Pintér György - Múzeumi krimik
Már régóta készítek olyan diorámákat, amin a repülők mellett harcjárművek, kiszolgálóeszközök szerepelnek, de már régóta gyűjtöttem az anyagokat harcjárműves diorámákhoz is. Méretarányként az 1:72 és az 1:48 jöhetett számításba, számomra ez jelenti a nagyobb kihívást. A dioráma végleges formája egy archív fotósorozat hatására alakult ki, melyen egy amerikai kocsioszlop haladt az elfoglalt német területen 1945 májusában.
Már vagy 10 éve porosodnak a Matchbox különféle 1:76-os harcjárművei a polcomon, így úgy döntöttem, hogy ezeket fogom használni. Sokan lesajnálják ezeket a régi készleteket és a Revellt, mert újra kiadja őket, de szerintem megállják a helyüket még ma is, és nagyon sok olyan készlet van köztük, amit más nem gyárt. A diorámán szerettem volna megjeleníteni a nyomasztó amerikai fölényt és a vereséget szenvedett német hadsereget. Így esett a választás a Jagdpanzer IV/70L páncélvadászra, az M19 harckocsiszállítóra, és az M40 önjáró lövegre. Úgy döntöttem, hogy ezúttal nem a „küzdősport-makettezést” választom, csak a legfontosabb részleteket feljavítva építem meg mindegyik makettet.
A Jagdpanzer IV/70L szépen kidolgozott készlet, a futóművet a Revell Pz IV futóművével összehasonlítva látszik, hogy a részletek kidolgozása szinte teljesen a Revellnek megfelelő minőségű. Egyedül a műanyag lánctalpcsík kidolgozása gyengébb a Revellnél, de a köténylemezek miatt nem sok látszik belőle. A feljavítás csak jelképes lett: elvékonyítottam és egy kicsit meggyűrtem a köténylemezeket, és kifúrtam a löveg csövét és a kipufogókat. A sárga alapszínt a Gunze páncélos sárgájával fújtam, majd a barnát és a zöldet fújtam, már olajos festékkel. Ezután az egész makettet műszaki tussal ecseteltem át, majd száradás után letöröltem. A panelek közepét finoman átfújtam a színek világosított árnyalatával. A sarazást világosbarna fugapor és lakk keverékével imitáltam, a porozást pedig a CMK Stardust porpigmentjével és porszínű festékkel való átködöléssel. Végül mohát ragasztottam a lövegcsőre és a köténylemezek fölé.
Az M40 önjáró lövegen a ráöntött, silány minőségű drótkötelet csiszoltam le és rézvezeték szálaiból újat készítettem. Mivel a lövegcső vége ovális volt, ezért cigarettapapírból elkészítettem a védőzsákot. Ezen kívül húzott szálakat használtam a löveg tartórészéhez, és a hátsó csörlők köteleihez. A küzdőtérbe is raktam cigarettapapírból készített ponyvákat, lényegében azért, hogy eltakarjam a ki nem dolgozott részeket.
Az M19 harckocsiszállító szintén csak minimális feljavítást kapott. Az üvegezést iratborító fóliából készítettem, a tükrök szárait rézdrótból. A hordók az Oliver Mark termékei, a ládák vasútmodell-kiegészítők. Mindkét amerikai járművet először zöldre fújtam, majd fekete tussal átecseteltem. A panelek közepét az alapszínnél világosabb, szürkésebb zölddel fújtam át, majd a sarazást és a porozást imitáltam a Jagdpanzernél leírt módszerrel.
A dioráma alapját OSB lapból vágtam, és sima L szegélyléccel szegtem be, erre ragasztottam a külső díszcsíkot. A domborzatot hungarocellből alakítottam ki, erre 4-5 mm vastagon nagyszilárdságú glettelőgipszet kentem. A gipszet száradása után rezgőcsiszolóval csiszoltam végleges formára. A híd formáját kartonpapírból kivágott sablonból készítettem le, ebbe is glettelőgipszet öntöttem, majd száradás után a végleges formát itt is rezgőcsiszolóval alakítottam ki. A korláttartó oszlopokat külön öntöttem ki, majd Palma faragasztóval ragasztottam a helyére. A kockakövek és a kövek vonalait egy hegyesre köszörült szeggel karcoltam be a száraz gipszbe. A korlátok vasútmodell-kiegészítők.
Az összedőlt épülethez falfesték színezővel téglavörös színű gipszet kevertem, ezt egy hajlékony műanyaglapon vékonyan elterítettem. Félszárazan ebből vágtam ki a téglákat. Itt ez a trükk, tejesen megszáradva reped, pattog és törik vágáskor. A falakhoz szintén gipszből öntöttem megfelelő vastagságú darabokat, és ezt faragtam méretre. A beragasztott fal mellé nagyobb gipszdarabokat, téglákat és balsafából kivágott léceket, gerendákat halmoztam. Egy ereszcsatornát is készítettem vastag injekciós tűből. A gipsz festése egyszerű. A glettelőgipsz világosszürkére szárad, ez egy jó alapszín, de a gipsz felülete porózus. Ezért először két réteg matt lakkal fixáltam a felületet. Ezt befújtam matt feketével (a kívánt szín eléréséhez lehet ez szürke vagy barna is), majd visszatöröltem. A fekete megült a mélyedésekben, a felszínt pedig antikolttá tette. Mivel a színárnyalattal nem voltam teljesen elégedett, ezért a szürke különféle árnyalataival szárazecseteltem a felületet, majd híg világosbarnával átködöltem, a porosodást imitálva. A kockakőnél ugyanezt a technikát használtam, csak a két matt lakkréteg közé sötétszürkét fújtam.
Az épület vasútmodell-kiegészítő, az Auhagen gyártmánya. Igaz, ez H0 méretarányú, de egy emelet magasságára 3 méter jön ki, ha a járművek 1:76 méretarányára számoljuk vissza a méretét. A víz a NOCH kétkomponensű műgyanta vize, Revell olajfestékkel színezve. Szándékosan lett ilyen színű, a tavaszi áradásokkor nálunk mindig ilyen színű minden nagyobb folyó. A növényzet szintén vasútmodell-kiegészítő, a fű többféle szálhosszúságú sztatikus fű keveréke, a fák a Heki Artline sorozatából valók (a lomb nélküli fajta), a rászórt levél NOCH.
A figurákat a Preiser USAF Personnelből válogattam és a CMK truck crew at rest műgyanta figuráit tettem még hozzá.