Pintér György - Múzeumi krimik
Svédország a hidegháború idején elképesztően erős légiflottát tartott fent. Aztán a feszültség felengedésével ott is egyre-másra számolták fel az egységeket, így az egykori tizennyolc repülőezredből napjainkra három maradt. A megszüntetett alakulatok helyén viszont több esetben megtartották a bázismúzeumot, amit aztán az idők folyamán gyakran ki is bővítettek. A gyűjtemények személyzete általában korábban az adott egységnél szolgált, és valószínűleg elsősorban nosztalgiázni jár vissza. Nem nagyon láttunk olyat, hogy a bázisról működőképesen megmentett Viggen-szimulátor üresen állt volna; mindig, mindenhol ült benne egy-egy dereshalántékú, tipikusan nyugdíjas vadászpilótának kinéző teremőr. Akikkel beszédbe elegyedve egyébként elképesztően érdekes sztorikat hallhatunk a vörös csillagos harci gépek elfogásairól a Balti-tenger felett, vagy éppen a szovjet flotta ellen hullámmagasságban repült felderítőbevetésekről.
A kiállításokon általában nem látható tucatnyinál több repülőgép, de ezek mind tip-top állapotban. Az apró gyöngyszemek között van olyan is, ami például kimondottan a svéd rakétafejlesztésekre koncentrál, ahol a kiállított eszközök listája egy Svédországban érintetlenül kényszerleszállt német V–1-essel kezdődik, majd vezet végig a különböző prototípusokon át a ma is használt fegyverekig – ettől a tematikus múzeumtól pár száz méterre egy hegy tövében erősen védett katonai objektum áll, és állítólag az itt kialakított alagutakban gyártják mind a mai napig a Gripenek fegyvereit…
A svéd légierő 10. repülőezredét, a Scania Ezredet (Skånska flygflottiljen), vagy F10-et 1940-ben hozták létre az Øresund szoros Koppenhágával szembeni oldalán, majd 1941-ben telepítették át Helsingborgtól északra, Ängelholmba. Itt állomásoztak egészen az egység 2002-es feloszlatásáig. Kezdetben Gloster Gladiatorokkal védték a légteret a Dánia felől érkező behatolókkal szemben, majd az alapítást követő évben átfegyverezték Reggiane Re.2000-re. Az olasz vadászt 1945-ben követte a saját fejlesztésű FFVS J 22-es. A sugárhajtóműves korszakba a Saab 21-es gázturbinás változatával, a J 21R-rel léptek, amelyeket két évvel később, 1951-ben de Havilland Vampire-ekre cseréltek. Ezeket a Tunnan, majd a Hunter követte, majd 34 éven át a Draken különböző változatait repülték – itt repülték a légifölény-szürke J 35J-t, a Johant is. 1993-ban érkeztek meg az egyik századhoz a felderítő Viggenek, míg a másik kettőt 1999-ben fegyverezték át a Gripenre.
Az egykori bázis bejáratánál egy gyönyörű állapotú, égnek meredő Draken fogad az ezrednek emléket állító márványoszlop mellett. Az apró, svéd szokásoknak megfelelően túlzsúfolt csarnokba lépve mindjárt egy igazi ritkaság, egy J 22-es fogad, fölötte egy Re.2000-es összeroncsolt farokrésze tekinthető meg. Saab 21-esük nincsen, de gyakorlatilag onnan az összes repült típusból ki tudtak állítani egy-egy példányt, még a múzeumokban jelenleg még nem túl gyakori Gripenből is. Nem is akármelyiket: a 39101-es gyári számút, vagyis a legelső sorozatgyártású példányt. Ezt nem adták át a légierőnek, végig a gyártónál maradt kísérleti célokra, például erről indítottak legelőször AMRAAM és Meteor rakétákat.
Számos egyéb, apróbb érdekesség is látható. Katapultülések sora a J 21-estől a Viggenig, a felderítőgépekbe szerelt kamerák, a vadászirányítók munkahelye, vagy például meteorológiai ballonok különféle szondái. Megtekinthetők a különböző egyenruhák, míg az egyik vitrinben a túlélőfelszerelések tartalmát lehet szemügyre venni, egy másikban pedig a svéd pilóták sisakjainak fejlődését. Kicsit odébb a különböző gépek kiszerelt műszerfalai, de még a botkormányok markolatai is kaptak egy külön tárolót.
A múzeumot 2017-ben látogattam meg, a képek is akkor készültek.
A kiállításokon általában nem látható tucatnyinál több repülőgép, de ezek mind tip-top állapotban. Az apró gyöngyszemek között van olyan is, ami például kimondottan a svéd rakétafejlesztésekre koncentrál, ahol a kiállított eszközök listája egy Svédországban érintetlenül kényszerleszállt német V–1-essel kezdődik, majd vezet végig a különböző prototípusokon át a ma is használt fegyverekig – ettől a tematikus múzeumtól pár száz méterre egy hegy tövében erősen védett katonai objektum áll, és állítólag az itt kialakított alagutakban gyártják mind a mai napig a Gripenek fegyvereit…
Igazi ritkaság a J 22
A svéd légierő 10. repülőezredét, a Scania Ezredet (Skånska flygflottiljen), vagy F10-et 1940-ben hozták létre az Øresund szoros Koppenhágával szembeni oldalán, majd 1941-ben telepítették át Helsingborgtól északra, Ängelholmba. Itt állomásoztak egészen az egység 2002-es feloszlatásáig. Kezdetben Gloster Gladiatorokkal védték a légteret a Dánia felől érkező behatolókkal szemben, majd az alapítást követő évben átfegyverezték Reggiane Re.2000-re. Az olasz vadászt 1945-ben követte a saját fejlesztésű FFVS J 22-es. A sugárhajtóműves korszakba a Saab 21-es gázturbinás változatával, a J 21R-rel léptek, amelyeket két évvel később, 1951-ben de Havilland Vampire-ekre cseréltek. Ezeket a Tunnan, majd a Hunter követte, majd 34 éven át a Draken különböző változatait repülték – itt repülték a légifölény-szürke J 35J-t, a Johant is. 1993-ban érkeztek meg az egyik századhoz a felderítő Viggenek, míg a másik kettőt 1999-ben fegyverezték át a Gripenre.
Az egykori bázis bejáratánál egy gyönyörű állapotú, égnek meredő Draken fogad az ezrednek emléket állító márványoszlop mellett. Az apró, svéd szokásoknak megfelelően túlzsúfolt csarnokba lépve mindjárt egy igazi ritkaság, egy J 22-es fogad, fölötte egy Re.2000-es összeroncsolt farokrésze tekinthető meg. Saab 21-esük nincsen, de gyakorlatilag onnan az összes repült típusból ki tudtak állítani egy-egy példányt, még a múzeumokban jelenleg még nem túl gyakori Gripenből is. Nem is akármelyiket: a 39101-es gyári számút, vagyis a legelső sorozatgyártású példányt. Ezt nem adták át a légierőnek, végig a gyártónál maradt kísérleti célokra, például erről indítottak legelőször AMRAAM és Meteor rakétákat.
Számos egyéb, apróbb érdekesség is látható. Katapultülések sora a J 21-estől a Viggenig, a felderítőgépekbe szerelt kamerák, a vadászirányítók munkahelye, vagy például meteorológiai ballonok különféle szondái. Megtekinthetők a különböző egyenruhák, míg az egyik vitrinben a túlélőfelszerelések tartalmát lehet szemügyre venni, egy másikban pedig a svéd pilóták sisakjainak fejlődését. Kicsit odébb a különböző gépek kiszerelt műszerfalai, de még a botkormányok markolatai is kaptak egy külön tárolót.
A múzeumot 2017-ben látogattam meg, a képek is akkor készültek.
|
|
Johan a bejáratnál
|
|
|
Igazi ritkaság a J 22
|
|
|
Igazi ritkaság a J 22
|
|
|
Egy 1943-ban szerencséltenül járt Re.2000 farokrésze
|
|
|
A Vampire valójában a svájci légierőben repült
|
|
|
A Tunnan a linköpingi múzeum udvarán állt korábban
|
|
|
J 35J, a Draken utolsó változata
|
|
|
Jól láthatók a felderítő Viggen kameranyílásai
|
|
|
Az első szériagyártású Gripen
|
|
|
Futár- és iskolagépek is láthatók
|
|
|
Futár- és iskolagépek is láthatók
|
|
|
1996-tól itt folyt a pilótaképzés egy része
|
|
|
Korai UH-1
|
|
|
Egy Lancaster maradványai
|
|
|
Pilótaruhák a régebbi és a közelebbi múltból
|
|
|
Sisakok
|
|
|
Műszerfalak
|
|
|
Vampire, J 21, Tunnan és Hunter ülések
|
|
|
Hunter, Draken és Viggen ülések
|
|
|
Földi irányítópult
|
|
|
SF 37 Viggen kamerái
|
|
|
Készültségi vadászpilóta egykezes kamerája
|
|
|
A bejáratot egy rakéta mutatja
|
2025.11.24.