Fura névadást eszközöltem részemről a cikk címének. A második része biztosan igaz, ennyire puha, lágy műanyaggal én legalábbis még nem dolgoztam. Hát nem sajnálták belőle a ftálsavanhidridet... Jómagam jobbára a Hasegawa makettek kemény műanyagjához és vastag matricáihoz vagyok szokva. De ezen az ICM készleten nagyon könnyen meghajlíthatóak a keretek, akár 90°-ban anélkül, hogy eltörnének. Végül is nem rossz vele a munka így sem, lágysága miatt könnyebben is utánigazíthatóak az illeszkedési hibák. Sorja alig található az alkatrészeken, a leválasztásuk szikével is könnyen megy a keretről, a vajpuha műanyagnak köszönhetően.
Tudni kell rólam, hogy nem vagyok az a típusú makettező, aki jellegrajzokat tanulmányoz az építést megelőzően, ha netán a panelvonalakat a gyártó nem a valóságosnak megfelelően jeleníti meg, én elfogadom olyannak, amilyenek, nem állok neki tömíteni, átcsiszolni, újrakarcolni őket. Persze így az esetlegesen előforduló másfajta hibákra is sokszor építés közben jövök rá, amikor már legtöbbször késő. De nem szoktam emiatt eret vágni magamon.
Úgyszintén nem vagyok a légcsavaros repülőgépek nagy hódolója. Bevallom, nekem a hidegháborús korszak sugárhajtású amerikai repülőgépei a legfőbb kedvenceim, így magamtól eszembe sem jutott volna megvenni ezt a készletet, de egyszercsak szembejött velem a neten egy török srác (Scale-a-ton) építési videója, amelynek megtekintése után pár perc elteltével már kattintottam is a készlet kiválasztása után a "Megrendel" gombra a webáruházban. Egyszerűen annyira megtetszett, ahogy külön feljavítók, réz és gyanta vásárlása nélkül, csak házilagos módszerekkel épített ebből a kitből is egy csinos makettet, hogy azonnal kedvet kaptam lemásolni a munkáját. Innentől majdnemhogy képkockánként megállítva a videót láttam hozzá az én készletemnek, kis módosítással: én nyitott állapotban akartam megjeleníteni a beszálló lépcsőket is.
A kabin feljavítása teljesen a videó alapján történt, fülhallgatóból kinyert vékony rézvezetékekből én is megcsináltam a beltér kábelezését, az ülések ráncait frissentartó fóliából, a hevedereket maszkolószalagból, stb.
A kabin két törzsfelének összeragasztása, mint mindig, magában foglalja a kabinteknő előzetes behelyezését a törzsfelekbe. Ilyenkor szeretek belülről ragasztani, hogy az ecsettel felvitt híg ragasztó nyomai kívülről ne látszódjanak, így jó bőven adagoltam belülre, a kabinteknő belső falaira az Extra Thin ragasztót, hogy mindenhova befolyjon, átfolyjon. Arra nem gondoltam, hogy a már kivágott fellépő lépcsők nyílásain ki is tud jutni. Az egyiken sikerült is neki, pont a két törzsfelet összetartó kezem hüvelykujjára, ami továbbvezetődött az ujjam mentén. Először még észre sem vettem, mi történt, csak mikor elengedtem a törzsfeleket - nyúlt a műanyag, mint valami kenyértészta az ujjamról. Derrick felügyelő sem vett még ilyen szép ujjlenyomatmintát a müncheni rendőrőrsön, mint amilyent én hagytam a ragasztó által feloldott műanyag felületén. Akkora baj nem is történt volna, ha csak egyedül a sík felület sérül, de sajnos útba esett egypár negatív és pozitív szegecs is a ragasztónak. Lehangoló volt a látvány. A szomszédok is összerezzentek, olyan cifrát káromkodtam. Aztán egy hétig csend volt, eddig tartott, míg kijavítottam, kicsiszoltam, eltömítettem, újrafúrtam a sérült részt. Viszont jó fél évre el is ment a kedvem a makett folytatásától. Visszatettem a dobozába és valamilyen más készletek könnyedebb építéseit kerestem.
Majd idén nyáron újra kezembe került és most már be is fejeztem. Maga az építés szépen folyt az útmutató szerinti ábrázolásban.
A vajpuha műanyaggal vigyázni kell, könnyen árkokat lehet bele reszelni. A szegecsek pedig oly közel vannak néha a ragasztandó felületekhez, hogy könnyen elcsiszolhatóak, mikor szintbe hozzuk a találkozó feleket.
A dobozban két világosszürke és két sötétzöld géphez való matricát adnak, de már a legelején eldöntöttem, hogy a világosszürke "rút kiskacsa" megnevezésű 106-os számú gépet fogom megépíteni, ehhez a MrHobby H315-öt fújtam a géptestre a szokásos alapozás után. Mai napig tetszik ez a régi High visibility világosszürke festés, és semmiképpen sem akartam zöld gépet csinálni. Rengeteg a pozitív és negatív szegecs a megépített gépen, ezek megjelenítése egy világosra festett maketten könnyebb.
A gyári matricák nagyon vékonyak, jól reagálnak a lágyítóra is, bár a nyomtatási minőség a feliratok olvashatóságát illetően lehetne jobb. Többnyire sötétbarna kiemelőt használtam a panelvonalak és szegecsek kiemelésére, egy teljes délután elment a műveletre, oly sok a szegecs a maketten.
A kabintető átlátszó alkatrészeiből a jobboldali ablakot kettévágtam, hogy felhajtott ablakokkal építhessem meg a kabint, bár csukott állapotban is hatalmasak maradnak a betekintő felületek, a beltérből minden látszana csukottan is. Maszkolási segédletet is ad az ICM az összerakási útmutatóban, egész jól használható átmásolva maszkolószalagra.
Alaposan kimaszkoltam belülről is a kabint, mégis valami ködszerű képződmény rakódott le belül az ablakokra. Szerencsére fülpiszkálóval benyúlva könnyen le lehetett simogatni.
Orrnehezéket mindenképp tenni kellene a gép elejébe, csak sajnos hely nincs hozzá. A teljesen nyitott orrfutóaknába nem lehet, amögött ott a kabinteknő, amögött pedig már a gép középvonala van. A török srác a póttartály orrába tett súlyt, de az sem nyúlik kellőképpen előre.
Az orrfutó összeállításával nem volt gond, viszont a főfutó kerekei sehogy sem akartak a helyükre passzolni. A gyári lyukat kitömtem Milliputtal és ebbe illesztettem a futószár számára kijelölt csonkját. Így már kellőképp erős lábakon áll (gondoltam én) de a futószárak is ugyanabból a lágy műanyagból készültek mint a gép többi alkatrésze. Sejtésem szerint az évek folyamán majd a polcon díszelgő makett alatt lehet, hogy el fognak görbülni a ránehezedő súlytól. Pláne, ha még valamilyen ráaggatott plusz orrsúllyal sikerülne a hátraülést megakadályozni.
A fellépő lépcsőket polisztirol pudingos dobozból készítettem el utólagosan.
Fegyverekből bőséges a választék, a négy géppuskán kívűl egy póttartályt, LAU-33, LAU-69/A, LAU-68, Mk 77, Mk 81 low-drag és Snakeye, Mk 82 low-drag és Snakeye, LAU-10/A arzenállal tudunk variálni.
Kivételesen most csak az építés végeztével néztem utána a gépnek. Elhittem, hogy ez a 106-os gép valahogy így nézhetett ki, mentem az alap videó után és próbáltam lemásolni, amit abban láttam. A blackpony.org weboldalon sok gép története fellelhető, közöttük az 55471 is.
A repülő a 4. könnyű támadószázad, a "fekete pónik" egyik gépe volt. Vietnamban, a Binh Thuy légibázison teljesített szolgálatot. A századot 1969. január 3-án alapították, majd 1972. április 5-én meg is szüntették.
A repülőgépek harci tesztelése Vietnamban 1968 nyarán kezdődött. Eme vasmadarakat nagyon intenzíven használták, dacára annak, hogy előkészítetlen, burkolatlan repülőterekre támaszkodtak, valamint az újrarepüléshez szükséges rövid időnek köszönhetően is többször bevethették őket. Szükség esetén ezek a támadórepülőgépek a földi egységek kérésének beérkezése után már 15 perccel meg tudtak jelenni a célpontok felett, így ez is megkülönböztette őket a sugárhajtású harci repülőgépektől. A harci küldetések során az OV-10A-k nagy hatékonyságot és jó harci túlélőképességet mutattak, egyfajta mércévé váltak a gerillaellenes támadások számára. Az OV-10A Bronco harci hadműveletei a vietnami háború után is folytatódtak. Ezek a repülőgépek (a D változatok) még az 1991-es Öbölháború idején is hadrendben voltak, bár főként éjszakai küldetésekben, végül 1995-ben kivonták őket.
Ebből a 106-os "rút kiskacsa" repülőgépből később egy gyönyörű piros-fehér-fekete tűzoltógép lett és Kaliforniában végzi tovább a dolgát...
A végére az építést inspiráló videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=keTLhtrSutw
