Talán nevezhetjük a II. világháború legkisebb pilóta vezette repülő katonai csatarepülőgépének. Jakovlev egy apró műrepülőgépet tervezett, amelyet a VVS magasabb fokú pilótaképzésre használt. Maga Jakovlev úgy nyilatkozott, hogy csak a háború után húsz évvel jutott a tudomására, hogy ez a típus is harcfeladatokat látott el a Kaukázus szűk völgyeiben.
A gép fegyverzete:
4 db RS-82 rakéta
2 db Skasz 7,62 géppuska, amelyeket a szárnyak tetejére szereltek.
Sajnos nagyon kevés fotó maradt fenn a típusról ebben a feladatkörében. A gyakorló és összekötő gépekről sok képet találtam, és bizony van köztük olyan, amiért lenne kedvem belevágni még egy építésbe. Igaz, azt már szívesebben építeném a Neomega gyanta készletéből.
Nem volt egy villámépítés, mert többször elment tőle a kedvem, és karanténba helyeztem. A MikoMir hozta a szokásos minőséget. Rengeteg sorja, vaskos alkatrészek keveredtek a leheletfinom megoldásokkal, kissé törékeny, szálkásodó sztirol.
Az első próbáknál kiderült, a törzs olyan keskeny, hogy a pilótafülkébe nem férne be még egy gyerek se. Kb. 1,5 mm toldás került a két törzsfél közé. Nagyon sok panelerősítést kellett kialakítani a törzs és a szárnyak alsó felén. Hiányoztak a rakéták hővédő lemezelései is. Nagyon gyorsan eldőlt, hogy az M-11 motor cserére szorul, amelyhez a Vector készletét használtam fel. Az új M-11-es motor nem fért be az áramvonalazó burkolat alá, ezért komoly farigcsálásba kezdtem.
A hosszú építésnek köszönhetően valahogy eltűnt a kerék, majd a végszerelésnél a célzókészülék állt Mars körüli pályára. A hiányzó és elkóborolt alkatrészek pótlásában Keszthelyi Zoli és Pesti Janó barátom volt a segítségemre.
A festéshez szokás szerint az MRP termékeit használtam.
A gép a Fekete-tengeri légierő 46. ShaP (csatarepülő ezred) egységénél repült, Gajduk repterén. A pilótája V.V. Pozor volt. A makett az 1942 augusztusi állapotot ábrázolja.
