Granville Gee Bee R-6H
1:72, SBS
Pintér György - Múzeumi krimik
Különösebben sose érdekeltek a civil repülők, de az utóbbi időben elkezdtem nézegetni a '20-as, '30-as évek versenygépeit és azok makettváltozatait az általam kedvelt 1/72-es méretarányban. Aztán persze rendelés lett a vége, nem is egy...
A nyár folyamán valami kevésbé harciasat támadt kedvem építeni, így került az asztalomra a Gee Bee R-6H. A gép nem egy kimondott versenygép kinézetű. Hatalmas csillagmotor (Pratt & Whitney R-1690 Hornet), vaskos törzs, apró függőleges vezérsík, méretes burkolatú merev futók. Erre céloztam szarkasztikusan az irományom címében. Mindezek ellenére a '30-as évek közepén 420 km/órás sebességet produkált a kétüléses gép.
Maga a makett az SBS gyártmánya a Plastic Passion szériából. Ez a "normál" készleteikhez képest egyszerűbb bontású, kisebb alkatrésszámú, csak gyanta alkatrészeket tartalmaz. A felületek kidolgozása viszont itt is kimondottan szép. Négy variációhoz kapunk matricát. Mindegyik ugyanaz a gép, ahogy különböző versenyeken repült. Lényegében csak a rajtszámokban különböznek. Az enyém az 1936-os Thomson Kupán repült fehér 90-es rajtszámmal, a függőleges vezérsíkon egy korábbi rajtszám átfestésével.
fotókat nem készítettem az építésről, így kénytelenek vagytok elhinni, amit írok, mert olyan őszinte arcom van... :)
Az építést a kabinnal kezdtem. A gyártó semmilyen belső színt nem árul el. Gondolom, ez az információhiánynak tudható be. Én is csak egy fotót találtam az első kabin elülső feléről. Ez alapján nyersvászon színű oldalfalakat festettem, natúr fémcső vázzal, fekete műszerfalakkal, festetlen fa padlólemezzel és szintén natúr fém kormányszervekkel. Az ülés nem látszott a képen, így fémszínűek lettek azok is, vászon hevederekkel.
A törzsfelek pontosan illeszkednek, csak a jobb törzsfél első-alsó részén volt egy (valószínűleg formagumi sérülésből adódó) öntési hiba, de pár perc munkával úrrá lettem rajta. A vízszintes vezérsík hézagmentesen illeszkedett. Az oldalkormány csapozófuratát felbővítettem, mert kb. 1 mm-rel lentebb kellett engedni az alkatrészt, hogy síkban legyen. A középrésszel egybeöntött szárnyak viszont feladták a leckét. Bőséges reszelgetésbe telt, mire beült a helyére. Viszont a barbár munkámat igencsak megsínylette az illesztési felület. Betoldás, több sor tömítés, csiszolás, de győztem. A futóművek problémamentesen illeszkedtek, de a köztük lévő merevítődúcot még nem építettem be. Ekkor fúrtam ki a szárny merevítőhuzalainak furatait is - ezekről majd később. A kabintető aljából kicsit le kellett reszelni hogy tökéletesen illeszkedjen. A képeken jól látszik, hogy a szárnyvégeken és a függőleges vezérsík tetején van egy-egy helyzetjelző lámpa, a bal szárnyon pedig egy rövid pitotcső. Ezekről megfeledkezett az SBS, de nem nagy kaland volt pótolni.
A szép motort lefestettem, a burkolat belseje alumíniumszínt kapott. A motort a burkolatba kell beragasztani, és egyben az egész egységet a törzsre. Még ekkor nem tettem így, mert nem fértem volna rendesen hozzá a törzsre öntött kipufogókhoz. Viszont a forgattyúsház és a burkolat közt vannak rögzítő rudak, amiket vékony drótból legyártottam, beépítettem és lefestettem. Aztán másnap visszabontottam és újraalkottam vékonyabb drótból. Ez már tetszett. Jöhetett a festés!
Maszkolás után 1200-as Surfacer-rel alapoztam, javítottam, amit még kellett. Szeretem a jól lelakott gépeket, de jelen esetben ez nem volt járható út, ezek a gépek nem voltak lepukkanva. Feketével előárnyékoltam a panelvonalak mentén és felpolíroztam az egészet. A gyártó a színt elintézi annyival, hogy "Lucky Strike Green" (mivel a cigarettagyártó volt a csapat szponzora). Én a Gunze H26 mellett döntöttem. A régi rajtszám felülfestése kicsit sötétebb lett. Lefestettem a kipufogókat, diszkréten kormoztam mögöttük. A panelvonalakat grafittal kihúztam, a vásznazott részeket pasztellceruzával finoman koptattam.
A készre festett kerekeket most ragasztottam a helyükre. Pontosabban csak akartam, nem fértek be a kerékjáratba. Először a tengelycsonkokat reszeltem le, majd a kerekek burkolatban lévő részét is elvékonyítottam, így már befértek.
A motor/motorburkolat blokkot az orra illesztettem, de valami nem stimmelt. Felülnézetben látszott, hogy kicsit balra el van csúszva az egész. Farigcsáltam a rögzítőcsapot, jónak tűnt. Erre oldalnézetből fentebb került a burkolat síkja, mint a törzsé. Sehogy se volt jó. Nézegettem a fotókat, nem-e én néztem be valamit, és az eredeti sincs síkban... Aztán rájöttem... Hogy nem tűnt ez fel eddig? A törzsön körben, a motorburkolat hátsó éle alól jön ki 9 kipufogócsonk, hengerenként egy. A képeken sehol nincs ilyen, alul, a futók közt van két kipufogó. Pár perc hiperventiláció után reszelőt fogtam és a készre festett, koszolt felületről lereszeltem a kipufogókat. Szárazpróba, a motor tökéletesen a helyén. A potya kipufogókon feküdt fel... Tömítés, csiszolás, festés, koszolás.
Fényes lakk után jöhettek a matricák. Szépen nyomtatott lap, vékony filmréteggel. A megszokottnál hosszabb áztatás szükséges. Miután a felületre csúsztattam a matricát, alaposan odakapaszkodtak, szerzett izgalmas pillanatokat a pontos pozicionálás. Még szerencse, hogy nem hajlamos szakadni. Microscale Set/Sol segítségével szépen felfeszül. Talán a szárnyakon lévő lajstromszám túlméretes kicsit. A légcsavarról lemaradt a márkajelzés, amit maradékból vadásztam össze.
Fényes fedőlakk után már csak a huzalozás volt hátra. Mint korábban írtam, előre kifúrtam a szükséges furatokat. Nylon harisnyából kihúzott szálat használtam. Előnye, hogy erős és nagyon rugalmas, pillanatragasztó jól fogja, valamint olyan vastag szálat tudunk kihúzni, amilyenre szükségünk van. Csak arra kell figyelni, hogy ragasztás előtt alaposan meg kell feszíteni, különben hajlamos kibolyhosodni. A jobb futóburkolatba zsákfuratokat készítettem, ide rögzítettem a szálat. Onnan jobb szárny, törzs, bal szárny, bal futó. A bal futón áthúzva ragasztottam a végét a burkolat belső oldalán és levágtam a kilógó felesleget. Ezután került a helyére a két futó közti merevítő dúc, mivel szerencsésen takarta a ragasztást. Vékony drótból pótoltam a huzalok távtartóit és fémszínűre festettem a huzalozást.
A felvetődő problémák ellenére kimondottan élveztem az építést. Önmagamhoz mérten gyorsan is haladtam, szűk másfél hónap alatt elkészült. Van még SBS makett a témában a szekrényben, valószínűleg nem sokat várnak, hogy a munkaasztalomra kerüljenek.
Az pedig, hogy ez egy karácsonyfazöld repülő ezüst girlanddal, csak a véletlen műve... :)
A nyár folyamán valami kevésbé harciasat támadt kedvem építeni, így került az asztalomra a Gee Bee R-6H. A gép nem egy kimondott versenygép kinézetű. Hatalmas csillagmotor (Pratt & Whitney R-1690 Hornet), vaskos törzs, apró függőleges vezérsík, méretes burkolatú merev futók. Erre céloztam szarkasztikusan az irományom címében. Mindezek ellenére a '30-as évek közepén 420 km/órás sebességet produkált a kétüléses gép.
Maga a makett az SBS gyártmánya a Plastic Passion szériából. Ez a "normál" készleteikhez képest egyszerűbb bontású, kisebb alkatrésszámú, csak gyanta alkatrészeket tartalmaz. A felületek kidolgozása viszont itt is kimondottan szép. Négy variációhoz kapunk matricát. Mindegyik ugyanaz a gép, ahogy különböző versenyeken repült. Lényegében csak a rajtszámokban különböznek. Az enyém az 1936-os Thomson Kupán repült fehér 90-es rajtszámmal, a függőleges vezérsíkon egy korábbi rajtszám átfestésével.
fotókat nem készítettem az építésről, így kénytelenek vagytok elhinni, amit írok, mert olyan őszinte arcom van... :)
Az építést a kabinnal kezdtem. A gyártó semmilyen belső színt nem árul el. Gondolom, ez az információhiánynak tudható be. Én is csak egy fotót találtam az első kabin elülső feléről. Ez alapján nyersvászon színű oldalfalakat festettem, natúr fémcső vázzal, fekete műszerfalakkal, festetlen fa padlólemezzel és szintén natúr fém kormányszervekkel. Az ülés nem látszott a képen, így fémszínűek lettek azok is, vászon hevederekkel.
A törzsfelek pontosan illeszkednek, csak a jobb törzsfél első-alsó részén volt egy (valószínűleg formagumi sérülésből adódó) öntési hiba, de pár perc munkával úrrá lettem rajta. A vízszintes vezérsík hézagmentesen illeszkedett. Az oldalkormány csapozófuratát felbővítettem, mert kb. 1 mm-rel lentebb kellett engedni az alkatrészt, hogy síkban legyen. A középrésszel egybeöntött szárnyak viszont feladták a leckét. Bőséges reszelgetésbe telt, mire beült a helyére. Viszont a barbár munkámat igencsak megsínylette az illesztési felület. Betoldás, több sor tömítés, csiszolás, de győztem. A futóművek problémamentesen illeszkedtek, de a köztük lévő merevítődúcot még nem építettem be. Ekkor fúrtam ki a szárny merevítőhuzalainak furatait is - ezekről majd később. A kabintető aljából kicsit le kellett reszelni hogy tökéletesen illeszkedjen. A képeken jól látszik, hogy a szárnyvégeken és a függőleges vezérsík tetején van egy-egy helyzetjelző lámpa, a bal szárnyon pedig egy rövid pitotcső. Ezekről megfeledkezett az SBS, de nem nagy kaland volt pótolni.
A szép motort lefestettem, a burkolat belseje alumíniumszínt kapott. A motort a burkolatba kell beragasztani, és egyben az egész egységet a törzsre. Még ekkor nem tettem így, mert nem fértem volna rendesen hozzá a törzsre öntött kipufogókhoz. Viszont a forgattyúsház és a burkolat közt vannak rögzítő rudak, amiket vékony drótból legyártottam, beépítettem és lefestettem. Aztán másnap visszabontottam és újraalkottam vékonyabb drótból. Ez már tetszett. Jöhetett a festés!
Maszkolás után 1200-as Surfacer-rel alapoztam, javítottam, amit még kellett. Szeretem a jól lelakott gépeket, de jelen esetben ez nem volt járható út, ezek a gépek nem voltak lepukkanva. Feketével előárnyékoltam a panelvonalak mentén és felpolíroztam az egészet. A gyártó a színt elintézi annyival, hogy "Lucky Strike Green" (mivel a cigarettagyártó volt a csapat szponzora). Én a Gunze H26 mellett döntöttem. A régi rajtszám felülfestése kicsit sötétebb lett. Lefestettem a kipufogókat, diszkréten kormoztam mögöttük. A panelvonalakat grafittal kihúztam, a vásznazott részeket pasztellceruzával finoman koptattam.
A készre festett kerekeket most ragasztottam a helyükre. Pontosabban csak akartam, nem fértek be a kerékjáratba. Először a tengelycsonkokat reszeltem le, majd a kerekek burkolatban lévő részét is elvékonyítottam, így már befértek.
A motor/motorburkolat blokkot az orra illesztettem, de valami nem stimmelt. Felülnézetben látszott, hogy kicsit balra el van csúszva az egész. Farigcsáltam a rögzítőcsapot, jónak tűnt. Erre oldalnézetből fentebb került a burkolat síkja, mint a törzsé. Sehogy se volt jó. Nézegettem a fotókat, nem-e én néztem be valamit, és az eredeti sincs síkban... Aztán rájöttem... Hogy nem tűnt ez fel eddig? A törzsön körben, a motorburkolat hátsó éle alól jön ki 9 kipufogócsonk, hengerenként egy. A képeken sehol nincs ilyen, alul, a futók közt van két kipufogó. Pár perc hiperventiláció után reszelőt fogtam és a készre festett, koszolt felületről lereszeltem a kipufogókat. Szárazpróba, a motor tökéletesen a helyén. A potya kipufogókon feküdt fel... Tömítés, csiszolás, festés, koszolás.
Fényes lakk után jöhettek a matricák. Szépen nyomtatott lap, vékony filmréteggel. A megszokottnál hosszabb áztatás szükséges. Miután a felületre csúsztattam a matricát, alaposan odakapaszkodtak, szerzett izgalmas pillanatokat a pontos pozicionálás. Még szerencse, hogy nem hajlamos szakadni. Microscale Set/Sol segítségével szépen felfeszül. Talán a szárnyakon lévő lajstromszám túlméretes kicsit. A légcsavarról lemaradt a márkajelzés, amit maradékból vadásztam össze.
Fényes fedőlakk után már csak a huzalozás volt hátra. Mint korábban írtam, előre kifúrtam a szükséges furatokat. Nylon harisnyából kihúzott szálat használtam. Előnye, hogy erős és nagyon rugalmas, pillanatragasztó jól fogja, valamint olyan vastag szálat tudunk kihúzni, amilyenre szükségünk van. Csak arra kell figyelni, hogy ragasztás előtt alaposan meg kell feszíteni, különben hajlamos kibolyhosodni. A jobb futóburkolatba zsákfuratokat készítettem, ide rögzítettem a szálat. Onnan jobb szárny, törzs, bal szárny, bal futó. A bal futón áthúzva ragasztottam a végét a burkolat belső oldalán és levágtam a kilógó felesleget. Ezután került a helyére a két futó közti merevítő dúc, mivel szerencsésen takarta a ragasztást. Vékony drótból pótoltam a huzalok távtartóit és fémszínűre festettem a huzalozást.
A felvetődő problémák ellenére kimondottan élveztem az építést. Önmagamhoz mérten gyorsan is haladtam, szűk másfél hónap alatt elkészült. Van még SBS makett a témában a szekrényben, valószínűleg nem sokat várnak, hogy a munkaasztalomra kerüljenek.
Az pedig, hogy ez egy karácsonyfazöld repülő ezüst girlanddal, csak a véletlen műve... :)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025.11.14.
Utolsó módosítás: 2025.12.01.
Utolsó módosítás: 2025.12.01.