Pintér György - Múzeumi krimik
Micsoda öröm, az, hogy a német gyártó szépen, mondhatni német precízséggel dolgozza fel tételről tételre az egykori kelet-német állam, Német Nemzeti Néphadsereg fegyverzetét, 1:72-ben. Így kaphat az elszánt makettépítő az átlagnál jobb minőségű készleteket, amikből akár változtatás nélkül, vagy kisebb változtatással a magyar szolgálatban állt harci eszközök makettjeit tudja megépíteni.
Ilyen a következő makett is, a szigorúan titkos 1480-as alakulat által is használt harcászati-hadműveleti rakéta, ami a szovjet terminológiában az "Elbrusz" néven nevezett, de a világ az iraki háború idején "Scud B" néven ismerhette meg. No, ebből az egyébként atom, illetve vegyi robbanófejjel is felszerelhető fegyverből került a fent említett alakulathoz jópár darab hat osztályra szervezve. Hogy a titkosság teljes legyen, az egységet 5. önálló harckocsiezred névvel "fedték". A pontossága messze volt a precíziós fegyverekétől, olyan 450 méteres lehetett a szórása, de ez taktikai atomtöltet robbanása esetén igazából nem játszott volna szerepet.
Anekdota szinten terjed a kis párbeszéd a titkosságról: A tapolcai állomásra megérkezett az ifjú menyasszony, aki látogatni szerette volna szíve választottját, aki itt szolgált a laktanyában. Megkérdezett egy idős nénit, hogy merre kell menni a laktanyába.
- Ó, kedveském, a kisrakétásokhoz, vagy a nagyrakétásokhoz akar menni? - volt a lényegre törő válasz. No, ennyit a hatékony fedésről.
A Revell nehézségi skáláján 5. fokozatúnak, azaz legnehezebbnek jelzett makettkészlet egy tekintély parancsoló dobozban kerül az elszánt makettépítő kezébe. A dobozképen az iraki hadsereg által használt példány látható. A makett 154 alkatrészből építhető meg. Kapunk mellé egy kisregényt, ami nem más, mint az összeállítási útmutató. Mivel viszonylag ritkán építek kerekes hordozóeszközt, követtem ezt az útmutatót. Kapunk egy átlátszó lemezcsíkot. Ebből lehet kivagdosni az ablaküvegeket.
A matricalapon háromféle felségjelzés, illetve szám- és jelzésadag van Egy iraki, egy szovjet és egy NDK-beli. Persze, ezekhez illő festési leírás is van.
Kezdődik az építés. Első menetben a nyolc nagyméretű kerék és a hozzájuk tartozó tengelycsonk elkészítése következik. A kapott minták a kerékabroncsokon szépen kialakítottak. Utána ez az egész, meg az alváz erre a célra (?) kialakított nyílásaiba megy. Már, ha belemegy. Fél-egy milliméteres eltérések vannak a felfüggesztés alkatrészeinek terpesztése és a számukra készített nyílások között.
Az összeállítási útmutató gyakorlatilag modulonként javasolja összeállítani a 9P117 szállító- és indítójárművet, aminek alváza a MAZ-543 nyolckerekű jármű. A méretek 1:72-ben sem kicsik. A négytengelyes alváz összeállítása után tehát következtek a hordozó-indító jármű moduljai, szám szerint négy.
Akár állíthatnám is, hogy álommakettezés következett. Minden precízen illeszkedett, a logikusan bontott alkatrészekben nem találtam elmérést, vetemedést, anyaghiányt, más torzulást. Nagy munka volt a kívül-belül lefestett alkatrészekbe pontosan bevágni a kapott átlátszó lapból az ablakokat. Egy délután volt, amire elkészültem vele.
Utoljára a rakéta került sorra. Szárazon rápróbáltam az indítóállványra. A festését még végig kell gondolnom, ezért a rakétatestet rögzítő alkatrészek még nem kerültek a helyükre. A hordozójármű orrára is felkerült a vontató drótkötél.
Összességében a maga méretarányában eléggé nagy méretű, figyelmet igénylő, de precízen elkészített készlet, amiből összeállítható egy már csaknem elfelejtett fegyver.