Sopwith F.1 Camel RFC
1:48, Eduard
No.8057
Pintér György - Múzeumi krimik
1918. április 21-én Bertangles repülőteréről felszálni készült egy Camel. A pilótája Roy Brown, a 24 éves kanadai számazású fiatalebmer volt. A harcok nagyon megviselték, korához képest öregebbnek látszott. A forgómotorból kicsapó ricinusolaj, és az állandó stressz miatt gyakorlatilag nem tudott szilárd táplálékot fogyasztani.
30 km-rel távolabb szintén megpörgettek egy csillagmotort, de ez Manfred von Richthofen vörösre festett Fokker Dr.I.-ese volt. A Báró teljesen eltérő személyiség volt. A német propagadna imádott mesterpilótája volt. Ellenségei körében óriási tiszteletnek örvendett, még halála után is.
A történet ismert: Roy Brown, miközben barátja segítségére sietett, lelőtte Richthofent. Eközben a 24. gépuskaszázad két katonája is tüzet nyitott a hírhedt ellenségre. Néhány másodpecel később egy másik géppuskaállásból is tüzet nyitottak a Fokkerre. Emiatt később 4 fő légvédelmi tüzér is magának követelte a dicsőséget.
Hogy ki győzte le, nem tudni egyértelműen, de a britek teljes katonai tiszteletadással temették el a híres pilótát.
A Camel
A klaszikus brit vadászgép korának jellegzetes típusa volt. Volt azonban egy tulajdonsága, amit sokan nem ismernek. A korabeli Nieuport, Fokker vadászgépekben általában 80-110 lóerős forgómotorokat alkalmaztak. Ezek voltak a roppant népszerű Le Rhone motorok. A Camel fából készült törzséhez azonban egy 150 lóerős Clerget motort építettek be. Ennek óriási forgatónyomatéka volt. Az erős motor ára az lett, hogy gyakran saját pilótájára is veszélyes volt. Legfőképpen fel, és leszállásoknál történtek balesetek, illetve, ha a pilóta "rávágta" a gázt. Sőt a pilóták beszámoltak arról is, hogy a nagy centrifugális erő miatt a botkormány mozdulataira más irányban mozdult ki a gép.
A makett
Az Eduard mindent beleadott ennek a makettnek a készítésébe, az biztos.
Szerintem az egyik legjobb termékük. Jellemző rá a variálhatóság, és a szinte maximális részletesség. Kapunk maratott hevedereket, és maszkolófóliát is. A profipack csomagolás több maratást ad, aminek egy része véleményem szerint teljesen felesleges.
Építés
A CMK gyárt műgyantából motort, melyet három külön csomagolásban is kiadott, és Fokkerekhez ajánlják, mint Oberursem motor. A valóságban semmi köze a német motorhoz, éppen egy Clerget motort mintáztak meg. Ez a baki éppen jól jön, ha valaki ebből akar Camelt építeni. A motorhoz egyenesre húzott drótból készítettem a szelepemelő rudakat, mást nem kellett pótolni. Ezért viszont a motorburkolatot hajszálvékonyra el kellett csiszolni belüről. Csak így fért be a motor. Nyilván az Eduard saját erőforrása gond nélkül passzol. A belső felületek festése teljesen értelemszerű, gyakorlatilag az építési rajz alapján festettem, kedvenc Gunze Hobby festékeimmel. A fa részek festését pontosan leírtam már, itt a Makettinfón megtalálható SE.5.a cikkemben. A pilótaülés mögött található két tartály nyílását belüről egy nagy marófejjel elvékonyítottam, kézzel forgatva azt. Az ilyen vékony anyagoknál mindig kézzel forgatom, nehogy megolvassza a gyors fordulat a műanyagot. Így amikor kívülről ránézünk, valóban lemezszerűnek tűnik az. A törzs oldalán volt egy nagymértű szerelőnyílás, ami szerintem kissé pontatlan műanyagból. Ide éppen jó lett volna egy maratás. És mivel az Eduard nem ad hozzá ilyet, magam készítettem el azokat réz lemezből. A géppuskák hűtőköpenye gyönyörű Part maratásból készült. A törzs ragasztása kalandos volt, mert a hagyományos Gunze ragasztómmal végeztem azt, de ennél a makettnél is beszívodott két hét után. Ezért Vadász István-Propellerfanatic eszmecsere után egy mély karcolatot készítettem a ragasztás vonalára, majd több rétegben pillanatragasztóval tömítettem. Ezzel tönkre is tettem az eredeti gyönyörű vásznazást a Camel hátán. Így aztán nekem kelett elkészíteni azt.
A szárnyak néhány perces csiszolás után festésre kész álapotban voltak, annyira jók. A futóművek, és a kerekek szintén kifogástalanok. A szárnymerevítő dúcokra elkészítettem a nálam kötelező drótcsapokat.
Itt tennék említést a Vrták fúrószárakról. Az általam ismert legjobb termékek. 0,12-estől felfelé szinte bármilyen méretben lehet kapni. Vastagított szára van, tehát sima fúróba is be lehet fogni. A mosonmagyaróvári versenyen rendszeresen lehet kapni.
0,32-es fúróval készítettem a lyukakat, és 0,3-as drótból a csapokat. Mivel befolyik a lyukba a ragasztó, borzasztó erős kötést biztosít. A motor tűzfalának beragasztásakor volt az egyetlen illesztési hiba. Itt sok apró részletnek kell pontosan passzolnia. A szárazpróbák után a helyére illesztettem, és beállítottam mindent. Ezután ahova be tudtam nyúlni, vékony dróttal pillanatragsztót juttattam be, így fixálva azt.
A szárnyakon elkészítettem a bekötések furatait. A felső szárnyak törzs-bekötése a futószárak illeszkedési pontjaihoz csatlakozik. A hátsó oldalon emiatt az erdetin át van fúrva a szárny, és úgy van csatlakoztatva. Ez egy nagyon-nagyon picike részlet, és mivel ezt már nem tudtam hogyan oldjam meg, ettől eltekintettem. Vidámabbá teszi életünket, hogy a Tevén duplán futó merevítődrótokat is alkalmaztak. A szárnyakon voltak még zsinórzat ellenőrző nyílások, amiket átlátszó plexivel fedtek be. Ezekre a helyekre tömör átlátszó alkatrészeket kapunk. Én elkészítettem az apró csigákat, és a zsinórokat, majd én is átlászó plexiből vágtam rá "ablakokat". Az alsó szárnyakra apró drótkarikák is kerültek, ezek nyilván nyűgözőszemek voltak eredetileg. A festés előtt még volt egy fontos dolgom: mindenre kiterjedő, alapos szárazpróba. Mivel a végén a készre festett alkatrészeket fogjuk egymáshoz ragsztani, ez a folyamat a csotrogányoknál nagyon fontos.
Festés
A makett festése kedvenc Gunze Hobby színeimmel, és a felső álcázószín a Misterkit PC-10-es festékével történt. Ez gyakorlatilag teljesen azonos a már említett SE.5.a típusú gépem festésével. Ott részletesen leírtam, hogyan készítettem. A képekből kiderül, hogy a folyamat is ugyanaz volt. Megemlíteném, hogy én most már mindig kizárólag a gyártók saját higítóit használom, mert az a legjobb. A piros szín alá mindig fehér alapot fújok, mert anélkül tompa, élettelen lenne az. A motort, és a géppuskákat polírozható fémszínekkel festettem le. Az előbbi Alclad II steel, az utóbbi valamilyen sötét fémszín volt, nem emlékszem már sajnos, hogy milyen. A koszolást, antikolást végletekig felhigított festékkel végeztem. Itt a higítási arány 1 festék, 10 higító. A matricák nagyon jók, Aeromaster (Microscale) feszítő folyadékokkal helyeztem fel őket.
Összeszerelés
Ennek a sikere a korábbi szárazpróbákon múlt, illetve az Eduard pontosságán. Korábban mindenféle ákom-bákom szerkezetekkel igyekeztem pontosan beállítani a szárnyak párhuzamosságát, tolómérők, és miegyéb, de rájöttem, ez felesleges, és nem is jó. A legjobb megoldás egy egyszerű kockás lap. Alá, illetve mögé téve a kockás lapot pontosan be lehet állítani a párhuzamos, merőleges irányokat egyszerű szemmértékkel.
A huzalmerevítések elkészítéséhez ismét a korábbi SE.5.a cikkemet hívom segítségül, teljesen az ott leírtak alapján készítettem. A légcsavar elejére Part maratás került.
30 km-rel távolabb szintén megpörgettek egy csillagmotort, de ez Manfred von Richthofen vörösre festett Fokker Dr.I.-ese volt. A Báró teljesen eltérő személyiség volt. A német propagadna imádott mesterpilótája volt. Ellenségei körében óriási tiszteletnek örvendett, még halála után is.
A történet ismert: Roy Brown, miközben barátja segítségére sietett, lelőtte Richthofent. Eközben a 24. gépuskaszázad két katonája is tüzet nyitott a hírhedt ellenségre. Néhány másodpecel később egy másik géppuskaállásból is tüzet nyitottak a Fokkerre. Emiatt később 4 fő légvédelmi tüzér is magának követelte a dicsőséget.
Hogy ki győzte le, nem tudni egyértelműen, de a britek teljes katonai tiszteletadással temették el a híres pilótát.
A Camel
A klaszikus brit vadászgép korának jellegzetes típusa volt. Volt azonban egy tulajdonsága, amit sokan nem ismernek. A korabeli Nieuport, Fokker vadászgépekben általában 80-110 lóerős forgómotorokat alkalmaztak. Ezek voltak a roppant népszerű Le Rhone motorok. A Camel fából készült törzséhez azonban egy 150 lóerős Clerget motort építettek be. Ennek óriási forgatónyomatéka volt. Az erős motor ára az lett, hogy gyakran saját pilótájára is veszélyes volt. Legfőképpen fel, és leszállásoknál történtek balesetek, illetve, ha a pilóta "rávágta" a gázt. Sőt a pilóták beszámoltak arról is, hogy a nagy centrifugális erő miatt a botkormány mozdulataira más irányban mozdult ki a gép.
A makett
Az Eduard mindent beleadott ennek a makettnek a készítésébe, az biztos.
Szerintem az egyik legjobb termékük. Jellemző rá a variálhatóság, és a szinte maximális részletesség. Kapunk maratott hevedereket, és maszkolófóliát is. A profipack csomagolás több maratást ad, aminek egy része véleményem szerint teljesen felesleges.
Építés
A CMK gyárt műgyantából motort, melyet három külön csomagolásban is kiadott, és Fokkerekhez ajánlják, mint Oberursem motor. A valóságban semmi köze a német motorhoz, éppen egy Clerget motort mintáztak meg. Ez a baki éppen jól jön, ha valaki ebből akar Camelt építeni. A motorhoz egyenesre húzott drótból készítettem a szelepemelő rudakat, mást nem kellett pótolni. Ezért viszont a motorburkolatot hajszálvékonyra el kellett csiszolni belüről. Csak így fért be a motor. Nyilván az Eduard saját erőforrása gond nélkül passzol. A belső felületek festése teljesen értelemszerű, gyakorlatilag az építési rajz alapján festettem, kedvenc Gunze Hobby festékeimmel. A fa részek festését pontosan leírtam már, itt a Makettinfón megtalálható SE.5.a cikkemben. A pilótaülés mögött található két tartály nyílását belüről egy nagy marófejjel elvékonyítottam, kézzel forgatva azt. Az ilyen vékony anyagoknál mindig kézzel forgatom, nehogy megolvassza a gyors fordulat a műanyagot. Így amikor kívülről ránézünk, valóban lemezszerűnek tűnik az. A törzs oldalán volt egy nagymértű szerelőnyílás, ami szerintem kissé pontatlan műanyagból. Ide éppen jó lett volna egy maratás. És mivel az Eduard nem ad hozzá ilyet, magam készítettem el azokat réz lemezből. A géppuskák hűtőköpenye gyönyörű Part maratásból készült. A törzs ragasztása kalandos volt, mert a hagyományos Gunze ragasztómmal végeztem azt, de ennél a makettnél is beszívodott két hét után. Ezért Vadász István-Propellerfanatic eszmecsere után egy mély karcolatot készítettem a ragasztás vonalára, majd több rétegben pillanatragasztóval tömítettem. Ezzel tönkre is tettem az eredeti gyönyörű vásznazást a Camel hátán. Így aztán nekem kelett elkészíteni azt.
A szárnyak néhány perces csiszolás után festésre kész álapotban voltak, annyira jók. A futóművek, és a kerekek szintén kifogástalanok. A szárnymerevítő dúcokra elkészítettem a nálam kötelező drótcsapokat.
Itt tennék említést a Vrták fúrószárakról. Az általam ismert legjobb termékek. 0,12-estől felfelé szinte bármilyen méretben lehet kapni. Vastagított szára van, tehát sima fúróba is be lehet fogni. A mosonmagyaróvári versenyen rendszeresen lehet kapni.
0,32-es fúróval készítettem a lyukakat, és 0,3-as drótból a csapokat. Mivel befolyik a lyukba a ragasztó, borzasztó erős kötést biztosít. A motor tűzfalának beragasztásakor volt az egyetlen illesztési hiba. Itt sok apró részletnek kell pontosan passzolnia. A szárazpróbák után a helyére illesztettem, és beállítottam mindent. Ezután ahova be tudtam nyúlni, vékony dróttal pillanatragsztót juttattam be, így fixálva azt.
A szárnyakon elkészítettem a bekötések furatait. A felső szárnyak törzs-bekötése a futószárak illeszkedési pontjaihoz csatlakozik. A hátsó oldalon emiatt az erdetin át van fúrva a szárny, és úgy van csatlakoztatva. Ez egy nagyon-nagyon picike részlet, és mivel ezt már nem tudtam hogyan oldjam meg, ettől eltekintettem. Vidámabbá teszi életünket, hogy a Tevén duplán futó merevítődrótokat is alkalmaztak. A szárnyakon voltak még zsinórzat ellenőrző nyílások, amiket átlátszó plexivel fedtek be. Ezekre a helyekre tömör átlátszó alkatrészeket kapunk. Én elkészítettem az apró csigákat, és a zsinórokat, majd én is átlászó plexiből vágtam rá "ablakokat". Az alsó szárnyakra apró drótkarikák is kerültek, ezek nyilván nyűgözőszemek voltak eredetileg. A festés előtt még volt egy fontos dolgom: mindenre kiterjedő, alapos szárazpróba. Mivel a végén a készre festett alkatrészeket fogjuk egymáshoz ragsztani, ez a folyamat a csotrogányoknál nagyon fontos.
Festés
A makett festése kedvenc Gunze Hobby színeimmel, és a felső álcázószín a Misterkit PC-10-es festékével történt. Ez gyakorlatilag teljesen azonos a már említett SE.5.a típusú gépem festésével. Ott részletesen leírtam, hogyan készítettem. A képekből kiderül, hogy a folyamat is ugyanaz volt. Megemlíteném, hogy én most már mindig kizárólag a gyártók saját higítóit használom, mert az a legjobb. A piros szín alá mindig fehér alapot fújok, mert anélkül tompa, élettelen lenne az. A motort, és a géppuskákat polírozható fémszínekkel festettem le. Az előbbi Alclad II steel, az utóbbi valamilyen sötét fémszín volt, nem emlékszem már sajnos, hogy milyen. A koszolást, antikolást végletekig felhigított festékkel végeztem. Itt a higítási arány 1 festék, 10 higító. A matricák nagyon jók, Aeromaster (Microscale) feszítő folyadékokkal helyeztem fel őket.
Összeszerelés
Ennek a sikere a korábbi szárazpróbákon múlt, illetve az Eduard pontosságán. Korábban mindenféle ákom-bákom szerkezetekkel igyekeztem pontosan beállítani a szárnyak párhuzamosságát, tolómérők, és miegyéb, de rájöttem, ez felesleges, és nem is jó. A legjobb megoldás egy egyszerű kockás lap. Alá, illetve mögé téve a kockás lapot pontosan be lehet állítani a párhuzamos, merőleges irányokat egyszerű szemmértékkel.
A huzalmerevítések elkészítéséhez ismét a korábbi SE.5.a cikkemet hívom segítségül, teljesen az ott leírtak alapján készítettem. A légcsavar elejére Part maratás került.
|
|
P1000586
|
|
|
P1000589
|
|
|
P1000601
|
|
|
P1000602
|
|
|
P1000646
|
|
|
P1000649
|
|
|
P1000654
|
|
|
P1000660
|
|
|
P1000665
|
|
|
P1000685
|
|
|
P1000687
|
|
|
P1000695
|
|
|
P1000710
|
|
|
P1000707
|
|
|
P1000711
|
|
|
P1000712
|
|
|
P1000719
|
|
|
P1000722
|
|
|
P1000734
|
|
|
P1000739
|
|
|
P1000743
|
|
|
P1000744
|
2008.05.17.
Utolsó módosítás: 2008.05.18.
Utolsó módosítás: 2008.05.18.