A7V Sturmpanzer
1:72, Emhar
No.5003 (2001)
Pintér György - Múzeumi krimik
Szeretném megosztani a legutóbb elkészült makettemmel, a német A7V rohampáncélossal kapcsolatos élményeimet.
Eddig második világháborús tankokat és járműveket építettem, ezért gondoltam, teszek egy kis kitérőt. Valahol szerintem egyszerre nevetségesen együgyű konstrukció, megidézve a kort, amikor az ősemberek köveket hajigáltak egymáshoz, és tiszteletet parancsoló ez az őskövület, hiszen harcértéke igen csekély, de mégis egy egész fegyvernem szülőatyjáról beszélhetünk.
A lövészárok-háború keltette életre. Létezése kezdetben szükségmegoldás volt,és ha nem jön olyan gyorsan a második világháború, akkor talán csak egy furcsa gép marad, amit leraknak egy múzeum csendes szegletében.
A járműről (forrás: wikipedia)
Az A7V a német hadsereg első, sorozatban gyártott harckocsija volt az első világháború folyamán. A harckocsit 1917 májusára fejlesztették ki, az egyre növekvő brit és francia páncélos veszély ellensúlyozására. Az új Sturmpanzerwagen (magyarul páncélozott rohamkocsi) azonban ormótlan konstrukciónak bizonyult, nagy magassága miatt könnyen instabillá válhatott. A járművet 18 fős személyzet üzemeltette, egy darab ágyút és 6 géppuskát szállított. Az A7V-ből mindössze 21 darabot gyártottak a háború során, ez részben a harckocsi rossz teljesítményének tudható be, részben pedig a már addigra túlterheltté váló német hadiipar nem volt képes fedezni a gyártás anyagszükségletét. A német hadvezetés a zsákmányolt szövetséges harckocsik használatát részesítette előnyben. A hadtörténelem első páncélos csatáját 1918. április 24-én, Villeres-Bretonneux térségében a brit Mark IV-esek és a német A7V-k vívták.
Az első tankok az 5,7cm Maxim-Nordfeldt löveget kapták, melyet korábban Nagy-Britanniában gyártottak Belgium számára. A löveg mellett 6 darab 7.92 mm MG08 géppuskával rendelkezett. A tank elől 30 mm, oldalt 20 mm, felül 10 mm páncélzattal bírt.
A meghajtásról kettő Daimler 165-204 típusú, 75 Kw-os benzinmotor gondoskodott. Ezen motorok 10 km/h végsebességet és 80 km hatótávolságot biztosítottak. A tankot nem kevesebb, mint 18 fő működtette.
Hossza 7,32 m, szélessége 3,08 m, magassága 3,33 m, súlya 30 tonna volt.
A makettről.
A gyártóról semmit sem tudtam, pont azért választottam, mert kíváncsi voltam, milyen. Sajnos a kibontás után kiderült, hogy milyen, egy szóval: vacak. Az elemek kidolgozása még valahogy elment, de a részletesség már más kérdés. A futómű teljesen igénytelenül van összegányolva. Igazából egyetlen elemből áll össze az egész, melynek csupán a külső oldala van kidolgozva, a belső nem. Ezen a szomorú tényen csak az változtat kicsit, hogy vigasztalhatja az embert a tudat, nem sok látszik ki belőle.
Egyetlen ajtó vagy elem sem különálló. Gyakorlatilag minden oldal egyetlen elemből áll össze és kész.A szerelés így elég gyorsan ment. A pozitív, ami elmondható, hogy egészen pontosan illeszkedett legalább minden, így nem is kellett hézagtömíteni.
A festésnél a Modell Master gunship gray, FS36118 színt választottam alapszínnek. Erre jött álcázófestésként a Gunze Hobby Color 66 Sandy Brown és 47 Red Brown. Erre a szokásos matt lakkok.
A matricákba nagyon bíztam, hogy feldobják az összképet, ám csalódnom kellett, mert olyan vastag volt mindegyik, hogy csak nagy szenvedés árán sikerült feltennem őket,és egyik-másik még így sem lett jó.
A kerekeket és az alsó részt a múltkor már bevált pasztellkrétapor és matt lakk kombinációval "saraztam" össze.
A végeredmény megítélését rátok bízom. Igazából az első makettem, aminél hezitáltam, feltegyem-e ide, mert nincs benne semmi remek. Maga a tank sem részletgazdag, de a gyártó gondoskodott róla, hogy nem is lehessen nagyon egyedivé tenni.
Eddig második világháborús tankokat és járműveket építettem, ezért gondoltam, teszek egy kis kitérőt. Valahol szerintem egyszerre nevetségesen együgyű konstrukció, megidézve a kort, amikor az ősemberek köveket hajigáltak egymáshoz, és tiszteletet parancsoló ez az őskövület, hiszen harcértéke igen csekély, de mégis egy egész fegyvernem szülőatyjáról beszélhetünk.
A lövészárok-háború keltette életre. Létezése kezdetben szükségmegoldás volt,és ha nem jön olyan gyorsan a második világháború, akkor talán csak egy furcsa gép marad, amit leraknak egy múzeum csendes szegletében.
A járműről (forrás: wikipedia)
Az A7V a német hadsereg első, sorozatban gyártott harckocsija volt az első világháború folyamán. A harckocsit 1917 májusára fejlesztették ki, az egyre növekvő brit és francia páncélos veszély ellensúlyozására. Az új Sturmpanzerwagen (magyarul páncélozott rohamkocsi) azonban ormótlan konstrukciónak bizonyult, nagy magassága miatt könnyen instabillá válhatott. A járművet 18 fős személyzet üzemeltette, egy darab ágyút és 6 géppuskát szállított. Az A7V-ből mindössze 21 darabot gyártottak a háború során, ez részben a harckocsi rossz teljesítményének tudható be, részben pedig a már addigra túlterheltté váló német hadiipar nem volt képes fedezni a gyártás anyagszükségletét. A német hadvezetés a zsákmányolt szövetséges harckocsik használatát részesítette előnyben. A hadtörténelem első páncélos csatáját 1918. április 24-én, Villeres-Bretonneux térségében a brit Mark IV-esek és a német A7V-k vívták.
Az első tankok az 5,7cm Maxim-Nordfeldt löveget kapták, melyet korábban Nagy-Britanniában gyártottak Belgium számára. A löveg mellett 6 darab 7.92 mm MG08 géppuskával rendelkezett. A tank elől 30 mm, oldalt 20 mm, felül 10 mm páncélzattal bírt.
A meghajtásról kettő Daimler 165-204 típusú, 75 Kw-os benzinmotor gondoskodott. Ezen motorok 10 km/h végsebességet és 80 km hatótávolságot biztosítottak. A tankot nem kevesebb, mint 18 fő működtette.
Hossza 7,32 m, szélessége 3,08 m, magassága 3,33 m, súlya 30 tonna volt.
A makettről.
A gyártóról semmit sem tudtam, pont azért választottam, mert kíváncsi voltam, milyen. Sajnos a kibontás után kiderült, hogy milyen, egy szóval: vacak. Az elemek kidolgozása még valahogy elment, de a részletesség már más kérdés. A futómű teljesen igénytelenül van összegányolva. Igazából egyetlen elemből áll össze az egész, melynek csupán a külső oldala van kidolgozva, a belső nem. Ezen a szomorú tényen csak az változtat kicsit, hogy vigasztalhatja az embert a tudat, nem sok látszik ki belőle.
Egyetlen ajtó vagy elem sem különálló. Gyakorlatilag minden oldal egyetlen elemből áll össze és kész.A szerelés így elég gyorsan ment. A pozitív, ami elmondható, hogy egészen pontosan illeszkedett legalább minden, így nem is kellett hézagtömíteni.
A festésnél a Modell Master gunship gray, FS36118 színt választottam alapszínnek. Erre jött álcázófestésként a Gunze Hobby Color 66 Sandy Brown és 47 Red Brown. Erre a szokásos matt lakkok.
A matricákba nagyon bíztam, hogy feldobják az összképet, ám csalódnom kellett, mert olyan vastag volt mindegyik, hogy csak nagy szenvedés árán sikerült feltennem őket,és egyik-másik még így sem lett jó.
A kerekeket és az alsó részt a múltkor már bevált pasztellkrétapor és matt lakk kombinációval "saraztam" össze.
A végeredmény megítélését rátok bízom. Igazából az első makettem, aminél hezitáltam, feltegyem-e ide, mert nincs benne semmi remek. Maga a tank sem részletgazdag, de a gyártó gondoskodott róla, hogy nem is lehessen nagyon egyedivé tenni.
|
|
P1020559
|
|
|
P1020558
|
|
|
P1020560
|
|
|
P1020563
|
|
|
P1020564
|
|
|
P1020565
|
|
|
P1020566
|
2013.12.25.