Mikojan-Gurjevics MiG-29UB Fulcrum
1:72, Italeri
No.192
Pintér György - Múzeumi krimik
Első ránézésre szépnek, részletesnek tűnt a készlet. Még az építés előtt beszereztem néhány fotót és egy matrica ívet a 28-as rajtszámú madarunkhoz. A nyári szünetet kihasználva elkezdtem az építést és sorra értek a csalódások, megdöbbenések.
A kabint át kellett faragjam, hogy egyáltalán beleférjen a két élethű műgyanta katapultülés, több feljavítást nem eszközöltem, mert úgysem látszana. A műszerek teljesen a fantázia szülöttjei a készletben. Ennyi baj legyen, a tető ápol és eltakar. A (következő) komolyabb probléma ott volt, hogy a törzsfelek találkozása az orrésznél különösen béna lett, a többi részen csak átlagosan. Az orrnál helyenként vagy 1 mm-es lépcsővel is összeakadtam. Persze nincs az a panelezés ami ezt kibírná. Ha már a panelezésnél tartunk, megjegyzem, hogy ötletnek nem rossz, de valósághűnek már ennél jóval kevésbé felel meg. Miután elfogadható helyzetbe hoztam a törzsfelek és a szárnyak találkozását, bekarcoltam a panelvonalakat, bár nem tökéletesen.
Van az orr környékén meg dühítő hiba! A kopoltyúk nyitott állapotban vannak, pedig csak akkor nyílnak, ha szívó hatás éri őket, ellenkező esetben egy-egy erős rugó visszacsukja mindet. Sokat kínlódtam, mert a tömítő sokszor beszívódott. Másik kedvenc részem a has volt a két sukárhajítómű gondolája és a köztük lévő rész volt borzalmas. Egyrészt hasa volt a madárnak, amit ki kellett vágnom és PS lapokkal meg nagyadag puttyval orvosoltam, másrészt a gondolát 3 részből adták, ami önmagában nem baj, csak ezek sehogy sem akartak illeszkedni, így aztán nem unatkoztam hetekig. Az orr összeillesztésével is volt munkám még párszor, néhány hiba csak az alapozás után lett látható számomra. Ez azt jelentette, hogy megint vizet és csiszolópapírt készítettem elő. Felkerültek egyszer csak a vízszintes vezérsíkok is, itt szerencsére nem volt bajom.
Tehát eddig át kellett pofozni a kabint, az orrot, a szárnyakat és a hasat. Persze ez a művészet! :)
Elhatároztam, hogy ha már úgyis van benne két szép műgyanta ülés, akkor a kabintető részeit megitatom egy kis Future lakkal, hogy szebb legyen. Utoljára a helyére próbáltam a kabintetőt és szomorúan tapasztalat, hogy baj van az illesztéssel, komoly méghozzá. Kellett nekem, mint halnak a kerékpár, de hát mit lehet tenni, mit nem, a helyére ragasztottam a kabintetőt és a szélvédőt, kimaszkoltam, aztán nagyon óvatosan, mindig csak egy kis tömítőpasztát tettem, nehogy baj legyen.
Eljött a várva várt jelenet, amikor is kapott egy utolsó réteg surfacert és ezáltal egy egyenletes, homogén felületet is. Egy darabig eltartott-főleg az iskolának köszönhetően, meg persze, hogy a tömítésekkel várni kellett - hogy ebbe a stádiumba érjek. Beszereztem a Model Master Mig-29-hez való színeit. Nem akartam a kevergetésen garasoskodni, mert viszonylag nagy felületre kell festenem. Először az álcázó színt festettem fel, a maszkolást megkönnyítendő. Jóval kisebb felületen van a zöldes szürke, mint a sima szürke, így kevesebbet kell szöszölni a takargatással. Használtam mindenfélét. Blue tackot, tamiya maszkolószalagot, és Z63-féle löttyöt. Először a dielektrikus panelek voltak a soron, ezek sötétszürkék lettek. Majd jöttek a „rendes” színek. A 2134 fedett is két rétegben. Vártam egy jó hetet, aztán jött a 2133 szürke, az alapszín. Ennek több réteg kellett.
Eljött az a nap, amikor is felszedtem a maszkolást. Jöttek a cifra szavak, mert a blue-tac kitett magáért. Az egy dolog, hogy ragaszkodott a felülethez, alig akart lejönni, ezt megoldottam, csak hagyott egy élénk koszcsíkot, amit nagy nehezen tudtam leszedni, kicsit megsértve a festéket... Eztán jött a fém szín, a Gunze-féle Mr. Metal Color 212 és az orra a fekete csík - ez csak sokadik próbálkozásra jött össze normálisan.
Kitérítve felraktam a vízszintes vezérsíkokat, aztán panelezőtollal átrajzoltam az árkokat, hogy pofásabb legyen egy kicsit.
A hajtóművek fúvókái cserére szorulnak a készletben. Nem akarom untatni a magányügyeimmel az olvasót, az lett a dolog vége, hogy sörösdobozból vágtam ki a nagy részét, a henger alja pedig maradt az eredeti, erre építettem fel a többit. Hajmeresztő és idegtépő pepecselés volt ez. Már csak azért is, mert ez előtt ilyet nem csináltam. A képen látszik, ilyenre sikeredtek. A festéssel próbáltam meg javítani az összhatást.
A panelvonalakat panelező filccel rajzoltam át, aztán jött a fényes lakkréteg FUTURE lakk és észter 50-50%os keverékeként. Sajnos elfelejtettem lefényképezni, de olyan fényt adott a makettnek, hogy a svanc visszatükrözte a vízszintes vezérsíkot. Egyébként gyorsan száradt a lakk, pár óra alatt simán hozzá lehetett érni, egy cseppet sem ragadt, viszont a fémes felületeket elrontotta. Annyi baj legyen, gondolta, majd a végső lakkozás után javítom. Másnap felraktam a matricákat és elég kiábrándult voltam. Jóformán az összes visszacsillog, hiába a fényes lakk. A 28as szám, az ékek, a darázs és a bázis jelvénye TOFF matrica, a többi Italeri. Szóval délelőtt felraktam a matricákat, délután pedig jött a matt lakk.
Itt jegyzem meg, hogy a fúvókák festése, valamint a lakkozás és a matricázás párhuzamosan folyt, csak az átláthatóság kedvéért szedtem külön.
A következő mozzanat a has megpakolása volt. A középső kanna illedelmesen a helyére feküdt. Az orr futóműve is engedelmes volt, de a főfutókkal meggyűlt a bajom. Semmi nem akart a helyére menni. Szó szerint semmi. Végül én voltam az erősebb.:) A szárnyra való kannákkal nem volt különösebb baj, bár az egyik elsőre ferdén sikerült. Apropó kannák! A szárnyak rajtuk teamécses tokjából valók.
Utoljára a pitotok és az orra való negyed gömb került fel.
Nekem a képen úgy tűnik, mintha karcos, ragasztós lenne, pedig nem az!
Az építés jó része alatt úgy éreztem, hogy utál engem a makett.
A matricákért köszönet Tóth Péternek, Borsody Tibrnak a tanácsokért kritikákért, illetve minden más közreműködőnek.
A kabint át kellett faragjam, hogy egyáltalán beleférjen a két élethű műgyanta katapultülés, több feljavítást nem eszközöltem, mert úgysem látszana. A műszerek teljesen a fantázia szülöttjei a készletben. Ennyi baj legyen, a tető ápol és eltakar. A (következő) komolyabb probléma ott volt, hogy a törzsfelek találkozása az orrésznél különösen béna lett, a többi részen csak átlagosan. Az orrnál helyenként vagy 1 mm-es lépcsővel is összeakadtam. Persze nincs az a panelezés ami ezt kibírná. Ha már a panelezésnél tartunk, megjegyzem, hogy ötletnek nem rossz, de valósághűnek már ennél jóval kevésbé felel meg. Miután elfogadható helyzetbe hoztam a törzsfelek és a szárnyak találkozását, bekarcoltam a panelvonalakat, bár nem tökéletesen.
Van az orr környékén meg dühítő hiba! A kopoltyúk nyitott állapotban vannak, pedig csak akkor nyílnak, ha szívó hatás éri őket, ellenkező esetben egy-egy erős rugó visszacsukja mindet. Sokat kínlódtam, mert a tömítő sokszor beszívódott. Másik kedvenc részem a has volt a két sukárhajítómű gondolája és a köztük lévő rész volt borzalmas. Egyrészt hasa volt a madárnak, amit ki kellett vágnom és PS lapokkal meg nagyadag puttyval orvosoltam, másrészt a gondolát 3 részből adták, ami önmagában nem baj, csak ezek sehogy sem akartak illeszkedni, így aztán nem unatkoztam hetekig. Az orr összeillesztésével is volt munkám még párszor, néhány hiba csak az alapozás után lett látható számomra. Ez azt jelentette, hogy megint vizet és csiszolópapírt készítettem elő. Felkerültek egyszer csak a vízszintes vezérsíkok is, itt szerencsére nem volt bajom.
Tehát eddig át kellett pofozni a kabint, az orrot, a szárnyakat és a hasat. Persze ez a művészet! :)
Elhatároztam, hogy ha már úgyis van benne két szép műgyanta ülés, akkor a kabintető részeit megitatom egy kis Future lakkal, hogy szebb legyen. Utoljára a helyére próbáltam a kabintetőt és szomorúan tapasztalat, hogy baj van az illesztéssel, komoly méghozzá. Kellett nekem, mint halnak a kerékpár, de hát mit lehet tenni, mit nem, a helyére ragasztottam a kabintetőt és a szélvédőt, kimaszkoltam, aztán nagyon óvatosan, mindig csak egy kis tömítőpasztát tettem, nehogy baj legyen.
Eljött a várva várt jelenet, amikor is kapott egy utolsó réteg surfacert és ezáltal egy egyenletes, homogén felületet is. Egy darabig eltartott-főleg az iskolának köszönhetően, meg persze, hogy a tömítésekkel várni kellett - hogy ebbe a stádiumba érjek. Beszereztem a Model Master Mig-29-hez való színeit. Nem akartam a kevergetésen garasoskodni, mert viszonylag nagy felületre kell festenem. Először az álcázó színt festettem fel, a maszkolást megkönnyítendő. Jóval kisebb felületen van a zöldes szürke, mint a sima szürke, így kevesebbet kell szöszölni a takargatással. Használtam mindenfélét. Blue tackot, tamiya maszkolószalagot, és Z63-féle löttyöt. Először a dielektrikus panelek voltak a soron, ezek sötétszürkék lettek. Majd jöttek a „rendes” színek. A 2134 fedett is két rétegben. Vártam egy jó hetet, aztán jött a 2133 szürke, az alapszín. Ennek több réteg kellett.
Eljött az a nap, amikor is felszedtem a maszkolást. Jöttek a cifra szavak, mert a blue-tac kitett magáért. Az egy dolog, hogy ragaszkodott a felülethez, alig akart lejönni, ezt megoldottam, csak hagyott egy élénk koszcsíkot, amit nagy nehezen tudtam leszedni, kicsit megsértve a festéket... Eztán jött a fém szín, a Gunze-féle Mr. Metal Color 212 és az orra a fekete csík - ez csak sokadik próbálkozásra jött össze normálisan.
Kitérítve felraktam a vízszintes vezérsíkokat, aztán panelezőtollal átrajzoltam az árkokat, hogy pofásabb legyen egy kicsit.
A hajtóművek fúvókái cserére szorulnak a készletben. Nem akarom untatni a magányügyeimmel az olvasót, az lett a dolog vége, hogy sörösdobozból vágtam ki a nagy részét, a henger alja pedig maradt az eredeti, erre építettem fel a többit. Hajmeresztő és idegtépő pepecselés volt ez. Már csak azért is, mert ez előtt ilyet nem csináltam. A képen látszik, ilyenre sikeredtek. A festéssel próbáltam meg javítani az összhatást.
A panelvonalakat panelező filccel rajzoltam át, aztán jött a fényes lakkréteg FUTURE lakk és észter 50-50%os keverékeként. Sajnos elfelejtettem lefényképezni, de olyan fényt adott a makettnek, hogy a svanc visszatükrözte a vízszintes vezérsíkot. Egyébként gyorsan száradt a lakk, pár óra alatt simán hozzá lehetett érni, egy cseppet sem ragadt, viszont a fémes felületeket elrontotta. Annyi baj legyen, gondolta, majd a végső lakkozás után javítom. Másnap felraktam a matricákat és elég kiábrándult voltam. Jóformán az összes visszacsillog, hiába a fényes lakk. A 28as szám, az ékek, a darázs és a bázis jelvénye TOFF matrica, a többi Italeri. Szóval délelőtt felraktam a matricákat, délután pedig jött a matt lakk.
Itt jegyzem meg, hogy a fúvókák festése, valamint a lakkozás és a matricázás párhuzamosan folyt, csak az átláthatóság kedvéért szedtem külön.
A következő mozzanat a has megpakolása volt. A középső kanna illedelmesen a helyére feküdt. Az orr futóműve is engedelmes volt, de a főfutókkal meggyűlt a bajom. Semmi nem akart a helyére menni. Szó szerint semmi. Végül én voltam az erősebb.:) A szárnyra való kannákkal nem volt különösebb baj, bár az egyik elsőre ferdén sikerült. Apropó kannák! A szárnyak rajtuk teamécses tokjából valók.
Utoljára a pitotok és az orra való negyed gömb került fel.
Nekem a képen úgy tűnik, mintha karcos, ragasztós lenne, pedig nem az!
Az építés jó része alatt úgy éreztem, hogy utál engem a makett.
A matricákért köszönet Tóth Péternek, Borsody Tibrnak a tanácsokért kritikákért, illetve minden más közreműködőnek.
|
|
DSC00956
|
|
|
DSC00957
|
|
|
DSC00958
|
|
|
DSC00959
|
|
|
DSC00960
|
|
|
DSC00961
|
|
|
DSC00962
|
|
|
DSC00963
|
|
|
DSC00964
|
|
|
DSC00965
|
|
|
DSC00969
|
|
|
DSC00970
|
|
|
DSC01094
|
|
|
DSC01106
|
|
|
DSC01107
|
|
|
DSC01108
|
|
|
sths 004
|
|
|
sths 005
|
|
|
sths 006
|
|
|
sths 007
|
|
|
dscn 012
|
|
|
dscn 013
|
|
|
dscn 014
|
|
|
dscn 015
|
|
|
DSC01225
|
|
|
DSC01226
|
|
|
DSC01245
|
|
|
DSC01247
|
|
|
P1000090
|
|
|
P1000107
|
|
|
P1000126
|
|
|
P1000127
|
|
|
P1000125
|
|
|
P1000130
|
|
|
P1000129
|
|
|
P1000143
|
|
|
P1000194
|
|
|
P1000196
|
|
|
P1000190
|
|
|
P1000193
|
|
|
P1000159
|
|
|
P1000158
|
|
|
P1000192
|
|
|
P1000191
|
|
|
P1000195
|
|
|
P1000160
|
|
|
P1000197
|
|
|
P1000198
|
2008.12.10.
Utolsó módosítás: 2009.01.02.
Utolsó módosítás: 2009.01.02.