Karátföldi községi iskola II. épülete
1:100, saját
Pintér György - Múzeumi krimik
Már a XIX. és a XX. század fordulóján igény mutatkozott a régi, egyetlen tantermet biztosító iskolaház mellé egy új építésére. Végül négy esztendei kérelmezés és fogadkozás után, államsegéllyel megtámogatva, létrejött az új épület. Mivel a korábbi, 1875-ben elkészült oskolaházat már elkészítettem 1:100-ban, úgy döntöttem ezt az iskolaépületet is lemakettezem.
A levéltári anyagokban feltalált alaprajzot felhasználva elkészítettem az 1:100-as kicsinyítésű rajzot. Mivel, a külső falak vastagsága fél méter volt, masszív kartonlapokkal kellett dolgoznom. Két rétegben ragasztottam egymásra őket. Erre a ragasztásra akkor kerülhetett sor, amikor kívül sárga, belül fehér temperával „kimeszeltem”. A viszonylag vaskos kartonok közé beillesztettem az ablaküveg szerepét betöltő műanyag lapocskákat. A tanterem padlózatát vékony, fa csíkokból oldottam meg.
Elkészítettem hajtogatással a régi típusú iskolapadokat, amelyben még nem kettesével ültek a tanulók. Dobogót, tanítói asztalt, széket, állványos táblát készítettem. A falakra szépírás-táblát és térképet kerestem az internetről. Hátra, a rajzokon szereplő kémény alá cserépkályhát hajtogattam. A külső falfelületre szintén karton csíkokból alakítottam ki az oromzat elemeit.
Akkor még nem gondoltam, hogy a nagyobb feladat csak ezek után kezdődik. Először egyszerű ragasztott tetőre gondoltam. El is készítettem. Lefestettem vízfestékkel. Ez hiba volt. A nedvesség elcsavarta, deformálta a pontosan elkészített kartonformákat. Ezután kandallógyújtó (afféle de lux méretű gyufaszál) segítségével gerendázatfélét készítettem. Erre kezdtem felrakni a bevagdosott papírcsíkokat. Ezek a csíkok voltak hivatottak, hogy megfelelően egymás fölé ragasztava, majd szárazon színezve a cseréptető látványát nyújtsák. Közben egy fa lécből kialakítottam a kéményt.
A levéltári anyagokban feltalált alaprajzot felhasználva elkészítettem az 1:100-as kicsinyítésű rajzot. Mivel, a külső falak vastagsága fél méter volt, masszív kartonlapokkal kellett dolgoznom. Két rétegben ragasztottam egymásra őket. Erre a ragasztásra akkor kerülhetett sor, amikor kívül sárga, belül fehér temperával „kimeszeltem”. A viszonylag vaskos kartonok közé beillesztettem az ablaküveg szerepét betöltő műanyag lapocskákat. A tanterem padlózatát vékony, fa csíkokból oldottam meg.
Elkészítettem hajtogatással a régi típusú iskolapadokat, amelyben még nem kettesével ültek a tanulók. Dobogót, tanítói asztalt, széket, állványos táblát készítettem. A falakra szépírás-táblát és térképet kerestem az internetről. Hátra, a rajzokon szereplő kémény alá cserépkályhát hajtogattam. A külső falfelületre szintén karton csíkokból alakítottam ki az oromzat elemeit.
Akkor még nem gondoltam, hogy a nagyobb feladat csak ezek után kezdődik. Először egyszerű ragasztott tetőre gondoltam. El is készítettem. Lefestettem vízfestékkel. Ez hiba volt. A nedvesség elcsavarta, deformálta a pontosan elkészített kartonformákat. Ezután kandallógyújtó (afféle de lux méretű gyufaszál) segítségével gerendázatfélét készítettem. Erre kezdtem felrakni a bevagdosott papírcsíkokat. Ezek a csíkok voltak hivatottak, hogy megfelelően egymás fölé ragasztava, majd szárazon színezve a cseréptető látványát nyújtsák. Közben egy fa lécből kialakítottam a kéményt.
|
|
készülő tetővel
|
|
|
a nyugati oldal
|
|
|
az osztályterem
|
|
|
1942-es rajz
|
|
|
ugyan ez "építés közben"
|
2008.03.13.