As-2
1:72, UM
No.321
Pintér György - Múzeumi krimik
1927-ben az Egyesült Államokban egy új Ford teherautó váltotta az elavult T és TT modelleket. Az AA modell 1927-től 1932-ig volt gyártásban - az óceán azon oldalán. A túloldalon, a Szovjetunióban viszont még 1950-ben is új példányok gördültek le a helyi változat, a GAZ AA gyártósorairól. A szovjet gyár Gorkij városban kapott helyett és 1932-ben kezdett működni. A legfőbb típusok a Ford AA helyi továbbfejlesztései, a GAZ AA es AAA voltak. A GAZ-AA alváza rengeteg különféle felépítménnyel készült. Létezett teherautó, lõszer- és üzemanyagszállító, műhelykocsi, tűzoltó- és mentőautó, rádióállomás és légvédelmi fegyverekkel felszerelt változat is.
A közös alvázra épülő változatokban rejlő üzleti lehetőséget több kelet-európai gyártó is felismerte. Kezdetben 1:72 és 1:35 méretarányú makettek jelentek meg, de nemrég már 1:48 méretarányú, főleg repülős diorámákhoz készített makettek is megjelentek a polcokon. A két, legtöbb GAZ makettet piacra dobó gyártó az UM és az ACE.
Ebben a cikkben az UM repülőtéri motorindító járművét szemlélem meg alaposabban.
Először nézzük meg, miért is volt szükség erre a járműre. Legtöbbünk már indított el autót, nagyon egyszerű dolog, benyomjuk a kuplungot, elfordítjuk a kulcsot, ideális esetben az elektromos indítómotor pár pillanat alatt végez is a dolgával és vígan duruzsol a motor. Repülőgépeknél ez kicsit bonyolultabb. Az átlagos autóban 1-2 literes motorok találhatóak, míg egy második világháborús repülőgépmotor gyakran 30 literes, vagy még nagyobb volt. Elektromos indítómotort csak kisebb motoroknál lehet használni, mert az űrmérettel az indítómotor mérete is nő, nagyobb akkumulátor és vastagabb vezetékek szükségesek. Nagy motoroknál ezért más megoldást kellett találni, mint például hidraulikus, gázgenerátoros vagy pneumatikus indítást. Repülős makettezők már biztosan láttak élőben vagy videón nagy repülőgépmotort elindulni. Indítási módszertől függően mindenfelé különös dolog látható és hallható, fekete vagy fehér füst, kattogás, hosszú sivítás, durrogás... Bármelyik módszert is használják, hideg télben erősen korlátozott a használhatóságuk, mert a hatalmas hengerekbe különösen nehéz életet lehelni. Ezért kezdték használni a teherautókra szerelt indítókat. Legtöbbször régi, második világháborús fotókon látni ilyen teherautókat, de gyakorlatilag minden országban létezett hasonló megoldás. A megoldás nagyon egyszerű - a teherautó a repülőgép elé állt, a meghajtást pedig átkapcsolták a kerekekről az indítótengelyre. Miután elindult a repülőgépmotor, visszakapcsolták a meghajtást kerekekre és átgurultak a következő repülőgéphez.
Nézzük végre a makettet. Az aprócska doboz 107 alkatrészt és egy néhol kissé nehezen áttekinthető A3-as összerakási útmutatót rejt. Matricalap és átlátszó alkatrészek nem kerültek a dobozba. A dobozgrafikán ugyan vannak számok a jármű oldalán, de a festési útmutatóban már csak egyszínű zöldként jelzik az egészet. Az ablakokat a mellékelt átlátszó műanyaglapból kell kiszabnunk.
Az alkatrészeket 5 sötétzöld öntőkereten osztották el. Az öntés meglepően magas minőségű, sorját, öntési hibát csak elvétve találni.
Az abroncsokat gumiból kapjuk, elég szépek, még a feliratok is láthatóak az oldalukon, ami ebben a méretarányban ritkaság.
Az alkatrészbontás talán kicsit túlzónak tűnhet, de ez valószínűleg a korlátozott gyártástechnológia miatt történt, egyszerűbb így kiönteni bonyolult alkatrészeket. Korábban már raktam össze UM GAZ makettet, nem kell nagy illeszkedési problémáktól tartani, elég egyszerűen összeépíthető kis makettet készített a gyártó.
Az indítóegység alkatrészei egy aprócska, tenyérnyi öntőkereten kaptak helyet. Érdemes tanulmányozni az összerakási útmutatót, mivel ennek az elkészítését egy lépésbe sűrítették a grafikusok.
Egy átlagos makettezőnek nem jelenthet gondot a kis makett elkészítése, de kezdőknek nem ajánlom a rengeteg apró alkatrész és szokatlan alkatrészbontás miatt. Diorámaépítőknek kötelező darab!
A közös alvázra épülő változatokban rejlő üzleti lehetőséget több kelet-európai gyártó is felismerte. Kezdetben 1:72 és 1:35 méretarányú makettek jelentek meg, de nemrég már 1:48 méretarányú, főleg repülős diorámákhoz készített makettek is megjelentek a polcokon. A két, legtöbb GAZ makettet piacra dobó gyártó az UM és az ACE.
Ebben a cikkben az UM repülőtéri motorindító járművét szemlélem meg alaposabban.
Először nézzük meg, miért is volt szükség erre a járműre. Legtöbbünk már indított el autót, nagyon egyszerű dolog, benyomjuk a kuplungot, elfordítjuk a kulcsot, ideális esetben az elektromos indítómotor pár pillanat alatt végez is a dolgával és vígan duruzsol a motor. Repülőgépeknél ez kicsit bonyolultabb. Az átlagos autóban 1-2 literes motorok találhatóak, míg egy második világháborús repülőgépmotor gyakran 30 literes, vagy még nagyobb volt. Elektromos indítómotort csak kisebb motoroknál lehet használni, mert az űrmérettel az indítómotor mérete is nő, nagyobb akkumulátor és vastagabb vezetékek szükségesek. Nagy motoroknál ezért más megoldást kellett találni, mint például hidraulikus, gázgenerátoros vagy pneumatikus indítást. Repülős makettezők már biztosan láttak élőben vagy videón nagy repülőgépmotort elindulni. Indítási módszertől függően mindenfelé különös dolog látható és hallható, fekete vagy fehér füst, kattogás, hosszú sivítás, durrogás... Bármelyik módszert is használják, hideg télben erősen korlátozott a használhatóságuk, mert a hatalmas hengerekbe különösen nehéz életet lehelni. Ezért kezdték használni a teherautókra szerelt indítókat. Legtöbbször régi, második világháborús fotókon látni ilyen teherautókat, de gyakorlatilag minden országban létezett hasonló megoldás. A megoldás nagyon egyszerű - a teherautó a repülőgép elé állt, a meghajtást pedig átkapcsolták a kerekekről az indítótengelyre. Miután elindult a repülőgépmotor, visszakapcsolták a meghajtást kerekekre és átgurultak a következő repülőgéphez.
Nézzük végre a makettet. Az aprócska doboz 107 alkatrészt és egy néhol kissé nehezen áttekinthető A3-as összerakási útmutatót rejt. Matricalap és átlátszó alkatrészek nem kerültek a dobozba. A dobozgrafikán ugyan vannak számok a jármű oldalán, de a festési útmutatóban már csak egyszínű zöldként jelzik az egészet. Az ablakokat a mellékelt átlátszó műanyaglapból kell kiszabnunk.
Az alkatrészeket 5 sötétzöld öntőkereten osztották el. Az öntés meglepően magas minőségű, sorját, öntési hibát csak elvétve találni.
Az abroncsokat gumiból kapjuk, elég szépek, még a feliratok is láthatóak az oldalukon, ami ebben a méretarányban ritkaság.
Az alkatrészbontás talán kicsit túlzónak tűnhet, de ez valószínűleg a korlátozott gyártástechnológia miatt történt, egyszerűbb így kiönteni bonyolult alkatrészeket. Korábban már raktam össze UM GAZ makettet, nem kell nagy illeszkedési problémáktól tartani, elég egyszerűen összeépíthető kis makettet készített a gyártó.
Az indítóegység alkatrészei egy aprócska, tenyérnyi öntőkereten kaptak helyet. Érdemes tanulmányozni az összerakási útmutatót, mivel ennek az elkészítését egy lépésbe sűrítették a grafikusok.
Egy átlagos makettezőnek nem jelenthet gondot a kis makett elkészítése, de kezdőknek nem ajánlom a rengeteg apró alkatrész és szokatlan alkatrészbontás miatt. Diorámaépítőknek kötelező darab!
|
|
Doboz
|
|
|
Doboz, festéssel
|
|
|
A kabin és a plató
|
|
|
Az alváz és a meghajtás
|
|
|
Az indítószerkezet
|
|
|
Kerekek és felfüggesztés
|
|
|
Összerakási útmutató
|
|
|
Összerakási útmutató
|
2011.04.22.