FuMG-65 Würzburg-Riese
1:35, GPM
No.L-33-03
Pintér György - Múzeumi krimik
Az 1930-as években a rádiótechnika, és a fém szerkezetű repülőgépek egyidejű megjelenésével érdekes jelenségeket tapasztaltak a szakemberek és amatőrök.A jelenség az volt, hogy a repülőgépek zavarják a rádió adás tisztaságát.
A többség bosszankodott ezen, de páran elgondolkodtak a gyakorlati hasznosításán.
Lényegében ez a jelenség vezetett a manapság csak RADAR néven ismert eszköz létrejöttéhez.
Ennek egyik formája volt a Chain Home, ami lényegében egy, oszlopokra ( és azok közé) kifeszített antenna rendszer volt.A nagy hibája pont az oszlopokból eredt, ugyanis ha a közeledő repülőgép átrepült az antenna felett ki is lépett a rendszer hatóköréből.Az oszlopot meg elfordítani nem lehetett.
Ettől a korabeli német rendszer már jóval fejlettebb jeleket mutatott. A rendszer függőleges és vízszintes síkban elfordítható antennák rendszereként írható le.
Alapvetően két típust használtak ( a repülőgépeken és a hajókon használtakat most ne említsük): a Freya elnevezésűt ami leginkább egy felállított ágykeretre hasonlított, illetve jelen cikk témáját a Würzburg-Riese elnevezésűt.
Maga a makett lézer vágott papírból készült, némi fém, műgyanta, ill sztirol közbeiktatásával. A mű eredetije a Berlin-Gatow-i példány.
A makett ( bár igazán lehetett volna rá figyelni) némileg elnagyolt itt-ott, a vastag papír miatt nem egyszerű építeni.
Máshol meg pont a vékony papír okoz gondot.
A talapzat egy betontömböt mintázna, amin rajta van a fém talapzat, és a vízszintes mozgást lehetővé tévő fogaskoszorú, sajnos fogak nélkül.
A központi gerendán lévő nyílásokat a múzeumi példányon fedelek takarják, ezt jeleníti meg a készlet.
A tányért tartó karokon is nyílások voltak, de az archív fotók alapján már akkor is burkolták ezeket részben vagy teljesen.Maguk a karok csavarokkal rögzítődnek, ezeknek nyomuk sincs.
A kabin építése meglepően egyszerű, de a végleges zárás előtt érdemes lefesteni, mivel natúr színű lapokat kapunk.A nagyméretű ablakok miatt a belátás jó,látható a bútorzat, ami szintén minimalista .
A tányér vázszerkezetét csapolásszerűen lehet összeépíteni, meglepően gyorsan. A belső oldalán lévő háló felrakása már nem ennyire egyszerű, 6+4 részből kapjuk. Kapunk még hozzá egy javító részt amit jól jön ha az valahol elszakad, vagy épp pontatlan az összeállítás.
A mozgató mechanika egy rendkívül látványos elem ( lenne ha nem spórolták volna le a fogaskerék koszorút). Ennek forgató tengelyét rézcsőből építettem, némi műgyanta véggel. A mozgató karok sztirolból készültek megfelelő rézdrót híján.De lehet hogy ez így jobb is. A csapszegek szintén esztergált műgyantából vannak.
A festés során egyszerű RAL7001 szürkét használtam.
A képek a 95%-os állapotot mutatják.
A többség bosszankodott ezen, de páran elgondolkodtak a gyakorlati hasznosításán.
Lényegében ez a jelenség vezetett a manapság csak RADAR néven ismert eszköz létrejöttéhez.
Ennek egyik formája volt a Chain Home, ami lényegében egy, oszlopokra ( és azok közé) kifeszített antenna rendszer volt.A nagy hibája pont az oszlopokból eredt, ugyanis ha a közeledő repülőgép átrepült az antenna felett ki is lépett a rendszer hatóköréből.Az oszlopot meg elfordítani nem lehetett.
Ettől a korabeli német rendszer már jóval fejlettebb jeleket mutatott. A rendszer függőleges és vízszintes síkban elfordítható antennák rendszereként írható le.
Alapvetően két típust használtak ( a repülőgépeken és a hajókon használtakat most ne említsük): a Freya elnevezésűt ami leginkább egy felállított ágykeretre hasonlított, illetve jelen cikk témáját a Würzburg-Riese elnevezésűt.
Maga a makett lézer vágott papírból készült, némi fém, műgyanta, ill sztirol közbeiktatásával. A mű eredetije a Berlin-Gatow-i példány.
A makett ( bár igazán lehetett volna rá figyelni) némileg elnagyolt itt-ott, a vastag papír miatt nem egyszerű építeni.
Máshol meg pont a vékony papír okoz gondot.
A talapzat egy betontömböt mintázna, amin rajta van a fém talapzat, és a vízszintes mozgást lehetővé tévő fogaskoszorú, sajnos fogak nélkül.
A központi gerendán lévő nyílásokat a múzeumi példányon fedelek takarják, ezt jeleníti meg a készlet.
A tányért tartó karokon is nyílások voltak, de az archív fotók alapján már akkor is burkolták ezeket részben vagy teljesen.Maguk a karok csavarokkal rögzítődnek, ezeknek nyomuk sincs.
A kabin építése meglepően egyszerű, de a végleges zárás előtt érdemes lefesteni, mivel natúr színű lapokat kapunk.A nagyméretű ablakok miatt a belátás jó,látható a bútorzat, ami szintén minimalista .
A tányér vázszerkezetét csapolásszerűen lehet összeépíteni, meglepően gyorsan. A belső oldalán lévő háló felrakása már nem ennyire egyszerű, 6+4 részből kapjuk. Kapunk még hozzá egy javító részt amit jól jön ha az valahol elszakad, vagy épp pontatlan az összeállítás.
A mozgató mechanika egy rendkívül látványos elem ( lenne ha nem spórolták volna le a fogaskerék koszorút). Ennek forgató tengelyét rézcsőből építettem, némi műgyanta véggel. A mozgató karok sztirolból készültek megfelelő rézdrót híján.De lehet hogy ez így jobb is. A csapszegek szintén esztergált műgyantából vannak.
A festés során egyszerű RAL7001 szürkét használtam.
A képek a 95%-os állapotot mutatják.
|
|
P1294407k
|
|
|
PB284378k
|
|
|
PB284380k
|
|
|
PB284381k
|
|
|
PC114382k
|
|
|
PC114391k
|
|
|
PC164398k
|
|
|
PC164400k
|
|
|
PC164401k
|
|
|
P1294403k
|
|
|
P1294406k
|
|
|
P1294402k
|
2016.01.29.
Utolsó módosítás: 2016.01.30.
Utolsó módosítás: 2016.01.30.