Focke-Wulf Ta-152 H-1
1:72, Dragon
No.5008
Pintér György - Múzeumi krimik
A Ta 152H a II. világháború legkiválóbb légcsavaros vadászgépe volt, sebességben és manőverezhetőségben egyaránt felülmúlta a legmodernebb szövetséges vadászgépeket. A Kurt Tank által tervezett típus a nagy magasságon üzemelő elfogóvadászok úttörője volt: nemcsak technológiai szempontból, de az alkalmazás koncepcióját tekintve is meghaladta korát.
A Ta 152 alapját a kiváló Fw 190D repülőgép képezte. A nagy magasságban történő üzemeltetés számos különleges követelményeket támasztott a géppel szemben, így a típus jelentős átalakításokon esett át. A géptörzset meghosszabbították, így a Ta 152H egy nyúlánk, roppant elegáns gép képét mutatta. A megnövelt szárnyfelület szintén a nagy magasságban történő hatékony üzemeltetés alapvető feltétele volt, ám a változtatás, amellett, hogy aerodinamikai szempontból is javította a gép képességeit, esztétikai szempontból sem csúfította a gépet – sokak szerint a Ta 152 volt a II. világháború legszebb repülőgépe.
A különleges kívánalmaknak való megfelelés természetesen nemcsak a gép sárkányszerkezetén hagyott nyomokat, hanem a fegyverzet, illetve a motorizáltság kérdésében is jelentős változások történtek. A gép orrába a Junkers által gyártott Jumo 213E típusú, 12 hengeres, folyadékhűtéses motor kapott helyet, amelynek teljesítménye normál üzemmódban is elérte az 1730 lóerőt, az MW 50 szettel kiegészítve pedig félelmetesen nagy, 2050 lóerős teljesítményt produkált. A repülőgép fegyverzetét egy darab, légcsavartengelyen át tüzelő, 30 mm-es MG 108 és gépágyú, és két 20 mm-es MG 151 gépágyú alkotta, amely fegyverzet elégséges volt a szövetséges típusok leküzdésére.
Az átadott Ta 152H-1 gépeket leginkább az Me-262 repülőgépek számára fenntartott légitámaszpontok vigyázására alkalmazták: ezek a típusok kisérték a leszálló és a felszálló Viharmadarakat a szövetséges vadászgépektől.
Valószínű, hogy ha a Luftwaffe nagyobb sorozatot kapott volna a Ta 152H-1 gépekből, és akadtak volna tapasztalt pilóták, kik képesek kihasználni az elfogóvadász kivételes képességeit, úgy az elegáns küllemű és félelmetes erővel bíró típus fájdalmas veszteségeket okozott volna a szövetséges légierő számára.
A makett
A kit a Dragon 48-as Ta kicsinyített mása. Ha a makettező kinyitja a szép grafikájú dobozt, akkor két szürke, egy átlátszó és egy maratott rácsszerkezet várja. Minden rácsszerkezet külön zacskóba van csomagolva. Maga a kit nem áll sok darabból, a felületi kidolgozottsága nagyon jó, szépen vésett panelok jellemzik, és minden szegecs a helyén van. A motor burkoltat nyitható, elég impozáns látványt nyújt. A törzsfelek illeszkedése jónak tűnik(szerintem). Csak egy két javítást igényel a makett. A szárny alsó részén lévő hüvelykivetőt ki kell vágni, a kerekeket érdemes lenne műgyantára cserélni, és a futóműkatonát le kell vágni a szárnyról, és vékony dróttal kellene helyettesíteni. Ezeket az apróságokat leszámítva, a gép dobozból is nyugodtan megépíthető. A maratás a kabintető hátsó részét és az antennákat tartalmazza. A matricák szépen nyomottak, nincs elcsúszás, élesek a kontúrok. A festés nem túl nehéz, de azért odafigyelést igényel.
Bár nem vagyok otthon a II vh-s gépekben, de ez a gép és a makett nagyon megfogott. Aki megveszi, az biztos lehet benne, hogy egy kiváló kit tulajdonosa lett.
Köszönöm a Puma Kecskeméti Makettklub tagjainak a segítséget a makett elemzésében, És Timurnak a történetekért.
A Ta 152 alapját a kiváló Fw 190D repülőgép képezte. A nagy magasságban történő üzemeltetés számos különleges követelményeket támasztott a géppel szemben, így a típus jelentős átalakításokon esett át. A géptörzset meghosszabbították, így a Ta 152H egy nyúlánk, roppant elegáns gép képét mutatta. A megnövelt szárnyfelület szintén a nagy magasságban történő hatékony üzemeltetés alapvető feltétele volt, ám a változtatás, amellett, hogy aerodinamikai szempontból is javította a gép képességeit, esztétikai szempontból sem csúfította a gépet – sokak szerint a Ta 152 volt a II. világháború legszebb repülőgépe.
A különleges kívánalmaknak való megfelelés természetesen nemcsak a gép sárkányszerkezetén hagyott nyomokat, hanem a fegyverzet, illetve a motorizáltság kérdésében is jelentős változások történtek. A gép orrába a Junkers által gyártott Jumo 213E típusú, 12 hengeres, folyadékhűtéses motor kapott helyet, amelynek teljesítménye normál üzemmódban is elérte az 1730 lóerőt, az MW 50 szettel kiegészítve pedig félelmetesen nagy, 2050 lóerős teljesítményt produkált. A repülőgép fegyverzetét egy darab, légcsavartengelyen át tüzelő, 30 mm-es MG 108 és gépágyú, és két 20 mm-es MG 151 gépágyú alkotta, amely fegyverzet elégséges volt a szövetséges típusok leküzdésére.
Az átadott Ta 152H-1 gépeket leginkább az Me-262 repülőgépek számára fenntartott légitámaszpontok vigyázására alkalmazták: ezek a típusok kisérték a leszálló és a felszálló Viharmadarakat a szövetséges vadászgépektől.
Valószínű, hogy ha a Luftwaffe nagyobb sorozatot kapott volna a Ta 152H-1 gépekből, és akadtak volna tapasztalt pilóták, kik képesek kihasználni az elfogóvadász kivételes képességeit, úgy az elegáns küllemű és félelmetes erővel bíró típus fájdalmas veszteségeket okozott volna a szövetséges légierő számára.
A makett
A kit a Dragon 48-as Ta kicsinyített mása. Ha a makettező kinyitja a szép grafikájú dobozt, akkor két szürke, egy átlátszó és egy maratott rácsszerkezet várja. Minden rácsszerkezet külön zacskóba van csomagolva. Maga a kit nem áll sok darabból, a felületi kidolgozottsága nagyon jó, szépen vésett panelok jellemzik, és minden szegecs a helyén van. A motor burkoltat nyitható, elég impozáns látványt nyújt. A törzsfelek illeszkedése jónak tűnik(szerintem). Csak egy két javítást igényel a makett. A szárny alsó részén lévő hüvelykivetőt ki kell vágni, a kerekeket érdemes lenne műgyantára cserélni, és a futóműkatonát le kell vágni a szárnyról, és vékony dróttal kellene helyettesíteni. Ezeket az apróságokat leszámítva, a gép dobozból is nyugodtan megépíthető. A maratás a kabintető hátsó részét és az antennákat tartalmazza. A matricák szépen nyomottak, nincs elcsúszás, élesek a kontúrok. A festés nem túl nehéz, de azért odafigyelést igényel.
Bár nem vagyok otthon a II vh-s gépekben, de ez a gép és a makett nagyon megfogott. Aki megveszi, az biztos lehet benne, hogy egy kiváló kit tulajdonosa lett.
Köszönöm a Puma Kecskeméti Makettklub tagjainak a segítséget a makett elemzésében, És Timurnak a történetekért.
|
|
A doboz
|
|
|
Rácsok
|
|
|
Rács - 1
|
|
|
Rács - 2
|
|
|
Kabintető
|
|
|
Foto maratás
|
|
|
matricalap
|
|
|
Ősszeállitási rajz
|
|
|
Ősszeállitási rajz - 1
|
|
|
Ősszeállitási rajz - 2
|
|
|
Ősszeállitási rajz - 3
|
|
|
Ősszeállitási rajz - 4
|
|
|
Ősszeállitási rajz - 5
|
|
|
Ősszeállitási rajz - 6
|
|
|
Ősszeállitási rajz - 7
|
|
|
Egy eredeti példány
|
2008.07.10.
Utolsó módosítás: 2008.07.14.
Utolsó módosítás: 2008.07.14.