Mikojan-Gurjevics MiG-19PM Farmer
1:72, KP
Pintér György - Múzeumi krimik
Régóta vártam már a lokátorral felszerelt MiG-19-es típusváltozat megjelenésére valamelyik gyártótól 1:72-es méretarányban. A közelmúltban a KP piacra is dobott néhány készletet a típusról, bár az előzetes vélemények elég vegyesek voltak róla a külföldi fórumokon. Mivel azonban jelenleg más lehetőség nincs, így beruháztam egy készletre. Előrelátó módon vettem hozzá egy gyanta katapultülést is, valamint beszereztem a régi Bílek készlet néhány elemének gyanta másolatát is. Ezekkel felszerelkezve vágtam neki a könnyűnek egyáltalán nem ígérkező építésnek.
A készletet átnézve jogos volt a fórumokon tapasztalt mérsékelt lelkesedés. Érthetetlen a cég üzletpolitikája, ugyanis 2023-ban, a 3D nyomtatás és más "úri huncutságok" korában ilyen minőséggel kijönni nem éppen előnyös dolog. Másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy a cég a "kis pénz, kis foci" taktikát követi, vagyis az ár oltárán feláldozza a kivitelezés minőségét. Bár mostanában már ez sem igaz, mert már ezek a készletek sem olyan olcsók.
De visszatérve a készletre: a műanyag a KP-től megszokott puha, jól megmunkálható fajta. Oldószeres ragasztóval megkenve szinte azonnal nyúlós állagú lesz kicsit, így a ragasztott felületek szépen összetapadnak. Viszont az alkatrészek kontúrjai bizonytalanok, nincsenek rendes élek. A találkozások, illesztések olyan tessék-lássék módon vannak megcsinálva, így sok a tömítendő illesztés is. Mindemellett az alkatrészek méretezésére sem fektettek túl nagy hangsúlyt, a kabint elég macerás volt például összeállítani.
A panelvonalak elég határozatlanok, néhol el is tűnnek a semmibe. Az orrban lévő - a lokátort is tartalmazó - alkatrész és a kabin oldalfalait is jelentő szívócsatornaosztás nem azonos formájú az érintkező részen!
A matricák jól néznek ki, de a magyar csillagos felségjelzéssel akad gond. Nekem túl kicsinek tűnik a középső zöld kör. Azonkívül az oldalszám formája sem a szolgálatban állt gépekre festettel egyezik meg, hanem a Reptárban lévő restaurált gépen lévővel. Ezen mondjuk könnyen lehet segíteni a HAD jelzéssorával, vagy a Zafír Decals újonnan megjelent lapjával, ami a teljes stencilt is tartalmazza kiváló minőségben.
Ennyi előszó után akkor vágjunk is bele az építésbe.
Kezdésnek leválasztottam a kabinteknő és az orrfutóakna alkatrészeit, majd a két oldalfalat bepróbáltam a törzsfelekbe. Nem töltött el túl katartikus érzés, mivel a pontos pozícionálást egy-egy bütyök, meg két halvány jelölőnyíl hivatott segíteni. Ezekből egyik sem látja el a funkcióját, úgyhogy 20 percig sakkoztam, kábé hová is kellene ezeket majd ragasztani a törzsben. Közben észrevettem két kilökőtüske-nyomot is, ami a szívócsatornába került, így tömíteni kell. Ehhez pillanatragasztót, szódabikarbónát, aztán vizes tömítőt használtam. Ezután visszatértem a kabin alkatrészeihez: az orrhoz illesztve beragasztottam az oldalfalakat, majd az egyik törzsfélbe a hátfalat is. Összepróbálva a két törzsfelet azonban nagyot néztem, mert a hátfal ferde lett... Az oldószeres ragasztás még nem húzott meg teljesen, így az egyik oldalfalat még kb. 1 mm-t előrébb tudtam taszigálni, hogy megfelelő legyen a beállítás. Ezután bekerült a tűzfal, illetve az orrfutóakna felső lemeze is. Újabb szárazpróba a törzsfelekkel, újabb koppanás: a kabinnál nem ért össze a két fél, nem jó a tűzfal formája... Nosza elő a csiszolót és mélyítsünk az első tűzfal íves részén. Az akna háromszög alakú felső lemezének szélességén viszont sztirollal bővíteni kell, mert ott meg csúnya rés tátong. Indul tehát a csiki-csuki: toldok, reszelek, próbálgatok súlyos percekig, mire úgy ítélem meg, hogy most már relatíve jól összeillenek a dolgok, csak kicsit kell erőszakoskodni a törzsfelekkel. Ezután az oldalfalak teteje és a kabinperem közötti rést húzott szállal kitömni és szikével, reszelővel lekapargatni a felesleges anyagot már gyerekjáték. Következik a kabinpadló, aminek láthatólag megvan a helye, de nem lehet pontosan odailleszteni. Marad a lehető legjobb eredmény elérése és tömítgetés, főleg az első tűzfal alsó érintkező részénél, illetve a padló szélességénél. Na és akkor el is érkeztünk az újabb problematikus részhez, a lokátort is tartalmazó alkatrész illesztéséhez. Ennek bonyolult "homokóra" formája van, viszont amihez meg illeszteni kellene, az csak két, egymásnak hátat fordított "C" formára hajaz. Na ennek összehozása igazi logikai feladvány lesz!
Kedves Olvasó! Remélem, hogy idáig csak olvastad soraimat és nem ugrottál fejest a készletbe. Javasolnék ugyanis neked valamit, amivel a fentiekben leírt problémák egy részét - talán - elkerülheted. Nekem sajnos már csak utólag jutott eszembe az ötlet, de hátha a te építésedet megkönnyíti. A kabin alkatrészei közül SEMMIT(!) ne ragassz be a törzsbe, hanem először csak egymással építsd össze őket egy egységbe. Az első és hátsó falak, meg a kabinpadló úgyis összefogják az oldalfalakat, így lehet, hogy mindent pontosabban tudsz egymáshoz illeszteni és egyszerűbb lesz a törzsbe építés is. Sőt! Valószínűleg a lokátoros alkatrészt is jobban hozzá lehet illeszteni az elejéhez majd némi szolid erőszakkal.
Na de térjünk vissza arra a fránya szívócsatornára. Az alkatrészek szárazpróbája katasztrofális helyzetet mutat: a csatorna oldalfalai alul kikandikálnak a lezáró idom mögül, nem is kicsit! Őszintén szólva itt kedvem lett volna a tervező(ke)t/tesztépítő(ke)t leláncolni egy asztalhoz és az összes készletet megépíttetni velük. Gondolkodtam, hogy mi is lehetne a megoldás, ha már balga módon az építési leírást követtem. Az első ötletem, hogy beépítek egy vékony lapot az orrgyűrű és a törzs közé, ami eltünteti az illeszkedési hibákat. Ennek viszont az a hátránya, hogy a szívócsatorna látványát tönkreteszi, hiába festem feketére. A második, hogy a lokátor alatti részt kicsit meghízlalom, és így dolgozom össze a szívócsatorna oldalfalaival. Ez sem nászmenet, mert nehezen hozzáférhető helyen kell csiszolni. Mégis ez látszott a jobb választásnak, ha azt akarom, hogy az egyébként jól kinéző szívócsatorna megmaradjon.
Emellett tettem le tehát a voksomat, de előtte még készre kellett csinálnom a kabint. Itt ismét gondban voltam, mert a műszerfalat kicsinek találtam és közel sem volt az eredeti formájához. Érdekes módon a műszerfal-matricához sem... Volt gyanta másolatom a régi Bílek készlet műszerfaláról és oldalfalairól, amik egy fokkal jobbak voltak, de azok meg nem fértek el a kabinban, így inkább nem szenvedtem velük. Beragasztottam tehát a gyári "műszerfalat", alapoztam, festettem, matricáztam, keresztet vetettem a dologra és összeragasztottam a törzset. Itt az orrfutó feletti részbe tegyünk némi súlyt is, megelőzendő a farnehézzé válást! Az orrnál szorítócsipeszekkel húztam össze az érintkező felületeket és hagytam száradni a ragasztást. Ezzel eljutottam a szívócsatorna plasztikai műtétjéhez. Vettem tehát egy nagy levegőt és nekiláttam.
Első lépésben egy vékony lemezzel lezártam az oldalfalak által alkotott alsó háromszög alakú részt, mert különben bepotyogott volna az epoxygyurma az orrfutóaknába a réseken. Ezután a lehető legpontosabban beragasztottam az orrgyűrűbe a lokátoros részt és az egészet egyesítettem a törzzsel. Végül kis gombócokkal kitöltöttem a szükséges helyeket és fogpiszkáló, laposfejű órás csavarhúzó, meg még isten tudja, milyen szerszámok segítségével alakítottam formára az egészet. 24 óra száradást követően becsiszoltam, amennyire tudtam.
A továbbiakban a hajtóművek összeépítése, festése és beragasztása következett. Itt a törzs hátsó részét megformázó alkatrészen van egy-két beszívódás, amit javítani kell, illetve az illesztést is össze kell dolgozni. A törzsön lévő levegőbeömlők felragasztása nagy figyelmet igényel, ugyanis a helyüket többnyire semmi sem jelöli, valamint a számozásra is figyelni kell a felhelyezés során. A függőleges vezérsíkból kettő van, így elvileg van választási lehetőségünk az épített típusváltozat alapján, de ezt az útmutató nem jelzi.
Amíg ezekkel a lépésekkel foglalatoskodtam, végig az járt a fejemben, hogy az a matricázott kabin nem tetszik nekem. Levakartam hát az oldalsó panelek matricáit és maradék MiG-21 oldalfalak darabjaiból ragasztottam fel pár hasonló műszercsoportot. Ezután újrafestettem a kabint és befolyatással, szárazecseteléssel kiemeltem a részleteket. Elkészítettem a katapultülést is egy gyanta feljavítóból, majd felragasztottam és maszkoltam a kabintetőt. Levágtam a szárnyakról a gépágyúkat (viszont mint a végén kiderült, a szerelőnyílás-fedeleket és a szellőzőket nem tüntettem el a szárnytövekről...), beragasztottam az indítósíneket és a pitotcsövet injekcióstűből, majd nekifogtam az illesztések aprólékos tömítgetésének. Ez elég sok időt vett igénybe, a tömítőpasztától a vékony húzott szálon keresztül az epoxygyurmáig mindent bevetettem. Amikor megfelelőnek ítéltem a rések kitöltését, átfújtam a teljes gépet 1500-as Surfacerrel, hogy kijöjjenek a nem látható hibák. Ezeket finom csiszolószivaccsal még kijavítottam, aztán alaposan megtisztítottam a gépet a festéshez.
A festést az AK Extreme metal festékekhez ajánlott fényes fekete alapréteggel kezdtem, majd pár nap száradást követően egy-két panelt átfújtam szürkével, hogy a rákerülő fémfestéknek más árnyalata legyen. Ezután a zöld dielektromos felületeket fújtam fel és maszkoltam ki. A fémfelületet AK Extreme Metal alumínium festékkel készítettem, amit aztán fényes lakkal fedtem le, hogy védjem a sérülésektől. Sajnos az eltérő árnyalatúra tervezett panelek csak nagyon halványan látszanak, illetve a festés sem lett tökéletes. Vagy az alumíniumfesték pigmentjei "ültek ki" a felületen, vagy a fényes fekete alapfestés nem lett megfelelő, amit a fémfesték kihozott. Inkább az utóbbira gyanakszom, mert korábban a MiG-21F-13-asnál is ezt az alapozót használtam, ott is adódtak zűrök. A továbbiakban nem fogom erőltetni a használatát. A futóaknák a kabinnal megegyező kékesszürke színt kapták, az aknaajtók belső felületével együtt.
A végszerelés viszonylag simán ment, csak az aknaajtóknál volt egy kis - szintén figyelmetlenségből adódó - tévedés. Ezt gyorsan visszabontottam, megtisztítottam az alkatrészeket és újrafestettem őket, hogy aztán a helyes pozícióban ragasszam vissza. Felkerült a sötétszürkére festett rádióantenna is, illetve befolyattam a panelvonalakat is.
A matricák a Zafír Decals-tól vannak, de csak a csillagokat és a lajstromszámot használtam fel. A stencileket eltettem egy szebb kivitelű MiG-19PM számára. A felhelyezésük problémamentes volt, gyorsan leváltak a hordozóról és kis feszítővel tökéletesen rásimultak a felületre. Egy végső, mattabb lakkozást követően pedig elnyerte "végső nyughelyét" a gép a többiek között.
Az építés során ugyan volt néhány nehézség, de a végére azért sikerült egy "vitrinképes" gépet alkotni.
A készletet átnézve jogos volt a fórumokon tapasztalt mérsékelt lelkesedés. Érthetetlen a cég üzletpolitikája, ugyanis 2023-ban, a 3D nyomtatás és más "úri huncutságok" korában ilyen minőséggel kijönni nem éppen előnyös dolog. Másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy a cég a "kis pénz, kis foci" taktikát követi, vagyis az ár oltárán feláldozza a kivitelezés minőségét. Bár mostanában már ez sem igaz, mert már ezek a készletek sem olyan olcsók.
De visszatérve a készletre: a műanyag a KP-től megszokott puha, jól megmunkálható fajta. Oldószeres ragasztóval megkenve szinte azonnal nyúlós állagú lesz kicsit, így a ragasztott felületek szépen összetapadnak. Viszont az alkatrészek kontúrjai bizonytalanok, nincsenek rendes élek. A találkozások, illesztések olyan tessék-lássék módon vannak megcsinálva, így sok a tömítendő illesztés is. Mindemellett az alkatrészek méretezésére sem fektettek túl nagy hangsúlyt, a kabint elég macerás volt például összeállítani.
A panelvonalak elég határozatlanok, néhol el is tűnnek a semmibe. Az orrban lévő - a lokátort is tartalmazó - alkatrész és a kabin oldalfalait is jelentő szívócsatornaosztás nem azonos formájú az érintkező részen!
A matricák jól néznek ki, de a magyar csillagos felségjelzéssel akad gond. Nekem túl kicsinek tűnik a középső zöld kör. Azonkívül az oldalszám formája sem a szolgálatban állt gépekre festettel egyezik meg, hanem a Reptárban lévő restaurált gépen lévővel. Ezen mondjuk könnyen lehet segíteni a HAD jelzéssorával, vagy a Zafír Decals újonnan megjelent lapjával, ami a teljes stencilt is tartalmazza kiváló minőségben.
Ennyi előszó után akkor vágjunk is bele az építésbe.
Kezdésnek leválasztottam a kabinteknő és az orrfutóakna alkatrészeit, majd a két oldalfalat bepróbáltam a törzsfelekbe. Nem töltött el túl katartikus érzés, mivel a pontos pozícionálást egy-egy bütyök, meg két halvány jelölőnyíl hivatott segíteni. Ezekből egyik sem látja el a funkcióját, úgyhogy 20 percig sakkoztam, kábé hová is kellene ezeket majd ragasztani a törzsben. Közben észrevettem két kilökőtüske-nyomot is, ami a szívócsatornába került, így tömíteni kell. Ehhez pillanatragasztót, szódabikarbónát, aztán vizes tömítőt használtam. Ezután visszatértem a kabin alkatrészeihez: az orrhoz illesztve beragasztottam az oldalfalakat, majd az egyik törzsfélbe a hátfalat is. Összepróbálva a két törzsfelet azonban nagyot néztem, mert a hátfal ferde lett... Az oldószeres ragasztás még nem húzott meg teljesen, így az egyik oldalfalat még kb. 1 mm-t előrébb tudtam taszigálni, hogy megfelelő legyen a beállítás. Ezután bekerült a tűzfal, illetve az orrfutóakna felső lemeze is. Újabb szárazpróba a törzsfelekkel, újabb koppanás: a kabinnál nem ért össze a két fél, nem jó a tűzfal formája... Nosza elő a csiszolót és mélyítsünk az első tűzfal íves részén. Az akna háromszög alakú felső lemezének szélességén viszont sztirollal bővíteni kell, mert ott meg csúnya rés tátong. Indul tehát a csiki-csuki: toldok, reszelek, próbálgatok súlyos percekig, mire úgy ítélem meg, hogy most már relatíve jól összeillenek a dolgok, csak kicsit kell erőszakoskodni a törzsfelekkel. Ezután az oldalfalak teteje és a kabinperem közötti rést húzott szállal kitömni és szikével, reszelővel lekapargatni a felesleges anyagot már gyerekjáték. Következik a kabinpadló, aminek láthatólag megvan a helye, de nem lehet pontosan odailleszteni. Marad a lehető legjobb eredmény elérése és tömítgetés, főleg az első tűzfal alsó érintkező részénél, illetve a padló szélességénél. Na és akkor el is érkeztünk az újabb problematikus részhez, a lokátort is tartalmazó alkatrész illesztéséhez. Ennek bonyolult "homokóra" formája van, viszont amihez meg illeszteni kellene, az csak két, egymásnak hátat fordított "C" formára hajaz. Na ennek összehozása igazi logikai feladvány lesz!
Kedves Olvasó! Remélem, hogy idáig csak olvastad soraimat és nem ugrottál fejest a készletbe. Javasolnék ugyanis neked valamit, amivel a fentiekben leírt problémák egy részét - talán - elkerülheted. Nekem sajnos már csak utólag jutott eszembe az ötlet, de hátha a te építésedet megkönnyíti. A kabin alkatrészei közül SEMMIT(!) ne ragassz be a törzsbe, hanem először csak egymással építsd össze őket egy egységbe. Az első és hátsó falak, meg a kabinpadló úgyis összefogják az oldalfalakat, így lehet, hogy mindent pontosabban tudsz egymáshoz illeszteni és egyszerűbb lesz a törzsbe építés is. Sőt! Valószínűleg a lokátoros alkatrészt is jobban hozzá lehet illeszteni az elejéhez majd némi szolid erőszakkal.
Na de térjünk vissza arra a fránya szívócsatornára. Az alkatrészek szárazpróbája katasztrofális helyzetet mutat: a csatorna oldalfalai alul kikandikálnak a lezáró idom mögül, nem is kicsit! Őszintén szólva itt kedvem lett volna a tervező(ke)t/tesztépítő(ke)t leláncolni egy asztalhoz és az összes készletet megépíttetni velük. Gondolkodtam, hogy mi is lehetne a megoldás, ha már balga módon az építési leírást követtem. Az első ötletem, hogy beépítek egy vékony lapot az orrgyűrű és a törzs közé, ami eltünteti az illeszkedési hibákat. Ennek viszont az a hátránya, hogy a szívócsatorna látványát tönkreteszi, hiába festem feketére. A második, hogy a lokátor alatti részt kicsit meghízlalom, és így dolgozom össze a szívócsatorna oldalfalaival. Ez sem nászmenet, mert nehezen hozzáférhető helyen kell csiszolni. Mégis ez látszott a jobb választásnak, ha azt akarom, hogy az egyébként jól kinéző szívócsatorna megmaradjon.
Emellett tettem le tehát a voksomat, de előtte még készre kellett csinálnom a kabint. Itt ismét gondban voltam, mert a műszerfalat kicsinek találtam és közel sem volt az eredeti formájához. Érdekes módon a műszerfal-matricához sem... Volt gyanta másolatom a régi Bílek készlet műszerfaláról és oldalfalairól, amik egy fokkal jobbak voltak, de azok meg nem fértek el a kabinban, így inkább nem szenvedtem velük. Beragasztottam tehát a gyári "műszerfalat", alapoztam, festettem, matricáztam, keresztet vetettem a dologra és összeragasztottam a törzset. Itt az orrfutó feletti részbe tegyünk némi súlyt is, megelőzendő a farnehézzé válást! Az orrnál szorítócsipeszekkel húztam össze az érintkező felületeket és hagytam száradni a ragasztást. Ezzel eljutottam a szívócsatorna plasztikai műtétjéhez. Vettem tehát egy nagy levegőt és nekiláttam.
Első lépésben egy vékony lemezzel lezártam az oldalfalak által alkotott alsó háromszög alakú részt, mert különben bepotyogott volna az epoxygyurma az orrfutóaknába a réseken. Ezután a lehető legpontosabban beragasztottam az orrgyűrűbe a lokátoros részt és az egészet egyesítettem a törzzsel. Végül kis gombócokkal kitöltöttem a szükséges helyeket és fogpiszkáló, laposfejű órás csavarhúzó, meg még isten tudja, milyen szerszámok segítségével alakítottam formára az egészet. 24 óra száradást követően becsiszoltam, amennyire tudtam.
A továbbiakban a hajtóművek összeépítése, festése és beragasztása következett. Itt a törzs hátsó részét megformázó alkatrészen van egy-két beszívódás, amit javítani kell, illetve az illesztést is össze kell dolgozni. A törzsön lévő levegőbeömlők felragasztása nagy figyelmet igényel, ugyanis a helyüket többnyire semmi sem jelöli, valamint a számozásra is figyelni kell a felhelyezés során. A függőleges vezérsíkból kettő van, így elvileg van választási lehetőségünk az épített típusváltozat alapján, de ezt az útmutató nem jelzi.
Amíg ezekkel a lépésekkel foglalatoskodtam, végig az járt a fejemben, hogy az a matricázott kabin nem tetszik nekem. Levakartam hát az oldalsó panelek matricáit és maradék MiG-21 oldalfalak darabjaiból ragasztottam fel pár hasonló műszercsoportot. Ezután újrafestettem a kabint és befolyatással, szárazecseteléssel kiemeltem a részleteket. Elkészítettem a katapultülést is egy gyanta feljavítóból, majd felragasztottam és maszkoltam a kabintetőt. Levágtam a szárnyakról a gépágyúkat (viszont mint a végén kiderült, a szerelőnyílás-fedeleket és a szellőzőket nem tüntettem el a szárnytövekről...), beragasztottam az indítósíneket és a pitotcsövet injekcióstűből, majd nekifogtam az illesztések aprólékos tömítgetésének. Ez elég sok időt vett igénybe, a tömítőpasztától a vékony húzott szálon keresztül az epoxygyurmáig mindent bevetettem. Amikor megfelelőnek ítéltem a rések kitöltését, átfújtam a teljes gépet 1500-as Surfacerrel, hogy kijöjjenek a nem látható hibák. Ezeket finom csiszolószivaccsal még kijavítottam, aztán alaposan megtisztítottam a gépet a festéshez.
A festést az AK Extreme metal festékekhez ajánlott fényes fekete alapréteggel kezdtem, majd pár nap száradást követően egy-két panelt átfújtam szürkével, hogy a rákerülő fémfestéknek más árnyalata legyen. Ezután a zöld dielektromos felületeket fújtam fel és maszkoltam ki. A fémfelületet AK Extreme Metal alumínium festékkel készítettem, amit aztán fényes lakkal fedtem le, hogy védjem a sérülésektől. Sajnos az eltérő árnyalatúra tervezett panelek csak nagyon halványan látszanak, illetve a festés sem lett tökéletes. Vagy az alumíniumfesték pigmentjei "ültek ki" a felületen, vagy a fényes fekete alapfestés nem lett megfelelő, amit a fémfesték kihozott. Inkább az utóbbira gyanakszom, mert korábban a MiG-21F-13-asnál is ezt az alapozót használtam, ott is adódtak zűrök. A továbbiakban nem fogom erőltetni a használatát. A futóaknák a kabinnal megegyező kékesszürke színt kapták, az aknaajtók belső felületével együtt.
A végszerelés viszonylag simán ment, csak az aknaajtóknál volt egy kis - szintén figyelmetlenségből adódó - tévedés. Ezt gyorsan visszabontottam, megtisztítottam az alkatrészeket és újrafestettem őket, hogy aztán a helyes pozícióban ragasszam vissza. Felkerült a sötétszürkére festett rádióantenna is, illetve befolyattam a panelvonalakat is.
A matricák a Zafír Decals-tól vannak, de csak a csillagokat és a lajstromszámot használtam fel. A stencileket eltettem egy szebb kivitelű MiG-19PM számára. A felhelyezésük problémamentes volt, gyorsan leváltak a hordozóról és kis feszítővel tökéletesen rásimultak a felületre. Egy végső, mattabb lakkozást követően pedig elnyerte "végső nyughelyét" a gép a többiek között.
Az építés során ugyan volt néhány nehézség, de a végére azért sikerült egy "vitrinképes" gépet alkotni.
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
1704707790337
|
|
|
IMG_20240109_212430
|
2024.01.08.
Utolsó módosítás: 2024.01.09.
Utolsó módosítás: 2024.01.09.