Az Il-10-et az Il-2 kiváltására tervezték. 1944 áprilisában repült a prototípus. A sikeres állami vizsgák után a 18. Zavod kezdte meg a gyártását. A fronton aránylag későn, 1945 áprilisában jelent meg. Az európai háború végéi összesen 26 darab elvesztése ismert.
Az Il-2-höz képpest jobb manőverező képesség, azonos terhelhetőség, valamint lényegesen nagyobb sebesség jellemezte. A háború után az új magyar légierő is használta a háborúból megmaradt példányokat.
A makett eredetije a 108. Gárda Csatarepülő ezrednél szolgált 1945 tavaszán.
A KP 1/72-es méretű makettje után a Special Hobby próbálkozott az 1/48-as méretarány megalkotásával. A KP makettje szerintem minden őszhajú makettező kezei között megfordult. Látni is időnként néhány elkészült példányt. A Special Hobby példánya már ritkább madár.
A 2024-es termésemből egy kicsit részletesebben foglalkoznék a Special Hobby 1/48-as Il-10 készletével. Nem mai, a Special Hobby korai időszakából származó, kimondottan Short-Run készlet. Kell hozzá némi tapasztalat, no meg türelem és kitartás. A kitartással nem is volt baj, mert épült legalább vagy hat évig. A türelem a végére viszont elfogyott. A Special Hobby erős nemzeti érzésektől fűtve az Il-10 licencváltozatát dobta piacra a cseh gyártású Avia B-33 jelölésével. Ennek következtében, aki a háborús változatot szeretné elkészíteni, annak bizony komolyan bele kell nyúlnia a készletbe. A magyar honvédség légiereje is a korai típust használta, tehát aki magyar gépet szeretne készíteni, kösse fel a fehérneműt. Más volt a fegyverzet és ebből kifolyólag a szerelőnyílások is másképpen néztek ki.
A lemezosztások tömítése után elkezdtem az átkarcolást. Ennek a készletnek az anyagminősége nem volt egyenletes, és a karctű hol megugrott, hol belesüllyedt az anyagba. A korai változat 23 mm-es gépágyújának a kis dudorjait megtaláljuk az öntőkereten, bár elég nehéz felismerni őket. Megkapjuk a szovjet és a cseh védőgéppuskákat is. A belső tér eléggé elnagyolt, az öntések inkább sorját tartalmaznak, mint alkatrészt. Az összeépítésnél érdemes figyelni néhány speciális Special Hobby sajátosságra. az egyik törzsfél egy kicsit rövidebb, ezért egy kis „kifli” hatás előfordulhat - a visszajelzések alapján nem mindegyik készletnél. Valamint az egyik (már nem emlékszem, melyik oldali) vízszintes vezérsík lejjebb van. Itt némi faragásra lesz majd szükség. A szárnyba be kell ragasztani a főtartót, amihez a futómű behúzószerkezete is csatlakozni fog. Erre érdemes figyelni, mert a csatlakozó alkatrészt rossz helyre jelöli az utasítás, elég macerás volt utólagosan módosítani. A törzs és szárny összeépítésénél jött a feketeleves. Jókora hézagokkal lepett meg minket a Special Hobby. Egy-egy vastagabb sztirollemez felragasztása volt a megoldás és jó sok csiszolás, míg elfogadhatónak ítéltem meg a csatlakozást.
Némi fejtörést okozott, hogy a hátsó géppuska a kabin tetejéhez volt rögzítve. Ezért kivételesen úgy döntöttem, hogy a kabintető a festés után fog a helyére kerülni. Ennek alapfeltétele volt, hogy a kabin „tökéletesen” illeszkedjen. Ez is elvitt néhány órát és termelt néhány ősz hajszálat. Egyébként maga a kabintető meglepően szép és vékony. A kabin felhelyezésénél szembesültem azzal, hogy a gép jobb oldalán a géppuska mozgásához szükséges vezetősín miatti kidudorodás nagyobb, mint a bal oldalon.
A festéshez az MRP festékeit használtam, alul AMT-7, felül AMT-12 sötétszürke, valamint A-21 világos föld és AMT-4 zöld kombinációban. Számomra a 108. Gárda Csatarepülő ezred egyik gépe volt szimpatikus. Az általam kiválasztott festésnél némi kutakodás után nem az általam etalonnak tartott Massimo féle oldal (
https://massimotessitori.altervista.org/sovietwarplanes/pages/il10/camoww2/camoww2.htm) értelmezését használtam fel, hanem Mikhail Bikov grafikáját (
https://ava.org.ru/shap/108g.htm), amely az ezred megkülönböztető jelzését hordozza az oldalkormányon.
A következő meglepetés a matricázásnál ért. Sajnos a rendelkezésre álló fotó ellenére a HAD Decals-nak nem sikerült elkészíteni a megfelelő méretű felségjelzéseket. A törzs oldalán lévő vöröscsillag legalább két számmal volt kisebb a kelleténél. Komoly bányászati munka volt szükséges ahhoz, hogy a matricakészleteimből össze tudjam vadászni a megfelelő színű és méretű csillagokat. A szám szerencsére megfelelő volt. Egyébként a felhasználható HAD matrica minősége tökéletes volt.
A koptatással nagyon óvatosan bántam, hiszen ezek a gépek 1944 végétől folyamatosan érkeztek a csapatokhoz, tehát nem igazán voltak leamortizálva. A Special Hobby általam használhatatlannak ítélt fegyverzete helyett a Zvezda Il-2-es készletéből kirabolt bombákat és rakétákat használtam fel. Sajnos a makettgyártók nem igazán kényeztettek el minket a VVS által használt függesztményekkel. Azok típusai, méretei, színei is elég homályosak. Az RS-82-es rakétákat már néhány cég kiadta, de az RS-132-es rakéták még nem kerültek piacra. Ezekből is több hosszméret és töltet volt alkalmazásban. Legnagyobb meglepetésemre az Accurate Miniatures Il-2 készletében található (általam túlméretesnek tartott) rakéták hosszmérete pontosan megegyezik az egyik variációval. Kellemes meglepetés volt a szárnyak tetejére ragasztható helyzetjelző lámpák mellékelése. Igaz, alig találtam meg az öntőkereten, mert először sorjának néztem.
Végkövetkeztetésként elmondható, hogy nem kezdőknek való készlet és a készlet legszebb része a két kerék.
