Jakovlev Jak-23
1:72, Kopro
No.00060
Pintér György - Múzeumi krimik
1957. szeptember 21-én a lengyel Repülőkísérleti Intézet (Instytut Lotnictwa) repülőterének kifutópályájának végén Andrzej Ablamowicz berepülő-pilóta egy aprócska repülőgéppel készült felszálláshoz. A gép egyszer csak meglódult és pillanatok alatt eltűnt az égen. Két perc elteltével már 3000 méteren, a 197. másodpercben pedig 6000 méteren repült, ami a FAI által is hitelesített, emelkedési világrekordként került a repüléstörténet nagykönyvébe. A gép pedig a Jak-23 névre hallgatott. Mindezek ellenére a fenti esemény a Jak-23-nak már csak a hattyúdala volt, amolyan szemtelen fricska a típust kiszorító Mig-15-ös orra alá.
A Jak-23-as tulajdonképpen egy evolúciós zsákutca végállomása lett, amely 1945-ben a Jak-15-ös megépítésével kezdődött, és amelyet a II. világháborúban zsákmányolt Jumo-004b hajtómű szovjet változatának (RD-10) és a Jak-3-as sárkányának összeházasításával hoztak létre. Később ezt a gépet némiképp átépítették (áttervezett sárkány, orrfutó) és a gyártás Jak-17 néven folyt tovább. A továbblépés gátja a nem megfelelő teljesítményű hajtómű volt, hiszen az RD-10 fénykorában sem tudott 9,8 kN-nál nagyobb tolóerőt leadni, ezért a Jakovlev iroda tervezői elhatározták, hogy lecserélik a gép erőforrását. A választás a 15,7 kN tolóerőt leadó RR Derwent (RD-500) típusra esett. A centrifugál-kompresszoros hajtómű nagyobb átmérője miatt az egész sárkányt át kellett tervezni, amely így elődeire már csak jellegében hasonlított.
A gyártás 1949-1950 között mindösszesen 310 db volt. Ebből 20 db Csehszlovákiában (9 db-ot a csehek gyártottak), 40 db Romániában, 12 db Bulgáriában és 100 db Lengyelországban lelt otthonra. 1 példányt a jugoszláv légierő is kipróbált, amelyet átjátszottak amerikai kézre. Ez a gép FU-599 jelzéssel és amerikai felségjelzéssel Daytonban végzett kísérleti repüléseket.
A Jak-23-as pályafutása nem volt hosszú életű, a légierők kötelékeiből az '50-es évek végére kiszorultak, a nagyobb teljesítményű és korszerűbb MiG-15 rendszerbe állításával. Ennek oka a gép felépítésében keresendő. Az orrban, a pilóta előtt és alatt elhelyezett hajtómű egyrészt nagyon kedvezőtlen súlyponteloszlást okozott, másrészt a hatalmas zaj és vibráció pszichés terhelését a pilóták egyszerűen nem bírták elviselni.
A makett
A sugaras Jak-vadászgépek nem igazán a gyártók kedvencei… A Jak-23-ast 1/72-es méretarányban a KP adta ki, valamikor a '80-as évek derekán, de Kopro néven szerencsére még ma is gyakran össze lehet vele futni a makettboltok polcain. A cseh cég az alig tenyérnyi vadászgépet 30 db fehér (vagy szürke) és 2 db átlátszó sztirol alkatrészként tudta formába önteni, ami elsőre kevésnek tűnik, de vegyük figyelembe, hogy az eredeti gép sem volt éppen túlbonyolítva…
A makett sárkánya összesen hét darabra van bontva: a két törzsfél, a két szárny, a két vízszintes vezérsík és a beömlőnyílás. Felületük a pozitív panelezés ellenére is szép, beszívódásokkal sehol sem találkoztam, bár kevés sorja szinte minden illesztési felületen van, amit összerakás előtt gondosan el kell majd távolítani. Emlékeim szerint (évekkel ezelőtt már egyszer megépítettem ezt a makettet) az illesztésekkel csak a beömlőnyílásnál és a szárnytöveknél kell keveset birkózni.
Az apróbb alkatrészek amolyan KP-sak… Vannak, de van mit rajtuk javítani. A 6 alkatrészből álló kabin (kabinteknő, műszerfal, oldalkormány-pedál, botkormány, ülés és hátfal) a méretarányhoz és a makett korához képest egész jó, feljavításhoz is kitűnő alap. Az orrfutó kereke a futószárral sajnos egybe lett öntve, de a főfutók alkatrészei sem a legszebbek. A főfutók aknái nekem kissé határozatlannak tűnnek, orrfutóakna viszont nincs. A két NR-30-as gépágyú csöve a törzsre lett ráöntve. A szárnyak törővégeire két 190 literes póttartályt kapunk, ezek minősége is jó közepes. A kabintető tiszta, de vastagsága miatt kicsit torzít, sajnos egy darabból van. A másik átlátszó alkatrészt, a keretantenna fedelét (ismerős lehet a Jak-9-ről…) jobb házilag kivágni…
Az új matricalap a lengyel Master Print munkája, amely segítségével négy, fémszínű gép valamelyike készíthető el: egy lengyel és egy szovjet légierőnél szolgáló gép, valamint a zsákmányolt amerikai és a világrekordot felállító lengyel gépekhez mellékelnek jelzéseket. Sajnos ez utóbbinál a Repülőkísérleti intézet logójáról a vörös keret lemaradt…
Összegezve: egy könnyen és gyorsan építhető makett. Kezdőknek ideális készlet az alkatrészek kis száma miatt, de az sem utolsó szempont, hogy a kellemetlenségek (sorjázás) után könnyen építhető a makett, de a gyakorlottabbak is találhatnak benne kihívást egy-egy hétvége erejéig.
A Jak-23-as tulajdonképpen egy evolúciós zsákutca végállomása lett, amely 1945-ben a Jak-15-ös megépítésével kezdődött, és amelyet a II. világháborúban zsákmányolt Jumo-004b hajtómű szovjet változatának (RD-10) és a Jak-3-as sárkányának összeházasításával hoztak létre. Később ezt a gépet némiképp átépítették (áttervezett sárkány, orrfutó) és a gyártás Jak-17 néven folyt tovább. A továbblépés gátja a nem megfelelő teljesítményű hajtómű volt, hiszen az RD-10 fénykorában sem tudott 9,8 kN-nál nagyobb tolóerőt leadni, ezért a Jakovlev iroda tervezői elhatározták, hogy lecserélik a gép erőforrását. A választás a 15,7 kN tolóerőt leadó RR Derwent (RD-500) típusra esett. A centrifugál-kompresszoros hajtómű nagyobb átmérője miatt az egész sárkányt át kellett tervezni, amely így elődeire már csak jellegében hasonlított.
A gyártás 1949-1950 között mindösszesen 310 db volt. Ebből 20 db Csehszlovákiában (9 db-ot a csehek gyártottak), 40 db Romániában, 12 db Bulgáriában és 100 db Lengyelországban lelt otthonra. 1 példányt a jugoszláv légierő is kipróbált, amelyet átjátszottak amerikai kézre. Ez a gép FU-599 jelzéssel és amerikai felségjelzéssel Daytonban végzett kísérleti repüléseket.
A Jak-23-as pályafutása nem volt hosszú életű, a légierők kötelékeiből az '50-es évek végére kiszorultak, a nagyobb teljesítményű és korszerűbb MiG-15 rendszerbe állításával. Ennek oka a gép felépítésében keresendő. Az orrban, a pilóta előtt és alatt elhelyezett hajtómű egyrészt nagyon kedvezőtlen súlyponteloszlást okozott, másrészt a hatalmas zaj és vibráció pszichés terhelését a pilóták egyszerűen nem bírták elviselni.
A makett
A sugaras Jak-vadászgépek nem igazán a gyártók kedvencei… A Jak-23-ast 1/72-es méretarányban a KP adta ki, valamikor a '80-as évek derekán, de Kopro néven szerencsére még ma is gyakran össze lehet vele futni a makettboltok polcain. A cseh cég az alig tenyérnyi vadászgépet 30 db fehér (vagy szürke) és 2 db átlátszó sztirol alkatrészként tudta formába önteni, ami elsőre kevésnek tűnik, de vegyük figyelembe, hogy az eredeti gép sem volt éppen túlbonyolítva…
A makett sárkánya összesen hét darabra van bontva: a két törzsfél, a két szárny, a két vízszintes vezérsík és a beömlőnyílás. Felületük a pozitív panelezés ellenére is szép, beszívódásokkal sehol sem találkoztam, bár kevés sorja szinte minden illesztési felületen van, amit összerakás előtt gondosan el kell majd távolítani. Emlékeim szerint (évekkel ezelőtt már egyszer megépítettem ezt a makettet) az illesztésekkel csak a beömlőnyílásnál és a szárnytöveknél kell keveset birkózni.
Az apróbb alkatrészek amolyan KP-sak… Vannak, de van mit rajtuk javítani. A 6 alkatrészből álló kabin (kabinteknő, műszerfal, oldalkormány-pedál, botkormány, ülés és hátfal) a méretarányhoz és a makett korához képest egész jó, feljavításhoz is kitűnő alap. Az orrfutó kereke a futószárral sajnos egybe lett öntve, de a főfutók alkatrészei sem a legszebbek. A főfutók aknái nekem kissé határozatlannak tűnnek, orrfutóakna viszont nincs. A két NR-30-as gépágyú csöve a törzsre lett ráöntve. A szárnyak törővégeire két 190 literes póttartályt kapunk, ezek minősége is jó közepes. A kabintető tiszta, de vastagsága miatt kicsit torzít, sajnos egy darabból van. A másik átlátszó alkatrészt, a keretantenna fedelét (ismerős lehet a Jak-9-ről…) jobb házilag kivágni…
Az új matricalap a lengyel Master Print munkája, amely segítségével négy, fémszínű gép valamelyike készíthető el: egy lengyel és egy szovjet légierőnél szolgáló gép, valamint a zsákmányolt amerikai és a világrekordot felállító lengyel gépekhez mellékelnek jelzéseket. Sajnos ez utóbbinál a Repülőkísérleti intézet logójáról a vörös keret lemaradt…
Összegezve: egy könnyen és gyorsan építhető makett. Kezdőknek ideális készlet az alkatrészek kis száma miatt, de az sem utolsó szempont, hogy a kellemetlenségek (sorjázás) után könnyen építhető a makett, de a gyakorlottabbak is találhatnak benne kihívást egy-egy hétvége erejéig.
|
|
Doboz
|
|
|
Törzs
|
|
|
Keret_1
|
|
|
Keret_2
|
|
|
Keret_3
|
|
|
Matrica
|
2008.06.05.
Utolsó módosítás: 2018.11.04.
Utolsó módosítás: 2018.11.04.