Pintér György - Múzeumi krimik
A XVII. század végétől egyre nagyobb érdeklődéssel fordult az orosz hatalom és tudomány Szibéria felé. Jermak expedíciója hasonlatos képet mutatott, mint Amerikában az spanyol vagy angol konkvisztádorok harcai az benn szülött lakossággal. Itt is a páncélos, muskétás lovas hódítók csaptak össze a nyilakkal és lándzsákkal küzdő csukcsokkal és más szibériai törzsekkel. Bár zordak voltak a körülmények, egyre több helyen emelkedtek gerendaerődök a tajgavidéken is. Annak ellenére is csak szárazföldön volt kapcsolat a távoli helyőrségek és az orosz anyaország között, hogy talán, tengeren közelebb lett volna. De ez a tenger (orosz terminológiával óceán) az Jeges-tenger (Ledovítyij akeán), amely az év nagy részében hajózhatatlan jégsivataggá fagyott.
A vízi útvonalak pedig, fontosak voltak. Egyre több tengeri és szárazföldi expedíció indult az északkeleti átjáró felderítésére. Vrangel, Cseljuskin.
Ez utóbbi nevét viseli az a gőzhajó, amellyel kísérleteztek, no de haladjunk csak sorban, „mint az aknamezőn”.
1932-ben Otto Juljevics Smidt akadémikus vezetésével a „Szibirjakov” jégtörő, akkor példátlan eredményt ért el. Két hónap alatt elérte a Csendes-óceánt, az északi Murmanszkból indulva. Ezzel megnyitotta az északi hajóutat.
1933-ban megpróbálja megismételni az attrakciót, ezúttal egyszerű gőzhajóval. A cél, hogy rádiós előrejelzés alapján hajózható útvonalakat találni az északi jégvilág nyarában, amikor a jégtáblák nem annyira masszívak. A „Cseljuskin” azonban, nem bírja az igénybevételt. Összeroppantja a jég. 104 főnyi legénysége kimenekül a jégre. Itt rendeznek be téli szállást a sodródó jégtáblán. A csapat legendás rádiósa, Ernst Krenkel rendszeresen jelenti a helyzetet a „Nagy Föld”-nek. Innen indulnak azok a Po-2-es, majd TB-1-es repülőgépek, amelyek két hónap alatt kimentik a jégtáblán sodródó menekülteket. Ha hozzáteszem, hogy mindezt a végtelen sarki éjszakában hajtották végre a minimális, éjszakai navigációs lehetőségek nélkül… akkor érthető, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa e teljesítmény díjazására alapította a Szovjetunió Hőse kitüntetést. (Addig a harci Vörös Zászló Rend volt a legjelesebb elismerés Sztálin országában.) Hét pilóta kapta meg elsőként az új kitüntetést. „Nincs olyan kár, amiből valami haszon ne származna.”
A sodródó jégtáblák megfigyelő állomásként való alkalmazása ekkor kezdődött. Ilyen volt az „Északi-sark1” sodródó állomás. Ennek négyfőnyi legénységét szovjet repülőgépek tették le a sark jegére, egy sátorral és elegendőnek gondolt felszereléssel. Az „Északi-sark1” 10 hónapnyi sodródás után, amikor a jégtábla már kezdett kifogyni alóla, a Kraszin jégtörővel ért haza. Négy kutatóját, Papanyint, Krenkelt, Sirsovot és Frjodorovot, nagy lelkesedéssel fogadták a szovjet észak fővárosában. A korszak hősei, mondhatni idoljai és "bezzeg"-emberei lettek. (Te még az uzsonnát sem eszed meg, bezzeg Papanyinék a jégtáblán...)
Ezeknek az expedícióknak köszönhető az északi hajóutak feltérképezése csakúgy, mint az Északi-sark feletti repülőutak indítása. Ennek beindítása elsősorban Cskalov érdeme.
Az „Északi-sark1” sátra és teljes felszerelése ma is látható Moszkvában az Muzej Arktyiki, Antarktyiki-ban (Arktisz Antarktisz Múzeumban).
A Távol Észak (Magas Észak) manapság sem a turistaútvonalairól híres. Itt koncetrálódik az orosz légvédelmi előrejelző rendszer jelentős része. Az Amerika felől/felé indított támadások legrövidebb útvonala – rakéták számára – a sarkvidék felett vezet el.
A vízi útvonalak pedig, fontosak voltak. Egyre több tengeri és szárazföldi expedíció indult az északkeleti átjáró felderítésére. Vrangel, Cseljuskin.
Ez utóbbi nevét viseli az a gőzhajó, amellyel kísérleteztek, no de haladjunk csak sorban, „mint az aknamezőn”.
1932-ben Otto Juljevics Smidt akadémikus vezetésével a „Szibirjakov” jégtörő, akkor példátlan eredményt ért el. Két hónap alatt elérte a Csendes-óceánt, az északi Murmanszkból indulva. Ezzel megnyitotta az északi hajóutat.
1933-ban megpróbálja megismételni az attrakciót, ezúttal egyszerű gőzhajóval. A cél, hogy rádiós előrejelzés alapján hajózható útvonalakat találni az északi jégvilág nyarában, amikor a jégtáblák nem annyira masszívak. A „Cseljuskin” azonban, nem bírja az igénybevételt. Összeroppantja a jég. 104 főnyi legénysége kimenekül a jégre. Itt rendeznek be téli szállást a sodródó jégtáblán. A csapat legendás rádiósa, Ernst Krenkel rendszeresen jelenti a helyzetet a „Nagy Föld”-nek. Innen indulnak azok a Po-2-es, majd TB-1-es repülőgépek, amelyek két hónap alatt kimentik a jégtáblán sodródó menekülteket. Ha hozzáteszem, hogy mindezt a végtelen sarki éjszakában hajtották végre a minimális, éjszakai navigációs lehetőségek nélkül… akkor érthető, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa e teljesítmény díjazására alapította a Szovjetunió Hőse kitüntetést. (Addig a harci Vörös Zászló Rend volt a legjelesebb elismerés Sztálin országában.) Hét pilóta kapta meg elsőként az új kitüntetést. „Nincs olyan kár, amiből valami haszon ne származna.”
A sodródó jégtáblák megfigyelő állomásként való alkalmazása ekkor kezdődött. Ilyen volt az „Északi-sark1” sodródó állomás. Ennek négyfőnyi legénységét szovjet repülőgépek tették le a sark jegére, egy sátorral és elegendőnek gondolt felszereléssel. Az „Északi-sark1” 10 hónapnyi sodródás után, amikor a jégtábla már kezdett kifogyni alóla, a Kraszin jégtörővel ért haza. Négy kutatóját, Papanyint, Krenkelt, Sirsovot és Frjodorovot, nagy lelkesedéssel fogadták a szovjet észak fővárosában. A korszak hősei, mondhatni idoljai és "bezzeg"-emberei lettek. (Te még az uzsonnát sem eszed meg, bezzeg Papanyinék a jégtáblán...)
Ezeknek az expedícióknak köszönhető az északi hajóutak feltérképezése csakúgy, mint az Északi-sark feletti repülőutak indítása. Ennek beindítása elsősorban Cskalov érdeme.
Az „Északi-sark1” sátra és teljes felszerelése ma is látható Moszkvában az Muzej Arktyiki, Antarktyiki-ban (Arktisz Antarktisz Múzeumban).
A Távol Észak (Magas Észak) manapság sem a turistaútvonalairól híres. Itt koncetrálódik az orosz légvédelmi előrejelző rendszer jelentős része. Az Amerika felől/felé indított támadások legrövidebb útvonala – rakéták számára – a sarkvidék felett vezet el.
|
|
Papanyin
|
|
|
Krenkel
|
2008.01.28.
Utolsó módosítás: 2024.06.11.
Utolsó módosítás: 2024.06.11.