Caproni Ca.310 Libeccio
1:72, Azur
No.72088
Pintér György - Múzeumi krimik
Voltak/vannak mellényúlások, amikor egy ország külső forrásokból próbálja fölfegyverezni haderejét. Ezek lehetnek sima szakmai hibák, vagy éppen a gyártók és a vásárlásra kijelölt katonai személyek közötti, általában titokban tartott(?) üzleti kapcsolatok. Hogy ezek közül melyik vezetett a Ca.310, magyar színekben történt rövid és eléggé dicstelen működéséhez, nem lehet tudni. Hasonlóan "ügyes" üzlet volt a nagyjából ugyanebben az időben az abesszín háborúban is felemás teljesítményt nyújtó Ansaldo C.V.33 tanketták megvétele, amelyek ugyan jól mutattak az 1940-es kolozsvári bevonuláskor, de semmit nem értek a valós háborúban.
A Caproni cég korábban sem volt ismeretlen a magyar repülők körében. A jó öreg "Bűzmadár", a Ca.101 beváltotta a hozzá fűzött reményeket, így bátran rendelték meg a cég újabb, korszerűbb típusát, a 310-et is.
Felderítő és könnyűbombázó szerepkört szántak a kétmotoros olasz szépségnek. (Amúgy tényleg szép volt, de ez a harci gépek esetében nagyon csak sokadlagos szempont.) A harmincas években több ország is érdeklődött az alsószárnyas, behúzható futóművekkel rendelkező gép iránt. Bár 1937-ben kezdődött a gyártása, a norvégok nem találták elég gyorsnak. A magyar légierő 1933-tól kezdődően 18 darabot rendelt. Ezek azonban a kívánt 700 LE-s motorok helyett 470 LE teljesítményűekkel kerültek szerelésre, nem feleltek meg. Nem volt jó ómen az sem, hogy a második körben rendelt 37 gépből egy lezuhant a Magyarországra történő átrepülés során. Az üzemeltetésük során több probléma mutatkozott, egy újabb példány szintén lezuhant, így a gépeket visszaküldték.
Helyettük a 135 bisz és U került rendszeresítésre.
A makettet az AZUR készítette el 1:72-ben. Ebben a készletben a magyar mellett horvát, illetve jugoszláv festési lehetőség, valamint matricakészlet található.
Három műanyag és egy átlátszó alkatrészeket tartalmazó öntőkeret mellett egy fémmaratás lap, valamint néhány műgyanta alkatrész is megtalálható a készletben.
A zöldön-zöldebb magyar festés helyességének érdemes utánanézni! Erre a festési rajz is figyelmeztet. Eszerint a halványzöld alapszín spekulatív és lehetséges, hogy homokszínt használtak. Agyonrészletezéssel nem nagyon lehet vádolni a gyártót, bár a Libeccio-t 22 számozott műanyag, 13 számozott műgyanta és 9 átlátszó alkatrészből oldotta meg. (Számozott, azaz a másiktól különböző. Egy szám két, vagy több azonos alkatrészhez is járulhat.) Kapunk egy külön zacsiban műgyanta cuccokat is. Nevezetesen a két motort a hozzájuk tartozó kipufogókkal, a főfutó kerékabroncsait és a hozzájuk tartozó gumikat, a motorok tartóbakjait. Hogy a munka ne legyen annyira egyhangú, a motorok burkolata műanyag. Ezen felül a horvát, jugoszláv és ék alakú magyar felségjeleket tartalmazó matricalap mögé rejtve egy fémmaratás lapot is, színezett alkatrészekkel. A magyar gép a leírás szerint a B.402, 1938/39-ben a szombathelyi repülőtéren teljesített szolgálatot. (Az avia-info-n látható egy kép a hasraszállt gépről.) A matricakészletből összehozható a B.403 is. Ez jobban összetörött, úgy tűnik alaposabban, mint a 402, hiszen itt a megszűnés okaként "Repülő- vagy káresemény. Összetört" megjegyzés szerepel. Szóval nem volt túl szerencsés típus.
Nekifogtam a munkának. Az összeállítási útmutató áttekinthető. A gyártó kellemesen izgalmassá tette ezt a munkát néhány alkalmatlan helyen elhelyezett öntőcsonkkal, amit elszórva találtam a különféle alkatrészeken. Leküzdhető akadály volt. Kaptam fémmaratás öveket az ülésekre. Összeraktam a belső tereket.
Közben körülnéztem, van-e valamerre használható maszkolókészlet. Látva a csaknem gótikus stílusú ablakokat, bizony elkelne. De csak az Eduard gyártott ilyesmit és az sem kapható, szóval, magad uram... Végül egy féldélelőttös munkával elkészült a maszkolás.
Maga a sárkány és a szárnyak összeállítása sem okozott gondot. Hogy miért kaptuk az amúgy abszolút nem látható motorokat műgyantából, arra nem sikerült rájönnöm. Két-két pár kipufogó is járul hozzá, szintén műgyantából, ahogy a motorok ágya is ugyanebből készült. Valójában sok értelme nincs, hiszen a motor burkolata teljesen zárt. Az átlátszó alkatrészként kapott orr-résznél figyelni kell, mert a magyar változat ablakkiosztása más, mint a szerb és a horvát alkalmazásban állt gépek esetében.
A légcsavarokat és a futóművet a végére hagytam, mint a leginkább sérülékeny részeket.
A festéshez szedem össze a színeket. Aztán kezdődött a fújás. Előbb az alsó felület szürkéje, majd a világoszöld, arra pedig a sötétzöld foltok. Érdemes volt vesződnöm a maszkolással. A faroklövész tornya kevésbé lett szép, de a többi átlátszó felületre nem lehet panaszom.
A Caproni cég korábban sem volt ismeretlen a magyar repülők körében. A jó öreg "Bűzmadár", a Ca.101 beváltotta a hozzá fűzött reményeket, így bátran rendelték meg a cég újabb, korszerűbb típusát, a 310-et is.
Felderítő és könnyűbombázó szerepkört szántak a kétmotoros olasz szépségnek. (Amúgy tényleg szép volt, de ez a harci gépek esetében nagyon csak sokadlagos szempont.) A harmincas években több ország is érdeklődött az alsószárnyas, behúzható futóművekkel rendelkező gép iránt. Bár 1937-ben kezdődött a gyártása, a norvégok nem találták elég gyorsnak. A magyar légierő 1933-tól kezdődően 18 darabot rendelt. Ezek azonban a kívánt 700 LE-s motorok helyett 470 LE teljesítményűekkel kerültek szerelésre, nem feleltek meg. Nem volt jó ómen az sem, hogy a második körben rendelt 37 gépből egy lezuhant a Magyarországra történő átrepülés során. Az üzemeltetésük során több probléma mutatkozott, egy újabb példány szintén lezuhant, így a gépeket visszaküldték.
Helyettük a 135 bisz és U került rendszeresítésre.
A makettet az AZUR készítette el 1:72-ben. Ebben a készletben a magyar mellett horvát, illetve jugoszláv festési lehetőség, valamint matricakészlet található.
Három műanyag és egy átlátszó alkatrészeket tartalmazó öntőkeret mellett egy fémmaratás lap, valamint néhány műgyanta alkatrész is megtalálható a készletben.
A zöldön-zöldebb magyar festés helyességének érdemes utánanézni! Erre a festési rajz is figyelmeztet. Eszerint a halványzöld alapszín spekulatív és lehetséges, hogy homokszínt használtak. Agyonrészletezéssel nem nagyon lehet vádolni a gyártót, bár a Libeccio-t 22 számozott műanyag, 13 számozott műgyanta és 9 átlátszó alkatrészből oldotta meg. (Számozott, azaz a másiktól különböző. Egy szám két, vagy több azonos alkatrészhez is járulhat.) Kapunk egy külön zacsiban műgyanta cuccokat is. Nevezetesen a két motort a hozzájuk tartozó kipufogókkal, a főfutó kerékabroncsait és a hozzájuk tartozó gumikat, a motorok tartóbakjait. Hogy a munka ne legyen annyira egyhangú, a motorok burkolata műanyag. Ezen felül a horvát, jugoszláv és ék alakú magyar felségjeleket tartalmazó matricalap mögé rejtve egy fémmaratás lapot is, színezett alkatrészekkel. A magyar gép a leírás szerint a B.402, 1938/39-ben a szombathelyi repülőtéren teljesített szolgálatot. (Az avia-info-n látható egy kép a hasraszállt gépről.) A matricakészletből összehozható a B.403 is. Ez jobban összetörött, úgy tűnik alaposabban, mint a 402, hiszen itt a megszűnés okaként "Repülő- vagy káresemény. Összetört" megjegyzés szerepel. Szóval nem volt túl szerencsés típus.
Nekifogtam a munkának. Az összeállítási útmutató áttekinthető. A gyártó kellemesen izgalmassá tette ezt a munkát néhány alkalmatlan helyen elhelyezett öntőcsonkkal, amit elszórva találtam a különféle alkatrészeken. Leküzdhető akadály volt. Kaptam fémmaratás öveket az ülésekre. Összeraktam a belső tereket.
Közben körülnéztem, van-e valamerre használható maszkolókészlet. Látva a csaknem gótikus stílusú ablakokat, bizony elkelne. De csak az Eduard gyártott ilyesmit és az sem kapható, szóval, magad uram... Végül egy féldélelőttös munkával elkészült a maszkolás.
Maga a sárkány és a szárnyak összeállítása sem okozott gondot. Hogy miért kaptuk az amúgy abszolút nem látható motorokat műgyantából, arra nem sikerült rájönnöm. Két-két pár kipufogó is járul hozzá, szintén műgyantából, ahogy a motorok ágya is ugyanebből készült. Valójában sok értelme nincs, hiszen a motor burkolata teljesen zárt. Az átlátszó alkatrészként kapott orr-résznél figyelni kell, mert a magyar változat ablakkiosztása más, mint a szerb és a horvát alkalmazásban állt gépek esetében.
A légcsavarokat és a futóművet a végére hagytam, mint a leginkább sérülékeny részeket.
Matt lakk nélkül
Légcsavarok, fegyverzet még nincs.
A festéshez szedem össze a színeket. Aztán kezdődött a fújás. Előbb az alsó felület szürkéje, majd a világoszöld, arra pedig a sötétzöld foltok. Érdemes volt vesződnöm a maszkolással. A faroklövész tornya kevésbé lett szép, de a többi átlátszó felületre nem lehet panaszom.
|
|
Dobozgrafika
|
|
|
Az átlátszó alkatrészek
|
|
|
A műgyanta alkatrészek
|
|
|
A fröccsöntött alkatrészek
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A rézmaratások
|
|
|
Matricák
|
|
|
Egyben a törzs
|
|
|
Motorok a helyükön
|
|
|
Egyre inkább épül
|
|
|
Festve, még "hason"
|
|
|
Más nézőpontból
|
|
|
Felségjelezve
|
|
|
Matt lakk nélkül
|
|
|
Némileg áttetszó orral
|
|
|
Belső festésű orr-résszel
|
2025.07.14.
Utolsó módosítás: 2025.07.24.
Utolsó módosítás: 2025.07.24.