencilfeliratok nincsenek. Vannak viszont műszerfal-matricák. Ilyen téren nem tudom, mi a helyzet a Modelsvit és a Trumpi e típust tartalmazó dobozaiban.
Beszívódást csak egy alkatrészen tapasztaltam, sorja nagyon kevés volt. Szép, emberes darabokból állt össze a törzs és a szárny is. Az összeállítási útmutató nem hívja fel a figyelmet arra, hogy ha jót akarunk, alaposan le kell súlyozni az orr-részt, különben fenékre ül a makettünk. Gyakorlott makettezők számára ez nem váratlan, hiszen annyi mindent pakoltak fel a farokrészhez, hogy csoda volna, ha nem így lenne. Viszont a jó tágas orrkúpban van is hely a súlynak bőven.
A festésre három mintát adnak. Egy szovjet fém+fehér színűt és két terepeset a Közel-Keletről.
Összességében egy könnyen megépíthető, gyengén részletezett makett jön létre. Nagyobb gond volt számomra az elhelyezése, hiszen még 1:72-ben is szép méretes darab több, mint félméteres hosszával és hosszúvonalzót megszégyenítő, 32 centis fesztávjával.
|
|
tu_22_doboz
|
|
|
tu-22_blinder5
|
|
|
tu-22_blinder6
|
|
|
mostohatestvérek2
|
|
|
tu-22_blinder
|
2020.11.21.