CSMZAP 5208
1:72, Amodel
No.AMO-72265
Pintér György - Múzeumi krimik
Hogy jön ide a hidrogénbusz? Szó szerint az! Az eddig legnagyobb hidrogénbombát szállította a nagy Szovjetunióban a szovjet-amerikai "farokméregetés" idején.
Egy korábbi munkámban felhasználtam a "Cár bomba" makettjét. Most a hordozójármű került sorra. Erre akkor nem volt szükségem, mert az eredetileg 27 tonnás (plusz még egy tonna az ejtőernyős szerkezet), 50 megatonna TNT egyentértékű robbanóerejű bomba makettjét a Tu-95MR-ből átalakított Tu-95V alá rögzítettem. Igazából Hruscsov egy 100 megatonnást szeretett volna, de nem volt olyan repülőgép, ami azt elcipelte volna, így maradt "Iván", az RDS220, a "Cár bomba".
Nemrég építettem egy trélert, szóval éppen lendületben vagyok. A dolog szépsége, hogy az Amodel gyártja. Aki ismeri a cég gyártmányait, az tudja, hogy a makett elkészülte komoly nekikészülődést, kitartást és humorérzéket kíván. No, lássuk csak!
A doboz képén maga a bomba látható a készítendő "тягач" (tyjagacs - nem tragacs, bár a szó onnan származik). A háttérben a már említett Tu-95-ös bombázó, ami 1961. október 30-án Novaja Zemlján ledobta a már említett szuperbombát. Jól szólt. Ereje alaposan megpörgette az amúgy rakomány nélkül is 160 tonnás repcsit úgy, hogy nem volt biztos, nem kenődik széjjel észak szikláin. (Végül nem kenődött.)
No nekifogtam. Mit mondjak? Azt kaptam, amit vártam. Úgy kell nekem! A "tyjagacs" alvázát alkotó idomok még véletlenül sem illeszkedtek. Hogy ki volt, aki az összes távtartót rosszul méretezte, nem tudom, de be kellene aranyozni – jó forró arannyal. Öt szélesebb és tíz keskenyebb alkatrészről van szó. Nagyjából másfél millimétert kell levagdosni, -csiszolni, formára faragni, hogy a helyére tudjad ragasztgatni. Most az, hogy a kapott rajz nehezen értelmezhető, csak egy dolog. Lesz munka a futómű kerékmennyiségének elkészítésével is, de ebben ez a szép. Összesen 34 darab van, valamire el kellett osztani azt a 27+1 tonnát. Van velük bíbelődnivaló.
A tréler típusát eddig nem sikerült kideríteni, de minden bizonnyal a szovjet járműipar terméke volt. A makett alkatrészein minden megtalálható, amit az ember nem szívesen lát egy alkatrészen: beszívódás, félreöntés, sorja. Csak anyaghiánnyal nem találkoztam. No de ahogy édesanyám szokta mondani, ilyen boltban ilyet árulnak. Ha valakinek az Amodel az egyik perverziója, viselje a következményeit!
Komoly munka leszedni, méretre reszelgetni az összes, olyan másfél bolha méretű alkatrészt úgy, hogy közben egy se vesszen el a "Makettező Fekete Lyuk"-ban, ahová a nyomtalanul eltűnő alkatrészek kerülnek. Ráadásul ezek nélkül a morzsaméretű cuccok nélkül az első forgózsámolyt nem is lehet összerakni. Nem mondom, hogy agyrém, de az!
Időközben kiderült, hogy miből szerkesztették össze a bombakocsit. Vettek egy CSMZAP 5208-as pótot. Kreáltak rá egy masszív tartószerkezetet és ezzel húzták-vonták a termetes bombát, amíg az erre a célra kivágott hasú Tu-95V alá nem passzították. Ott aztán a gép saját, beépített csörlője húzta, emelte a helyére. Aztán irány a végítélet! (Ilyenkor eszembe jut az "Argo" című film, ahol az egyik szereplő azzal ront be a sátorba, hogy "Hidrogénbomba van nálam és nem félek használni!")
Végül minden kerék a helyére került, szóval a nagyján túl vagyok. Most jönnek majd a bosszantó apróságok. Aztán mehet rá a bomba. Vagy nem építem rá a plusz keretet, de rárakok egy T-34/85-öt, mert egy ilyennel szállították a helyére anno a nemesmedvesi emlékmű szerepére kárhoztatott, viszont így a mai napig meglévő, páncélost.
Nos, ez a "szóval a nagyján túl vagyok" költői túlzás volt. Az igazi csemege a végére maradt – szó szerint és átvitt értelemben is. A szerkezet végén két felhajtható rámpa volt. Szép masszív darabok. Azt azonban az ő pontosságukkal (Amodel) hogy gondolták, hogy működőképes csuklószerkezettel csatlakoztatják ezt a póthoz? Ez, ismerve a cég gyártmányait, eléggé merész ötlet volt a tervezőktől. Az, hogy rámpánként hat-hat alkatrészből – beöntött nyílásokkal, rossz méretű csatlakozókkal ezt el lehet készíteni, az a fantasztikumok világa. Persze, majd megoldom valahogyan.
Megoldottam. A festés, koptatás, koszolás következett. Most már csak egy vontató jármű kell… Vagy ki tudja?
Minden esetre lefényképezem bombástól, meg T-34-essel együtt is.
Egy korábbi munkámban felhasználtam a "Cár bomba" makettjét. Most a hordozójármű került sorra. Erre akkor nem volt szükségem, mert az eredetileg 27 tonnás (plusz még egy tonna az ejtőernyős szerkezet), 50 megatonna TNT egyentértékű robbanóerejű bomba makettjét a Tu-95MR-ből átalakított Tu-95V alá rögzítettem. Igazából Hruscsov egy 100 megatonnást szeretett volna, de nem volt olyan repülőgép, ami azt elcipelte volna, így maradt "Iván", az RDS220, a "Cár bomba".
Nemrég építettem egy trélert, szóval éppen lendületben vagyok. A dolog szépsége, hogy az Amodel gyártja. Aki ismeri a cég gyártmányait, az tudja, hogy a makett elkészülte komoly nekikészülődést, kitartást és humorérzéket kíván. No, lássuk csak!
A doboz képén maga a bomba látható a készítendő "тягач" (tyjagacs - nem tragacs, bár a szó onnan származik). A háttérben a már említett Tu-95-ös bombázó, ami 1961. október 30-án Novaja Zemlján ledobta a már említett szuperbombát. Jól szólt. Ereje alaposan megpörgette az amúgy rakomány nélkül is 160 tonnás repcsit úgy, hogy nem volt biztos, nem kenődik széjjel észak szikláin. (Végül nem kenődött.)
No nekifogtam. Mit mondjak? Azt kaptam, amit vártam. Úgy kell nekem! A "tyjagacs" alvázát alkotó idomok még véletlenül sem illeszkedtek. Hogy ki volt, aki az összes távtartót rosszul méretezte, nem tudom, de be kellene aranyozni – jó forró arannyal. Öt szélesebb és tíz keskenyebb alkatrészről van szó. Nagyjából másfél millimétert kell levagdosni, -csiszolni, formára faragni, hogy a helyére tudjad ragasztgatni. Most az, hogy a kapott rajz nehezen értelmezhető, csak egy dolog. Lesz munka a futómű kerékmennyiségének elkészítésével is, de ebben ez a szép. Összesen 34 darab van, valamire el kellett osztani azt a 27+1 tonnát. Van velük bíbelődnivaló.
A tréler típusát eddig nem sikerült kideríteni, de minden bizonnyal a szovjet járműipar terméke volt. A makett alkatrészein minden megtalálható, amit az ember nem szívesen lát egy alkatrészen: beszívódás, félreöntés, sorja. Csak anyaghiánnyal nem találkoztam. No de ahogy édesanyám szokta mondani, ilyen boltban ilyet árulnak. Ha valakinek az Amodel az egyik perverziója, viselje a következményeit!
Komoly munka leszedni, méretre reszelgetni az összes, olyan másfél bolha méretű alkatrészt úgy, hogy közben egy se vesszen el a "Makettező Fekete Lyuk"-ban, ahová a nyomtalanul eltűnő alkatrészek kerülnek. Ráadásul ezek nélkül a morzsaméretű cuccok nélkül az első forgózsámolyt nem is lehet összerakni. Nem mondom, hogy agyrém, de az!
Időközben kiderült, hogy miből szerkesztették össze a bombakocsit. Vettek egy CSMZAP 5208-as pótot. Kreáltak rá egy masszív tartószerkezetet és ezzel húzták-vonták a termetes bombát, amíg az erre a célra kivágott hasú Tu-95V alá nem passzították. Ott aztán a gép saját, beépített csörlője húzta, emelte a helyére. Aztán irány a végítélet! (Ilyenkor eszembe jut az "Argo" című film, ahol az egyik szereplő azzal ront be a sátorba, hogy "Hidrogénbomba van nálam és nem félek használni!")
Végül minden kerék a helyére került, szóval a nagyján túl vagyok. Most jönnek majd a bosszantó apróságok. Aztán mehet rá a bomba. Vagy nem építem rá a plusz keretet, de rárakok egy T-34/85-öt, mert egy ilyennel szállították a helyére anno a nemesmedvesi emlékmű szerepére kárhoztatott, viszont így a mai napig meglévő, páncélost.
Nos, ez a "szóval a nagyján túl vagyok" költői túlzás volt. Az igazi csemege a végére maradt – szó szerint és átvitt értelemben is. A szerkezet végén két felhajtható rámpa volt. Szép masszív darabok. Azt azonban az ő pontosságukkal (Amodel) hogy gondolták, hogy működőképes csuklószerkezettel csatlakoztatják ezt a póthoz? Ez, ismerve a cég gyártmányait, eléggé merész ötlet volt a tervezőktől. Az, hogy rámpánként hat-hat alkatrészből – beöntött nyílásokkal, rossz méretű csatlakozókkal ezt el lehet készíteni, az a fantasztikumok világa. Persze, majd megoldom valahogyan.
Megoldottam. A festés, koptatás, koszolás következett. Most már csak egy vontató jármű kell… Vagy ki tudja?
Minden esetre lefényképezem bombástól, meg T-34-essel együtt is.
|
|
A képen a főszereplő
|
|
|
Építési útmutató
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hogy ebből mi lesz?
|
|
|
A csaknem tökéletes alváz
|
|
|
Összeállt a plató
|
|
|
Diribek és darabok
|
|
|
Üresen
|
|
|
Rakottan
|
|
|
Bombával
|
2024.12.09.