Bell AH-1W Super Cobra
1:72, Revell
No.04415 (1983)
Pintér György - Múzeumi krimik
Gyermekkoromban rengeteget maketteztem, azonban a hobbim kimerült a gépek/hajók/autók összeragasztásában és összemaszatolásában. Ezen művek általában öcsém hóbortjának vesztesei lettek, hiszen ő sportot űzött a tömegszerencsétlenség-generálásból. Ez úgy történt, hogy egy-egy világháborús diorámát készített a kisszobában a szőnyegre, amire egy-egy tank vagy helikopter időnként rázuhan. Közrejátszott a költözés is, hogy végleg abbahagyjam ezt a csodálatos hobbit (és vagy hivatást, kinek mi tetszik jobban). Feledésbe merültek a roncsok és nyolcadszorra is összetákolt Apacsok, Migek, Tigrisek. Ennek 10 éve már.
Az elmúlt időszakban munkahelyemen belekockultam a számítógépbe és monitor előtt való ülésbe. Ennek folyományaként tavaly ősszel elkezdtem amerikaifocizni Székesfehérváron (www.enthroners.hu), hogy kicsit kiszakadjak a mindennapok szürkeségéből. Valamint életem is úgy alakult, hogy kellett egy újfajta kikapcsolódás után néznem, ami nem köthető semmilyen képernyőhöz (lásd: tv, számgép, konzol stb), és el tudom felejteni a külvilágot ezen hobbi végzése közben.
Egyik nyári hétvégén beszélgettünk a világ nagy változásairól a medence mellett egy hűsítő sör segítségével egy szintén majdani újrakezdő makettező barátommal. Arra a konklúzióra jutottunk, hogy nincs más megoldás: Építsünk maketteket! Ennek kb. egy hónapja. Leszögeztük, hogy indulóba nem költhetünk az építendő makettre, ecsetekre, festékekre, ragasztóra, kiegészítőkre 10000 magyar forintnál többet. Ez még az az összeghatár, amit ha nagyon balul sikerül minden, nem könnyen, de feledhetünk. Rengeteg kutattam a neten, olvasgattam fórumokat is (hazait, s külföldit) és egy rezignált sóhajjal konstatáltam, hogy a kihagyott 10 év alatt sokat fejlődött a szakma. Elment mellettem a gyorsvonat, amire a következő időszakban, remélem a Ti segítségetekkel, fel tudok újra szállni. A keresgélés során bukkantam rá a Makettinfo igen hasznos oldalára is.
Úgy emlékeztem csikókoromból, hogy az 1:72-es méretarányú gépeket szerettem, mert annyira nem voltak csöppek az apró részecskék, viszont megfizethető volt (persze szüleimnek). Itt meg kell jegyeznem, hogy néha Édesanyám Nagy Portörlési hadjáratának estek áldozatul hanyagul felragasztott futóművek, légcsavarok, rakéták, tartályok stb. A rendes évi tavaszi nagytakarítás is frekventáltan tizedelte az állományt. Szóval néztem az e-shop-okat és a környéken elérhető üzleteket. Találtam is egy igen szimpatikus AH-1W Super Cobra nevű példányt, ami a netről előzetesen letöltött összerelési útmutató alapján tán nem volt annyira nehéz (pedig de), mint a másik két kiválasztott.
Elmentem a helyi játékboltba, aminek van kimondott makettezéssel foglalkozó részlege, de addigra már kinyomtatott képpel, cikkszámról, a megfelelő ecsetekről és festékekről, kiegészítőkről összeállított listámmal. A hölgyike már adta is szépen sorban, összeg 10510 Ft, de csak azért mert a barátnőm kapott egy nyuszis hajcsatot (engesztelés végett).
Másnap hajnali 4-kor neki is álltam a bontásnak, tervezésnek, mert egyszerűen nem tudtam aludni. Ekkor már tudtam, hogy nem leszek teljesen hű a valósághoz, mind kidolgozás, mindpedig a festés terén. A dobozról nincs fotóm, illetve a fröccsöntésről, de ezt neten elérhetitek. Nem kellett nagyon reszelni, csiszolni, a főbb elemek jól illeszkedtek egymáshoz. Először a pilótafülkét állítottam össze és festettem ki. Majd hagytam száradni.
Kisebb nagyobb szünetekkel folytattam az építést az útmutató alapján. Közben neten egyre többet olvastam a gépről, illetve a megépíthető példányról, történetéről. Egyik csapattársam (Bumblebee néven a Makettinfo-n megtalálhatjátok) látott el közben tanácsokkal és ötletekkel. Többek között ezért van irreálisan nagy rozsdakezdemény a rotor alatt, hogy lássam hogy néz ki (ez lenne ugyebár a fültisztító pálcikával felvitt pasztellkréta por lakkozóval vegyítve). Ki kellett próbálnom mindenképp. Igazándiból, ami nagyon zavar, az a festés maga. Le lett tisztítva a felület, vadiúj ecsettel festettem. Próbáltam mindig egyenletesen húzni, de egyszerűen foltos maradt mindig. A krómszerű festést egy sprével végeztem, amit majd egy leendő repcsinél is fogok alkalmazni. Viszont az meg lassan szárad. A pici darabok meg, áááh. Ezek alapján a helikopter a "Nemlétező balkáni államon átrepült, erősen elhanyagolt, méregfog nélküli Kobra" fantázianevet kapta.
Szóval: kérlek Titeket, hogy lássatok el tanácsokkal, hiszen a képek alapján Ti is látjátok, hogy van hova fejlődnöm.
(Zárójelben: alkatrészek száma - 72, hossza - 196 mm, rotor átmérője -200 mm; matricaválaszték: 2 US Marine Corps 1987-ből és 1992-ből. Összeszerelési útmutató a Revell hivatalos honlapjáról letölthető.)
Az elmúlt időszakban munkahelyemen belekockultam a számítógépbe és monitor előtt való ülésbe. Ennek folyományaként tavaly ősszel elkezdtem amerikaifocizni Székesfehérváron (www.enthroners.hu), hogy kicsit kiszakadjak a mindennapok szürkeségéből. Valamint életem is úgy alakult, hogy kellett egy újfajta kikapcsolódás után néznem, ami nem köthető semmilyen képernyőhöz (lásd: tv, számgép, konzol stb), és el tudom felejteni a külvilágot ezen hobbi végzése közben.
Egyik nyári hétvégén beszélgettünk a világ nagy változásairól a medence mellett egy hűsítő sör segítségével egy szintén majdani újrakezdő makettező barátommal. Arra a konklúzióra jutottunk, hogy nincs más megoldás: Építsünk maketteket! Ennek kb. egy hónapja. Leszögeztük, hogy indulóba nem költhetünk az építendő makettre, ecsetekre, festékekre, ragasztóra, kiegészítőkre 10000 magyar forintnál többet. Ez még az az összeghatár, amit ha nagyon balul sikerül minden, nem könnyen, de feledhetünk. Rengeteg kutattam a neten, olvasgattam fórumokat is (hazait, s külföldit) és egy rezignált sóhajjal konstatáltam, hogy a kihagyott 10 év alatt sokat fejlődött a szakma. Elment mellettem a gyorsvonat, amire a következő időszakban, remélem a Ti segítségetekkel, fel tudok újra szállni. A keresgélés során bukkantam rá a Makettinfo igen hasznos oldalára is.
Úgy emlékeztem csikókoromból, hogy az 1:72-es méretarányú gépeket szerettem, mert annyira nem voltak csöppek az apró részecskék, viszont megfizethető volt (persze szüleimnek). Itt meg kell jegyeznem, hogy néha Édesanyám Nagy Portörlési hadjáratának estek áldozatul hanyagul felragasztott futóművek, légcsavarok, rakéták, tartályok stb. A rendes évi tavaszi nagytakarítás is frekventáltan tizedelte az állományt. Szóval néztem az e-shop-okat és a környéken elérhető üzleteket. Találtam is egy igen szimpatikus AH-1W Super Cobra nevű példányt, ami a netről előzetesen letöltött összerelési útmutató alapján tán nem volt annyira nehéz (pedig de), mint a másik két kiválasztott.
Elmentem a helyi játékboltba, aminek van kimondott makettezéssel foglalkozó részlege, de addigra már kinyomtatott képpel, cikkszámról, a megfelelő ecsetekről és festékekről, kiegészítőkről összeállított listámmal. A hölgyike már adta is szépen sorban, összeg 10510 Ft, de csak azért mert a barátnőm kapott egy nyuszis hajcsatot (engesztelés végett).
Másnap hajnali 4-kor neki is álltam a bontásnak, tervezésnek, mert egyszerűen nem tudtam aludni. Ekkor már tudtam, hogy nem leszek teljesen hű a valósághoz, mind kidolgozás, mindpedig a festés terén. A dobozról nincs fotóm, illetve a fröccsöntésről, de ezt neten elérhetitek. Nem kellett nagyon reszelni, csiszolni, a főbb elemek jól illeszkedtek egymáshoz. Először a pilótafülkét állítottam össze és festettem ki. Majd hagytam száradni.
Kisebb nagyobb szünetekkel folytattam az építést az útmutató alapján. Közben neten egyre többet olvastam a gépről, illetve a megépíthető példányról, történetéről. Egyik csapattársam (Bumblebee néven a Makettinfo-n megtalálhatjátok) látott el közben tanácsokkal és ötletekkel. Többek között ezért van irreálisan nagy rozsdakezdemény a rotor alatt, hogy lássam hogy néz ki (ez lenne ugyebár a fültisztító pálcikával felvitt pasztellkréta por lakkozóval vegyítve). Ki kellett próbálnom mindenképp. Igazándiból, ami nagyon zavar, az a festés maga. Le lett tisztítva a felület, vadiúj ecsettel festettem. Próbáltam mindig egyenletesen húzni, de egyszerűen foltos maradt mindig. A krómszerű festést egy sprével végeztem, amit majd egy leendő repcsinél is fogok alkalmazni. Viszont az meg lassan szárad. A pici darabok meg, áááh. Ezek alapján a helikopter a "Nemlétező balkáni államon átrepült, erősen elhanyagolt, méregfog nélküli Kobra" fantázianevet kapta.
Szóval: kérlek Titeket, hogy lássatok el tanácsokkal, hiszen a képek alapján Ti is látjátok, hogy van hova fejlődnöm.
(Zárójelben: alkatrészek száma - 72, hossza - 196 mm, rotor átmérője -200 mm; matricaválaszték: 2 US Marine Corps 1987-ből és 1992-ből. Összeszerelési útmutató a Revell hivatalos honlapjáról letölthető.)
|
|
Konyhaszekrényünk büszke őrzője pormentesen szárad
|
|
|
Még mindig ő árnyékból
|
|
|
Amikor a konyhaszekrény középső polca ideiglenes helipaddá válik
|
|
|
A fenekem
|
|
|
Ez a kép van az üveglap alatt, mint referencia
|
|
|
Szintén referenciaként szolgált
|
2008.09.10.
Utolsó módosítás: 2008.09.17.
Utolsó módosítás: 2008.09.17.