Pintér György - Múzeumi krimik
Ezt a mondást én is szeretem, makettezés közben is jellemzően rockzene szól a háttérben, így természetes, hogy néhány "témába vágó" makett is épült nálam. Van köztük valós, dobozból építhető verzió, de vannak olyanok is, amiknél bizony szabadjára engedtem a fantáziámat és olyan "képet festettem", amilyet elképzelnék.
Kezdjük a Revell "Ed Force One" gépével, amit nagyon vártam, mert maga a típus az egyik kedvenc repülőm, valamint a bécsi reptéren közelről láthattam és fotóztam is az igazi gépet 2016-ban, amikor itt koncertezett a "banda".
Ez a készlet a Scalemates adatbázisa szerint (finoman szólva) nem túl új, de nem is ez lenne a legnagyobb probléma, hanem a minőség. Ezt leginkább a mellékelt képekkel lehet "elmagyarázni", azok elég beszédesek. Persze makettezők vagyunk, így nem riadunk vissza pár sorjától, vagy apróbb pontatlanságtól, de ez…
A "kedvencem", ahol a törzs aljából hiányzott egy legalább fél centis darab. A másik hajmeresztő hiba a szárnyaknál található, mert a két fél szárny összeragasztására szolgáló illesztési pontok vannak útban, amit tetéz a kész szárny belső fele, ami a repülő oldalához sem illeszkedik.
Mivel az öntőforma nem változott a hosszú évek alatt, így az Iron Maiden gépének nem megfelelően vannak az ablakok sem, ugyanis az igazi Boeing egy cargo gép volt, amit csak a turnéra béreltek. Néhány ablakot a törzs belsejében jó helyen jelölnek, valamint ki is vannak könnyítve, hogy ki lehessen fúrni, de van meló azokkal is, amiknek nincs "jelölése", vagy éppen be kell tömíteni.
A gép törzsének szárny alatti részét (számomra) érthetetlen okból külön alkatrészként kapjuk, de sem a mérete, sem a formája nem megfelelő, így napokig lehet faragni, tömíteni és csiszolni. Itt a panelvonalakat is újra kellett karcolni.
Amikor már nagyjából "kifaragtam" a 747-est, akkor a fényezéstől vártam egy kis sikerélményt, de elmaradt, ugyanis az igen alapos (ráadásul többszöri) tisztítás ellenére is "ledobta" a festéket "Eddie"… Itt egy szünet következett az építésben és elkészült két másik falikép, majd újra nekiálltam és végül sikeresen lefényeztem fehérre a Boeing-et.
A matricázás nálam minden makettezés legkedveltebb része. Na de itt sem volt ám minden rendben, pedig nagyon szép a teljes matrica, csak nem átgondolt és így helyenként külön feladatot ad. A grafikus vagy a gépet nem látta, vagy pusztán sietett, de az ablaksorra ragasztandó IRON MAIDEN felirat nem követi az ablakok elhelyezkedését, formáját, így végül "belelógnak" a betűk az ablakokba.
A függőleges vezérsík matricájának formai és méretbeli hibája már a matricalapon is látható, így felragasztás előtt "igazítottam" rajta.
A (g)kép a falon végül igen "haragosra" sikerült, köszönhetően a "viharos" felhőknek, de mindent összegezve, talán ez volt az eddigi legrosszabb repülőgépmakett az életemben, ennek köszönhetően a falikép másik fele azóta sem épült meg…
A kis Challenger is Revell, de sokkal barátságosabb készlet, mint a Boeing. Kevesebb verziót is öntöttek belőle, így a forma- és méretpontosság itt nem okozott különösebb gondot. Amikor megvettem a makettet, még fogalmam se volt, mit kezdek vele, de hosszas agyalás után jött az ötlet, legyen valami teljesen egyedi.
Valamiért zenei irányba indultam el, így lett két kedvenc zenekarom "what if" verziója a kész gépeken. A matricákon, így a végső dekoráción sokáig gondolkodtam, majd a kész vizes matricát Daniel (Brent-air decals) gyártotta le ismét. A gyári matricák közül csak a "kötelező" feliratokat és jelzéseket használtam fel, valamint az ablakkereteket.
A Metallica "gépe" Gun METAL (TS-38) és METALic Black (TS-40) lett, a Rammstein "gépe" pedig normál fényes fekete fényezést kapott.
A gépen egyetlen "érdekesség" történt építés közben, ugyanis a függőleges vezérsík az egyik fél gépen nincs kidolgozva, mert későbbi illesztési (ragasztási) felület a másik féllel. A meglévő oldalon ezt síkba kellett csiszolni, a másik oldalra pedig vékony sztirollapból vágtam formára és méretre a hiányzó részt, majd pillanatragasztóval rögzítettem, így lett teljes az az oldal is.