Pintér György - Múzeumi krimik
Rezesbanda az út mellett a város központjában. Mellette tribün, rajta díszegyenruhás főtisztek, tábornokok, civilben „pártunk és államunk” vezetői. A kereszteződés felől páncélozott jármű. Nyitott tetején harci ruhás tiszt látszik derékig. Fehér kesztyűs kezével feszesen tiszteleg. Mellette kitűzött csapatzászló. Szalagjai csattognak a menetszélben. Október vége van. Díszszemle. Április elején megszokott látvány (volt akkortájt), de októberben? No, de ebben az évben… a járműveken keresztben, hosszában, széles, fehér sáv húzódik. 1968. Befejeződött az „internacionalista segítségnyújtás” Csehszlovákiában.
Ez a jelenet jutott eszembe, amikor az egyik internetes áruház kínálatában megláttam a Magyar Néphadsereg, széles körben alkalmazott és hosszú ideig használt páncélozott járművének műgyanta készletét. Mivel a PSZH-t már megépítettem, vártam az előd makettjét. Nem csalódtam. Ismét deformálódott testet kaptam. Annyira nem paralelogrammát, mint a múltkor, de észrevehetően elferdültet. (Az eredeti páncéllemezekből kialakított test a Gheorgiu Dej Hajógyárban (leánykori nevén GANZ) készült s 1962-ben mutatták be.) A kerekek felfüggesztése most jobban sikerült.
No, de vissza a maketthez. Mivel nincs torony, így gyakorlatilag a test és a futómű megépítésével be is fejeződik a látványosabb része a munkának. Rengeteg aprósággal kell feldobni a makettünket. Vonószemek, visszapillantó tükrök, fényszórók, kapaszkodók, ilyesmik. Ettől lesz élethűbb. Apró villanymotor tekercselésének hajszáldrótját felhasználva sikerült kialakítani a fényszórókat védő gallyterelő rácsozatot. A kipufogó dobját előbb rozsdaszínnel, majd erre zölddel festettem. A makett mellett egy fél A/5-ös méretű összeállítási rajz volt. Matricát a csomag nem tartalmazott. Sajnos. Jó volna s ha a minősége olyasmi lenne, mint a PSZH-hoz mellékelt felségjel, akkor… „Álom, álom…”. A magyar szolgálatban álló FUG-ok festése zöld. Tetőtől talpig. Olyan H-155-ös, 159-es vagy 114-es árnyalatok körül kellene gondolkodni. A gumikat matt feketére, ha valamiféle díszszemlés változatot akarsz, akkor a kerékabroncsot kívülről körülvevő fehér sávot is fel kell festeni. Esetleg a Kiskőrösön szolgált vegyvédelmi jármű, kitűző-zászló - csomagjával színezhetnénk a dolgot.
Használt, terepen mozgó járművet akartam, nem díszszemléset. Ezért kissé „leharcoltam” makettemet. Grafitporral koszoltam, kiemeltem néhány lemezosztást. A kerekeket sároztam. A kerekek melletti lemezeket is.
Az utóbbi időben több fotó jelent meg egy FUG-ról, amit felújítottak és magán kézben lévén, különféle helyeken kiállítanak. Sőt utazni is lehet vele. Ez a példány néhány apró részletében eltér a hadseregben használtaktól. A leglátványosabb különbség, a közuti közlekedéshez elvárható hátsó világítás.
Egy 1968-al foglalkozó filmbejátszáson láttam egy hazatérő FUG-ot. H-119 volt e jelzése. Ezt próbáltam meg elkészíteni. Az Italeri T-62-höz kapott számsort használtam fel. A „H” betűt a 10-es számból festettem át. Így valamivel élethűbbé sikeredett az apró FUG. Most már csak azt kell kitalálnom, milyen környezetbe állítsam. Talán egy, felvidéki tisztáson ácsorgó, felderítő egység táborhelye mellet álló darab lesz. 3 PT-76B-ből és 6 FUG-ból állt az a csoport, amelyik áttörte a csehszlovák határsorompót augusztus 21-e első másodperceiben? Vagy egy indulásra váró lesz egy tisztáson, még nem tudom. A lényeg, hogy megvan.