A Ferris-festés - 1. rész
Pintér György - Múzeumi krimik A harcban életfontosságú, hogy mi lássuk meg először az ellenfelet. Már az első világháborúban felismerték az álcázás fontosságát. Akkoriban festőművészeket, szobrászokat soroztak be, hogy megfelelő álcázásokat készítsenek. Festők álcázták a járműveket, épületeket, készítettek színes csíkos, foltos vásznakat. Nem sokkal később már iparszerűen készültek az álcázó hálók, vásznak, amikből a speciális egységeknek ruhát is varrtak. A szobrászok, díszletkészítők a harctéren készítettek fának álcázott megfigyelő odúkat, műsziklákat.

A repülőgépek álcázása sokáig a földháttérhez készült. Érdekes, hogy az azonos vagy hasonló kérdések nagyon sokszor eltérő választ szültek. Egy külön cikket érdemelne az azonos hadszíntéren különböző álcázófestéssel repülő gépek kérdése. Csak az 1970-es években kezdtek szakítani a korábbi hagyományokkal és kezdték a szürkét, mint univerzális álcázószínt favorizálni.

A vietnámi tapasztalatok rávilágítottak a korábban már elavultnak tekintett közellégiharc jelentőségére. A korszerű amerikai gépek nagy távolságból megvívott légiharcra készültek. A gépekbe még gépágyút sem szereltek. Az elavultabb technikával rendelkező vietnámi légierő gépei, közel kerülve a technika csúcsát képviselő Phantomokhoz, sokszor okoztak meglepetést az amerikaiaknak. Az előnyük a fordulékonyság, a gépágyú és a meglepetés volt. 2 vietnámi gép lelövése 1 amerikai gépbe került.
Az USAF és a NAVY a probléma megoldására létrehozta a Top Gunt illetve az agresszor századokat. Ezeken az iskolákon a hangsúly a közeli légiharcon volt. Az agresszor gépek nem az USAF és a NAVY csúcsragadozói közül kerültek ki, hanem a régebbi iskola szerint készült A-4, T-38 és F-5-ös gépeket használták. Az A-4-es szimulálta a rendkívül agilis MiG-17-est, a Talon és a Tiger pedig a különböző MiG-21-es változatokat. A közellégiharc lázában égő légierőknél könnyen utat találhatott egy addig nem alkalmazott elképzelés, a Ferris minta.

Előzmények

A megtévesztés nem újdonság a hadművészetben. Kevesebbnek, kisebbnek másnak láttatni magunkat elég régi trükk. Az első és a második világháborúban minden harcoló fél alkalmazta a megtévesztést a hajói álcázására. A tengeren nem az eltűnés, a beolvadás volt a cél, ezt elég nehéz lett volna megvalósítani a 100 méteres monstrumokkal. A cél az ellenfél megtévesztése volt. Az első világháborúban még csak egyszerű eszközök álltak rendelkezésre az ellenséges hajók sebességének, távolságának meghatározására.

Az emberi tényező messze nem volt elhanyagolható. Ha a tüzér, a cikk-cakkos, foltos, vonalas festés miatt rossz távolság és sebesség adatokkal számolt, könnyen lehet, hogy az ellenfél hamarabb érhetett el találatot, ez pedig végzetes lehetett. Akinek volt olyan fényképezőgépe, ahol két félkép összehozása adta meg a tárgy távolságát, tudja, hogy milyen nehéz volt fedést találni, ha a tárgyon nem voltak határozott egyenesek (pontosabban a kép akkor lett éles, minket a távolság annyira nem érdekelt). A fénykép a legrosszabb esetben kissé homályos lett, a rosszul dolgozó tüzér meg halott.
Egy a szürkületben, esetleg a viharos tengeren lopva kémlelő német tengeralattjáró megtévesztése a második világháborúban is élet és halál kérdése volt. Ha sikerül elhitetni velük, hogy a hajónk egy halászbárka, talán más préda után néznek. Ha nem, akkor a festés segíthet abban, hogy a hajó alakját rosszul felismerve, elénk vagy mögé célozzanak, adva még egy esélyt a hullámok felett maradni.
A festés hatásossága nem volt egyértelmű, akárcsak később a Ferris minta esetében.

A megtévesztő festést Norman Wilkinson korvettkapitány, a Royal Navy tisztje alkalmazta először. Az első átfestett hajók az SS Industry kereskedelmi és az HMS Alsatian hadihajók voltak (http://en.wikipedia.org/wiki/Dazzle_camouflage).

Az amerikaiak hamarosan követték az angol példát (http://www.bobolinkbooks.com/Camoupedia/DazzleCamouflage.html). Az idézett linken képeken is megtekinthető a kamufláló csapat munkája, akik apró fahajókon kísérletezték ki a leginkább használható mintákat.

Német Wikipedia cikk, rengeteg képpel:
http://de.wikipedia.org/wiki/Tarnschemata_der_United_States_Navy

A német hajók festése 1939-45 között:
http://smmlonline.com/articles/kriegsmarinecamo/kreigsmarine.html

A hajókon alkalmazott festést a kubista festmények ihlették:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kubizmus
http://en.wikipedia.org/wiki/Cubism
http://www.artcyclopedia.com/history/cubism.html

A hajókon alkalmazott festés pedig egy festőt, aki a kubista mintákat repülőgépeken is kipróbálhatta:
http://www.history.navy.mil/ac/artist/b/barclay/barclay%201.html

Az US NAVY is tesztelt repülőgépeken a későbbi Ferris mintához hasonló mintát, hála Barclay-nek:
http://www.history.navy.mil/photos/ac-usn22/f-types/f2a-cam.htm
http://www.history.navy.mil/photos/ac-usn22/t-types/tbd-cam.htm
http://static.rcgroups.com/forums/attachments/1/7/9/8/1/a297847-49-p51splinter.jpg

Rajz a fenti P-51-es gépről:
http://www.cbrnp.com/profiles/quarter2/northamerican_p51/mustang-1_dazzle.jpg
dazzle3-600
dazzle3-600
gloire
gloire
HMS_Furious
HMS_Furious
i03165
i03165
Some WWI British dazzle painting designs
Some WWI British dazzle painting designs
norfolk_May43
norfolk_May43
Barclay McClelland
Barclay McClelland
nh96146
nh96146
nh96153
nh96153
p51splinter
p51splinter
mustang-1_dazzle
mustang-1_dazzle
2008.03.24.
Utolsó módosítás: 2011.02.03.
Papp Levente (Levix)
Armada Makett Klub
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
gabor16
2010.11.07. 19:06:17
érdekes nagyon a glorie kép én nem tudnám eldönteni hova "lőjek" mer nem tudnám hol pattanna le a "golyó"
68nyara
2011.04.13. 21:01:48
Ma véletlenül akadtam erre az oldalra, lehet, hogy már idézte valaki, akkor elnézést. http://www.howtobearetronaut.com/2010/07/the-dazzle-ships-of-wwi/
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció