McDonnell Douglas F/A-18B Hornet
1:72, Hasegawa
No.02436 (2023)
Pintér György - Múzeumi krimik
A készletet 2024-ben, karácsonyra kaptam életem párjától, így éppen itt volt az ideje, hogy egy év után végre összeállítsam. Az már első ránézésre is látszott, hogy itt bizony sok munka lesz, így az eltelt időben összevadásztam hozzá néhány feljavítót, ami elérhető volt. Vettem futómű aknákat, mert a gyáriak elég szerények, hajtómű beömlőket, illetve katapultüléseket. Kabin feljavítót viszont sehol sem találtam, ami sajnos további sarkalatos pontja a készletnek. Valamiért csak az együléses "A" és "C" verziókhoz készültek ilyen kiegészítők, a régebbi kétüléses változatokat mostohán kezelik. Emellett az építhetőség is hagy kívánnivalót maga után, mert már a szárazpróbáknál előjött sok illesztési pontatlanság. A panelvonalak szerencsére süllyesztettek, de elég halványak, különösen az orr részen. Érdemes áthúzni őket majd csiszolás után.
Összefoglalásul elmondható, hogy az ember többet vár a gyártótól, mint amit ebben a készletben kap. Az építés közben ez pedig hatványozottan igazolódik is, ahogy sorra jönnek elő a megoldandó problémák. Felkészültem tehát a fúrás-faragásra és megejtettem az első (kapa)vágásokat.
Rendhagyó módon most nem a pilótafülkével, hanem a futómű aknák cseréjével kezdtem. Marófejekkel eltávolítottam a felesleges anyagot, majd kialakítottam a gyanta elemek fészkét. Elég sokat kellett reszelgetni, mert valahogy semmi nem akart a helyére passzolni. Hogy én voltam-e a béna, vagy az ajánlás ellenére nem teljesen ehhez a készlethez – hanem másikhoz – készült a feljavító, az megválaszolatlan kérdés maradt. Mindenesetre valahogy beimádkoztam mindkét főfutó aknát a helyére, majd beragasztottam az oldalsó záróelemeket is. A furcsa – és szerintem felesleges – alkatrész bontásnak köszönhetően jócskán maradtak hézagok, ezeket később kétkomponensű epoxy gyurmával tömtem ki és csiszoltam be. Az orrfutó akna még nehezebb meló volt, mivel a marást szűk helyen kellett elvégezni és a gép sajnos meg-megugrott, bele-belemarva olyan dolgokba is, amibe nem kellett volna. De végül ez is a helyére került, amivel jelentősen emelkedett a készlet ázsiója látvány tekintetében. Következhettek a beömlők, reméltem, hogy ezzel könnyebb dolgom lesz. Sajnos nem így történt: valahogy semmi nem akart semmivel stimmelni. Az oldalelemeket össze kellett szorítanom, hogy legalább nagyjából kövesse a gyanta beömlő ívét, majd bőséggel meglocsoltam pillanatragasztóval, hogy tartson is. Pár óra múlva szintén epoxy gyurmás hézagolást alkalmaztam, persze ez a hason lévő két rács eltűnésével járt. Mondanom sem kell, hogy ezután a beömlők előtt lévő terelőlemezek is csak többé-kevésbé idomultak a helyükre, itt is be kellett még pótolnom egy kis sztirol csíkot mindkét oldalon, amit aztán szikével faragtam hozzá a terelőhöz.
Ennyi műtés után kis pihenőre fogtam a beteget, kímélve saját idegrendszeremet is. Közben azon morfondíroztam, honnan lehetne kabinfeljavítót találni. Körbe kérdeztem itt a fórumon is, de sajnos az lett a nóta vége, hogy "Magad uram…" módon kell valamit alkotni. Nosza, íziben darabjaira szedtem a két kabinteknőt az oldalfalak levágásával. Ezeket amúgy is túl magasnak találtam, mivel a gyanta orrfutó akna miatt le kellett csiszolnom a teknő illesztését segítő részeket is. Valószínűleg az egész teknő feljebb került kicsit, mint eredetileg tervezték. A levágott oldalpaneleket megkurtítottam tehát és a pilóta helyére valók tetejét kicsit ferdére csiszoltam. Az elejére készítettem sztirolból egy-egy ferde magasítást is fotók alapján. A hátsó részen lévőknél csak a magasságból vettem vissza, aztán visszaragasztottam őket a helyükre. Ezután kisebb-nagyobb lemezeket ragasztottam az oldalfalakra, műszercsoportokat, bordákat imitálva. A műszerfalakkal nem csináltam semmi különöset, csak a lefelé nyúló középső konzolt rövidítettem meg, hogy ne ütközzön a padlólemezbe
Ezután a felső törzsfélbe beragasztottam a szárnyakat, mert úgy ítéltem meg, hogy ez egyszerűbb, mint a törzsfelek egyesítése után. Így legalább a sima asztallapon pontosan be lehetett állítani a szimmetriát, nem lóg egyik sem. A törzsfelek illesztésével viszont megint gondok voltak: a hátsó rész az egybeöntött vízszintes vezérsíkoknál valahogy sehogyan sem akart rendesen összeilleni. Ráadásul itt csak egy pozícionálást segítő bütyök volt, pedig még pár nagyon hasznos lett volna. Kezdtem ezért rögtön azzal, hogy a törzs oldalán futó lépcsős illesztési vonalhoz belülről egy-egy műanyag lapot ragasztottam, ami síkban tartotta az alsó és felső részt. Ezután tömérdek reszelés és szárazpróba kellett, hogy valamelyest sikerüljön összeházasítani a dolgokat, de még így is maradt jócskán tömítenivaló. Különösen a beömlőknél és az orr rész két oldalán a hosszan előrenyúló LEX alatt maradtak nagyobb rések. Ja, és persze az orrba tettem egy kis ólmot is, nehogy a végén én is s*ggre üljek a madár után…
Az orrkúpon is végeztem egy kis plasztikai műtétet, mert elég tompa volt. Gyúrtam hát egy kis gombóc epoxy gyurmát és rákenegettem a kúp hegyére. Kikeményedés után pedig a kontúr mentén különböző durvaságú csiszolótömbökkel formáztam meg.
A neten található képeket böngészve észrevettem, hogy a függőleges vezérsíkok tövében belül 3-3 "L" alakú lemezt lehet látni. Ezeket mustáros tubus anyagából el is készítettem és beragasztottam. Tovább böngészve pedig beleakadtam a Quinta Studio 3D matricájába, ami a függőleges vezérsíkokra való további megerősítéseket tartalmazza. Ezeket az anyagfáradás lassítása miatt kezdték alkalmazni a gyártás során, aztán utólag a már legyártott gépek többségét is ellátták vele. Ugyan eredeti képet nem találtam, ami igazolná, hogy ezen a példányon voltak ilyen megerősítések, de úgy döntöttem, hogy elkészítem. Költségcsökkentési megfontolásból viszont nem a matricalapot rendeltem meg, hanem a róla készült képet vektorgrafikus programmal rajzoltam át. Így megkaptam a formákat, amit utána megfelelő méretre tudtam alakítani a készlet méretei alapján. Ezt aztán kinyomtattam egy lapra és rögzítettem egy szikepenge vékony alu csomagolófóliáján. A kontúrt körbevágva és felragasztva a helyére, nagyjából hasonló hatást értem el, mint a 3D matricák. Az eljárást viszont meg kellett ismételnem, mert rövidebbre méreteztem az erősítéseket, mint kellett volna. Szerencsére sikerült szikével / CA oldószerrel felfejtenem a fóliát a felületről, és átcsiszolás után a módosított méretű elemek kerültek vissza. Végül összeállítottam a 3 póttartályt is és előkészítettem minden egyéb alkatrészt a festésre. A főfutó kerekei helyett egy roncs YF-23-ból maradt alkatrészeket használtam, mert ezek szebb kivitelűek. Persze előbb megtisztítottam a korábbi festéstől egy kis körömlakk lemosó segítségével, majd újrafestettem.
A festési művelet egy réteg 1500-as Surfacer felhordásával kezdődött, hogy a maradék hibákat is előcsalogassam. Ezek javítása után fújtam meg a futóaknák és ajtók belső felének fehér színét, valamint a kabinbelső enyhén kékes szürke színét. A festés után a kabint a gyári, valamint más maradék műszermatricákból "patchwork-öltem" össze. A gyanta katapultüléseket feketére festettem, majd a párnázott részeket, bekötőhevedereket, csatokat, miegymást megfestettem a megfelelő színekre képek alapján. Amikor minden berendezés a helyére került, a kabintetőt lemaszkoltam és felragasztottam a helyére. A következő lépés a futómű aknák fehérre festése volt. Száradás után szivaccsal és szalaggal maszkoltam, így végre lefújhattam fényes feketével a gépet és a különálló alkatrészeket. Az orrkúp elejét azonban sárgásfehér színre festettem, a többi része pedig matt fekete lett. Közben rendeltem még gyanta hajtómű kiömlőket is. Ezeknél a törzsbe kerülő kiömlő résznél már előre látszott, hogy nem fog elférni a helyén. Útban van ugyanis a törzsféklap fészke, így ezt marófejjel ki is martam a törzs belsejéből. Szerencse, hogy nem nyitva készítettem el. A két cső alakú alkatrészt még így is kb. a felére kellett kurtítanom, hogy rendesen elférjenek. Ezután összeépítettem a hátsó turbina lapátsort formázó alkatrésszel és acél színre fújtam. Volt még egy apró rézből formázott lángstabilizáló koszorú is, ezt is erre a színre festettem, de a két koncentrikus gyűrűt ezután átkentem piszkosfehér színnel, így tettem a helyére. Végül barnával folyattam be, ami jól megült a finom hosszanti irányú recékben. A sugárszűkítők belső részét matt fehérre színeztem és szintén barnával mostam át. A külső rész gun metal színt kapott, a végeken halvány jet exhaust módosítással. A felületeket ezután finoman áthúztam 3000-es vizes papírral – különösen a szárnyakat -, aztán zöld Gauzy Agent-tel lakkoztam.
Ezután következtek az apróbb dolgok: lefújtam a futószárakat fehérre, az aknaajtók élét pirosra festettem ecsettel, majd kis befolyatással emeltem ki a részleteket. Az orrfutón lévő lámpát kifúrtam, krómfilccel festettem, aztán UV lakkal imitáltam a lámpabúrát. Az aknákban tűecsettel kifestettem a csővezetékek bilincseit, bekötéseit, egyéb apróságokat. Lakkozás után itt is befolyattam mindent. Már csak a matricázás és a felmálházás volt hátra. Itt azonban gondban voltam, mert három póttartályon és két Sidewinder rakétán kívül más használható nem nagyon van a készletben. A Sparrow-k nem igazán tetszettek, a célmegjelölő konténereket meg "nem használandó" jelzéssel jelöli az utasítás. Fogtam hát magam és a maradékos dobozban kutatni kezdtem használható függesztmények után. Találtam is két Mk. "nyolcvanvalahanyas" típusú ejtőlőszert, de az a két szabad dupla platformra kevés volt. Volt még négy darab AMRAAM-om is, ahhoz meg indítósín nem akadt. Végül úgy döntöttem, hogy nem pakolom meg a Lódarazsat, csak a három póttartályt hordozza majd.
Kezelésbe vettem hát a két csörgőkígyót: a rakéta elejéből lecsiszoltam egy kicsit, majd infraérzékelő üvegét egy-egy pötty UV lakkal imitáltam. Ekkor jöttem rá, hogy a szárnyak tetején lévő rolleronok sincsenek kialakítva. Nosza a vezérsíkok élére is cseppentettem egy kis UV lakkot, amit aztán a kormányfelületek síkjába csiszoltam két oldalról. Ezek a kis kiemelkedések jól utánozzák a pörgő kerekek formáját a felületek élén. A módosítások után lefestettem őket. A fej fekete, a test többi része kékesszürke színt kapott. Az infraérzékelő körül krómfilccel vékony csíkot húztam, mintha a fémház lenne ott. A sárga és fekete jelzések festéssel készültek, közöttük egy kis maradék matricával. A pörgettyűk szintén fémszínűek.
Úgy gondoltam, hogy már-már a célegyenesben vagyok és csak a matricázás van hátra, de ekkor felfedeztem néhány felületi hibát, ami eddig elkerülte a figyelmemet valahogyan. A kabin mögött a bal oldalon méretes beszívódásra leltem, ugyanígy a jobb oldali főfutó aknánál is. Hogy' mi történt, arról fogalmam sincs, úgy látszik romlik a szemem. Mit volt hát mit tenni, lekentem ezeket a beszívódásokat tömítővel és száradás után átcsiszoltam. Persze egy menetben nem sikerült eltüntetni a hibát, ráadásul ez a vízbázisú tömítő, mintha nem tömítene annyira, mint az oldószeres fajták. Amikor azt hittem, hogy már rendben vagyok, akkor visszalapozva a beszívódás széle még mindig látszott körben. Erre aztán rá kellett kennem még egy adag tömítőt, aztán újra csiszolhattam. Finoman szólva nem voltam túl feldobott. Ha nem határidőre építem, akkor bizony bevágtam volna a félkész "termékek" közé jó időre a cuccot. De így tovább szenvedtem a javítással, hogy készen legyek. A technológiai szünetek alatt igyekeztem azzal haladni, amivel lehetett: például felmatricáztam a "TOP GUN" felirattal a három póttankot és lelakkoztam őket.
Aztán egyszer végre tényleg elérkeztem a projekt utolsó fázisához, a matricázáshoz. Ezzel nem volt probléma, szépen tapadtak a fényes fekete felületre. Egyedül a vastag lakkréteg miatt volt néhol kicsit körülményes maradásra bírni őket, de bőséges lágyítóval ez is megoldható volt. Ezután a futóaknákat vettem kezelésbe: fekete és ezüst festékkel megfestettem néhány rögzítő bilincset és csatlakozót, majd jól felhígított sötétszürke olajfestékkel futtattam be az aknákat. Végül beragasztottam a futószárakat és a kerekeket. Ezzel lábra állt a madaram, következtek a pilonok és a póttartályok. Itt a nagy igyekezetben sikerült a bal oldalon megcserélnem a dolgokat, a póttartály a szárny külső részére került… Na, te marha, most akkor szedd le, ha tudod, gondoltam magamban. Szerencsére a pillanatragasztó engedett a szelíd erőszaknak, csak kisebb foltban tépte fel a festést. Ezt a csere után pár csepp festékkel könnyen tudtam javítani.
Egy végső fényes lakkréteg után leszedtem a kabintető maszkolását, amivel a végére is értem az építésnek. Volt pár kacskaringó a történetben, de végül azért egy elég pofás kis lódarazsam lett. Egyedi festésével jól mutat a vitrinben a társai között. Aztán lehet, hogy egyszer még kap valamit arra a két kopasz pilonra… :)
Összefoglalásul elmondható, hogy az ember többet vár a gyártótól, mint amit ebben a készletben kap. Az építés közben ez pedig hatványozottan igazolódik is, ahogy sorra jönnek elő a megoldandó problémák. Felkészültem tehát a fúrás-faragásra és megejtettem az első (kapa)vágásokat.
Rendhagyó módon most nem a pilótafülkével, hanem a futómű aknák cseréjével kezdtem. Marófejekkel eltávolítottam a felesleges anyagot, majd kialakítottam a gyanta elemek fészkét. Elég sokat kellett reszelgetni, mert valahogy semmi nem akart a helyére passzolni. Hogy én voltam-e a béna, vagy az ajánlás ellenére nem teljesen ehhez a készlethez – hanem másikhoz – készült a feljavító, az megválaszolatlan kérdés maradt. Mindenesetre valahogy beimádkoztam mindkét főfutó aknát a helyére, majd beragasztottam az oldalsó záróelemeket is. A furcsa – és szerintem felesleges – alkatrész bontásnak köszönhetően jócskán maradtak hézagok, ezeket később kétkomponensű epoxy gyurmával tömtem ki és csiszoltam be. Az orrfutó akna még nehezebb meló volt, mivel a marást szűk helyen kellett elvégezni és a gép sajnos meg-megugrott, bele-belemarva olyan dolgokba is, amibe nem kellett volna. De végül ez is a helyére került, amivel jelentősen emelkedett a készlet ázsiója látvány tekintetében. Következhettek a beömlők, reméltem, hogy ezzel könnyebb dolgom lesz. Sajnos nem így történt: valahogy semmi nem akart semmivel stimmelni. Az oldalelemeket össze kellett szorítanom, hogy legalább nagyjából kövesse a gyanta beömlő ívét, majd bőséggel meglocsoltam pillanatragasztóval, hogy tartson is. Pár óra múlva szintén epoxy gyurmás hézagolást alkalmaztam, persze ez a hason lévő két rács eltűnésével járt. Mondanom sem kell, hogy ezután a beömlők előtt lévő terelőlemezek is csak többé-kevésbé idomultak a helyükre, itt is be kellett még pótolnom egy kis sztirol csíkot mindkét oldalon, amit aztán szikével faragtam hozzá a terelőhöz.
A szívócsatornák mellett lévő terelőlemezeket is módosítani kellett, hogy elérjenek a LEX aljáig
Ehhez egy-egy vékony csíkot kellett az élükre ragasztani, ahogy az szemből látszik. Ebből száradás után szikével faragtam le a felesleget.
Ennyi műtés után kis pihenőre fogtam a beteget, kímélve saját idegrendszeremet is. Közben azon morfondíroztam, honnan lehetne kabinfeljavítót találni. Körbe kérdeztem itt a fórumon is, de sajnos az lett a nóta vége, hogy "Magad uram…" módon kell valamit alkotni. Nosza, íziben darabjaira szedtem a két kabinteknőt az oldalfalak levágásával. Ezeket amúgy is túl magasnak találtam, mivel a gyanta orrfutó akna miatt le kellett csiszolnom a teknő illesztését segítő részeket is. Valószínűleg az egész teknő feljebb került kicsit, mint eredetileg tervezték. A levágott oldalpaneleket megkurtítottam tehát és a pilóta helyére valók tetejét kicsit ferdére csiszoltam. Az elejére készítettem sztirolból egy-egy ferde magasítást is fotók alapján. A hátsó részen lévőknél csak a magasságból vettem vissza, aztán visszaragasztottam őket a helyükre. Ezután kisebb-nagyobb lemezeket ragasztottam az oldalfalakra, műszercsoportokat, bordákat imitálva. A műszerfalakkal nem csináltam semmi különöset, csak a lefelé nyúló középső konzolt rövidítettem meg, hogy ne ütközzön a padlólemezbe
Ezután a felső törzsfélbe beragasztottam a szárnyakat, mert úgy ítéltem meg, hogy ez egyszerűbb, mint a törzsfelek egyesítése után. Így legalább a sima asztallapon pontosan be lehetett állítani a szimmetriát, nem lóg egyik sem. A törzsfelek illesztésével viszont megint gondok voltak: a hátsó rész az egybeöntött vízszintes vezérsíkoknál valahogy sehogyan sem akart rendesen összeilleni. Ráadásul itt csak egy pozícionálást segítő bütyök volt, pedig még pár nagyon hasznos lett volna. Kezdtem ezért rögtön azzal, hogy a törzs oldalán futó lépcsős illesztési vonalhoz belülről egy-egy műanyag lapot ragasztottam, ami síkban tartotta az alsó és felső részt. Ezután tömérdek reszelés és szárazpróba kellett, hogy valamelyest sikerüljön összeházasítani a dolgokat, de még így is maradt jócskán tömítenivaló. Különösen a beömlőknél és az orr rész két oldalán a hosszan előrenyúló LEX alatt maradtak nagyobb rések. Ja, és persze az orrba tettem egy kis ólmot is, nehogy a végén én is s*ggre üljek a madár után…
Az orrkúpon is végeztem egy kis plasztikai műtétet, mert elég tompa volt. Gyúrtam hát egy kis gombóc epoxy gyurmát és rákenegettem a kúp hegyére. Kikeményedés után pedig a kontúr mentén különböző durvaságú csiszolótömbökkel formáztam meg.
A plasztikázott orr
Nyomtam a hegyére egy kis epoxy gyurmát, majd kikeményedés után formára csiszoltam. Így már sokkal csinosabb a nózija, mint az eredeti krumpliorr...:)
Ja, és a panelek karcolásánál az oldalsó szemölcsöt is el kellett távolítanom, amit aztán a Tu-2-nél bemutatott "bütyökkészítő" kézi készülékkel gyártottam újra.
Ja, és a panelek karcolásánál az oldalsó szemölcsöt is el kellett távolítanom, amit aztán a Tu-2-nél bemutatott "bütyökkészítő" kézi készülékkel gyártottam újra.
A neten található képeket böngészve észrevettem, hogy a függőleges vezérsíkok tövében belül 3-3 "L" alakú lemezt lehet látni. Ezeket mustáros tubus anyagából el is készítettem és beragasztottam. Tovább böngészve pedig beleakadtam a Quinta Studio 3D matricájába, ami a függőleges vezérsíkokra való további megerősítéseket tartalmazza. Ezeket az anyagfáradás lassítása miatt kezdték alkalmazni a gyártás során, aztán utólag a már legyártott gépek többségét is ellátták vele. Ugyan eredeti képet nem találtam, ami igazolná, hogy ezen a példányon voltak ilyen megerősítések, de úgy döntöttem, hogy elkészítem. Költségcsökkentési megfontolásból viszont nem a matricalapot rendeltem meg, hanem a róla készült képet vektorgrafikus programmal rajzoltam át. Így megkaptam a formákat, amit utána megfelelő méretre tudtam alakítani a készlet méretei alapján. Ezt aztán kinyomtattam egy lapra és rögzítettem egy szikepenge vékony alu csomagolófóliáján. A kontúrt körbevágva és felragasztva a helyére, nagyjából hasonló hatást értem el, mint a 3D matricák. Az eljárást viszont meg kellett ismételnem, mert rövidebbre méreteztem az erősítéseket, mint kellett volna. Szerencsére sikerült szikével / CA oldószerrel felfejtenem a fóliát a felületről, és átcsiszolás után a módosított méretű elemek kerültek vissza. Végül összeállítottam a 3 póttartályt is és előkészítettem minden egyéb alkatrészt a festésre. A főfutó kerekei helyett egy roncs YF-23-ból maradt alkatrészeket használtam, mert ezek szebb kivitelűek. Persze előbb megtisztítottam a korábbi festéstől egy kis körömlakk lemosó segítségével, majd újrafestettem.
A festési művelet egy réteg 1500-as Surfacer felhordásával kezdődött, hogy a maradék hibákat is előcsalogassam. Ezek javítása után fújtam meg a futóaknák és ajtók belső felének fehér színét, valamint a kabinbelső enyhén kékes szürke színét. A festés után a kabint a gyári, valamint más maradék műszermatricákból "patchwork-öltem" össze. A gyanta katapultüléseket feketére festettem, majd a párnázott részeket, bekötőhevedereket, csatokat, miegymást megfestettem a megfelelő színekre képek alapján. Amikor minden berendezés a helyére került, a kabintetőt lemaszkoltam és felragasztottam a helyére. A következő lépés a futómű aknák fehérre festése volt. Száradás után szivaccsal és szalaggal maszkoltam, így végre lefújhattam fényes feketével a gépet és a különálló alkatrészeket. Az orrkúp elejét azonban sárgásfehér színre festettem, a többi része pedig matt fekete lett. Közben rendeltem még gyanta hajtómű kiömlőket is. Ezeknél a törzsbe kerülő kiömlő résznél már előre látszott, hogy nem fog elférni a helyén. Útban van ugyanis a törzsféklap fészke, így ezt marófejjel ki is martam a törzs belsejéből. Szerencse, hogy nem nyitva készítettem el. A két cső alakú alkatrészt még így is kb. a felére kellett kurtítanom, hogy rendesen elférjenek. Ezután összeépítettem a hátsó turbina lapátsort formázó alkatrésszel és acél színre fújtam. Volt még egy apró rézből formázott lángstabilizáló koszorú is, ezt is erre a színre festettem, de a két koncentrikus gyűrűt ezután átkentem piszkosfehér színnel, így tettem a helyére. Végül barnával folyattam be, ami jól megült a finom hosszanti irányú recékben. A sugárszűkítők belső részét matt fehérre színeztem és szintén barnával mostam át. A külső rész gun metal színt kapott, a végeken halvány jet exhaust módosítással. A felületeket ezután finoman áthúztam 3000-es vizes papírral – különösen a szárnyakat -, aztán zöld Gauzy Agent-tel lakkoztam.
Ezután következtek az apróbb dolgok: lefújtam a futószárakat fehérre, az aknaajtók élét pirosra festettem ecsettel, majd kis befolyatással emeltem ki a részleteket. Az orrfutón lévő lámpát kifúrtam, krómfilccel festettem, aztán UV lakkal imitáltam a lámpabúrát. Az aknákban tűecsettel kifestettem a csővezetékek bilincseit, bekötéseit, egyéb apróságokat. Lakkozás után itt is befolyattam mindent. Már csak a matricázás és a felmálházás volt hátra. Itt azonban gondban voltam, mert három póttartályon és két Sidewinder rakétán kívül más használható nem nagyon van a készletben. A Sparrow-k nem igazán tetszettek, a célmegjelölő konténereket meg "nem használandó" jelzéssel jelöli az utasítás. Fogtam hát magam és a maradékos dobozban kutatni kezdtem használható függesztmények után. Találtam is két Mk. "nyolcvanvalahanyas" típusú ejtőlőszert, de az a két szabad dupla platformra kevés volt. Volt még négy darab AMRAAM-om is, ahhoz meg indítósín nem akadt. Végül úgy döntöttem, hogy nem pakolom meg a Lódarazsat, csak a három póttartályt hordozza majd.
Kezelésbe vettem hát a két csörgőkígyót: a rakéta elejéből lecsiszoltam egy kicsit, majd infraérzékelő üvegét egy-egy pötty UV lakkal imitáltam. Ekkor jöttem rá, hogy a szárnyak tetején lévő rolleronok sincsenek kialakítva. Nosza a vezérsíkok élére is cseppentettem egy kis UV lakkot, amit aztán a kormányfelületek síkjába csiszoltam két oldalról. Ezek a kis kiemelkedések jól utánozzák a pörgő kerekek formáját a felületek élén. A módosítások után lefestettem őket. A fej fekete, a test többi része kékesszürke színt kapott. Az infraérzékelő körül krómfilccel vékony csíkot húztam, mintha a fémház lenne ott. A sárga és fekete jelzések festéssel készültek, közöttük egy kis maradék matricával. A pörgettyűk szintén fémszínűek.
Itt már kicsit jobban látszanak a dolgok
A csíkok szabadkéziek, nem volt lelkierőm maszkolni, pedig kellett volna.
Úgy gondoltam, hogy már-már a célegyenesben vagyok és csak a matricázás van hátra, de ekkor felfedeztem néhány felületi hibát, ami eddig elkerülte a figyelmemet valahogyan. A kabin mögött a bal oldalon méretes beszívódásra leltem, ugyanígy a jobb oldali főfutó aknánál is. Hogy' mi történt, arról fogalmam sincs, úgy látszik romlik a szemem. Mit volt hát mit tenni, lekentem ezeket a beszívódásokat tömítővel és száradás után átcsiszoltam. Persze egy menetben nem sikerült eltüntetni a hibát, ráadásul ez a vízbázisú tömítő, mintha nem tömítene annyira, mint az oldószeres fajták. Amikor azt hittem, hogy már rendben vagyok, akkor visszalapozva a beszívódás széle még mindig látszott körben. Erre aztán rá kellett kennem még egy adag tömítőt, aztán újra csiszolhattam. Finoman szólva nem voltam túl feldobott. Ha nem határidőre építem, akkor bizony bevágtam volna a félkész "termékek" közé jó időre a cuccot. De így tovább szenvedtem a javítással, hogy készen legyek. A technológiai szünetek alatt igyekeztem azzal haladni, amivel lehetett: például felmatricáztam a "TOP GUN" felirattal a három póttankot és lelakkoztam őket.
Aztán egyszer végre tényleg elérkeztem a projekt utolsó fázisához, a matricázáshoz. Ezzel nem volt probléma, szépen tapadtak a fényes fekete felületre. Egyedül a vastag lakkréteg miatt volt néhol kicsit körülményes maradásra bírni őket, de bőséges lágyítóval ez is megoldható volt. Ezután a futóaknákat vettem kezelésbe: fekete és ezüst festékkel megfestettem néhány rögzítő bilincset és csatlakozót, majd jól felhígított sötétszürke olajfestékkel futtattam be az aknákat. Végül beragasztottam a futószárakat és a kerekeket. Ezzel lábra állt a madaram, következtek a pilonok és a póttartályok. Itt a nagy igyekezetben sikerült a bal oldalon megcserélnem a dolgokat, a póttartály a szárny külső részére került… Na, te marha, most akkor szedd le, ha tudod, gondoltam magamban. Szerencsére a pillanatragasztó engedett a szelíd erőszaknak, csak kisebb foltban tépte fel a festést. Ezt a csere után pár csepp festékkel könnyen tudtam javítani.
Egy végső fényes lakkréteg után leszedtem a kabintető maszkolását, amivel a végére is értem az építésnek. Volt pár kacskaringó a történetben, de végül azért egy elég pofás kis lódarazsam lett. Egyedi festésével jól mutat a vitrinben a társai között. Aztán lehet, hogy egyszer még kap valamit arra a két kopasz pilonra… :)
A végeredmény
|
|
|
|
|
A készlet doboztetején jól mutat a fekete fenevad
|
|
|
Az első (kapa)vágások
|
|
|
De azért sikerült belevariálni az aknákat a géptörzsbe, sokat dobnak az összképen
|
|
|
Feljavító híján scratcheltem valamit a gyári alkatrészekből
|
|
|
Bekerültek a beömlők is, itt már komolyan kellett szobrászkodni
|
|
|
A szívócsatornák mellett lévő terelőlemezeket is módosítani kellett, hogy elérjenek a LEX aljáig
|
|
|
A toldás oldalnézetből
|
|
|
A kabinteknő felütközött az orrfutóaknára
|
|
|
A jobb oldali terelő már befaragva, a bal oldali következik
|
|
|
Ugyanez szemből, elég jól sikerült
|
|
|
A faragás előtti állapot a bal oldalon
|
|
|
Még át kell kenni némi híg tömítővel és csiszolással jó is lesz (talán)
|
|
|
Szorítóhegyek alatt
|
|
|
A szkreccselt kabin egyik...
|
|
|
...illetve másik oldala
|
|
|
A pilóta katapultülése mögé is tettem pár bizb@szt
|
|
|
Alaposan bekentem pipamocsokkal... :)
|
|
|
|
|
|
Lesz mit kicsiszolni...
|
|
|
A függőleges vezérsíkoknál belül is volt 3-3 szerkezeti erősítő elem, ezeket rézlapból pótoltam
|
|
|
A Quinta Studio matricája alapján megtervezett erősítések a függőleges vezérsíkokra
|
|
|
Kivágás után a papírt leszedtem és pillanatragaccsal rögzítettem a fóliát a függőlegeseken
|
|
|
"Szörfészerezés" után azért majd még át kell csiszolni őket, de egész jól mutatnak
|
|
|
Növeltem egy kicsit a hosszán, most már jobban megfelel
|
|
|
A plasztikázott orr
|
|
|
Végre lealapozva és utólag itt-ott még javítgatva
|
|
|
Itt már fehérek a futóaknák, következhet majd a babramunka
|
|
|
Az aknaajtókon is volt mit javítgatni: tele voltak kilökőtüskenyomokkal
|
|
|
A Sidewinder rakétákon jó nagy árkok voltak az indítósínekre történő felfogatáshoz
|
|
|
...aztán becsiszoltam őket síkba
|
|
|
Felkerültek a kabinmatricák
|
|
|
Kicsit lehet, hogy túltoltam a koszolást
|
|
|
|
|
|
Készülnek a "székek" is
|
|
|
Talán ez egy kicsit jobb
|
|
|
A félbevágott és beépített fúvócsövek, bennük a lángstabilizátor gyűrűkkel
|
|
|
A sugárszűkítők belső festése
|
|
|
"Nem jó, de nem is katasztrófa." :)
|
|
|
A fekete fedőszín felfestése után
|
|
|
Így már jól néz ki a szárny, de az a randa, randa nagy beszívódás... :(((
|
|
|
Jáháháháááájjjjj... még a másik oldalon is van bibi a légterelőnél
|
|
|
És még itt is???!
|
|
|
Nem túl jó közeli kép, de talán látszik a lényeg
|
|
|
Itt már kicsit jobban látszanak a dolgok
|
|
|
Na, akkor kezdjünk neki a javítgatásnak - nagyon utálatos dolog...
|
|
|
Főleg, hogy elsőre sosem sikerül normálisan javítani... :S
|
|
|
Még pár apróság hiányzik, de alakul
|
|
|
You idiot, where did you put the tank???!
|
|
|
Sorry boss, I fixed it!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A végeredmény
|
2025.11.19.
Utolsó módosítás: 2025.12.17.
Utolsó módosítás: 2025.12.17.